Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
A rtÉPÜJSÁG 1981. június 21. Díszkénjeink Emlékezés júniusban A szekszárdi Prométheusz-park madártávlatból Magyarország legszebb díszkertje, ezt aligha lehet vitatni, a budapesti Margitsziget. Eredetileg, tudjuk jól, József nádoré volt, akitől a főváros tulajdonába került és már jóval több mint száz éve a nagyközönség pihenését, felüdülését szolgálja. Mi, idősebbek, még jól emlékszünk rá, hogy a fel- szabadulás előtt csak belépőjegy árán volt látogatható. Ezzel akadályozták meg, hogy ' „akárki" betehesse a lábát. Amit arra való utalásul érdemes megjegyezni, hogy a dísz- kertek cserjéi, bokrai, fái mögött is rejtőzhet politikai tartalom. Amire megyénkbeli példát szintúgy lehet találni. A legnagyobb értékű Tolna megyei diszkért, a lengyeli, ma nem az Apponyi család tagjainak okoz örömet, hanem iskolai oktatás méltó kerete. Ez megmaradt, a hőgyészi csak részben, a zombai szinte teljes egészében elpusztult. Utóbbi kettőt azért érdemes említeni, mert egy-egy község belterületén lévén, pompásan megfelelhetne annak a célnak, amire a díszkerteket általában szánják. Vagyis a növények ízléses és szakszerű összeválogatásával nyújtani szépséget és egyben pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. Egy-egy település összképében, az érkezőre gyakorolt hatás kialakításában a díszkertek szerepe, fontossága felbecsülhetetlen. Ugyanígy a környezet formálásában, ami a helyben lakók érdeke és azért fontos, mert egyáltalán nem közömbös, hogy lakhelyén ki- nek-kinek milyen a környezete által is befolyásolt közérzete. Amikor e sorok írója több, mint 18 évvel ezelőtt először tette be a lábát a mainál sokkal jelentéktelenebb Szekszárdra, a vasútállomásról a városba vezető platánsor az első pillanatban elbűvölte és ez az érzelme máig sem változott. Némi - korántsem teljes értékű -- leltárt készítve a megyebeli díszkertekről, a vázlatos helyzet a következő. A megye- székhelyen 22 hektár belterjesen kezelt parkfelület van. Az említett fasor a Sétakertben, majd a Prométheusz-parkban folytatódik. Csatlakozik hozzá az- Augusz-ház melletti fák és végül a régi megyeháza környéke, mely utóbbiról senki nem tudja megmondani, hogy mikor lesz képes méltóan betölteni eredeti funkcióját. Napjainkban ugyanis még távol áll a tökéletestől. A parkfenntartás költsége évente 3,4 millió forint. Minden esztendőben kiültetnek 30 ezer egynyári, 16 ezer kétnyári palántát, 20 ezer tulipánt. A parkokat 23 ember gondozhatná, valójában tizenhármán vannak. A-parkfenntartásban a lakosság is tevékenyen közreműködik, évi 150-200 ezer forintos károkozás formájában. Másodiknak Dombóvár említhető, ahol a település centrumát mór évtizedekkel ezelőtt elkezdték parkosítani és régi a kis állomás környéki Béke-park is. Utóbbi talán a megye legszebben gondozott díszkertje, virágokkal, pihenőpadokkal, sétautakkal, játszószerekkel. Mint majdnem mindenütt, itt is a költségvetési üzem az összesen 28 és fél hektárnyi parkfelület gazdája. Külön kiemelendő a Salvador Allende szocialista brigád, a fizetett tevékenységén felül végzett személyenként és évenkénti 70 óra társadalmi munkájával. Dombóvár város költségvetésében a parkfenn- tartás évi 2,1 millió forinttal szerepel. Bonyhád 9,6 hektár parkját (13 dolgozó, évi 1 millió forint) a látogatónak egy kissé keresnie kell. A Perczel-kert elhanyagoltságáról már írtunk, az idén megkezdődik a változás: - a tanács 100 ezer forintot áldoz a szökőkút rendbehozatalára. A város társadalma pedig a munkaerejéből áldozhatna, ha akarna. Érdekes, ötletes, követendő megoldást alkalmaznak Tamásiban. A költségvetési üzem féltucat dolgozója 12,8 hektár parkot gondoz. A pártbizottság, a gimnázium és az úttörőház azonban magára vállalta az épületeiket közvetlenül övező parkok ápolását. Ennek a példás összmunkának szemmel látható eredménye van. A kisebb települések sorában — ez már szinte megszokott - Simontornya szolgálhat jó példával. Ez egyelőre csak a vár lábánál észlelhető, ahol a parképítés az Óbuda Termelő- szövetkezet jó munkáját dicséri. Lehet azonban Simontornyá- ban valami páratlanul vonzó, ugyans se az Öduba Tsz, se kertészmérnöke, Bíró György, nem helybeli, utóbbi mégis társadalmi munkában, készítette el a község közponjának teljes parNegyven esztendő telt el azóta, hogy egy hűvös júniusi hajnalon, 1941. június 22-én a Bug folyó partján felbőgtek a harckocsi-motorok és a felhők közül lecsaptak a hitleristák stukái, a zuhanóbombázók. Breszt védelmének valamennyi epizódját ma sem ismerjük. „Mindörökre a háború rejtélyeinek egyike marad — írta Alexander Warth angol hadtörténész —, miként volt lehetséges, hogy egy egymilliós ellenséges hadsereg hátában ez a parányi garnizon hetekig védekezzen a győzelem, a kitörés vagy akár az életben maradás legcsekélyebb reménye nélkül. Ezt sosem fogjuk megérteni...” Sok évvel később megfordultam Bresztben. Jártam a sziklapincékben, a hűvös kazamatákban, és láttam a sziklákat, amelyeken még nagy üggyel- ibajjal el lehetett olvasni az életben maradottak utolsó üzeneteit, amelyeket kicsorbuló bicskaheggyel róttak a kemény és részvétlen kövekre. Ott a sziklaerőd nehéz csöndjében megérthetőbbnek tetszett az, ami rejtély maradt a brit hadtörténész számára. Breszt védőinek heroizmusa — a XIX. századbeli fellegvár, amelyet kétezer ember védett, csak egy hónap múlva esett el, amikor a náci hadtestek már több mint ezer kilométernyi mélyen jártak bent szovjet területen — sok tekintetben előrevetítette e háború nagy fordulatait. Hja Ehrenburg ezt írta -erről: „A németek megmászták a hegyeket. Átúsztak a nagy tengereket. Nem állította meg őket Thermopülai és az Égei-tenger sem. De az emberek megállították őket — nem a hegyekben, nem a széles folyók partján, hanem a Moszkva alatti káposztáskertekben”. Ott, ahol először szenvedtek a fasiszták vereséget a második világháborúban. És a Néva partján: a Wehrmacht 1941. augusztus 10-én kezdte „végső támadását" a város ellen, amelyet — Hitler szavaival — „le kell söpörni a térképről". Leningrád két és fél éven át — a hátországtól teljesen elvágva — harcolt. „Ez volt a legjelentősebb és leghosszabb ostrom, amelyet modern városnak valaha ki kellett állnia” — írta Harrison Salisbury, a The New York Times helyszíni' tudósítója. Ez a tárgyilagos megállapítás a hideg, az éhség, a járványok, a blokád, a tüzérségi tűz, a légi bombázás elképzelhetetlen borzalmait rejti. És egymillió halottat. És a Volga partján: amikor Sztálingrádban Paulus kapitulációja után nyugati haditudósítókat fogadtak, a hadműveleteket irányító szovjet tábornok ezt- mondta nekik: „Nézzenek körül uraim és sose felejtsék, amit most láttak. A fasiszták egész Párizs bevételéért kevesebb áldozatot hoztak, mint itt egy romos házért”. Moszkvától, Leningrádtól, Sztálingrádtól még igen hosszú út vezetett Berlinig. A hagy háború e hosszú útjairól találóan írta Winston Churchill: „A hó és a jeges pusztákon fúvó, csontfagyasztó szél, a lerombolt városok és falvak, a hosszú utánpótlási vonalak, amelyeket a rettenthetetlen partizánok egyre támadnak, a makacs és nem gyöngülő ellenállás, amellyel az orosz katonák és az orosz nép minden utcát, minden házat, földjük minden rögét védelmezi — mindez olyan veszteséget okozott a német nemzetnek, amelyhez foghatót alia ismer a hadtörténelem". A második világháború egész históriájának alapvető tényei és adatai azonos következtetésre vezetik a józan és tárgyilagos történészeket Keleten és Nyugaton: a fő terhet a szovjet nép és hadserege viselte, s ez a nép, ez a hadsereg volt a győzelem fő tényezője. A szovjet fegyveres erők a háború folyamán a németek 507 és szövetségeseik 100 hadosztályát semmisítették meg, ejtették fogságba. A szövetségesek Nyu- gat-Európában, Észak-Afriká- ban és Olaszországban 176 hadosztályt zúztak szét és ejtettek fogságba. Németország tízmillió katonát és tisztet veszített a Szovjetunió elleni háborújában. Ez a 13 millió 600 ezres német veszteség háromnegyed része. o 'Minderre utalni nem felesleges egy olyan világban sem, amely — szerencsére ;— gyökeresen különbözik a négy évtizeddel ezelőttitől. Érdemes már csak azért%is, mert az élet rendje szerint a ma élő nemzedékek nagyobb része csak az idősebbek elbeszéléseiből, olvasmányaiból, vagy filmekből ismeri a háborút. A fasizmust, a barna pestist a nemzetközi monopoltőke legszélsőségesebb körei szabadították a világra — és hasonló körök manapság is aktívak, ma is emberiség- ellenes terveket melengetnek. A német fasizmus a keleti fenyegetés hazug legendájával álcázta háborús hódító terveit. Most is a szovjet fenyegetés hazug mítoszával operálnak — a tömegkommunikáció valamennyi eszközének felhasználásával manipulálva a közvéleményt, s magukat a döntéshozókat is — mindazok, akik a fegyverkezési verseny új, minden eddiginél vészterhesebb szakaszát akarják elindítani. 1979 decemberében a NATO elfogadta azt a döntést, hogy mintegy 600 új középhatótávolságú amerikai rakétafegyvert helyezzenek el Európában. Ez a veszélyes terv az erő- egyensúly megbontására törekszik, az európai béke és biztonság alapjait igyekszik megingatni. , Ha e történelrhi évfordulón, a ma feladataival szembesítve arról beszélünk, amit a békéért tenni kell, első helyre kerül a fegyverkezési hajsza megfékezése, az enyhülés megvédése. Azok az indítványok, amelyeket az SZKP XXVI. kongresz- szusán terjesztettek elő, s a Varsói Szerződés szocialista országainak javaslatai egységes egészet alkotnak, konstruktív megközelítést tükröznek, reális alternatívát jelentenek a hajsza továbbfolytatásával szemben. Ezek a javaslatok ama meggyőződésünkön alapulnak, hogy az enyhülés éveiben fáradságos munkával létrehozott vívmányok megvédése és továbbfejlesztése az államok és a népek alapvető közös érdeke. Éppen ez az értelme annak, hogy a Helsinki szellemében való politikai fellépésről, a realitások és az egyensúly tiszteletben tartásáról, s a legszélesebb körű nemzetközi párbeszéd folytatásáról szólunk. És nem mindegy, hogy e párbeszédben mi fogadtatik el tárgyalási alapnak, s mi nem. Ugyancsak Churchill volt, aki emlékirataiban ezt írta a II. világháborút megelőző periódusról: „A szovjet indítványokat gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták. Közönyösen, hogy azt ne mondjam, megvetéssel fogadták őket. . . Minden ment tovább a maga útján, mintha Szovjet-Oroszország nem létezett volna. Később drágán fizettünk ezért". Június 22-re emlékezve — s a milliókra, akikért a harang szólt — különösen érezzük: milyen óriási a tét. Hadd reméljük, hogy a Nyugat országainak válasza végül is pozitív és konstruktív lesz, hiszen a béke megvédéséhez, az enyhülés érvényesítéséhez nem elegendőek csak az egyik oldal jó szándéka, egyoldalú lépései. Ehhez kollektív erőfeszítés kell, s az idő nem vár! VAJDA PÉTER Kedves pihenőhely a történelmi hangulatú diszkért Simontornyán Rendszeres a parkgo ndozás Dombóvárott kosítási tervét. Kialakítását fokozatosan végzik, a már meglévő díszkertet 6 dolgozó vigyáz- za-gondozza, a ráfordítás évi negyedmillió. A kerttervezésnél érdemes egy szóra megállni. Díszkertek létesítéséhez ugyan kétségtelenül szükséges némi jóakarat, de ez szaktudás nélkül mit sem ér. A végzett kertészek a megmondhatói, hogy egyetemi tanulmányaiknak mennyire nehéz része volt a kerttervezés, kertművészet. Az ugyanazon helyen lévő nö- véríyanyag színeinek az év különböző szakában bekövetkező változásait is mérlegelni kell. Néhai nagy professzorunk, a megyében is többször járt dr. Ormos Imre e tudományágnak hazai megteremtője és ihletett művelője volt. A jószándék ugyanis önmagában kevés. Ka- posszekcsőn, az útkanyarban gyepesítettek, virágokat ültettek ki, 'és padokat raktak a tűző napra. Kétségtelenül szebb, mintha ugar lenne a község közepén, de díszkertnek nem mondható. Tévedés ne essék, egyáltalán nem fontos, hogy mindenhol legyenek díszkertek. De ahol már vannak, ott ápolás nélkül nem maradnak meg. Befejezésül, kissé szokatlan módon, hadd idézzünk egy tréfás kertészeti anekdotát. Befut az amerikai milliárdos az angol főúr kastélyába. Elbűvölten figyeli a csodás pázsitot és mert ezt dollárért mégsem veheti meg, legalább az elkészítés módja iránt érdeklődik. — Mi sem egyszerűbb ennél, — válaszol a brit főrend. - Az ember elveti a fűmagot, a fű kikel, locsolni, nyírni kell, aztán ezt alkalmas időben ismételni. — Ennyi az egész? — Ennyi. Persze az ismételgetést 2—300 évig kell folytatni. Természetesen nem. szükséges mindenhol ennyi idő. O. I. fotó: Cz. S.
