Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
1981. június 14. Képújság s „Délutános vagyok” A címadó történettel kezdem. Jó ismerősöm mesélte, hogyan járt az óvodás kislányával pontosabban a pedagógussal. Szobatiszta volt a gyerek — használjuk ezt a szakszerű kifejezést —, de nem tudta kigombolni a nadrágját, nem segített neki az óvónő, a gyerek hosszabb ideig fé|ve toporgott a mosdónál, nedves öltözékben. Az apa kérdésére, hogy miért nem segített az óvónő, hiszen csak egy mozdulatról van szó, az volt a válasz: nem szaladgálhat ki minden gyerekkel, és különben is, ő délutános. Tehát: csak ott van, csak felügyel... Megvitattuk az esetet, illetve vita nem kerekedett közöttünk, mert az ügy egyértelmű. Aki délután dolgozik, annak ugyanúgy el kell látnia feladatát, akár óvodás gyerekek pedagógusa, tehát óvónő, akár konzervgyári munkás, akár tervezőmérnök, akár mozdonyvezető. Ha a „délutános vagyok" elvet követnék az említett nagyvonalúsággal, akkor a tervező kifelejthetne néhány pillért és összedőlne az építmény, a mozdonyvezető nem figyelne mindig, fütyülne a jelzőkre, amíg bele nem rohanna valamibe. Ismerősömmel összeszedtünk jó néhány példát a „délutános elv" gyakorlóiról. Nem volt nehéz. Súlyuk nem egyforma, de a hanyagság, a nemtörődömség egyformán tükröződött valamennyiben. Megkárosítanak bennünket, rontják az idegeinket, rabolják az időnket. Közösségellenes magatartás. Erkölcstelenség. Ismerősömmel élénk fejtegetésbe kezdtünk, hogy mennyit változott az erkölcstelenség fogalma, mert hogy változott, az kétségtelen. A régi világban tulajdonképpen csak a szerelmi kapcsolatokat, az úgynevezett házasságtörtést, vagy a házasság előtti nemi életet tartották hivatalosan erkölcstelennek, de nem is csak hivatalosan: beleivódott sok ember tudatába, mert ez volt az általános megítélés. Manapság inkább lehet erkölcstelen egy házasság, ha az a „felek” számára elviselhetetlen, s megsínyli a család a viszálykodást. Legfőképpen erkölcstelen magatartás az, ami mások kárára van, a legkülönbözőbb formákban. A munka hanyag, vétkesen rossz minőségű végzése, az intrika, a szellemi értékek' lebecsülése, sőt mellőzése, a felelőtlen száguldozás az utakon, mások életének veszélyeztetése, a durva zajongás, házon belül és kívül, tehát tévék, magnók bömbölte- tése, autók „repedt" hangon való használata és ehhez még túráztatja is a motort az érzéketlen fajankó, sőt mintha szét akarná robbantani a kocsit, úgy indítja, vagy például erkölcstelen magatartás az is, ha egy lépcsőházon belül valakik nem takarítanak a megállapodás ellenére, háromhetenként, amikor rájuk kerül a sor, egy kis lépcsőszakaszon. A példákból nyilván elég ennyi. Vizsgáljunk meg néhány dolgot, nemcsak a felsorolt listán. Eszembe jut például, hogy a házunk előtt (41 lakásos) nem végezte el a terep- rendezést az építő vállalat, bár a pénzt fölvette ezért a munkáért, tudom a műszaki ellenőrtől. Mindenekelőtt eltakarítottuk az építőipari hulladékot, szemetet — tégladarabokat, rengeteg üvegcserepet, kiöntött ragasztót' —, óriási betontömböket gurítottunk arrább (ezeket később részben elvitték), aztán három hónap múlva gazt irtottunk, kapával, baltával, aztán megpróbáltuk feltölteni a jókora teknőt, mert megállt a víz a ház előtt. Mindehhez hozzájárult még, hogy egy lépcsőház 14 lakása közül ötben szinte újra kellett szerelni a vízvezetéket, szakszerűtlenség és hanyagság miatt újra meg újra szivárgott vagy ömlött a víz. A tüzelőtároló kamrák közös vasajtaját nem lehetett becsukni. Ki kellett vésni a betonból, elcipelni egy lakatoshoz, új diópántokat ráhegeszteni, visszavinni az utcába, a házba a súlyos ajtót, tovább vésni a betonfalat, hogy megfelelő tartása legyen az újra bebetonozott ajtókeretnek. Mindez saját költséggel, kínlódással. Tulajdonképpen hozzátehetjük azt is, hogy a ház központi antennáiról lefelejtették a kettes műsor vételére alkalmas antennát, (gy most az ablakkereteken éktelenkednek az antennák, sok lakáshoz, s még sincs igazán jó kép, sőt, többen kénytelenek nélkülözni a kettes műsort. Délutános volt, akinek meg kellett volna rendelnie az antennát... Szövetkezeti lakásokról van szó, a lakók utólag nem sokat tehetnek, figyelmeztették őket, nehogy rámenjenek a háztetőre, mert az megrongálódhat és a szándékos rongálást nem hozzák helyre garanciális javítással. Elgondolkoztató ez a háztetőügy is. Hogyhogy nem ajánlatos rámenni a háztetőre?! Délutánosok szigetelték? Még mindig sok a szócséplés különböző tanácskozásokon, értekezleteken. Az is fölszólal, akinek semmi mondanivalója nincs. Jó színben akar feltűnni. Ő aktív, ő megmondja a véleményét... Ö támogatja a közös ügyet. A valóságban szélhámos, aki példaképnek tartja magát és úgy is viselkedik. Rengeteg a nyelvrongáló, a ködösítő ember. Különösen hivatalos alkalmakon: televízióinterjúban, kerekasztal- beszélgetésekben, tanácskozásokon. Szavak mögé bújnak, hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk. Hogy ne kelljen kimondaniuk az igazságot. Sok kifejezést följegyeztem már, egyet idézek most: „Nálunk a visszaélés útja kiküszöbölést nyert". Az illető nem mondott semmi konkrétumot, csak ezt. Nem mondta meg, mit tettek, felelősségrevontak-e valakit, hogyar| intézkedtek, és miben, hogy a visszaélés megszűnjék, mégpedig tökéletesen. Mert ugyebár ha kiküszöbölték a visszaélés útját, akkor egyszerűen nincs lehetőség a visz- szaélésre? Izgalmas kérdés, hogyan valósították meg. Az illető nyilatkozónak meg kellett volna ragadnia az alkalmat, hogy ezt elmondhassa, ha már szóba hozta. Óriási sikere lett volna, nyilván. Nem, ő nem részletez, ő nem beszél unalmas dolgokról. Gyanítom: egyáltalán nem emeltek gátat a visszaélés-lehetőségek áradatának, csak megfogalmaztak valamilyen intézkedést, ami papír marad és a gyakorlat megy tovább. A visszaélések útján éppen úgy, mint a tisztességes úton. GEMENCI JÓZSEF Tételhúzás Egy korty Magyar, történelem, földrajz. A szóbeli érettségi tárgyai idén. István király, Bánk bán, Balassi, Madách, Petőfi és Nagy László. Magyarország évszázadai, történelme, jelene, természeti és szellemi értékei. Évszámok, nevek, adatok, folyók, hegyek és völgyek, világrészek, történelmi egyéniségek, harcok, konfliktusok, vereségek és győzelmek. Érettségi. Vizsgázik a tanár, vizsgázik az iskola és vizsgázik a diák. Most azok maturálnak, akik 1963-ban születtek, s a tanulás volt eddig a legfontosabb feladatuk. Számot kell adniuk mindarról, amit négy éven át tanultak a tanároktól, s a könyvekből. A vizsgát megkönnyebbült sóhaj követi: túl vannak az első nagy erőpróbán, mely után — ahogy évtizedek óta minden érettségizőnek útravalóul mondjuk - elindulnak a nagybetűs Életbe. Fotó: B. J. BökkenőA földrajztanár Gond Felelet
