Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
a ‘népújság 1981. május 10. Üresjárat a végrehajtóval Kifelé megbotlok a fcüszöbKépzeletemben a végrehajtó nagydarab, zord — még azt is meg merem kockáztatni —, kegyetlen emberként élt. Bizonnyal azért, mert ilyen irányú ismereteimért; régmúlt idők történeteiből meríthettem, mikor is e poszt betöltőjének megjelenését követően utcára kerültek azok, akiknek csupán a fejük feletti födél volt mindenük. Tudtam, hogy elképzelésem hibás, de ennek ellenére meglepődtem, amikor találkoztam vele, A végrehajtó filigrán fiatalember, aki napjainak egy részét a bíróságon lévő irodájában tölti, majd útrakél, hogy megkísérelje behajtani azokat az adósságokat, amiket néhányan tetemesre növeltek. Idejének harmadik hányadában, mint levelező egyetemi hallgató, a jogtudományok elsajátításával foglalkozik. * Kicsit csípős, de szikrázóén napsütéses reggelen szegődtem útitársául. Táskájában tuoatnyi ügyirat volt, amikor indultunk Szekszárdnak arra a részére, ahol úgy mondják, azért kell (kellett volna) végrehajtani, mert „a gádzsó nem adta le a lóvét.” Az ipszilonként ágazó két út között aránylag takarosnak is mondható házikó. Ám a konyha, ahol az idősödő asszony főz, a szabad ég alatt van. Megállunk. Látom az asz- szonyon, hogy már régen észrevett minket, de húzza az időt, úgy tesz, mintha nem volnánk ott. Rak a tűzre, be- lekávar egyszer-kétszer a fazékba. Csak nagysokára értünk szót vele. — A fiam? A jó ég tudja, hol van. Nincs az sokat itt. És tessék már megmondani, mivel tartozik? Meglepődöm. Hiszen még meg sem mondtuk, miért jöttünk. Csak a harmadik, negyedik helyen jövök rá, nem volt gondolatolvasó a kérdezősködő, hímem, nagyon is jól ismerte a bírósági végrehajtót. A beszélgetés benn, a lakásban folytatódik. Ott tudja meg az anya — ha ugyan nem tudja már régóta —, hogy fia az OTP adósa. Kölcsönre vett egy televíziót, és a részleteket nem fizeti. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. A tévét nem egyedül, hanem a feleségével vásárolta. Ám a neiét azóta elszerették tőle, sőt, némi bicskázásra is sor került. Innen van, hogy az OTP követelése mellett még a bűnügyi költséggel is adósa az államnak. A végrehajtó szeme — később mondja, ez már reflex —. végigfut a régi bútorokkal, de kényelmesen berendezett szobán. Rögtön látja, ezek mind az adós anyjáé lehetnek. Később bejön a szobába a két lánya is, akik felváltva, egymás szavába vágva magyarázzák, hogy a tévé annál a..., szóval a volt feleségnél van, és fizesse az a részleteket. De hogy a fiú hol lakik, hol dolgozik, nem tudják. Hogy ez utóbbi hazugság, azt én, a laikus is rögtön ész- reveszem. Azt azonban a lányok valóban nem tudják, hogy a tévé-tartozást a hűtlen feleségen is megkísérlik behajtani. Készül a jegyzőkönyv, amelyen az aláírás három kereszt... . ♦ A túlsó soron a házat megtaláljuk. Bejutni azonban első próbálkozásra bonyolultnak tűnik. A kerítésajtón jókora, rozsdás lakat függ. A szomszédok árulják el: meg kell kerülni a kertet Hátulról nincs kapu. Kisvártatva jókora mosókonyhának tűnő helyiségben beszélgetünk. Az adós, mint az előző stációnál, itt is, „ismeretlen helyen” tartózkodik. Később azonban az öcskös elárulja, hogy az illető dolgozik. Igaz, csak egy napja. Tán így a munkahelyen le lehet majd vonni a fizetéséből a — már ismerősebbnek tűnik a kifejezés —, bűnügyi költséget, amit ez esetben növel a gyomormosás díja is. * Nem kell messze mennünk, A rövid utcáiban több „ügyfelünk” is van. Három házzal odébb zörgetünk. Nincs válasz. Indulunk tovább. Egyszerre halk hivogatást hallunk. Idős néniké invitál bennünket. — Maguk detektívek? — kérdezi izgatottan. Mondjuk, hogy nem, csak némi adósságot szeretnénk behajtani ettől, meg ettől. Szemével int, mint a régi, rossz krimikben, hogy arra menjünk. De rögtön sikítja is visszafojtva — „Jaj, ne nézzen arra. Mert ha ezek megtudják, hogy én beszéltem, megölnek”. Köszönjük az útbaigazítást, és búcsúzunk. Az utca végén a lányok kérdeznek: „A Bélát keresik?” — Mikor mondjuk, hogy kit, csodálkozva kérdik, hát az meg 'mivel tartozik? » Egy mellékutca, majdnem a megyeszékhely központjában. A kutya mérgesen csahol, de jön a feleség és megköti. A végrehajtó kicsit bizalmatlanul nézi a műveletet. /Nemrég, amikor kifelé jött, az asszony elengedte az ebet és a mérges vakarcs nekiesett a látogató lábikrájának. Itt is látszik nyomban, hogy az adósok albérlők. Az íróasztalnál alig nagyobb „konyhában” morog a mosógép. A kisgyerek ott lábat- lankodik körülötte. — Ügy szégyellem, de hát nem jutunk egyről kettőre. Tavaly a férjem kiváltotta az ipart, ahhoz kellettek a kölcsönök, de hát nem sikerült. Most egy vállalatnál karbantartó kőműves. A szobában halkan szól a tévé.-J- A kölcsönzőből van — mondja az asszony, észrevéve a végrehajtó tekintetét. És a varrógép is. Azért kell, mert bedolgozó vagyok. Hozza a számlákat, mutatja. Itt bizony semmi sincs lefoglalni való. — Az is okozta, hogy így eladósodtunk, hogy a kisgyereknek súlyos agyműtétje volt. A pesti orvosnak 15 ezret adtunk. De, legalább a kicsi, úgy látszik, rendben lesz. Újra megtanítottam ülni, járni, beszélni. re szögezett lópatkóban, ami az itt lakóknak nem hozott szerencsét. * Kora délután a város központjában. Idős néni nyit ajtót. — Itt lakott, de már nincs itt — mondja. — Elköltözött? — Elvitték. Hat hónapot kapott. * Múltkor egy építkezésen megállított egy ember. Elmondta, hogy egy decsi embertől ötezerért vett egy lovat. Mikor vitte haza, a volt tulajdonos utána jöt taxival, kifogta a kocsijából a lovat és elhajtotta. A bíróság rég ítéletet hozott, hogy a ló árát vissza kell adni. Ám a pénzt, hiába jár • ő a bíróságra, ügyészségre, azt nem kapja meg. Tudjam meg miért... — szepesi — Mulasztást pótolva Soha még eddig nem írtunk recenziót az évi két alkalommal ötszáz példányban megjelenő Tanácsi Híradóról, mely Dombóvár város és környékének ipari, mezőgazdasági, tanácsi információit adja közre. A mulasztás súlyosabb, mint bárki gondolná, hiszen a kiadványt nemcsak Dombóvár és környékének párt-, állami, gazdasági vezetői, tömegszervezeti aktivistái forgathatják nagy haszonnal, hanem a hivatásos újságíró is. Miért most publikáljuk ezt? Mert minap vehettük kézbe az 1981. évi első számot, amibe belelapozva azt kellett látnunk, hogy nem profi laptársunk szerkesztési koncepciói megváltoztak, tartalmában gazdagodott, színesebb lett a Híradó, megtartva induláskor vállalt funkcióját. Rajzok, fotók, grafikonok segítik a közérdekű információk közvetítését, ízlésesen. Ezt a kiadványt meggyőződésem szerint nemcsak nagy hozzáértéssel, gonddal, szeretettel is készítik, ezért nem hat benne unalmasnak még az sem, ami mondjuk Jogszabályi tájékoztató címen kért helyet a 39 oldalas, nem hivatalosan hivatalos lapban. Az olvasó, aki e lap számára csakúgy tisztelt, mint a mi számunkra, a városi tanács elnökének tollából kap ismertetőt a városi tanács VI. ötéves fejlesztési tervéről, az ebben megfogalmazott feladatokról. Értesülhet a város főépítészének cikkéből a tervidőszak lakásépítői munkájának koncepcióiról, vagy Paári Ferenc igazgató írásából a 15 éves kesztyűgyárról. Jó ez a kiadvány, melyhez hasonló jót valahány tanácsunknak kívánhatunk! —óa— Iregszemcse Bartókot ünnepli Egy könyv margójára Hol van Magyar László sírja? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Csak most jutottam hozzá a Panoráma kiadó gondozásában, 1980-ban kiadott Dél- Dunántúl c. útikönyvhöz, amely számomra néhány meglepetéssel szolgált. A Részletes útikalauz című fejezetben, a „Budapestről Dunaföldváron át Szekszárdi g részben ismertetőt olvastam Dunaföldvár településéről, múltjáról. A leírás szerint „A település neve római korban Annamatia, a török uralom idején Jur Hisz- szarit volt.” A nagyközség római kori neve — ismereteim szerint — nem maradt fenn. Cziráky Gyula „A Tolna megyei Dunaföldvár múltja és jelene” című, 1910-ben megjelent könyvében, vitatva Annamatia helyét, így összegez: „...bátran elfogadható igazságként mondjuk ki, hogy a kelta Annamatia Du- naföldvárott, a római Bara- cson állott, s leterjedt a földvári határba.” Az utóbbi évtizedben dr. Visy Zsolt, a dunaújvárosi múzeum vezető régésze légi felvételekkel is bizonyította, hogy a római Annamatia a Fejér megyei Baracs község határában, a 6-os fő közlekedési úttól keletre, a halászcsárdától északra lévő dombon állott. Cziráky szerint Dunaföldvár szláv neve 2EMONY, amely földvárt jelent, a törökök JIR HISSZAiRI-nak nevezték. A másik, Dunaföldvárral kapcsolatos meglepetést a könyv következő mondata okozta: „Dunaföldvár temetőjében található Beszédes József (1786—1852) akadémikus, a reformkor nagy víz- mérnöke, a Sió-csatorna és más fontos vízi utak szabályozója és Magyar László (1820—1865) a híres világjáró és Afrika-kutató sírja.” A Beszédes Józsefről írottak megfelelnek a valóságnak, de megjegyzendő, hogy sírja a belvárosi temetőben található meg. Dunaföldváron ugyanis van „külvárosi”, „felvégi”, és „bölcskei utcai” temető is. Magyar László sírjának helye sajnos nem Dunaföldváron, hanem ismereteink szerint valahol Afrikában van. 1864. november 9-én a benguelai kormányzóság területén fekvő Bombe Grande-i kerületben, Porto de Cujóban hunyt el, csak feltételezett sírja ismeretes. A könyv Dunaföldvár leírásához is közöl panorámaképet. A kép aláírása a következő: „A Török torony és a ferences templom Dunaföldváron”. A közölt képen látható a földvári öregtemplom, mellette az evangélikus templom tornya, a városképet szépítő műemléki jellegű Várétterem épülete és a vártorony. A ferencrendiek, a földváriak nyelvjárása szerint, a barátok temploma e képen sajnos nem látható. Meg kell jegyezni még, hogy sem a leírásban, sem a közölt képen, nem szerepel a görögkeleti, vagy más néven rác templom sem. Felbecsülhetetlen értékű ikonjait — ha nem lennének évszázada bezárva — bizonyára Dunaföldvár egyik leglátogatottabb, legnevezetesebb idegenforgalmi látnivalói között tartanák számon. SZELECZKY JÓZSEF testvére igen sok szép népdalt énekelt fonográfra, alki akkor volt 13 éves, amikor Bartók Béla először járt községünkben. Filmre nemcsak Feri bácsit, hanem a Mubot is többször felvették. A legutóbbi ilyen forgatást május 12-én láthatjuk a televízióban. Az iregiek büszkék, hogy Bartók Béla itt járt közöttük, s az itteni dalokat általa ismerheti meg a világ. De nemcsak a klubosok tisztelik e szerencsét, hanem az egész község. Akik nem látták őt, nem találkoztak vele, úgy beszélnék róla, mintha bármely percben megjelenne közöttük. Iregszemtóe ünnepli a Bar- tók-évfordulót, melynek keretében május 15-én Bessenyei Márta Bartók-mellszob- rát fogja felavatni. TÄCS1K ATTILA A filmből egy kocka. A 10 éves ürögi klub. eedékből többen már nincsenek közöttünk, talán páran, ha élnek, akik látták a Mestert. De emléke és hagyománya él közöttük, a feltárt dalait mindannyian énekeljük. Az iregszemcsei művelődési ház keretében éppen tíz éve, hogy megalakult a pávakor, egyben népdalkör, hivatalos nevén az Iregszemcsei Bartók Béla Szövetkezeti Népi Együttes. Már szerepeltek Budapesten, Kecskeméten, Szekszárdon, Dombóváron, és még sok más helyen, mindenhol hirdetve és énekelve a feltárt parasztdalokat. Létrehoztak egy ürögi emlékszobát, ahol a régi világ használati eszközeit láthatják a látogatók. Többen felkeresték már a klubot, még külföldről is. A klub „sztárja” Tamás Feri bácsi, akinek nagyapja és (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A világ ihalad, a zene is fejlődik; van, aki járhatatlan ösvényeken jár, van, aki zsákutcába téved. De ha az ember meg akarja találni az ‘ igazi utat, ismernie kell valamennyit. Bartók, miután valamany- nyit megismerte, rátalált az igazira. Az igazi út az, amelyik a népzenénél kezdődik. Ez egyben a leghosszabb út is. Bartók élete során 13 ezer népdalt gyűjtött rendszerbe, ebből 308 népdalt Felső-Ire- gen és környékén talált. Népzenegyűjtő munkájáról így vallott: „ ... elmondhatom, hogy ezen a téren kifejtett fáradságos munkánk nagyobb örömet szerzett minden másnál. Életem legboldogabb napjai azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok között töltöttem.” Háromszor járt községünkben fonográfjával, itt találta meg az Ürögi kanásztánc dallamát, melyet később (1931-ben) a Magyar képek sorozatában a zárótételben fel is dolgozott. Amit öreg parasztjainktól kapott, azt továbbadta a gyermekeknek, az új nemzedéknek. Az akkori pusztai nemKözös filmforgatás Üjiregen a Magyar Rádió gyermek- kórusával Tamás Feri bácsi, aki ma 88 éves Egy ügy, a sok közül
