Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1981. május 31. Sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) sóként említem a XII. kong­resszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az -országgyűlé- srés tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszu­sok, a Hazafias Népfront kongresszusa, — és ez a mos­tani kongresszus is. Az itt felszólaló fiúk és lányok — csakúgy, mint a korábbi fó-- rumok résztvevői — a való­ságos helyzetről és tenniva­lókról szóltak, teljes felelős­ségei és bizakodással. Ahhoz, hogy eredményesen dolgoz­hassunk, sok mindenre, egye­bek köt anyagi eszközökre is szükség van. De a legfonto­sabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust épí­teni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társa­dalom erőit olyan forradalmi élcsapat vezeti, amelyet tu­dományos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hata­lom, amely érvényesíteni tud­ja a szocialista törvényessé­get és képes önmagát meg­védeni; ha a tömegek támo­gatják a pártot és a népi ha­talmát. S további fontos té­nyező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosz­tásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Központi Bizottsága a szak- szervezet, a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De elosztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, ame­lyeket a nép létrehozott. Te­hát: erős, jól vezető párt, szilárd népi hatalom, tömeg- támogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Nép- köztársaságban megvannak, Hatalmas történelmi vív­mányaink vannak. Magyaror­szágon, miután a szovjet had­sereg felszabadította hazán­kat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fej­lett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltak a feudalizmust, a nagybirtok­rendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Meg­szüntettük az embernek em­ber által való kizsákmányo­lását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban lévő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyan­ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok mű­veltségi monopóliumának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy vcűt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is be­szélve. Azóta nemzetünk bir­tokba vette a kultúrát: mű­veltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta el­telt 36 évben történelmi el­maradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért,1 hogy ki­nek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett megküzdenünk, mégis el­mondhatjuk: évszázadnyi el­maradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapi­talizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: to­vább ment a szocialista fej­lődés útján. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kap­csolatban jelenleg felelősen működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennék ellenére az utóbbi években, részben „ön­erőből”, részben nemzetközi hátások alapján többfelé ki­csit kritikusabb nézetek is je­lentkeznek. Ezzel kapcsolat­ban csatlakozom az előttem szólókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendő­zés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell na­pirendre tűznünk. És ha va­lami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesz- szimista nézetekkel is talál­kozunk. Nemrégiben kezembe ke­rült egy előadássorozat a ha­lálról. Ez a probléma tudo­mányos, — orvostudományi, pszichológiai, vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szí­vesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet prob­lémáival foglalkoztam. Tu­dom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készül­nek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az élettel törődik, mint ahogy .népünk­nek is 'az élet, az előrehala­dás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányaink­ról is szólni. Ez nem a hiá­nyosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit ér­tünk el azon az úton, ame­lyen népünk évtizedek óta halad. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreál­lott a magyar nép és Magyar- ország becsülete: Népünk fel­zárkózott az élen haladókhoz és biztos jövendőjét a szocia­lista társadalmi rend kereté­ben építi. Ezek a mi törté­nelmi vívmányaink, amelye­ket az idősebb nemzedék, számon tart. A fiatalok azon­ban nem nagyon ismerik eze­ket. de kérjük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermé­szetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, 'hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíl­tan szoktunk róluk 'beszélni. Pártunk szembenéz a való­sággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes való­ságukban tárta fel gyengesé­geinket és problémáinkat, va­lamint számbavette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. öt­éves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valósá­gos helyzetből indult ki. Mér­sékeltebb növekedésű ütem mellett óriási feladatokat je­lölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasá­gi munka és a 'kulturális te­vékenység javításában, vala­mint az emberék alkotóké­pességének kibontakoztatásá­ban. és tisztes seggel csak azt tud­juk az ország népének mon­dani, hogy most az elért szint tartása és megszilárdítása a központi feladat, s a legköze­lebbi években új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A követ­kező esztendőkben tehát ha­tékonyabb gazdasági munká­ra, jobb tudományos, közok­tatási, kulturális tevékenység­re van szükség és fokozottab­ban kell mozgósítani az em­beri tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, szá­munkra kedvezőtlen nemzet­közi körülmények között élünk. Erről is őszintén be­szélünk, nem idealizáljuk vi­szonyainkat, is a helyzet meg­követelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyze­tünk reális megítélésében, népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kong­resszuson kitűzött feladatok megvalósításához. A valósághoz az is hozzá­tartozik. hogy a munka ha­tékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politi­kai, a gazdasági és a kultu­rális munkára, s a tudat fej­lesztésére. Eredményeink el­maradnak mind a szüségle- tek, mind a lehetőségek mö­gött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tar­tom döntési rendszerünk ne­hézkességét, lassúságát és a bürokratikus vonásokat, ame­lyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen to­vábbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adód­hat, s ide sorolom a rendel­kezésre álló eszíközök nem megfelelő kihasználását. A vezetés e hibáiról szólva nem­csak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, ha­nem a legkisebb egység veze­tőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kivált­képpen azért, mert a szocia­lista építés olyan szintet ért e! Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már na­gyon meg kell dolgozni. Ko­rábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vo­natkozik —, akkor az ered­ményekért már nagyobb erő­feszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen ja­vítják meg korábbi eredmé­nyeiket, de utána már a szá­zadmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésé­ben is. Világosam kell tehát lát­nunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további elő­rehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán kemé­nyebben és jobban, mint ed­dig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszo­nyok és a kedvezőtlen világ- gazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézsége­ink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsá­ga is azt vallja, hogy — mi­után az utóbbi két évben szi­gorúbb követelményeket állí­tottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizo­nyos eredmények már mutat­koznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek meg­van az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakor­latot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiá­nyosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításá­ért. Ezek a tervek öltenek tes­tet a párt programnyilatko­zatában, a XII. kongresszus Kedves elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségébén betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen­kívül — helyes, hogy itt er­ről szó esett— egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az után­pótlást, a párt pedig a KISZ- től. A pártnak más utánpót­lási forrásai is vannak, gon­dolok a szocialista brigád- mozgalomra, a munkásőrség­re és a népfrontra, de jelen­leg az új párttagok 75 száza­lékát felelős KlSZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tö­megszervezete is betölti funkcióját. Magában foglal­ja a társadalmilag aktív if­júság nagyobbik felét, politi­zál velük, képviseli érdekei­ket! Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ-esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek termé­szetesen minden ifjúsági ré­tegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásiif'jús'ágért. Azért eme­lem ki ez!t, mert pártunk — forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Leg­fontosabb utánpótlási forrása a munkásifjúság, minthogy a munkásosztály egésze az a bázis, aimély 'nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépí­téséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Kommunista Ifjú­sági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei van­nak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kel­lett, arra a hibás következte­tésre jutották, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szer­vezniük, és ezért alig akar­tak felvenni fiatalokat. Vi­tákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság sorai­ból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömö­rít, hogy kommunistákat ne­veljen belőlük.- A szocialista építés kezdeti időszakában határozataiban és a VI. ötéves tervben. Kedves elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fon­tos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már el­mondhatjuk, hogy az indulás biztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy to­vább tudunk haladni a fej­lődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Ta­valy a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, ösz- szetorlódtak a munkák. Mind­ezek tetejébe szokatlanul ko­rán állt be a tél. Amint az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést meg­érdemelnek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszí­téssel az összes időbeli hát­rányt leküzdötték és most a mezőgazdasági • munkák előbbre tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk mú­lik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az ered­ményét. Érvényes ez a ter­melésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenység­re. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nem­zetközi gazdasági körülmé­nyek tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az élet- színvonalat eddig sikerült Magyarországon volt egy hi­bás felfogás, amit úgy ne­vezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különb­nek tartották magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden ember pártankívülinek szü­letik és azután lesz valami­lyen úton-módon kommu­nista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevél, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pe­dig alapvetően az, hogy a kommunista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldo­gulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nem­zet felemelkedése a legfon­tosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít, Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszt­hatatlan a nép életkörülmé­nyeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszín­vonal nem alacsony és az életkörülmények nem rosszak. Ezt áll'apftják meg a kül­földiek is, akik szép számmal jönnek-mennek, s egyönte­tűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a 'fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúsá­got, mert hazánkban s'olh'a többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és lát­nak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a tő­kés világban. A munkanél­küliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dol­tartammk, s ha a jövőben ki­csit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megsziláidítása nagyon ko­molyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni szeretném, hogy a jö­vőben jobban kell érvényesí­teni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túl­nyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatás­ban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a na­gyobb menetelésnél lenni szo­kott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik köZben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesít­mény alapján kell az anya­giakból részesülniük. Társa­dalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazság­nak és a szocialista erkölcs­nek, amelynek legfőbb köve­telménye, hogy a mi társa­dalmunk a munká társadal­ma, itt dolgozni kell, ha va­laki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és he­lyes politikáink van: sikere­sen építjük a fejlett szocia­lista társadalmat és védel­mezzük a békét. A mi programunk: a szo­cializmus és a béke — a ha­za felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért, dolgozni kell, és az eredmények nem ma­radinak el. erősödik a szocialista öntu­dat és áldozatkészség. Erről tanúskodnak a szocialista brigádmozgalom és munka­verseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodásra való haijl'am, az önzés és az egoiz­mus. Ugyanaz az ember né­ha a kollektíváiban szocialista módon, a saját szőkébb köré­ben viszont egoista módon gondolkodik. Amikor- társa­dalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista szá­mára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak ren­deli alá saját egyéni érde­keit, céljait, életmódját, élet­stílusát. Erre kell nevelni az!t a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kommunista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is en­nek szellemében végzi mun­káját. goznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt em­bernél. Számára a tanulás egy életre szóló 'beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános iskola . nyolc osztályát az adott korosztály szinte tel­jes egészében elvégzi. Kö­zépfokú képzésben a megfe­lelő korosztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a közép­iskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horty-rendszer- ben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltséget, a kultú­rát. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az if­Történelmi vívmányaink elvitathatatlanok Reális feladatokat tűztünk magunk elé A párt ifjúsági szervezete betölti hivatását Az ifjúság életkörülményei, életszínvonala Kádár János a küldöttek egy csoportjával

Next

/
Oldalképek
Tartalom