Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

a^Ipüjsäg 1981. június 4. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Külön készített egy sorozat- nyi felvételt a folyóirat kéré­sére a Szaljut—6 űrállomáson a Földről és kozmikus környe­zetéről Leonyid Popov és Vale- rij Rjumin. Ezeket a fotókat ismerteti az Űrfelvételek olva­sóinknak című cikkben Szta- niszlav Szavcsenko kandidátus. Az Arany Mercur északi fény­ben címmel arról olvashatunk, hogy a népek közötti barát­ság és kereskedelem előmoz­dítására alapított Arany Mer­cur római kitüntetést milyen eredményekért ítélték oda a Murmanszk megyei apatit bá­nyászati egyesülésének. A Családi kassza az llmeny- tónál című riport egy átlagos­nak tekinthető kolhozparaszt család életkörülményeibe en­ged bepillantani. A régi orosz építészet egyik remekművét, a Moszkva folyó partján fekvő Filiben a XVII. században ismeretlen mesterek által épített Mária Oltalma- templomot mutatja be A Szov­jetunióban látható című rovat. A szokásos múzeumlátogatás keretében a leningrádi Ermi- tázs iparművészeti gyűjtemé­nyének néhány nyugat-európai darabjával ismerkedhetünk meg. A Közlekedni tudó gyerme­kekért című összeállításban egy rendőrtiszt elmondja, milyen eredmények mutatkoznak Moszkva közlekedésének bal­eseti statisztikájában, azóta, hogy a főváros iskoláiban be­vezették a közlekedési szabá­lyok oktatását. Akik rendszeresen járják a természetet, ritkábban beteg­szenek meg és tovább élnek, állítja V. Krivosejev közgaz­dász kandidátus és a szovjet gyakorlatból vett adatokkal szemlélteti kijelentése igazát. A legtöbbet mozgó emberek, a sportolók sérüléseinek új­fajta gyógyítási módjával kí­sérleteznek a moszkvai atléti­kai továbbképző intézetben. A tűkkel teli szalagok alkalma­zásával kapcsolatos eljárást is­merteti a Sün szorításában cí­mű riport. Miért omlott le az európai és dél-amerikai labdarúgást elválasztó fal? Várható-e, hogy az angolok és a brazilok visz- szaszerzik egykori vezető sze­repüket? összekovácsolódhat-e a jövő esztendei labdarúgó VB-re a szovjet válogatott? Ilyen és hasonló kérdésekre keres választ Lev Filatov, az egyik legnevesebb szovjet sportújságíró Mit diktál a fut- balldivat? című cikkében. A magyar tárgyú oldalakön olvashatunk a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetségének, a MTESZ-nek szovjet kapcsolatairól, az Uk­rán Mezőgazdasági Akadémián végzett magyar növényvédő szakemberekről és a BEAC és a szovjet egyetemi sportkörök közös versenyeiről. Antarktiszi emlékek Szegeden címmel arról nyilatkozik Pándi Ferenc meteorológus, hogyan hasznosítja jelenlegi munkájá­ban a korábban egy déli-sarki szovjet expedícióban szerzett tapasztalatait. A folyóirat közli a VII. Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő végeredményét. LÁNYOK,ASSZONYOK Dubnában, a Volga-parti vá­rosban működik a 25 éve ala­pított Egyesített Magkutató In­tézet, ahol együtt dolgoznak a szocialista országok tudósai. Széles körű kutatási területük az elméleti fizikát, az elemi ré­szecskék fizikáját, a mag- és neutronfizikát, a kondenzált kö­zegek fizikáját átfogó 130 té­mára terjed ki. Jelentős ered­ményeket értek el a részecske­gyorsítás és az elektronikus számítástechnika területén is. Az intézetben folyó kutatások­ról és azok eredményeiről szá­molt be a Nemzetközi kutató­gárda Dubnában című riport. A világon először a Szovjet­unióban az országos szemészeti kutatóintézetben találták meg a mű szaruhártya beültetésének célravezető módszerét. Lénye­ges, hogy a beteg saját szö­vetét alkalmazták úgy, hogy a fül porcszövetéből származó ko­rongot építették be a szembe és a berögzített mű szaruhár­tya mór nem lökődött ki. En­nek eredményét bizonyítja Lev Antonyevkov, aki 22 évi vakság után, 55 éves korában vissza­nyerte látását. Erről szól A visszanyert látás című cikk. A szovjet orvosok tapasztala­ta szerint a csecsemőkorban elkezdett úszás a kicsinyek fi­zikai és szellemi fejlődésére egyaránt kedvező hatással van — olvashatjuk az Úszóiskola csecsemőknek című riportban, mely egy moszkvai uszodába kalauzol el bennünket, ahol már a négyhónapos gyerekeket úszni tanítják. A Tanárnő címmel sorozat indul a lapban néhány magyar diplomás nő bemutatására, akik szovjet egyetemeken ta­nultak. Ez alkalommal Köllő Miklósnét, az ELTE orosz nyelv és irodalom tanszékének mun­katársát ismerhetjük meg. Szabó Magda valamennyi korosztály írónője, akinek a művei 26 nyelven jelennek meg a világon. Az írónő műveit a szovjet olvasók már 20 éve is­merik. Akkor jelent meg Mond­játok meg Zsófikának című könyve. Regényeit többször for­dították le a Szovjetunió kü­lönböző népeinek nyelvére, el­beszéléseit közlik a folyóiratok, tartalmazzák a mai magyar el­beszélők antológiái. Egyebek között erről olvashatunk a Sza­bó Magda művei a Szovjetunió­ban című riportban. A melléklet divatos kötés- és horgolásmintákat, valamint más kézimunka-leírásokat, műhely­rajzokat tartalmaz. Itt közli a lap az olvasói által beküldött ételrecepteket, a felnőtteknek és gyerekeknek szóló kereszt- rejtvényeket. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom című fo­lyóirat 1981. júniusi száma gaz­dag prózarovattal jelentkezik: Andrej Voznyeszenszkij Tizen­négy éves koromban című em­lékezései Borisz Paszternakkal való találkozásait idézik fel — a költő lírikus szépségű prózá­ját Rab Zsuzsa fordította — és közli a lap Konsztantyin Szimo- nov Többé nem látjuk egymást című kisregényének második, befejező részét Soproni András fordításában. A Líra rovat Leonard Lav- linszkij költészetéből ad váloga­tást Csordás Gábor, Kapecz Zsuzsa, Petrőczi Éva és Utassy József fordításában. Hja Ehrenburgra emlékezik a lap Élő múlt rovata: Rónai Mi­hály András méltató sorai a magyar irodalom felől tekintik át a kilencven éve született szovjet író pályáját. David Or­tenberg, a Krasznaja Zvezda egykori főszerkesztője a hadi- tudósító Ehrenburg emlékét idé­zi fel. Interjút olvashatunk a lapban Valerij Kubászovval, Farkas Ber­talan űrhajóstársával. Nyikolaj Fedorenko írása a szovjet és az amerikai írók kapcsolatáról ad képet. Simó Sándorral Fóti Edit ké­szített interjút a Húsz nap há­ború nélküí című Szimonov- regény szovjet filmváltozatáról, melyet Magyarországon is be­mutattak már. szputnyik A tíz éve meghirdetett szov­jet békeprogram folytonosságát és továbbfejlesztését fogalmaz­ta meg határozatában az SzKP XXVI. kongresszusa. E program valóra váltásának lehetőségeit és feltételeit vázolja elméleti, ám mégis olvasmányosan köz­érthető munkájában Vladlen Kuznyecov. Címe: A megfontolt bölcsesség hang'ja. A világon több ezer olyan atombomba áll kilövésre ké­szen, amellyel a jelenlegi szá­mítások szerint gyakorlatilag csaknem egész bolygónkat meg lehet semmisíteni. Csak egy példává legkisebb, egy-egy kilotonnás neutronbomba fel- robbantása körülbelül egy kilo­méteres körzetben pusztít el minden ott-tartózkodó élőlényt, beleértve az embereket is. Ezért teszi fel a kérdést írása címé­ben: Mit jelent az atomhábo­rú? Alekszandr Kuzin, a Szov­jet Tudományos Akadémia le­velező tagja, az ENSZ Atom­sugárzást Vizsgáló Tudományos Tanácsának szovjet képviselője. Tanulságos „Ki mit tud?"-ot rendeztek Nyugat-Németorszóg- ban, ahol százhúsz iskola mint­egy háromezer felső osztályos diákjának a következő kérdést tették fel: „Mit tud Adolf Hit­lerről?" A dolgozatok java­része szégyenletes történelmi analfabétizmusról tanúskodott. Vajon ki a hibás? A diákok, az oktatók, vagy a nyugatnémet politikai rendszer? A Szputnyik rendszeresen publikál olyan anyagokat, ame­lyek ritka foglalkozású embe­rekről tudósítanak. Ezúttal Könnyűbúvárok a jég alatt cím­mel Vlagyimir Sztrugackij cik­két közli a lap. A hírközlő szervek a közel­múltban tájékoztattak arról, hogy egy különleges fény­nyalábbal az Egyesült Államok­ból „átvilágítják” a Föld teljes kérgét. Ehhez a hírhez kapcso­lódik bizonyos értelemben Vla­gyimir Belouszov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának Élet a Föld gyomrá­ban című tanulmánya. Szemtanúk szerint éjjel és nappal, pirkadatkor és az alko­nyati ködben egyaránt repül­nek... Évek óta... Hol fénylő gömbre vagy korongra emlé­keztetnek, hol pedig uborkára vagy szivarra, sarlóra, vagy há­romszögre... Nagy magasság­ban és közvetlenül a fák fölött is repülnek... Ez az, amit sokan láttak és mégsem látott senki. Repülő csészealjak, avagy: azonosítás,, szembesítés nélkül címmel iz­galmas UFO-anyagot találha­tunk a lapban. A pohárköszöntő című cik­lusból Fazu Alijeva verseit ol­vashatjuk Szilágyi Ákos fordí­tásában. A nyugatnémet Internazio- nale Sport-Korrespondenz hír- ügynökség körkérdése alapján Tatja Kazankinát választották az 1980. év legjobb sportolójá­nak. Ebből az alkalomból a Szputnyik a háromszoros olim­piai bajnoknő és világrekorder önéletrajzi jegyzeteiből közöl részleteket „A hajrá még hátra­van” címmel. A felsoroltakon kívül a folyó­iratban megtaláljuk a hagyo­mányos rovatokat: az Olvasóink leveleit, a Sakkot, A kulturális élet híreit, a Humort, a Nap­tárt és az e havi fejtörőt. A téglások kis családja A régi munkások helytállá­sáról beszélgettünk a gyárve­zetővel, azokról, akik már húsz, sőt huszonöt éve a tég­lagyár kemény munkáit vég­zik. Gk a téglások nagy csa­ládjához tartoznak, így szok­tuk ezt kifejezni, mondja Lu­gosi Ferenc gyárvezető. Nagy családról már csak országos méretekben beszél­hetünk. Legfeljebb az egész vállalat összlétszámán belül érvényes a megkülönböztető kifejezés, vagyis a Baranya- Tolna megyei Tégla és Csé^ répipari Vállalat törzsigárdá­jával kapcsolatban. A paksi téglagyáriban kicsi ez a család. Egyáltalán, az egész létszám kicsi, csupán hetven százaléka a Szüksé­gesnek, és akik régóta csinál­ják a téglát, bizony, elég könnyen megszámolhatok. Annyira kritikussá vált a helyzet ebben a kis tégla­gyárban, hogy a termelés fönntartásához Szekszárdról jár ide naponta nyolc ember, a megszüntetett palánki tég­lagyár dolgzói közül mikro- busskal. Lugosi Ferenc az­zal a kéréssel vállalta el a paksi üzem vezetését — maga is Szekszárdi —, hogy bocsásson rendelkezésre a vállalat mikrobuszt. Be­szélt a palánki emberek­kel, akik egyébként nem is kérték, hogy helyezze el őket a vállalat, miután megszűnt helyben a munká­juk. Az első szóra jöttek a paksi gyárba, amikor meg­tudták, hogy az utazásuk ké­nyelmes lesz és Pakson min­den igényt kielégítő ebédlő, fürdő szolgálja a munkáso­kat. Ez a másik kis csoport, a nyolc palánki ember is egy „család”, hiszen ők is elég régóta tégláznak. Tehát ösz- szességében már jó törzsgár­da gyürkőzik Pakson a renge­teg munkával. Vannak ter­mészetesen újabb dolgozók, aikről még nem lehet tudni, kibírnak-e húsz évet ezen a munkahelyen, de az biztos, hogy az ő kezükre, kitartó, állhatatos munkájukra ugyanúgy számítanak, mint bárkiére. Legalább is a ren­des munkaidőn beliül. A sza­bad szombati, sőt vasárnapi munkákban már nem lehet várni mindenkitől, hogy vál­lalja, bírja, csak azoktól le­het ezt várni, akik „a téglá­sok nagy családjához tartoz­A kihordók nagy hőségben dolgoznak Egervári István gépkezelői Hegedűs János kihordó 20 Niki Ferenc asztalos 25 éve 25 éve ■ . ——I éve dolgozik nak”. Paksi, kömlődi, palán­ki dolgozóktól, a legjavától. Persze Dunakömlőd is Paks része, de itt a gyárban csak így mondják, megszokták év­tizedek alatt. „Komlódról so­kan járnak a gyárba.” A bevezetőben említettük, hogy a szükséges létszámnak mintegy hetven százalékával rendelkezik jelenleg a pak­si téglagyár. Mégis teljesítet­ték a tervet ez ideig: nyers­téglából időarányos a telje­sítés, készáruból pedig 300 ezerrel több van, mint amennyi a terv szerint szük­séges. A kimagaslóan jó eredmény azok érdeme alap­vetően, \kik a hétvégi plusz­munkát is vállalják, akik a maradék pihenőidőt pihenés­sel töltik, akik „bírják”, mindegy, hogy fiatalok vagy öregek. Akik — ismételjük meg — a nagy családhoz tar­toznak. De már jolbbb szelek fúj­nák a paksi téglagyárban, erőisödik a kollektíva, ha minden sikerül. Két brigád alakult, szocialista címet akarnak elérni. Egyik a „Nyersgyártó”, másik a „Ke­mence” nevet viseli. Vagyis a munkájukat fejezik ki a hrigádnéwel. A harmadik kollektíva régebbi, a közpon­ti javítóműhely szocialista brigádja, József Attila nevé­vel. A két megyére kiterjedő vállalatnak ilyen munkát végző brigádja csak kettő van, a másik Pécsett dolgo­zik. A paksi gyár megcsappant létszámú munkásgárdája az utóbbi időben büszkén köny­velheti el, hogy minőségben is a maximumot adja: ki­lencvenöt százalékban első osztályú téglát gyárt. Ez a felső határ a követelmény­ben. (gemenci) fotó: Bakó Jenő Az idei terv öt és fél millió tégla

Next

/
Oldalképek
Tartalom