Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

A níÉPÜJSÁG 1981. május 6. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Villany a hétvégi házba Kiutasi Kálmán Szekszárd- rál az alábbi levelet küldte szerkesztőségün kbe: „A szekszárdi Fuksz-völgy- ben van szőlőm, hétvégi ház­zal. Sajnos, errefelé még nincs villanyhálózat. Előzetes tájékozódásom szerint 15—20 tulajdonos tartana igényt vil­lanyáramra a hétvégi ba. Megvalósítható-e az nyünk?” A szekszárdi Városi Tanács elnöke, dr. Nedók Pál az alábbi választ adta: .„Miivel a villanyhálózat építésére hivatott DÉDÁSZ megrendelést magánosoktól nem fogad el, a városi ta­nács a munka elvégzését egy- egy meghatározott munkate­rületre megrendeli, amennyi­ben a tulajdonosok által el­készített kiviteli terv szerintii teljes bekerülési költséget a városi tanács egy elkülönített számlájára befizetik. Az ez­zel kapcsolatos koordinációs feladatokat a városi tanács műszaki osztálya segíti, de teljesen átvállalni nem tud­ja. Az igények kielégítése természetesen mindenkor a DÉDÁSZ kapacitásának függ­vényéiben teljesíthető csak.” Jár-e háztáji az özvegynek? (Egyik olvasónktól az aláb­bi levelet kaptuk: „Férjem több mint 10 évig dolgozott a helyi termelőszö­vetkezetben állatgondozó­ként. 1976. februárjában, 53 évesen meghalt. Ezt köve­Telefonszámunk: 12-284 tőén egy évig, 1977. február­jáig ideiglenes özvegyi nyug­díjat kaptam, mivel az 55, életévemet nem töltöttem be. 1981. februárjától kaptam az állandó özvegyi nyugdíjat. Ezt követően felkerestem a helyi tsz illetékesét a ré­szemre férjem után járó fél rész háztáji ügyében, akitől azt a választ kaptam, hogy az nekem nem jár.” Horváth József, a Tolna Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének titkára így válaszolt: „A 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 1979. július 1. napjával történt módosítá­sáig e rendelet 78. §-a az öz­vegy háztáji földhasználatá- vál kapcsolatosan az aláb­biakat 'tartalmazza: »Háztáji földhasználatra vagy termé­szetbeni juttatásra jogosult a tag halála esetén az a vele együtt élt, nem termelőszö­vetkezeti tag házastársa (élet­társa), aki a nyugdíjkorha­tárt elérte, tartósan munka­képtelen, vagy törvényes tar­tási kötelezettség alapján mást eltart. A termelőszövet­kezettől legfeljebb 3000 négy­zetméter, szőlő és gyümöl­csös művelési ág esetén leg­feljebb 1500 négyzetmétert meg nem haladó földhaszná­latra, vagy ennek megfelelő terményben! (pénzben!) jut­tatásra jogosult, ha tulajdo­nában, használatában nincs ilyen mértékű föld.« Ennek az úgynevezett özvegyi jogot megalapozó feltételnek a tag halálaikor kell fennáll­nia1. Panaszosuk férjének ha­lálakor, 1976-ban az akkori hatályos jogszabály feltételek az özvegynél nem álltak fenn, így háztájira nem jo­gosult.” Lesz-e kövezett út? Szávai János szekszárdi ol­vasónk az alábbi kérdéssel fordult hozzánk: „A Paddi-völgy és a Fuksz- völgy a nagymértékű jármű- forgalom és az esőzések miatt szinte járhatatlan. Mikor lesz lekövezve ez a két út is úgy, mint a lisztes-völgyi út fel­járata?” A válaszit Szekszárd város Tanácsának elnöke, dr. Ne­dók Pál adta meg: „Az erózió elleni védelmi munkálatok során a Parász- ta-patak vízgyűjtő rendszeré­nek kiépítése, rendezése már korábban befejeződött. A lisztes-völgyihez hasonló kö­vezett övárok kiépítésére nem volt szükség, müvei e terület­ről iszapéliöniés nem fenye­getett. A lisztes-völgyi út feljáratának kikövezését az 56-os út iszapelöntés élleni védekezése indokolta, és ha­sonló funkciót töltenék be a várost övező domboldalon el­készült, vagy készülő övár­kok. Ez mellett természete­sen közlekedési útvonalul is szolgálnak, de 'elsősorban er­re a célra készültek. A zárt­kerti utak kikövezése a köz­lekedési feltételek javítása céljából illuzórikus elképze­lés addig, amíg a város la­kóterületein is, igaz egyre csökkenő számban, földes- uták találhatók.” Szabad szombat Egyik olvasónk panaszolta: „Munkahelyemen már évek óta következő a problémám. Sajnos, előfordul, hogy azon a héten vagyok táppénzes ál­lományban, amikor szomba­ton is dolgoznom kellene. A következő szombaton azon­ban nem kapom meg a sza­bad szombatot, mivel az csak a ledolgozott 88 óra után jár. Én pedig a betegségem miatt nem tudtam dolgozni... Ugyanakkor évente levonnák a szabadságunkból 1—2 na­pot, aszerint, hogy ki meny­nyi munkaidővel rendelkezik. Kérdésem, hogy a fent emlí­tett esetben jár-e a szabad szombat?” Srertcesztőségünkhöz írt, a heti pihenőnapon felüli sza­badnappal kapcsolatos ta­nácskérő levélre válaszoljuk: A munkaügyi miniszter 17/1979. (XII. 1.) MŰM szá­mú rendéletének 25. §-a így szól: „A kollektív szerződés a munkaidő-beosztás meghatá­rozása során heti negyven­négy órás munkaidő esetén kéthetenként egy szabadna­pot írhat elő a heti pihenő­napon felül.” A jogszabály tehát heti 44 órás munkaidőről beszél, s nem arról, hogy a dolgozó egy héten ténylegesen hány órát dolgozott, hiszen nem­csak betegség- miatt lehetett távol a munkahelyétől, ha­nem pl. azért is, mert állam- polgári kötelességét teljesí­tette, kötelező orvosi vizsgá­latra, véradásra ment, stb. Javasoljuk, hogy idevonat­kozó problémájával fordul­jon munkáltatója munkaügyi döntőbizottságához. A szabadságiból a szabad szombatokra történő levonás tekintetében viszont munkál­tatója a jogszabályban előír­taiknak megfelelően jár el. Ml VÁLASZOLUNK * » ** házak-' megyei igé­'jV-l-.1'.Az állategészség­S-i- ügyről szól a Ma­ii gy ár Népköztársaság Elnöki Tanácsainak j] 1981. évii 3. számú iiiJ- vlv-':» törvényerejű rende­leté, és az ennek végrehajtá­sára a mezőgazdaságii és élel­mezésügyi mliinliszter által ki­adott 6/1981. (IV. 12.) MÉM számú rendelet. E jogszabá­lyok meghatározzák az álla­tok tartásának, tenyésztésé­nek, forgalmának feltételéit, előírják e feltételek ellenőr­zésének, az állatbetegségek megelőzésének és leküzdésé­nek rendjét. Kihangsúlyo­zandó, hogy az állatok tartása a környezetet nem károsít­hatja, az emberek, állatok egészségét nem veszélyeztet­heti, tilos az állatok bántalmazása és kín­zása. Előírja a jogszabály azt is, hogy az állattartó kö­teles állata betegségre gya­nús állapotát, elhullását vagy betegség miatti levágását az átHatorvosnalk bejelenteni, a hatósági rendelkezésre leöät, az elkülönítőbe vitt és elhul­lott, valamint a kötelező vé­dőoltás, vagy kötelező gyógy­kezelés következtében elhul­lott állatokért, továbbá a ha­tósági rendelkezésre meg­semmisített, állatbetegségek terjesztésére álkalmas tár­gyakért kártalanítás jár. Rendelkezik a két jog­szabály az állatorvosi magán- gyakorlat folytatására való jogosultságról, az állategész­ségügyi szolgáltatásokért fi­zetendő díjakról, mellékleted pedig tartalmazzák a nagy­üzemi állattartásira szolgáló építmények használatának ál­lategészségügyi előírásait, az állatvásárokra és állatkiállí­tásokra vonatkozó előíráso­kat, a bejelentési kötelezett­ség alá vont fertőző állatbe­tegségek felsorolását. A hi­vatkozott két jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 22. számában jelent meg, és 1982. évi január hó 1. napján lép hatályba. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában je­lent meg a Minisztertanács 11/1981. (IV. 12.) számú ren­deleté, amely a felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tos hallgatóinak az intézmé­nyen kívül végzett szakmai gyakorlatáról, valamint a felsőoktatási intézmények és a gyakorlóhelyek együttmű­ködéséről szól, kimondja, hogy a szakmai gyakorlat szervezésé, irányítása és rendszeres ellenőrzése a fel­sőoktatási intézmény felada­ta, a gyakorlóhely a szakmai gyakorlatra beosztott hallga­tók részére köteles egészsé­ges és biztonságos munkakö­rülményekről gondoskodni, továbbá biztosítani mind­azokat a szolgáltatásokat és juttatásokat, amelyeket a hallgatóval azonos munkahe­lyen, Mlétőleg ugynolyan munkakörülmények között foglalkoztatott dolgozója ré­szére juttat. A közelgő nyárt szabadsá­golásokra is figyelemmél so­kak érdeklődésére tarthat számot az OKISZ Értesítő f. évi 7. számában megjelent :az a közlemény, amely a részfoglalkozású dolgozók szabadságáról szól. Egységes a kialakult gyakorlat abban az esetben, amikor a munkál­tató a részifoglalkozású dolgo­zót akként alkalmazta, hogy az a hét minden munkanap­ján munkát végez. Ilyen esetben a dolgozót a szabad­ság ugyanolyan mértékben il­leti meg, mint a teljes mun» kaidővel foglalkoztatott dol­gozókat. Nem egységes azon­ban a gyakorlat az olyan ese­tekben, amikor a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét előre vagy esetenként meghatározott egyes napjain végez munkát. A közlemény — a vonatkozó jogszabályra utalással — rög­zíti, hogy szabadság kiadása szempontjából ilyenkor is a hét mindem napját „munka­napként kell figyelembe ven­ni Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Az ligetön Ügetőpálya egy van ebben az országban, fogadó körül­belül tízezer. Az ügetőpályán szerdánként nyolc, szomba­tonként tíz versenyt rendez­nek, egy-egy verseny lefutási ideje átlagban alig több mint három perc, a tiszta verseny­zési idő hetente legfeljebb egy óra, s ha ehhez arányú­juk a tízezer fogadót, akkor ezt a „sportágat” népsze­rűbbnek kell tartanunk, mint a labdarúgást. Persze, a ló­sport nemcsak sport, az üge- tőpálya nem egyszerűen ver­senypálya, mint ahogy a fo­gadó sem egyszerűen szur­koló. A fogadó mindenek­előtt játékos, tehát nem pusz­tán szemlélője, hanem ízig- vérig résztvevője is a ver­senyeknek, s hetenként nem egy órát, hanem ennek sok­szorosát áldozza a lovakra, a pénzéről nem is beszélve. Ilyenkor, a versenyek előtt még csendes ez a különös vi­lág, a fogadó lelkében is csend honol, a zsebében la­pulnak a nyerés reményében eljátszható forintok, és erő­sen hiszi, hogy minden lehet­séges, még az is, hogy nyerni fog. Ha nem hinné, nem len­ne itt. Az elmélyülés, az összpon­tosítás, az esélylatolgatás utolsó percei. A fogadók, mi­előtt odaállnának az öt, tíz, húsz, ötven, vagy éppen 100 forintos címletű tiketteket árusító ablakok elé, lehetőleg minden szempontot igyekez­nek figyelembe venni. Egyet­len igazi fogadó sem tartja szerencsejátékosnak önma­gát, hazardőrnek pedig vég­képp nem; saját tapasztalt - ságában, ravaszságában bíz­va veti össze a lovak képes­ségét, a verseny távját, a pá­lya állapotát, a hajtők rá­termettségét és vélhető szán­dékát. Az igazi fogadó a megfigyeléseit, az ismereteit a tudását kívánja kamatoz­tatni, amikor fogad, s ha nyer, azt a saját érdemének tartja, ha pedig veszít, tudni véli, hogy milyen körülményt nem vett figyelembe. Az első kör végén a papír­forma szerint kevés esélyű 8-as számú Engedély előzi, s a 10-es számú, győzelemre esélyes Eszék is megközelíti a 4-es számú Daturát. A ver­seny két kör. Datura haj tója nem engedi át a belső pá­lyát, a kanyar előtt gyorsít, így lovának kevesebbet kell futnia az őt előző verseny­társaknál. A tribün lépcsőjén álló fo­gadók többsége már látja, hogy vesztett. A kasszafavo­rit Fehérarany rosszul indult, már nem zárkózhat fel, s bár az ugyancsak sokak ál­tal fogadott Arnold remekül finisei, a befutóegyenesbe még elsőnek forduló Eszék fáradni látszik. Arnold nyer, meglepetésre Engedély a má­sodik, még nagyobb megle­petésre a jól hajtott Datura szerzi meg a harmadik he­lyet a visszaeső Eszékkel szemben. Aki az első három lovat sorrendben eltalálta, az Egy futam A „vesztőhely” A pálya és a fogadó — nem létezhetnek egymás nélkül tíz forintra 3870 forintot nyer. Ők vannak kevesebben. Az igazi fogadó a versenyt utólag is megvitatja. Van, aki szerint nem is lett volna sza­bad a favoritban bízni, mert megbízhatatlan dög; mások szerint viszont Fehérarannyal nem is akartak nyerni, mint ahogy Eszéktől is nyilván­valóan a saját haj tója „vette el” a harmadik helyet. A vi­ta szenvedélyes, mert noha az igazi fogadó is veszít, ő legalább a kudarc okát is meg tudja magyarázni. A fogadó számára nem ak­kor van vége .a versenynek, amikor ae utolsó futamot is lefutották, hanem, amikor az utolsó pénzét is elveszítette, ami rendszerint a verseny Vége előtt következik be. Ez még nem az a pillanat. De súlyos. A fogadó ilyenkor még reménykedik. Még min­dent visszanyerhet. Sőt! De a fogadó azért ilyenkor már a kudarcot is érzi. És megfo­gadja, hogy nem megy ki többet a versenyre. De ki­megy. Minden szerdán és szombaton. ACZÉL GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom