Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

A ^ÉPÜJSÁG 1981. június 26. Kozmetikáról - a magányosoknak Ha tükörbe nézünk, sokszor nem vagyunk megelégedve tü­körképünkkel. Különösen akkor, ha valami lelki megrázkódtatás ért. Az arc és a szem hű tol­mácsol ója belső zaklatottsá­gunknak. A szemek körül előny­telen sötét „karikák” keletkez­nek, az arcvonások keményeb­bé válnak, a tekintet fáradt lesz. A társ nélkül élő magányos emberek arcára — helyzetük­ből adódóan — gyakrabban ül ki a lelki fáradtság külső­leg látható jele, hiszen az örömélmények — társ hiányá­ban — eléggé lecsökkennek. S ez a lehangoltság motiválja életvitelüket, nem élnek a kapcsolatteremtési lehetőségek­kel, elmagányosodnak. Akin ez a negatív életérzés elhatalma­sodik, nem törődik eleget kül­sejével, megjelenésével. Pedig... Az élet minden nap­ja új lehetőségeket kínál a magányos embernek is. Csak élni kell vele. Bizonyos érte­lemben a magányosok előnyö­sebb helyzetben vannak azzal szemben, aki példctlil egy rosz- szul sikerült házassági kötelék­ben él. A társtalan ember mel­lett mindig ott a remény, hogy olyan társra talál, akivel majd boldogságban, egyetértésben élhet. Ennék az egészséges életfel­fogásnak legelső követendő aranyszabályai: a kifogástalan testápolás és az ízléses, a kor­hoz és alkalomhoz illő szépít­kezés. A testápolásra vonatko­zó elvárás nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is vonatko­zik. Úgy is fogalmazhatnám: az igényes testápolás a kultu­rált életvitel egyik fokmérője, és a társkeresés sikerének alap­ja. Vannak emberek, akiket a természet nem áldott meg elő­nyös külsővel, de ha ápolt, a megjelenése kifogástalan lehet. Sőt, ha igénybe veszi azokat a lehetőségeket, amelyeket ma már a kozmetikai ipar kínál, vonzóvá is válhat. Ugyanígy azok is, akik felett ugyan már elszálltak az évek, de a jól- ápoltságukkal „útlevelet" kap­nak minden társaságba, ahol egyenrangú félként (és nem kisebbségi érzéssel küzdve) szórakozhatnak. Ugyanis az a megmagyarázhatatlan erő, amely két embert egymáshoz vonz, nem a szépség, hanem az egyéniség varázsa. A testápolásnak számos ten­nivalója, a szépítkezésnek sok fortélya van, a legfontosabb mégis: a napi rendszeres tisz­tálkodás. Ez az egyik követel­ménye annak, hogy az ember közérzete jó legyen, társaság­ban biztos fellépésével érdek­lődést keltsen, és siker koro­názza kapcsolatteremtési szán­dékát. A napi rendszeres tisztálko­dást nem helyettesítheti semmi­féle illatszer, dezodor, smink vagy intimpermet. Az sem je­lenthet akadályt, ha nem ren­delkezünk fürdőszobával, mert nagyobb mosdótálban is meg­oldható az egész test tisztán tartása. Mosakodás után aján­latos az egész testet masszírozni testápoló készítménnyel, amely pótolja a bőr mosakodás ál­tal elvesztett zsiradékát, és elő­segíti a bőr savtakarójának re­generálódását. Az arc- és nyakbőr reggeli és esti krémezése is a napi bőrápolási feladatok közé tar­tozik. Kellő eredményt azon­ban csak akkor érhetünk el, ha a bőrtípusunknak megfelelő arckrémeket használunk. A külső kozmetika hatását fokozhatjuk „belső kozmetiká­val”. Fordítsunk kellő figyelmet a helyes (vitamindús) táplál­kozásra, életmódra, mert a bőr szépsége, feszessége, rugalmas­sága az egészségtől is függ. Szőnyegpapucs Egy filmsiker ürügyén Valaha szerették egymást Talán azért könnyezte meg a közelmúltban a világ a Kramer kontra Kramer című filmet, mert olyan egyszerű, kompliká­cióktól mentes történetet mesél el, ami mindenkivel megeshet bármikor... Olyan történetet, amelynek egy férfi és egy nő a főhőse, akik valaha szerették egymást és akik egyszercsak rádöbbennek: mindegyikük a maga útját szeretné járni, csak­hogy ez sehogyan sem sikerül - együtt. Mert vannak kötelé­kek, amelyeket nem is olyan könnyen lehet elszakítani, ha egyáltalán lehet. Egy szerződést ugyanis fel lehet mondani. A lánc egyik szemét el lehet tép­ni. De a házasságot összetartó gyermek sorsáról már nem le­het ilyen egyértelműen dönte­ni... Voltaképpen ez lenne Ro­bert Benton Kramer kontra Kramer című világsikerének ki­indulópontja. Elég egyetlen gyors pillantás a film nemzet­közi díjaira és bárki meggyő­ződhet — úgy látszik manap­ság az emberiség szeret köny- nyezni, elege van az agyon­komplikált művészkedésből -, mert mi mást is tanúsíthat a kilenc Oscar-nevezés, a több Oscar-díj, a 4 Arany Globus- díj, a filmkritikusok nagydíjai, stb, stb? Benton, akinek nevét a szak­ma legfeljebb a Bonnie és Clyde egyik szerzőjeként is­merte, egycsapásra tekintély lett, őszintén bevallotta: „ez a film csak ürügy arra, hogy a fiamról beszéljek. O most 14 éves, hamarosan elhagyja ott­honát, s már most sem kellek neki. Eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a szülők jobban szeretik gyermekeiket, mint a gyermekek szüleiket. S ez így is van jól. Filmemmel azt sze­rettem volna bemutatni, hogy egy apának miként kell anya­szerepet játszania, s mennyire szenved, amikor el kell vágnia a láthatatlan köldökzsinórt. Azt is bemutatom, hogy egy anya mennyivel könnyebben szaba­dul meg a férjétől, mint a fiá­tól. A gyerekek hatalma pá­ratlan.” Az apát alakító Dustin Hoff­man- régi ismerősünk. Több mint tíz éve bukkant fel „A diplomás” bemutatásakor és azóta Amerika legnépszerűbb sztárjai közé verekedte fel ma­gát. Sokak szerint Hoffman sokkal inkább megérdemelte a legjobb férfi színésznek kijáró díjat, mint maga a film, amely többek közt a legjobb filmet illető díjat szerezte meg. Hoff­man utánozhatatlanul színes, érzékeny, gazdag eszköztárát látszólagos „egyszerűségben" demonstráló művész, aki saját bevallása szerint azért volt csak ilyen jó, mert a magánéletében maga is szinte szóról-szóra ilyen problémákkal küszködött, nem sokkal a forgatás megkez­dése előtt. „Ha minden ember, aki elmegy megnézni a Kramer kontra Kramert, belátja, hogy milyen tragédiákhoz is vezet a válás — már nem volt hiábavaló a munkánk. Nincs szomorúbb látvány számomra annál a sza­kító házaspárnál, amely végül- is mindent veszni hagy...” Hoffman mellett a női fősze­replő, Meryl Streep ugyancsak Oscar-díjat kapott, s csupán a harmadik főszereplő, a kis Justin Henry maradt ki a „csillagszórásból”, bár nélküle sohasem készülhetett volna el a produkció. „Pontosan olyan angyalarcú kisgyerek, mint a tv-adások népszerű gyermek­színészei, de nincs meg benne az a félénkség, amely a gyer­mekeken rendszerint úrrá lesz a kamerák előtt” - írta róla a Time kritikusa. Benton, a ren­dező leginkább az improvizálás híve volt, óvakodott attól, hogy a kisfiútól valamiféle színészi teljesítményt követeljen meg. Persze már a kiválasztásnál is nagyon óvatosok voltak: maga Hoffmar. , állt a felvevőgép elé sorra valamennyi kiszemelt partnerével, s lényegében ő döntött, hogy ki is játssza majd a fiát. A próba mindössze annyiból állt, hogy a színész rákiáltott a jelentkező gyere­kekre. Aki sírni kezdett - ez volt az általános — az nem áll­ta meg a próbát. Egyedül Jus­tin volt az, aki mit sem törőd­ve az ordibáló idegennel, egy­szerűen elmondta a maga pár­mondatos kis szövegét.. A Kramer kontra Kramer — nem bonyolódik a jogi igazság­szolgáltatás helyes, vagy hely­telen következtéseinek firtatá­sába, nem feszegeti, hogy me­lyik szülő alkalmasabb a gyer­meknevelésre, az apa vagy az anya - mindenekelőtt szerelmi történet, egy házasság történe­te. A Time újságírója szerint „a film értékes képet ad a hetve­nes évek végén élő férfiakról, nőkről és gyermekekről. A film nem ad ugyan választ a felve­tett kérdésekre, de újjáéleszti a vitát azzal, hogy a problé­mákat új, nyugtalanító vonat­kozásokban veti fel újra: gyöt- relmesen kétértelmű emberi igazságok keretében”. S talán ez a sok könnyet és sok gon­dolatot fakasztó film — éppen ezzel éri el célját, amikor fi­gyelmeztet az ember korlátáira, hanem eléggé fel nem becsült lehetőségeire is. Hozzávalók: 10 dkg Apolló fonal, 3,5-es kötőtű, merkelőtű. Patentminta: 1. sor: 1 sima, 1 fordított, 2. és minden további sor: simára sima, fordítottra fordított szemet kötünk. Alap­minta: 1. sor: sima, 2. sor: for­dított szemeket kötünk. Munkamenet: 47 szemre kezd­jük, patentmintával 22 cm = = 70 sort kötünk, a saroktól az orrész felé haladva. Az ele­jekerekítés részére a követke­ző sorban a szemeket, 2—2 szemet simán összekötve, 24 szemre fogyasztjuk. Ezután 4 sort alapmintával kötünk, majd a következő sorban ismét 2—2 szemet simán összekötünk. A Párolt libacomb gyümölccsel, Hozzávalóik 4 személynek: 75 dkg libacomb, só, bors, 1 evő­kanál olaj, 3 hagyma, 1 evő­kanál friss (vagy szárított) roz­maring, sárgabarack (kompót), szilva (aszalt), ananász (kom­pot), 1,5 dl fehér bor. A libacombokat sózzuk és borsozzuk. Forró olajban mind­két oldalán barnára sütjük. A hagymát megtisztítjuk, és fel­vágjuk csíkokra. A combokkal együtt megpároljuk. Hozzáadjuk a rozmaringot, és kevés vizet öntünk hozzá. Fedő alatt pá­roljuk. A gyümölcsöket fehér borban 2 óra hosszat állni hagyjuk. Majd fél óráig a bor­ban pároljuk. Pirított zsemle- morzsával megszórjuk és a liba­comb mellé tálaljuk. Ropogós libasült, 6—8 sze­mély részére. megmarandó 12 szemmel 1 si­ma sort kötünk, végül a szeme­ket merkelőtűvel összefogjuk, és eldolgozzuk. Az orrész felé elkeskenyedő lapot kettéhajt­juk, a munkakezdést, a sarok- Itözépen szemtalálkozán szerint összevarrjuk. A sarokvarrás jobb és bal oldalán, a szél­szemekre (2x11 cm) felszedünk 63 szemét és patentmintával 8 cm = 25 sorral visszahajló szélrészt kötünk. Az elejeközé­pen ezután a fennmaradó szél­szemeket sortalálkozás szerint összevarrjuk. A visszahajló „pa­pucsgallér" szélszemeire 1 rö- vidpálcasorral szegőszélt hor­golunk. A papucsméret 37—39- es női lábméretre készült. Hozzávalók: 1 közepes nagy­ságú liba (3,5 kg), só bors, 2 hagyma, 6 alma. A libát megmossuk, szárazra töröljük. Belül és kívül besóz­zuk. Tepsibe 1 cm magas vízbe tesszük úgy, hogy a melle le­felé legyen. Lefedjük és elő­melegített sütőbe tesszük. Egy óra hosszat sütjük. Közben a hagymát megtisztítjuk és szele­tekre vágjuk. Az almák tetejét levágjuk, q magházat kivesz- szük és zsemlét töltünk bele. A libát megforgatjuk, a hagymát és a töltött almákat hozzáadjuk és fedő nélkül még egy óra hosszat sütjük. Zsírral meglo- csoljuk. A megsült libát és az almákat kivesszük, melegre tesz- szük. A zsiradékhoz kevés vizet öntünk. A szaftot a libára önt­jük. Hozzá kelbimbót és burgo­nyát adunk. VARIÁCIÓK LIBAHÚSRA Alattomos ellenség: a zaj Divatlevél férfiaknak Az egészség - érték A zajnak az emberi szerve­zetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Ezek közül a nagyothallás a legismertebb. Ez az ártalom eredményezi, hogy a beteg fül nem érzéke­li azt a hangerősséget, ame­lyet az egészséges még hall. Nagy zajban eltöltött időszak után kezdetben ez a károsodás még csak átmeneti. Huzamo­sabb zajterhelés viszont már maradandó hallásromlást okoz. Ennek kialakulását nehéz ész­revenni, mert a beszéd megér­tését még nem zavarja. A ká­ros jelenség ugyanis a beszéd megértéséhez kevésbé fontos frekvencia- (rezgésszám) tarto­mányra korlátozódik. A Föld lakosságának egy százaléka halláskárosodott. Ezek felénél — kórok: a zaj. Hazánkban több százezren nagyothallók a zaj következ­tében, de a veszélyeztetettek száma ennél jóval nagyobb. A zajtúlterhelés civilizációs ártalom, ami a vegetatív ideg- rendszeren keresztül a szerve­zet számos funkcióját befolyá­solja. Például a légzés szapo­rábbá válik, megnő az oxigén­fogyasztás. A lecsökkent gvo- mornedvtermelés miatt emész­tési zavarok jelentkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent működé­se következtében szájszárazság léphet fel. Pszichés vonatkozásban a zaj idegesítő, fárasztó és fi­gyelemelvonó hatása jelentke­zik. Jórészt az ipari, technikai fejlődés következtében — a ter­melőmunka-végzéstől a háztar­tásig — az emberi tevékeny­ségek jó része: zajforrás. Hazánkban a hallást károsí­tó, zajos munkahelyek száma mintegy félmillióra tehető, a megyében több tucat. A munkavédelemmel foglal­kozó kormányrendelet a zaj­védelem követelményrendszerét is tartalmazza. Ennek ellenére ez a probléma még korántsem megoldott — jelzik a foglalko­zási megbetegedések statiszti­kái. A technikai zajkeltés visz- szaszorítását gyakran a tudo­mány és technika felhasználá­sával lehet megoldani. Körül­tekintő tervezéssel, különféle műszaki megoldásokkal csök­kenthető a zaj. Szükség ese­tén a védekezéshez mindenütt biztosítani kell az egyéni védő­eszközöket (füldugó, zajvédő sisak, stb.). A védőeszközök viselése eleinte kellemetlen, de viszonylag hamar meg lehet szokni. Az utcák, közterületek leg­főbb zajforrása a közlekedés, ügyes forgalomszervezéssel, a járművek megfelelő karbantar­tásával ezen is lehet segíteni. És — nem utolsósorban — a járműtulajdonosok belátására is szükség van. Finomabb ve­zetéssel, csendesebb melegí­téssel, enyhébb fékezéssel, ke­vesebb dudálással, nagyban hozzájárulhatnak idegeink, szervezetünk kíméléséhez. Érdemes meggondolni: hány­féle indokolatlan, szükségtelen zajjal mérgezzük mindennap­jainkat. A hajnali rakodások ládacsattogásai, a késői han­gos rádió-, tv-, magnóhaszná­lat, az utcai hangoskodások el­kerülhetők volnának. Csak be­látást, helyes emberi mentali­tást igényelnek, amelyek nem helyettesíthetők hatósági intéz­kedésekkel. A zaj — mint a közérzetet, egészséget hátrányosan befo­lyásoló tényező — sok pénzbe kerül a társadalomnak. A meg­zavart álmú, kialvatlan ember nem nyújthat maximális telje­sítményt, különösen, ha még munka közbeni koncentrálása sem mentes a zajterheléstől. Sőt — a csökkent figyelőképes­ség könnyen balesethez is ve­zethet. A megbetegedések következ­ményeként országosan jelent­kező gyógyítási, kártérítési költ­ségek is komoly összegre rúg­nak. A zajterhelés tehát egy­úttal anyagi terheket jelent. Sajnos, a zajártalom vonatko­zásában is általában már csak elvesztése után tudatosul az egészség — érték mivolta. Nap­jainkban egyre többen emelik fel szavukat ez ellen . a káros hatás ellen. Egészségünk érde­kében — mindnyájunk ügye — hogy ezek a hangok túlharsog­ják végre a zajt! Férfitársaim! Nézzünk tükörbe! No, nem a fürdőszobai borotválkozóra gondolok, hanem a nagytükör­re. Kielégítő a látvány? Nem találunk semmi kivetnivalót öl­tözetünkben? Felöltözködtünk-e egyáltalán, vagy csak nagy sietve húztunk ruhát, meg se nézve, hogy a kék nadrághoz nem illik az olajzöld ing és a lila kardigán? Észrevettük, hogy az öltönyhöz a mezít­lábas szandál nem túl ízléses? Azt mondják egyesek, hogy „ezek lényegtelen dolgok” pe­dig ez nem igaz. „Úri passzió az öltözködés” mondják má­sok. Pedig a jólöltözöttség rég­óta nem uraságok privilégiuma. Az öltözködés is egyfajta jelzőrendszer. A környezet, a másik nem felé. Ruházatunk­kal mindig tudatni akarunk a világgal valamit. Ha mást nem, azt, hogy „én ilyen vagyok". S mivel a férfi-én is hiú annyira, hogy törődjön környezetének véleményével, nem hagyja kö­zömbösen, ha leszólják hánya­veti, ízléstelen, vagy éppen kon­zervatív ruházata miatt. Hosszú évekig hazánkban nem nagyon beszélhettünk fér­Acélkék bársonyból készült kétsoros klasszikus blézer fidivatról. Annak ellenére sem, hogy a divattal főhivatóssze- rűen foglalkozók tettek érte. Valahogyan mi nem akartunk divatozni, mert, szóval, egy fér­fi akkor férfi, ha... Ám, ezt az ellenkezésünket sohasem tud­tuk értelmesen megmagyaráz­ni. így nem maradt más, mint az, hogy a „taccsvonalról” szemléltük a nők öltözködését. Szaktanácsokat nem adtunk hozzá az igaz, csak a pénztár­cát. Nekünk elég volt évekig egy-egy nadrág, megtette egy- egy cipő, s ha alkalomadtán nyakkendőt is kellett kötni, ak­kor már a gondolattól is bor­sódzott a hátunk. És a kalap? Óh, hát megvan még egyálta­lán az a fejfedő, amely koron­ként mindig hirdetett valamit — tisztséget, hatalmat, hódí­tást? Tény: századrendű dolog­nak tartottuk az öltözködést, a divatot. Manapság minden megválto­zott. Ma már mi, férfiak is töb­bet törődünk magunkkal. Igé­nyesebbek lettünk. Vagyunk, vagy merünk már annyira hiúk lenni, hogy megválasztjuk azt a ruhadarabot, amelyben meg­jelenünk. Törődünk azzal is, hogy mit, mihez vegyünk fel, testmagasságunknak, testalka­tunknak milyen öltözet elő­nyös. Ezek a megállapítások nem tőlem, hanem egy ismert divat- szakembertől, Vámos Magdá­tól, a Magyar Divat Intézet főosztályvezetőjétől származ­nak. Tőle tudom: már nem hagyjuk figyelmen kívül kör­nyezetünk hatását sem. Én hi­szek Vámos Magdának, hiszen a férfi öltözködését valóban csak a nő tudja igazán meg­ítélni. A Magyar Divat Intézet 1982/83-as férfikollekcióját úgy dolgozta ki, hogy benne min­den korosztály megtalálja a neki megfelelő, illő, kényelmes és esztétikus öltözetet. Nem hagyta figyelmen kívül a klasz- szikus öltönyök követőit sem, de a sportos ruhák híveiről sem feledkezett meg. Nagy hangsúlyt fektetett a nadrágok­ra, hiszen ez az az állandó ru­hadarab, amire építeni lehet és Fiatalok számára készült bé­leletlen lódenpelerin, alatta kék-szürke kockás mellény, széles nyersbőr övvel. A pár­huzamos vonalú nadrág csiz­mával vagy cipővel egyaránt viselhető. kell. A Magyar Divat Intézet egy kiadványában így mutatja be a 82/83-as férfidivatot. „Minden szélsőségtől mentes. A férfiak újra elegánsabbak, még a sportos ruházatban is. Alap a klasszikus zakó egy- és kétsoros változata. Jellemző a két- és háromgombos megol­dás. Fontosak a sportos vagy elegáns megjelenést meghatá­rozó részletek. A fazonszéles­ség a gombolástól függően 6— 9 cm között változik, a zsebek is eszerint készülnek, rátűzött, bevágott, pilótazseb, szivarzseb formákban. A nadrág kényel­mes csípőbőségű, 23—25 cm közötti félszárbőséggel.” Férfitársaim I ízlésünk is, tükrünk is van. Pénztárcánk úgyszintén. (Igaz, hogy abból ezerféle dologra gurulnak ki a forintok.) Higy- gyünk a nőknek! öltözködni mindenképpen kell, jól felöl­tözni azonban öröm!-szíj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom