Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

XXXI. évfolyam, 139. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1981. június 16., kedd Mai számunkból A PALME-BIZOTTSÁG A SALT­EGYEZMÉNYEKRŐL (2. old.) GYALOGMUNKÁSOK (3. old.) VÉDŐÉTEL (4. old.) HOL TART A SPORTTUDOMÁNY? (6. old.) MEGYEI TOZOLTÓVERSENY APARHANTON (3. old.) Lakni mindenkinek kell Amikor a 60-as évek elején megszületett a 15 éves lakás- építési terv, az óhajtott célt kevesen vonták kétségbe: az 1 millió új lakás megépültével a 70-es évek derekára min­den család — és tán egyedülálló személy is — önálló la­káshoz juthat. Más szóval megszűnik a mennyiségi lakás­hiány. Nos, 1975-ig felépült 1 millió 47 ezer lakás, és ugyanebben az évben 327 ezer lakásigénylőt tartottak nyil­ván a tanácsok. Az első elemzések ilyen okokkal magyaráz­ták a nem várt eredményt: a tervkészítők kevesebb család­dal — következésképpen nagyobb családegységekkel szá­moltak; kisebbnek vélték a szanálási arányt (a nettó lakás­szaporulat 823 ezer volt); és a feltételezettnél gyorsabb lett a városba áramlás. Az 1990-ig szóló második 15 éves lakás- építési terv 1,2 millió új lakás felépítését tűzte ki célul, mintegy 600 ezres nettó szaporulattal, és a korábbinál ma­gasabb állami bérlakás-hányaddal. Azóta a belső arányok módosultak, de most ne vesztegessünk sok szót ezek elem­zésére, inkább vizsgáljuk meg, hogy csak az építésre kon­centrálva megoldható-e a lakásprobléma? A kérdés annál inkább jogos, mivel az első hosszú távú program alapcélját sem az építés elmaradásc hiúsította meg. Amint nyilvánosság elé került, hogy állami eszközökből kevesebb lakást lehet építeni a korábban- elgondolnál, nyilvánvalóvá vált néhány korábban háttérben meghúzódó tény. Nézzünk ezek közül néhányat: a községek lakosai el­enyésző hányadban jelennek meg a statisztikák lakás­igénylői között; lakások fele házilagos kivitelezésben készült, ugyanakkor a magánerős szféra hátrányban van, akár OTP-hitelről, akár anyagbeszerzésről legyen is szó (a házi­lagos kivitelezés és a magánerő fogalma de jure nem azo­nos, szempontunkból viszont ez elhanyagolható); az elosz­tás elveit egyes társadalmi csoportok — például a fiatal értelmiségiek, a csonka családok, és az egyedülállók — magukra nézve igazságtalannak tartják; a lakás alapvető létszükséglet, az árának emelkedése mégis meghaladja minden más áruét; a lakásszerzés éppen a legproduktívabb korban csapolja meg az emberek energiáit, így kihat a társadalom teljesítőképességére is. A tények továbbsorolása helyett a következtetés: a lakásgazdálkodáson — vagy még tágabban — a lakáspolitikán is változtatni kell. Ha az ország lakosságának létszámát elosztjuk a lakások számával, akkor a hányados alig lesz több 3-nól, száz szo­bára pedig 150 lakos jut. Eszerint az állami építőipar 53 négyzetméteres átlaglakásában 3 embernek kellene laknia. Hivatalosan ezek 4 személyesek. De a normával — ponto­sabban az átlaggal — itt is baj van, hiszen a cserére várók zöme nagyobb lakást akarna. Épüljön hát a kisebbek ro­vására több nagyobb lakás? Igaz, kiszámították már, hogy ezek négyzetmétere fajlagosan jóval olcsóbb a kis lakáso­kénál, de a kérdés fordítva is feltehető: nem kellene-e a szükségletüknél jóval nagyobb lakásban lakókat rávenni a cserére és a többgenerációs vagy sokgyermekes családokat ezekbe költöztetni? Az USA-ban egy átlagpolgár tíz lakásban éli le az életét. Mindig szükségletének — illetve zsebének — megfelelő lakókörnyezetet választ. Valamennyi lakás magántulajdon­ban van. Az NDK-ban — ahol a mi 23—25 százalékunk­nál jóval magasabb az állami tulajdonú lakások részaránya •— a tanácsok regisztrálják a családok létszámának szapo­rodását, fogyását és 24 négyzetmétert számolva egy lakóra a hatóság is kezdeményezheti a lakáscserét. De vajon miért merev nálunk a csere? Először is a lakás­kínálatnak néhány százalékkal meg kellene haladnia a szükségleteket, hogy a forgás mellett állandóan legyen sza­bad kínálat. Maga a rendszer sokoldalú legyen: ne kelljen megkeresni a cserélni akarónak azt a partnert, aki éppen az ő lakására vágyik, hanem betérve egy intézménybe, a bő kínálatból választhassa ki a legmegfelelőbbet, hogy ugyanitt kínálattá váljon az ő lakása is. De még kell valami, s talán ez a legkényesebb elem. A forgást felgyorsító lakás­piac értéken mér; nem nézi a szociális szempontokat, a megszerzés jogi aktusát és a régi, vásárláskori árat sem. A mostani ár pedig legalább duplája akár a tíz évvel ez­előttinek is. Mi lehet a megoldás? A Heti Világgazdaságban most folyó vitába bekapcsoló- dók több alternatívát is kínálnak. Nem teljesen új egyik sem és valamennyinek van egy közös magja, nevezetesen, hogy szociálpolitikai okok miatt vélik nehezen megváltoz- tathatónak fenntartani a jelenlegi lakásgazdálkodási szisz­témát. Márpedig a szociális szempontok érvényesíthetők más rendszerekben is. Milyenekben? Az egyik tábor úgy tenné homogénné a tulajdonformákat, hogy személyi tulajdonba adná — megvásároltatná — a tanácsi bérlakásokat. A másik javaslattevő csoport meghagyná a vegyes tulajdont (államit és személyit), viszont mindkettőhöz értéken lehetne hozzájutni. így a tanácsi lakásoknál nem lenne „beugró”, viszont magasabb lenne a havi lakbérük a vásárolt lakások törlesztési díjánál. A szociális szempontokat pedig úgy le­hetne érvényesíteni mindkét esetben, hogy aki fizetéséből nem képes .lakni", az csak erre a célra felhasználható se­gélyt kapna. Természetesen csak indokolt szükséglete és rá­szorultsága szerint. Ezen túlmenően csak akkor lakhatna négy szobát két ember, ha képes is megfizetni ennek árát. > Viszont így elejét lehetne venni az „állami ajándékoknak”, a „feketepiacnak” és az uzsoraalbérletnek. Kecsegtet még egy előnnyel a mobil lakásgazdálkodási rendszer. Miután egy egész társadalom érzékelné a valós lakásárakat, így olyan nyomás nehezedne az új lakásokat építő és a felújításokat végző építőiparra, amely megaka­dályozná, hogy saját szervezetlenségüket, alacsony termelé­kenységüket is megfizettessék a vásárlóval. Szóval tisztáb­ban lehetne látni a viszonyokat. Hiszen lakni mindenkinek kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények | között és milyen áron. NÉMETH K. GÉZA Francia nemzetgyűlési választások A szocialista párt előretörése az első fordulóban A francia belügyminisztérium hétfőn közzétette a nemzetgyű­lési választások vasárnapi első fordulójának végleges adatait. Ezek szerint a szavazatok 55,73 százalékát a baloldal jelöltjei szerezték meg, míg a jobboldal jelöltjei a szavazatok 43,15 szá­zalékát kapták. A környezetvé­dők a szavazatok 1,08 százalé­kát tudták elnyerni. A szavazásra jogosultak szá­ma: 36 257 433, a leadott sza­vazatoké: 25 508 800 (70,79 szá­zalék) volt. A tartózkodók szá­ma nagy volt: 10 748 633 (29,64 százalék). Eredmények: szélsőbal 334 674 (1,33 százalék); Francia Kom­munista Párt: 4 065 540 (16,17 százalék); szocialista párt: 9 432 362 (37,51 százalék); kü­lönböző baloldali jelöltek: 183 010 (0,72 százalék); környe­zetvédők: 271 688 (1,08 száza­lék); gaulleisták (Chirac—RPR): 5 231 269 (20,80 százalék); gis- cardisták (UDF): 4 827 437 (19,2 százalék); különféle jobboldali jelöltek: 704 788 (2,8 százalék); a szélsőjobb jelöltjei: 90 422 (0,23 százalék). Az első fordulóban 156 képvi­selőt választottak meg a 491 nemzetgyűlési mandátumra. A Georges Marchais szavaz választások második fordulóját június 21-én tartják. A francia nemzetgyűlési vá­lasztások első fordulója meg­erősítette és elmélyítette a Francois Mitterrand május 10-i megválasztásával elért szocia­lista párti sikert: az 5. köztársa­ság fétrehozása óta először ho­zott létre baloldali többséget a törvényhozásban. Bár a vasár­napi szavazáson igen magas (Folytatás a 2. oldalon.) Tambov, Karl-Marx-Stadt T estvérmegyei küldöttségek Tambov megyéből hazaérke­zett az a pártküldöttség, amely dr. Király Ernőnek, a megyei pártbizottság titkárának veze­tésével öt napot töltött szovjet­unióbeli testvérmegyénkben. A küldöttség a szociális és kultu­rális ellátottságot tanulmányoz­ta. A küldöttséget fogadta A. A. Homjakov, az SZKP Tambov megyei Bizottságának első tit­kára is. * Tegnap délelőtt Tambovból, a testvérmegyei kapcsolatok ke­retében küldöttség érkezett me­gyénkbe. A küldöttség tagjai: Nyesztyerov Vlagyimir Arszen- tyevics, a zsergyevi járási párt- bizottság első titkára és Buben- cov Leonyid Alekszandrovics, a Tambov megyei Rádió és Tele­vízió Bizottság elnöke. A kül­döttséget Ferihegyen, a repülő­téren Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szalai János, a Tolna megyei Népújság főszerkesztő-helyette­se fogadta. Vendégeinket Szekszárdon dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára tá­jékoztatta megyénk politikai, gazdasági és kulturális életé­ről. * Hétfőn, a délutáni órákban NDK-beli testvérmegyénkből, Karl-Marx-Stadt-ból háromtagú ifjúsági delegáció érkezett Tol­na megyébe, Dietmar Roessnek, az FDJ megyei ifjúmunkás tit­kára vezetésével. A delegáció tagjai: Andreas Salzwedel, a glachaui területi FDJ-bizottság titkára és Andreas Rossmanit, üzemi FDJ-titkár, mindketten tagjai a Kar-Marx-Stadt megyei FDJ-bizottságnak. Az egyhetes tapasztalatcsere során a testvérmegyei delegá­ció az ifjúságpolitikai munkát és a KISZ-kongresszus határo­zataiból következő feladatok végrehajtásának terveit tanul­mányozza. HiFi-torony Tamásiból Megkezdték az alkatrészek szerelését Tamásiban megkezdték az Orion új termékének, a Hifi­toronynak a szerelését. A ta­mási gyáregységben tulajdon­képpen nem gyártanak ilyen csúcsteljesítményű, szuper ké­szüléket, hanem az ezekhez szükséges alkatrészeket. A tamási gyárat azért tele­pítették, hogy ellássa az anya- gyárat szükséges alkatrészek­kel. Részegységeket állítanak össze, vezetékrendszereket „rendeznek”, forrasztanak, ilyen apró, de nagy figyelmet és sok türelmet kívánó termé­keket tízezrével gyártottak már, s a jövő is bíztató. Egyrészt, mert az autóbuszokba szerelt hangosan beszélő készüléket teljes egészében Tamásiban csinálják, másrészt pedig mert egyre bonyolultabb részegysé­gek gyártását bízzák a lelkes és szorgalmas kollektívára. Ilyen jelentős munka a szí­nes tévékhez szükséges apró alkatrészek összeszerelése. A jövő a hangosítóiparban a HiFi-toronynak nevezett va­lami, ebben egyben rádió, gramofon, magnetofon és erő­sítő is van, természetesen szte­reó változatban, s ide tartozik még a két nagy teljesítményű hangfal is. A készülék, azaz a torony nem sokkal magasabb, mint egy régi típusú éjjeliszekrény, a hangfalak is körülbelül ak­korák. Ám belül bonyolult „helyzetet" figyelhetünk meg: integrált áramkörök, tranzisz­torok, diódák és a jó ég tudja még mi nem... Például azok a kis színes vezetékkötegek, hangoló egységek is, amelye­ket Tamásiban készítenek. Az alkatrészek „prototípusát" megkapták, felkészültek a gyár­tásra. Próbaképpen már „fut­tatták” az új termékeket, s a dolgozók úgy vélekednek, hogy nem lesz nehéz dolguk. A HiFi-torony elórekalkulált értéke negyvenezer forint kö­A HiFi-torony rül van. Elsősorban közülete'k- nek, kluboknak szánják. Egye­lőre azonban a nullszéria egyik példánya Tamásiban nyúzópró­bán van. A KISZ-klubban hasz­nálják, sőt, a községi jeles ün­nepekre is kölcsönadják. A nyúzópróba eredményei bizta­tók, a torony bírja a nagy ter­helést, a folyamatos, hosszú üzemidőt. Persze kissé bonyo­lultabb a kezelése, mint egy táskarádióé, de itt szuper hangminőségről, és igen kor­szerű hangtoronyról van szó — amely pillanatnyilag egyedül­álló a hazai elektronikai pia­con. Az új terméket augusz­tusban kezdik a fővárosban összeszerelni és várhatóan ősz-K szel, a fogyasztói javak buda­pesti vásárának idején már forgalomba is hozzák. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Ka A kapcsolókba bekötik a drótokat, Kelemen Józsefné és Mi- < hucz Vilmosáé a munkapadnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom