Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

1981. május 28. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Express Fiataloknak, fiatalosan Az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda 1956. de­cember 1-én alakult, majd 1958. októberében a KISZ KB felügyelete alá került. A Tolna megyei kirendeltség 10 éve működik Szekszárdon, 1976 óta fiókiroda van Dom­bóváron is. Az elmúlt évben a szek­szárdi kirendeltség és a dom­bóvári iroda szervezésében ezerháromszáztizennyolcan vettek részt külföldi társas- utazáson, kettőszázötvenki- lencen utaztak egyénileg. Legtöbben az NDK-ban vol­tak, a KlSZ-megyebizottság- gal közös szervezésben hat- vanhatan utaztak a moszkvai olimpiára. Legnépszerűbbek a tenger­parti üdülések Jugoszláviá­ban és Bulgáriában. Cseh­szlovákia a diákok kedvelt kirándulóhelye, főleg a tava­szi szünetben. Népszerűek a tátrai sítúrák is. Belföldi utazáson hétezer-háromszáz- kilencen vettek részt. Álta­lános és középiskolás fiata­lok tanulmányi, KlSZ-szer- vezetek dolgozó fiataljai or­szágjáró kirándulásokon vol­tak. Negyvenkettő általános iskola, 35 középiskola, 47 KISZ-szervezet, 28 szocialis­ta brigád utaztatását biztosí­tottuk. Üdültetéseinkre a vártnál kevesebben jelentkeztek, pe­dig saját bázisainkon, kelle­mes környezetben, olcsón, színes programokkal vártuk a pihenni vágyókat. A Bala- tonföldváron rendezett saját szervezésű Express labda­rúgókupán két alkalommal közel ötszázan, zömében szekszárdi üzemekben dolgo­zó fiatalok vettek részt. Az idén nyáron is lehetőség van egyhetes kedvezményes üdü­lésekre Balatonföldváron, Ve­lencén, Verőcemaroson, Kő­szegen és Budapesten. 1981-ben gazdag sport­turisztikai programot is kínál a fiataloknak az „Express”: tenisztanfolyamokat, szél­lovastanfolyamokat, vitorlás- tanfolyamokat, evezőstábort, karatetábort kezdők részére, valamint lovashétvégét és horgászhétvégét. Szeptember 1-től új, úgy­nevezett „alanyi jogú” diák­kedvezményi rendszert vezet­nek be. Minden tanuló diák­igazolást kap, melynek fel­mutatásával 33 százalékos vasúti kedvezményben része­sül. Egy igazolványra két színházjegy váltható 10 fo­rint — alatt. Szálláskedvez­mény: 56 kempingben félár­ral, étkezési kedvezmény: a kijelölt helyeken kétfogásos diákmenü. Kölcsönzőkben 25 százalékos, sportrendezvé­nyeken, uszodákban, műjég­pályákon 60 százalékos ked­vezmény. Az idén nyáron Pozsony, Bécs, Pula, Posztojnak útvo­nalon, valamint a jugoszláv és bolgár tengerpartra szer­veznek utat. KOVÁCS ANDRÁS, az Express megyei kirendeltségének munkatársa. Kettős portré A győztes és az Változó klubmozgalom János a szemeit törölgeti. Erősnek mutatja magát. A kézfeje azért önkéntelenül a nem látható könnyeket ma- szatolja. Az eredményhirde­tés után körbefogják. Szo­rongatják. A szerencsésebbek a jobbját imarkolásszák, van aki hátbaveregeti. A szülei kétlépés távolságból nézik a fiút. Az egyik ismerős, vagy talán 'közeli rokon pénzt csusszant a markába. János nehezen szorítja ma­gához az ajándékokat. A tás­karádiót, az oklevelet, egy reklámszatyrot tele könyvek­kel. A gratulálok közül leg­utoljára a mester kerül sor­ra. Kezet fognak. Horváth Já­nos az országos növényter­mesztő-gépész verseny győz­tese, vörös diplomás szak­munkás, a férfi vállára hajt­ja a fejét. A szakoktató, Lei- pold Boldizsár egy kicsit jobbra billenti a fejét. A mes­ter és tanítvány nem szól egy szót sem. Összeölelkezve ün­nepelnek. A sikert ünnepük, Vargabetűvel kezdődik. Az általános iskolát Horváth Já­nos Sárszentlőrincen fejezte be 4,5-es átlaggal. Autószere­lőnek jelentkezett, ilyen bi­zonyítvánnyal örömmel fel­vették. Két hétig tartott. Já­nos nehéznek találta. Az is lehet, hogy nem is akart autó­szerelő lenni? Októberben már Pakson, a konzervgyárban dolgozott. Se­gédmunkásként. Szülői ráha­tásra — meg a segédmunkás­ság sem tartozott álmai közé — a következő nyáron jelent­kezett ide Lengyelbe. Az el­ső év kitűnőre, a második is és a harmadik év is jelesre sikerült. Horváth János — Ennél a fiúnál éreztem azt először, hogy érdemes — mondja a szakoktató. — Az általános passzivitás, ami sok tanulót jellemez, nála egyál­talán nem mutatkozott. Jól képzett, sokoldalú szakmun­kás vált belőle. Szó esik a csapatmunkáról. Arról, hogy a szakoktató csak egy ember János életének formálásában. A sikerben benne van az iskola, a Len- gyeli Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet minden dolgozójának munkája. — Nem szeretnék ünnep­rontó lenni, János, milyen ember a szakoktató? — A második évben kez­dett velünk foglalkozni a mester. Nagyon jó gyakorlati szakember, nem tartozik a szigorú emberek közé. — És János? — kérdezem Leipold Boldizsártól. oktató Leipold Boldizsár — Az előbb már mondtam, hogy az első évtől kezdve tudtuk, hogy jó képességű. De nemcsak a tanulmányi munkában volt kiemelkedő, hanem jól szavalt, a KISZ- ben is tevékenykedett, közös­ségi alkat. — Sok a dicséret. — Aztán majd elvérzett termesztéstechnológiából. Túl magabiztos volt — Hogyan tovább? — A sárszeniflőrinoi Petőfi Téesztől kaptam ösztöndíjat, ott fogok dolgozni. Természe­tesen gépen. Szeptembertől pedig mezőgazdasági szakkö­zépiskolába szeretnék beirat­kozni. A beszélgetés után Leipold Boldizsár segít vinni a fiú­nak az egyik csomagot. Elin­dulnak, a szakmunkás-bizo­nyítványt átvenni... H. J.—B. J. Tíz évvel ezelőtt élték vi­rágkorukat az ifjúsági klu­bok. Azóta a változás egyér­telmű és tulajdonképpen meglepő is. Az ifjúsági klubok munká­ja nemhogy nem javult a feltételekkel párhuzamosan, hanem éppen ellenkezőleg. Bonfig Ágnes, a megyei művelődési központ „klub­felelőse”, a megyei klubta­nács tagja mondja: — Nem válságban van a klubmozgalom, hanem válto­zásban. A változás okait pe­dig a társadalmi mozgás vál­tozásaiban kell keresni és lehet megtalálni. Ezen belül is azt kell figyelembe venni, hogy más volt a „beat- nemzedék”, mint amilyenek a mai fiatalok, mások az igé­nyeik, mások a szerveződési formáik. Azt nem lehet tő­lük számon kérni, amit mi annak idején csináltunk, vagy természetesnek tartottunk. — Kihez tartóinak tulajdon­képpen az ifjúsági klubok? Egy időben ha lehetett, ha nem, a KISZ feladatkörébe utaltuk a klubokat, és tőlük kértük szá­mon, hogy miért olyanok ami­lyenek. — A változás egyik oka ta­lán éppen az, hogy az ifjúsá­gi klubokat senki nem vállal­ja igazán magáénak, ugyan­akkor mindenkinek kö­ze van hozzájuk. A megyei klubtanácsban is részt vesz a KISZÖV, a MÉSZÖV, a TE- SZÖV, a megyei tanács, a KISZ. Mindezen szerveknek, sőt minden minisztériumi ágazatnak — így az akkori Művelődésügyi Minisztérium­nak is — van irányelve az ifjúsági klubok működéséről. Meghatároztuk, hogy milyen­nek kell lennie egy klubnak. Előírtuk a működési feltéte­leket, ha úgy tetszik intéz­ményesítettünk egy mozgal­mat, ami minden jel szerint nem tett jót a természetes fejlődési folyamatnak. Kine­vezett vezető került a klu­bok élére, de nem biztos, hogy a közönség elfogadta valódi vezetőjének. Ugyanígy kény­szer lett, hogy munkatervet kell készíteni, azt betartani, költségvetés van és hivatalos fenntartó, különben nem is működhet egy ifjúsági klub. — Az intézményesítés feltét­lenül elsorvasztást jelent? Miért szükségszerű az ellentmondása kinevezett és a „kitermelődött” vezető között? — Nem szükségszerű, csak gyakran van így. A sokgaz- dájúságból az is következik, hogy minden szerv, így pél­dául megpróbálja a klubbal „letudni” saját közművelődé­si feladatait. Ügy gondolom, a klubok feladatával kapcso­latban szakmai tisztázásra is szükség lenne. — Csökkent is a klubok szá­ma és látogatottsága? — Egyfelől csökkent, más­felől nem csökkent. A hagyo­mányos ifjúsági klubokat sok helyütt felváltották a mun­kahelyiek, amelyek természe­tesen teret adnak az ifjúság­nak is, ilyen értelemben nem csökkent se a klubok száma, se a látogatottság. Megyei tá­mogatást csak azon munka­helyi klubok kapnak, ame­lyek nem zárkóznak be. Vá­rosban például a lakókörzet számára is programot adnak. — Vannak igazán jó klubok? — Vannak, és ez a kitün­tetésekben, elismerésben is kifejeződik. A megye pilla­natnyilag legjobb klubja a simontornyai Barátság. Szám­talanszor megkapta már a megyei kiváló címet, most az országos Aranykoszorús ifjú­sági klub kitüntetést érde­melték ki, és a velejáró 10 ezer forintot. Kiváló címet kapott az idén a faddi, a szekszárdi szakmunkásképző, a városgazdálkodási vállalat klubja, a rácvölgyi cigány­klub és a paksi KlSZ-építő- brigád klubja. Igazságügyi fiatalok találkozója Megismerni egymást, egymás munkáját A hét végére a dombori Mátai Antal KlSZ-vezető- képző tábort az igazságügy­ben dolgozó fiatalok vették birtokukba. Mint már hírül adtuk, a szekszárdi igazság­ügyi KISZ-alapszervezet kez­deményezésére a négy me­gyében — Baranyában, So­mogyiban, Tolnában, Zalában — különböző szakterületeken dolgozók mondták el tapasz­talataikat, ismerték meg egy­más gondjait, problémáit. Az ilyen találkozóknak hagyomá­nya van, azonban területei elv szerint most először ren­dezték. A találkozón részt vett fiatalok többségükben a pécsi egyetemen végeztek, s tanulmányaik befejezése után sokan most találkoztak elő­ször. Ugyanakkor a rendez­vénysorozat lehetőséget biz­tosított arra is, hogy az egye­tem tanulóinak, tanárainak képviselőivel is elbeszélges­senek, gondjaikat, tapasztala­taikat főhatósági vezetőkkel megbeszéljék. A fiatal jogászok ideérke- zésük előtt pályamunkát ké­szítettek két kategóriában: a bíró, az ügyész és az ügyvéd szerepéről a jogtudat formá­lásában, valamint szabadon választott témában a tételes jog, illetve az intézmények jogszociológiai kérdéseiben, melyeket a résztvevők előtt védtek meg készítőik. — Sajnos időhiány miatt a dolgozatok alapos megvitatá­sára nem volt lehetőség. To­vább növelte volna a munkák értékét, ha a pályázati kiírást előbb kézhezkarojuk — mond­ta dr. Koltai Tibor, a Zala- megyei Főügyészségről. Majd így folytatta: — Ilyen ren­dezvényt már több alkalom­mal szerveztem. így tapasz­talataim vannak. Az az aka­rat. hogy ilven sajátos terüle­ti elv szerint csinálták, na- gvon jó: Sok. réeen látott di­áktárssal találkoztam, a kö­zös élmények felelevenítése még nosztalgiát is ébresztett bennem. A pályamunkák elbírálása dr. Visegrády Antalnak, a pécsi egyetem állam- és jog- tudományi kara adjunktusá­nak vezetésével folyt. A jog­tudat fejlesztése kategóriá­ban dr. Miks Antal és dr. Sin- ku Pál munkája bizonyult a legjobbnak, ők a vádképvise- letet ellátó ügyész jogtudat­formáló szerepéről írtak. Mottójuk volt: ne elsősorban a bíróságot, hanem a hallga­tóságot, a vádlottat, a tanú­kat győzzék meg. Nem jog- szalbályismertetésre, hanem értékelésre törekedtek. — Dolgozatunk első részé­ben a jogtudatról szóló elmé­leti fejtegetésünk kapott he­lyet, majd az ügyészi jog­tudatot váltottuk aprópénz­re — mondja dr. Sinku Pál, a Pécsi Városi Ügyészség fo­galmazója, aki 1979-ben vég­zett a pécsi egyetemen, az ügyészség ösztöndíjasaként. Mint ötödéves nyert az or­szágos tudományi diákköri konferencián, később a Pécsi Akadémiai Bizottság pályá­zatának első, majd második díját hozta el büntetőjogból. Másfél éve dolgozunk kö­zösen, rendszeresen részt ve­szünk pályázatokon. A téma meglepő volt: jogelméleti és jogszociológiai témakörben kellett helyezni mondaniva­lónkat. Mérlegeltük a helyes és helytelen ügyészi maga­tartást — veszi át a szót dr. Miks Antal. — A pályád hogyan ala­kult? — 1973-ban végeztem Pé­csett, két év múlva a városi ügyészségen, 1978-tól a fő­ügyészségen ügyészként dol­gozom. Büntető fellébviteli szakkal foglalkozom. Öröm­mel írjuk a dolgozatokat, hisz a munkánk egyben a szóra­kozásunk is. GratúláLők csoportja sza­kítja meg 'beszélgetésünket: a szerzőpárosnak, az Ügyészsé­gi Értesítő idei második szá­mában most megjelent tanul­mányához gratuláltak. Milyen szerepe volt az ér­telmiségi rétegtanácsnak a kongresszusi levél összeállítá­sában? Miker lesz az ügyész­„Jó lenne, ha megismét­lődne a rendezvénysoro­zat” — mondja dr. Sin­ku Pál ségeken ötnapos munkahét? Mi a helyzet a titkári állá­sokkal? Milyen juttatásokat kapnak az ügyvédjelöltek? Milyen a vidéken élők hely­zete, hogyan segítik őket? — ilyen és ehhez hasonló napi gondokat, problémákat vetet­tek fel a fórumon, ahol dr. Nyiri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Takács Ádám, az Országos Ügyvédi Tanács alelnöke, dr. Jakucs Tamás, az Igazságügyi Mi­nisztérium osztályveztő-he- lyettese, Fekete Tibor, a KISZ KB osztályvezetője válaszolt. A • szakmai programokat sport- és kulturális versenyek egészítették ki. Kispályás lab­darúgásban, asztaliteniszben, vízisportokban tették próbára erőnlétüket, ügyességüket a fiatalók. — Nagyon jó érzéssel jöt­tem ide, s ugyanolyan kel­lemes élményekkel is távo­zom. Bizonyította ez a talál­kozó, hogy meg kell terem­teni a fiatalok között a sze­mélyes kapcsolatokat, mun­kájúik kölcsönös megismeré­sének lehetőségét. Hiszen az eljárási szakaszok egymástól elválnak, de hivatásukat, te­vékenységüket egy területen, a szocialista igazságszolgálta­tásban gyakorolják — mon­dotta dr. Nyiri Sándor, a leg­főbb ügyész helyettese. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Asztalitenisz és jogelmélet jól megfért egymást mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom