Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

1981. május 12.

Képújság 3

fl számítógép és a munkaszervezés

Semmi mást nem csinált a számítógép, mint szépen sorjába rakta a megrendeléseket, a műveleteket, ezt összevetette a kapacitással és kidolgozott egy rendszert. A gépet az EGSZI (Építés Gazdasági és Szervezési Intézet) szakemberei kezelték, ők adtak adatokat és utasítást a munka elvégzésére, tehát végül is nem a gépé a dicsőség, hanem az emberé, azé, aki kezeli — tudatosan. Ehhez még az is párosult, hogy az üzemben „hittek” a gépnek, azaz a programot készítő szakembereknek. Ez lényeges dolog, hiszen nagyon sok helyen használják a számítógépet programok készítésére, csak éppen nem hisznek neki, s a tanulmányok ott porosodnak az íróasztalok fiókjaiban.

Az ötödik ötéves terv elején kidolgozott üzem- és munkaszervezési tervekhez nem ragaszkodtak görcsösen. Ahogy változott az az élet, úgy próbáltak vele együtt haladni, „mert ha ehhez mereven ragaszkodunk, akkor félre megy a szekér”.

Voltak kudarcok is a vállalat életében. Ez akkor egyértelműen nem látszott, de a mai összegezésnél már kitűnik. Ilyen volt a bányaékkő gyártása. 1978-ban több mint egymillió darabot készítettek a Mecseki Szénbányáknak. Ez biztos piacot jelentett, de a vállalat nem volt rá felkészülve. Időben leálltak. Volt azért eredménye is a bányaékkőnek: „megtanultunk 500-as minőségű betont gyártani. A veszteség pedig abban jelentkezett, hogy túlzottan igénybe vettük az itt dolgozókat”.

A számítógépes munkaszervezést a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalatnál részben megvalósították. Pedig hihetetlen dolgokat kellett máról holnapra magukévá tenni. Ha azt mondjuk egy üzem kollektívájának, hogy a mai 5,5 millió forintos termelési érték helyett könnyedén tudják ugyanazzal a munkával a kapacitást beruházás nélkül 12 millió forintra növelni, nem hiszem, hogy elhiszik ezt. Pedig ez történt a csatári kerámiaüzemben, azzal a különbséggel, hogy hittek és megvalósították a programot. Tehát beruházás nélkül az üzem termelése megduplázódott, az árbevételből a tiszta nyereség 25 százalék lett.

A másik termék a MEZÖPANEL volt, amelyet a piac törölt a gyártmánylistáról. Helyette 1980. január elsejétől országos ellátási felelősséggel vasbeton elemeket adnak istállók, magtárak vázszerkezetéhez.

Szólni kell egy sikeres fejlesztésről is. A Bábolna típusú szárítóberendezésekhez szigetelő lapokat gyártanak. Ma már egységcsomagban adják. Az első berendezéseket a vállalat dolgozói fedték be szigetelő- anyaggal. A kísérlet sikerült, s azóta átadták a technológiát a KSZE-rendszernek. A szigetelőlapokat az .építőanyag-ipari gyártja és a KSZE használja. Eddig 70 szárítót szereltek fel, az idén pedig közel százat fognak.

Ezt a programot kísérletképpen készítették az ÉGSZI-vel, a végső cél, hogy a paksi betonüzemben már ennek alapján végezzék a munkát.

A vállalat vezetőivel beszélgetünk az üzem- és munkaszervezésről. Elérkezett az az időszak, amikor összegezni kell a tapasztalatokat, úgy, hogy a hibákból tanuljanak, az eredményeket pedig tartóssá tegyék. Az ötödik ötéves terv első évében készítettek tervet, sőt felkérték a pécsi túr dományegyetemet, hogy végezzenek piackutatást és jelöljék ki számukra, azaz vizsgálják meg, hogy az építőanyag-iparban hol a helye a vállalatnak. A tanulmány- tervek alapján elvégezték a vállalat irányító szervezetének átalakítását. Nagyobb felelőssége lett az egyes üzemeknek, de nagyobb joga is az önállóságra. Ma már látszik, hogy ha nem teljesítik a tudományos kutatások által leírtakat, akkor 1980-ban „fejre állt volna” a cég.

A piaci igények változása, a szabályozó- rendszer átalakítása és a beruházások visz- szafogása ellenére is több mint nyolcmillió forint nyereségük lett.

A beszélgetés alkalmából természetesen sok szó esett az emberi tényezőkről. Mert bármilyen programról is lévén szó, azt emberek hajtják végre. Pakson, a betonüzemben a régi telepen egy-egy munkás naponta 70 tonnát is megmozgatott. Az új telepen már a gépek végzik a fizikai munkát. Volt konfliktus, hiszen a gépek, a technológiai berendezések megkövetelik- a fegyelmet és ezt egy laza szervezettségű munkahelyen még az új gépek segítségével is nehéz megoldani. Pakson az üzem ma már a számítógép és a tudományos kutatók tervei alapján dolgozik. Kifogástalanul.

Az üzem- és munkaszervezésről sokat beszélünk, sőt teszünk is annak érdekében, hogy szervezettebben menjen a munka, mert manapság a gyorsan változó piaci igények mellett csak így lehet eredményesen dolgozni. Ehhez pedig hasznosítani kell a tudományos eredményeket, még akkor is, ha beidegzett szokásaink néha berzenkednek a papíron lefektetett — gép által konstruált — programok láttán.

H. J.

Történelmi tájakon (VI.)

w

Balogh Adám utolsó csatája

Balogh Adám brigadéros utolsó hadi szerepléséről császári toliból maradt fenn egy szokatlanul mértéktartó jelentés. Petrasoh ezredest 17,10. október 28-án, reggel 8 órakor értesítették, hogy néhány kuruc bukkant fed az újpa- lániki hídnál, tehát nagyjából ott, ahol most az ismert Sió-parti ásatások folynak. Ezek a Dunántúlon felszámolt kuruc érők maradványai voltak^ más forrásból tudjuk, hogy nem lehettek többen száznál. Balogh Adám ezzel a kis csapattal igyekezett a Balaton nádasai irányából a Dunához húzódni. Petrasoh először Secula ezredest küldte utánuk 120 válogatott lovassal1, majd Szekszárdon át száz hajdút is Pfeziner százados vezetésével. A kurucok először kitértek előlük és a szőlőhegyekre húzódtak vissza, majd hirtelen támadásra indultak. A feljegyzések szerint annyira ember-ember ellen folyt a küzdelem, hogy sokan még a kardjukat se használhatták, hanem pisztolyaggyal csapkodták egymást főibe. Végül is 70 kuruc halott maradt a csatatéren és — ezt már történelmi szakmunkából idézzük — „a kuruc had többi része egy környező szőlőskerten át menekült. A pihenten megjelenő császári segédcsapat sok mérföldön át üldözte őket. A kurucok egy részének további útját csak egy

Balogh Ádám brigadéros — immár második — emlékfája fogságba esésének valószínű környékén, Szek- szárd déli részén, a Báta- székre vezető út mentén

mély árok akadályozta meg, ahova a menekülésre más utat nem látván beleugrattak. Balogh Adám személyesen igyekezett katonáit új támadásra bátorítani, de az árokból nem tudott kikászálódni. Az .üldöző labancok már készek voltak fejét venni, csak a közben megérkező Secula parancsára kegyelmeztek meg neki. Fogságba esett Balogh Ádáimmal együtt Palásthy Imre, Ságodi Mihály zászlótartó és 6 közember. A többi k-urucot felkoncolták.”

(Balogh Ádámot előbb haján Eszékre, majd Budára vitték. Gróf Pálffy János határozott követelésére mondták ki rá a halálos ítéletet. A kemény katonát, aki fogságában kijelentette, hogy „Inkább akar Rákóczinál disznópásztor, mint a császárnál magas hivatalnok lenni”, 17ilil. február 6-án reggel pallossal lefejezték. Évekkel korábban így írt Rákóczinak:

JFölséged és édes nemzetem Mvsége mellett életem fogytáig, s utolsó csepp vérem föláUdozásáig megmaradók.” ígéretét megtartotta.

(Folytatjuk.)

O. I.

Fotó: Cz. S.

Mennyire „kis”-iparosok?

A VI. itéves tó* esészséiiiyi fctaiitairíl

A VI.

Az utóbbi időben ismét rájöttünk: nem elhanyagolható az a tevékenység, amelyet a kisiparosok végeznek. Igaz, munkájuk mennyisége nem hasonlítható össze a nagyiparéval, de ha hiányzik szolgáltatásuk, bizony bosz- szankodunk. Ezt tesszük, ha elromlik a tv, a mosógép, s nincs aki megjavítsa.

Vajon milyen e téren Bonyhád és a környező települések ellátottsága? Van-e

ott elég kisparocs?

*

A városi tanácsnál — amelyhez a környék húsz települése is tartozik — megtudjuk: Bonyhádon 128 kisiparos dolgozik, s a környékbeliekkel együtt ez a szám mintegy 300.

— Melyik szakmák képviselői ezek?

— Többek között 42 kőműves, 39 szabó, 10 lakatos, 18 villanyszerelő, 19 szobafestő, 9 asztalos, 7 műszerész, 6 gépjárműszerelő, ugyanennyi cipész, s négy villany- szerelő is tevékenykedik itt, valamint még sokan mások, kisebb fontosságú szakmákban.

— Melyek az úgynevezett hiányszakmák ?

— Bonyhádon több ácsra, tetőfedőre és vízvezetékszerelő kisiparosra lenne szükség, a város környéken pedig igény van még férfi- és női fodrászra, cipészre, gépjárműjavítóra.

— Mi a megoldás?

— Számos jelentkező akad, akinek van iparengedélye, de nincs műhelye. Helyiséget viszont egyelőre nem tud adni Bonyhádon a tanács. Tervezzük azonban egy szolgáltatóház létesítését.

*

A KI ŐSZ bonyhádi alaip- szerveztének vezető adminisztrátora, Kovács János bizakodó:

— Remélhetőleg ebben az ötéves tervben felépül a városban egy szolgáltatóház, aminek a földszintjén műhelyek, emeletén pedig KlOSZ-irodák lennének. Az elképzelések szerint a régi piac helyén épül majd fel a szolgáltatóház, koncentrálva több szétszórt szakmát.

Egy munkadarab Wéber Ferenc kezében: kovácsoltvas kapudísz

— Jelenleg mi a legfontosabb feladatuk?

— A Fáy lakótelep ellátását szeretnénk fejleszteni. Egyelőre két női szabó és egy szikvízkészítő dolgozik ott. A cipészhiány jelent még nagy gondot, meg az, hogy egy szíjgyártó a minap visz- szaadta az iparát, pontosabban: helyiséghiány miatt el se kezdte a munkát, pedig sok fuvaros kisiparos igényelné azt.

— Ha elromlik valakinek a televíziója, mennyit kell várnia a javítására?

— Itt Bonyhádon gyorsan megjavítják a készüléket, s a könnyező településeken se rossz a helyzet. Úgynevezett hibafelvevő helyek vannak, s kijárnak a községekbe Bonyhádról is a kisiparosok. Ezeket a kijárásókat, vagy egyik községből a másikba való átjárásokat a jövőben szervezettebbé kívánjuk ten-, ni, hiszen nem lehet minden településen minden munkához értő kisiparos.

„Hacsak nem ezermesterek az illetők” — tesszük hozzá, amikor Nagymányo- kon megismerkedünk Wéber Ferenccel. Az idős mesternek néha azt mondják: „El ne menjen közülünk, mert akkor mi lesz e vidék kútjai- val?” Ugyanis széles környéken nincs más, aki értene a régi kutak megjavításához.

Wéber Ferencet szülei kovácsnak taníttatták, de bő két évi munka után győzött a lakatosmesterség iránti szeretete. Később beszerzett egy faesztergát is, és ottjár- tunkkor éppen egy tükör keretét munkálta meg.

Gyors beszédű, ma is fiatalos frisseséggel mozgó ember .Wéber Ferenc. Mint mondta: vasárnap délelőtt

önként a hobbijával foglalkozik (sok-sok órával, amelyek nem kellettek már senkinek, de az ő keze munkája nyomán ismét jók). '

Büszkén mutatja három műhelyét, amelyéket látva szinte zavarba jön az ember: órás, lakatos, esztergályos vagy kovács a beszélgetőpartnere, vagy esetleg mindegyik egy személyben?

*

'Nagymányok újtelepi részébe egy autószerelőről szóló hír nyomán megyünk.

Ugyanis a KIOSZ bonyhádi alapszervezete felhívással fordult a kisiparosokhoz: segítsék a rokkantakat, s a felhívás nyomán Kákonyi István felajánlotta,' hogy az idén a járás területén élő mozgássérültek gépjárművét díjmentesen, a megye területén élőkét pedig 50 százalékos díjkedvezménnyel javítja.

iA nemrég készült épület előtt több autó is javításra' vár Újtelepen, ahol Kákonyi István házat épített, annak alsó részében műhellyel.

— Rajtam kívül Lovász Zoltán bonyhádi gumijavító és Mozolay Mihály bonyhádi autóvillamossági, műszerész kisiparos is felajánlotta segítségét — mondja Kákonyi István, aztán munkájáról beszél :

— Nemcsak a helybeliek autóit javítom, hanem jönnek hozzám máshonnan is. Azt a kék „Zápor”-t Bony- hádról, a felbakolt Zsigulit Váraljáról, a két Skodát pedig Bonyhádról és Mágocsról hozták. Tavaly augusztus óta vagyok itt, s mindig akad mit csinálnom, pedig egy másik autójavító kisiparos is él Nagymányokon. Bár ő főleg karosszériákkal foglalkozik — teszi hozzá.

*

Bonyhádon és környékén egy hónap alatt tíz új kisiparos állt munkába. Érdekesség: most kezdett egy madárpreparátor is, aki másokkal együtt bemutatta rnunkáit egy nemrég zárult termékkiállításon. Ezen ott volt Nagy László nagymá- nyoki fazekas, aki a népművész címet akarja megszerezni, de sikeresen szerepeltek mások is.

A KIOSZ bonyhádi alap- szervezetéhez egyébként köszönő levél érkezett a minap a Kiskőrösi Művelődési Központból, ahol Stekly Zsuzsanna bonyhádi zománcozó kisiparos rendezett kiállítást. A levélben megköszönték a kisiparos felajánlását, amely alapján a kiállítás teljes bevétele a mozgássérült gyerekek kiskunhalasi intézetének mielőbbi felépülését szolgálja.

V. Z. — K. A.

ötéves tervidőszakbon — miként a Minisztertanács legutóbbi ülésén megállapították — kiemelt feladat az egészségügyi ellátás fejlesztése. Ezen belül is elsősorban az alapellátás színvonalát emelik, javítják a fekvőbetegellátó intézmények működésének feltételeit.

A lakosság egészségi állapotának megóvásában, további javításában — amely a társadalom közös érdeke — az állampolgárok aktív közreműködésére is számítanak. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a betegségek megelőzése, korai feltárása, illetve a megromlott egészség gyors helyreállítása. A tervidőszak egészségügyi fejlesztési programjában célul tűzték ki, hogy a gyermekorvosi hálózat — elsősorban a városokban és nagyközségekben — úgy épüljön tovább, hogy egy-egy körzetben az éllátandó gyermekek száma ne haladja meg az 1000—1200-at. A körzeti orvosi ellátásban a szakemberek optimálisnak tartják a jelenleg meglévő körzetek számát, illetve azt, hogy egy-egy körzetre körülbelül 2500 lakos jut; a körzethatárok módosításával azonban arányosabb — mind az orvosok, mind a betegek szempontjából jobb — munkamegosztás alakítható ki.

A tervekben szerepel, hogy 1985-re 5—6

ezerrel kell növelni a kórházi ágyak számát, amely így 1985-re eléri a 103 ezret. Ez azt jelenti, hogy a tervidőszak végén országosan 10 ezer lakosra a jelenlegi 91 helyett 97 ágy jut a gyógyító intézményekben. Az intézmények működési feltételeit a kórházakban és a klinikákon röntgenrészlegek és egyéb diagnosztikai osztályok, illetőleg laboratóriumok felállításával javítják. A szervezetileg már megvalósult integráció szakmai, tartalmi továbbfejlesztése az alap-, a szak- és a fekvőbeteg-ellátás gyógyítóinak jobb együttműködését igényli, feltételezi. Alapvető cél, hogy a lakosság alapfokú ellátása a lakóhelyen történjék, illetőleg a közvetlen közelben lévő körzeti, üzemorvosi vagy szakrendelői hálózatban.

Fontos területe az egészségügynek a társadalmi, szociális gondoskodás a legfiatalabb, illetve az idős korosztályról. A tervek szerint 9—10 ezer hellyel bővítik a bölcsődék hálózatát, s a tervidőszak végére a mostaninál 6 ezerrel több idős emberről gondoskodnak majd szociális otthonokban. Az utóbbiak hálózatát újak létrehozásával, illetve a meglévők bővítésével fejlesztik.

Az esztergagépnél