Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

* tvÉPÜJSÁG 1961. június 5. Derűs sorok Az ifjú hétfő reggel beállít az irodába, megcsókolja a fő­nök titkárnőjét és pofon vágja a főnökét. Kollégája rémülten kiált rá: — Barátom, ne marháskodj! Elfelejtettem bedobni a lottó­cédulánkat! A fiatalember megkérdi vá­lasztottjától : — Mit gondolsz, drágám? A legnagyobb csendben jegyezzük el egymást — vagy pedig kelt­sük fel az egész házat? — Doktor úr - mondja az asz- szony a pszichiáternek - a fér­jem azt képzeli, hogy ő ló. Reg­gel zabot akar, délben pedig a legelőre akar menni. — Nehéz eset, hosszadalmas és költséges kezelést igényel. — A pénz nem játszik szere­pet, doktor úr, a férjem majd­nem minden futamot megnyer. Gusztáv távol-keleti kőrútján az asztalitenisz lelkes híve lett és levélben közli apjával: „Pingpong - ma csak ezt imá­dom.” Az apa táviratban vála­szol: „Ha másként nem megy, fiam, beleegyezem: vedd fele­ségül". * A Huber házaspár megint alaposan összezördült. És Hu- berné megint csomagol. Férje higgadtan mondja: — Ha el akarsz hagyni - visszajövet hozz nekem cigaret­tát a trafikból! Kunyhó a kertben Egyre több napsütéses órát tölthetnek gyermekeink a sza­badban. A városok zöldövezeté­ben és a falvakban azonban kevés játszótér áll az aprósá­gok rendelkezésére, ezért gyak­ran otthonunk közvetlen közelé­ben kell gondoskodnunk játék- lehetőségről. Romantikus nyári búvóhely válhat egy gallyakból összeál­lított kunyhóból, amelyet irányí­tásunk mellett maguk a gyer­mekek is fölépíthetnek. A kuny­hó helye a kert egy félreeső zugában legyen, ahol a gyer­mekek játékai nem zavarnak és a veteményest sem fenyegeti a letaposás veszélye. Kivágott akácok lombkoroná­ján találni a legmegfelelőbb kunyhóépítő elemeket. _ A szükséges alapanyagok a következők: tiz-tizenkét egy mé­ter nyolcvan centi hosszúságú gally, melynek átmérője négy centiméter, ezenkívül két erős, villában végződő ág és egy öt­centiméteres átmérőjű, egy mé­ter harminc centiméteres szál­egyenes gally, vagy egy teher­bírásban ezzel egyező fémrúd, esetleg acélhuzal. A fákon kí­vül könnyen hajlítható drótra, kisebb és vékonyabb gallyacs­kákra, valamint avarra, esetleg az avart helyettesítő műanyag­fóliára kell szert te'nnünk. Mi­után az építéshez szükséges alapanyagokat összegyűjtöttük, kezdődhet a kunyhó elkészítése. Először a kijelölt helyen ás­sunk egy méter, egy méter húsz hosszúságú, hatvan illetve het­ven centiméter szélességű és húsz centi mélységű alapot. A kiemelt földre még szükség lesz, ne hordjuk el. Ezután a gö­dörben járkálva döngöljük le a földet. A két villás végű ágat helyez­zük a gödör két végének kö­zépvonalába, fakalapács segít­ségével, úgy mélyítsük a talaj­ba, hogy semmilyen irányba ne mozoghasson. Helyezzük rá az ötcentiméteres átmérőjű ágat és a drót segítségével erősítsük a fák villás részéhez. Az alap ki­ásásával és a kunyhó fő tartó­elemeinek összeállításával a munka nehezén már túl is va­gyunk. A további munkálatokat nyugodtan rábízhatjuk a gyere­kekre. A kiásott rész belső pe­reme mentén a hosszúságon arányosan elosztva helyezzük el a gallyakat, alsó végüket fer­dén a földbe nyomva, fölső vé­gük a merevítő fölött X alakban találkozzék páronként. Ezt az alakzatot igen könnyű a mere­vítőághoz dróttal odaerősíteni. Mindezek elkészültével a kunyhó vízszintes irányú stabili­zálása következik, ez történhet erős drót vagy vékonyabb galy- lyak segítségével. A teljes váz fölépítése után a borítás elkészítése a következő lépés. Megoldhatjuk a dolgot egy, az egész vázat átérő fóliá­val, amelyet a talajon téglákkal rögzítünk. Ez a megoldás egy­szerűsége miatt tetszetős, elle­ne szól az, hogy a fólia alatt igen meleg van és a kuckó egyáltalán nem lesz szellős. A második megoldás egy kis be­ruházást igényel, ugyanis a gallyakat érdemes letakarni szúnyoghálóval, amelyre apró ágacskákat, száraz füvet és szá­raz avart kell fölhordani, itt-ott, ahol szükségét látjuk rafiával átköthetjük a „burkolóanyagot", végezetül a külső felületet is beboríthatjuk hálóval, védve a csöpp kerti lakot a szél ellen. Akkor is príma kunyhót épí­tünk, ha az erősebb gallyakkal párhuzamosan vékony hosszú ágacskákkal töltjük ki a felüle­tet, de elképzelhető alkalmi burkolat is, pl. néhány kiszol­gált rongyszőnyeg, pokróc, vagy gyékényborítás. Az ismertetett megoldások közül csak a nylon fólia vízhat­lan. Esőzések alkalmából azon­ban mindenképp fölázik a ta­laj, ezért akármilyen variációja is készült el a kunyhónak, ér­demes köré vízlevezető árkot húzni, legalább egy kapavágás- nyi mélységűt. A belső mélye­dés kitöltése történhet a kiásott föld egy részének visszalapáto- lásával és ledöngölésével, de meghagyhatjuk a kiásott részt, ez esetben laposabb téglákkal rakjuk ki. Ez utóbbi megoldás a víz elvezetésének szempont­ját figyelembe véve haszno­sabb. Számítanunk kell arra, hogy a kunyhóban esetleg hűvösebb van, mint a szabadban, ezért, ha gyermekeink a kertben ját­szanak, gyékény, pokróc és sámli mindenképpen legyen a kunyhóban. A látszólag egyszerű épít­mény, amelynek elkészítése né­hány órát kíván csak, de gyer­mekeink játékaiban a palotá­tól az indián vigvamig sok min­dent szimbolizálhat. Érdemes a gyermekeket bevonni az építés­be, akkor nem csak a játékhoz teremtünk számukra lehetősé­get, hanem a munka jóleső öröméből is kivehetik részüket. Kozmetika és divat A divatról és a kozmetikáról ma sokat beszélnek az embe­rek. Talán többet, mint kellene. De nem úgy, ahogyan szüksé­ges volna. Egyesek irigykedve, vágyakozva, mintha talán még ma sem lenne elérhető. Mások évődve, tréfálkozva, kissé le­kicsinylő furcsa hangsúllyal. Ez persze helytelen. A divatról rrta azt mondjuk, hogy egy korszak átmenetileg uralkodó közös ízlése, elsősorban a vise­letben, az öltözködésben, általában a magatartásban, a társas­élet formai változásaiban, a viselkedésben. Fontos velejárója ennek az utánzási ösztön, ami az embert az elfogadott szoká­sok felé viszi. És mi a kozmetika? Az egyik azt mondja: az előnyös meg­jelenésnek eljárásokkal és eszközökkel való elősegítése, bizto­sítása. A másik meg azt, hogy a test ápolására szolgáló el­járások összefoglaló neve. No ez már érdekes, mert ez a test egészségének megtartá­sát jelenti, és ha ez divat, akkor ma a divat és a kozmetika egyaránt hasznára van az embernek. A kozmetika az emberi test gondozásának, ápolásának ma­gasiskolája, ahová csak az mehet, aki az alacsonyabbat - az „általános iskolát" — elvégezte. Az egészség általános iskolája a kötelező tisztaság. Aki nem tisztálkodik, nem érett a kozme­tikára, bármilyen divat is az! A legszörnyűbb ellentmondások egyike, amikor valakinek bodorított a haja, kiegyeít a szemöl­döke, kipingált a szája, meg a szemhéja, és kos^bs a füle meg a nyaka. Vagy a lakkozott körme alatt vastag csíkban lapul a piszok. A legelső és soha el nem hagyható kozmetikai szabály tehát a mosakodás, és a legelterjedtebb kozmetikai szer a pipereszappan. A modern kozmetika kétütemű: állandó és alkalmi. Állandó a bőr karbantartása, a hiányzó zsír és bőr-rokon vegyi anya­gok, a hormonok, vitaminok pótlása, a hibák kijavítása, a kóros folyamatok meggyógyítása, a kellemetlen szőrszálak, szeplők, foltok, szemölcsök és felesleges zsír eltávolítása: a bőr egész­ségügyi egyensúlyának biztosítása. Helyedén megválasztott koz­metikai szerekkel, kellő gyakorlottság mellett a feladat házilag is elvégezhető. De helyes, ha legalább a kezdetén szakember tanácsát kérik. A kozmetikai sebészet például olyan esetekben is segít, amelyek pár évtizede még reménytelenek voltak. A másik kozmetikai feladat alkalmi. Ez a kendőzés vagy ki­készítés. Célja, hogy egy-egy alkalomra, ünnepélyre, lakoda­lomban, színházban jól mutasson, szép legyen valaki. Hogyan? Ügy hogy — ismétlem — kikészíti magát. A divatnak megfele­lően. A kozmetika és a divat itt megint találkoznak. És ezt a ta­lálkozást úgy irányítsa az> ember, hogy mindig az egészség lás­sa a hasznát. Mert van ostoba, káros divat, mint volt a tűsarkú cipő, ami­ről le is szoktak. Káros télen a miniszoknya is. De előnyös a hosszúnadrág, ami szintén divat. Divat a rövid női hajviselet. Nagyon jó. Szellőzik a fejbőr, és a haj tisztán tartása könnyű. Divat a férfiak hosszú haja. Kifogásolható? Nem! Ha a sörény tulajdonosa kötelező karbantartásáról gondoskodik. A történe­lem folyamán nem ez az első hosszú férfihajdivat. Hordták a kurucok is. De csak azok, akiknek „kellő forróvize, szappana és pomádéja vala". A mai divat szövetséget köt az egészséggel, és nem tiporja lábbal törvényeit sem a testápolás, sem az öltözködés terén. Legfeljebb az emberi túlzások válnak nevetségessé, úgy mint azé a kislányé, aki még a szobában is viseli a napon szüksé­ges fényvédő szemüveget, csak azért, mert divatos és mert drága. A kozmetika hasznos, mert az egészség hű barátja. A divat szeszélyes. Ma velünk, holnap ellenünk. De előnyeit fülön kell fogni, használni kell, hátrányait pedig úgy nézzük, mint élet­rendi hibát. Mert ilyen is akad. Vagy minek nevezhető az ápo- latlanságnak, a mosdatlanságnak, az elhanyagoltságnak, a mesterséges torzonborzságnak itt-ott látható divatja? A divat vadhajtása, semmi más! Ezért kell a divatot és a kozmetikát az egészség érdekében összeházasítani! Buga doktor A fürdőruha A fürdőruha nyári ruhatá­runk nélkülözhetetlen darabja. Az egészséges nyári fürdőzés­hez, napozáshoz hozzátartozik a jó szabású, modern vonalú (ízléses) fürdőruha. Fürdőruha jellegű ruhákkal már a római kori mozaikokon találkozunk. Ezek a mai kétré­szes fürdőruhákra hasonlíta­nak. (1). A további századok fürdőzési szokásairól ismereteink megle­hetősen hézagosak és ellent­mondásosak. Középkori met­szetek és a későbbi ábrázolá­sok a fürdőzőket „Éva-kosz- tümben”, vagy legfeljebb kis ágyékkötőben mutatják. A fürdőzés divatját a XIX. század elejétől kezdve kísérhet­jük figyelemmel. Ekkoriban tűntek fel az első fürdőöltözé­kek. Divatba jöttek a különfé­le előkelő fürdőhelyek és egy­általán nem volt mindegy, hogy ott milyen öltözékben jelentek meg a vendégek. Ezek a fürdő­ruhák ténylegesen öltözékek voltak: a nők hosszú szoknyá­ban, a férfiak térden felül érő nadrágban fürödtek. Azonban a változás csakha­mar bekövetkezett. A nők erő­sen dekoltált, rövid fürdőruhá­kat kezdtek viselni, amelyek már a lábukból is engedtek látni valamit. Ezt az öltözéket nagy, széles karimájú kalap egészítette ki, amely eltakar­ta a „merész" ruhadarab vi­selőjének arcát. Ez 1910 körül volt jellemző. (2-3). A szoknya és a nadrág azon­ban egyre rövidült és a fürdő­ruha ujja is lassan elmaradt. (4-5). A következő évek nagy botrányait a testhez simuló, rugalmas anyagból készült fürdőöltözékek jelentették. Ál­talánosabb volt azonban a rövid szárú kis női fürdőruha, A. melyet szoknya takart el, de­rékon övvel viselték. A 30-as évek végén még na­gyobb botrányokat kavartak az egyre kacérabb fürdőruhák és az első bikini viselők. A fürdőruhák mérete foko­zatosan zsugorodott, ami nem kis ellenkezést váltott ki. Az egészséges napfürdőzés és für­dőzés azonban meghódította a tömegeket és az újdonságok is követőkre találtak. Hosszú és sok átmenettel teli úton alakult ki a fürdőruha mai formája. Nem mondható azon­ban ez sem véglegesnek, mi­vel évről évre mindig akad va­lami újdonság. A két alapfor­ma - a két- és az egyrészes fürdőruha - általánosan hasz­nált ruhadarabbá vált. A mai fürdőruhák anyaga már telje­sen testhez simuló, a szabásuk is teljesen a test formáját kö­veti, könnyű bennük a mozgás, a bőrfelület nagy részét sza­badon hagyják, így az egész­séges bámulást is lehetővé te­szik. Rajz és szöveg: FODOR ETA 1,20 kg friss, egész tök, 80 dkg sovány, darált sertéshús, 2 db zsemle, 2 dkg só, 0,5 dkg törött bors, 10 dkg Rama mar­garin, 8 dkg liszt, 2 dl tej, 0,5 dkg Delikát ételízesítő, 2 dl tejföl, 5 dkg cukor, 2 cl ecet, 1 csomó kapor (szárított kapor 1 kávéskanál), 1 csomó petre­zselyemzöld, 2 db tojás. A De- likátot 0,5 I vízzel elkeverjük, s jól összeforraljuk. A tököt meghámozzuk, és keresztbe ujjnyi vastag karikákra vágjuk (lehetőleg keskeny tököt vá­lasszunk). Evőkanál segítségé­vel kivájjuk a tök magját, majd margarinnal vékonyan kikent edénybe (tepsibe, tűzálló tál­ba) tesszük. A darált húsból, zsemléből, tojásból, vágott petrezselyem­ből, sóból, törött borsból fi­nom vagdaltat állítunk össze, amelyet egyenletesen elosz­tunk a tökkarikákba. Majd aláöntjük a Delikátból készült levet, fóliával, zsírozott zsírpa­pírral vagy fedővel lefedjük és gyengén fűtött sütőben meg­pároljuk. ügyeljünk arra, hogy a hús teteje ne kapjon kérget, az is puha maradjon. A meg­párolt, hússal töltött tökkari­kákat tálra helyezzük és leta­karva melegen tartjuk. A margarinból, lisztből vi­lágos rántást készítünk. Hoz­záadjuk a kaprot, felengedjük az átszűrt lével, amelyben a tök párolódott. Tejjel, tejföllel, cukorral, ecettel, sóval ízesítve nem túl sűrű mártássá főzzük (sűrűsége olyan legyen, hogy ha ráöntjük a tökre, azt be­takarja, de ne álljon meg vas­tagon a tetején). így kellemes, pikáns kopormártást nyerünk. Sós vízben fqtt burgonyával, vagy párolt rizzsel tálaljuk. Adható előételnek, vagy an­golos húsokhoz köretként is. or^|;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom