Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-27 / 122. szám
1981. május 27. Képújság 3 Osztályfőnök ős szaktanár — Milyen a jó osztályfőnök? — tettük fel a kérdést a szekszárdi III. számú Általános Iskola 8/A osztályában. íme néhány a tanulók válaszai közül: — Akivel őszintén meg lehet mindent beszélni. — Aki nem túl szigorú, de nem is engedékeny. — Jókedvű, viccelődő. — Aki nem sajnálja az idejét a gyerekekre. Ha kell, szünetben vagy az órák után is foglalkozik velük. — Szerintem fontos, hogy jó legyen a kapcsolata szüléinkkel. * Való igaz, hogy az osztály- főnökökkel kapcsolatban nagyok az elvárásai diáknak, szülőnek, igazgatónak, felettes szerveknek, azaz a társadalomnak. Ez érthető, hiszen az osztályfőnök iskolai kulcsszerepe jól ismert, ő kerül tán a legközelebb a gyerekekhez és pontosan ezt a közelkerülést kell kihasználnia a gyermekközösségek fejlődésének irányításában. Nem soroljuk fel az osztály- főnökök szerteágazó feladatait, de leszögezhetjük, hogy a nevelésben, a mozgalmi munkában, a szülőkkel való kontaktusban igen fontos a szerepük. Kérdés viszont az, hogy a rájuk háruló megannyi feladat végrehajtásában nem maradnák-e egyszál maguk. A minisztérium 1980 elején Szolnok és Vas megyében felmérést végzett az általános iskolai osztályfőnöki munkáról. Az eredmény lehangoló. Az osztályfőnökök munkáját a szaktanárok nem segítik kellően, az együttműködés elsősorban a munka közben adódó gondok felsorolására szorítkozik, A tanulási és magatartási problémák ismertetése (13 százalék), szaktárgyi jellegű együttműködés (7 százalék) szerepelt egyebek között a válaszokban. * Priger Józsefné képesítését illetően tanárnő a már említett iskolában. Sőt, ő az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, valamint a 8/A osztály osztályfőnöke is. Bemutatjuk Zalakovics Gábor földrajz-testnevelés szakos tanárt is, akit lyukas órája „tett” beszélgetőpartnerünkké. —• A nevelési feladatok végrehajtásához feltétlenül szükséges, hogy jól működjön az osztályfőnöki munka- közösség. Munkatervünkből mindig kiolvasható: mi az, amit meg szeretnénk, amit meg kell oldani a tanévben. Az év első munkaközösségi foglalkozását októberben tartjuk, hiszen addigra már lecsapódnak azok a problémák, amelyek az oktatás és a nevelés területén adódnak — mondja Priger Józsefné. — Október végére a családlátogatások jó részén is túl vagyunk, tehát rendelkezünk már olyan tapasztalatökkal, melyek sugallják, hogyan férkőzzünk a gyerekek közelébe, hogyan kovácsoljuk ösz- sze az osztályt: akkor már felmérhető, hogy a nyári szünet alatt miben és mennyit változtak a tanulók. — Mindennek kiderítése, a problémák megoldása csupán osztályfőnöki feladat? — Dehogy. Eredményeink csak a többi kolléga, főként az osztályban tanító szaktanárok támogatásával lehetnek jók. Nekem a segítség terén csöpp hiányérzetem sincs. Kollégáim mindenben támogatnak — mutat a szemben ülő Zalakovics Gáborra, aki így vélekedik: — Négy esztendeje végeztem a főiskolát. Ügy érzem, a szaktárgyakból alaposan felkészítve kezdtem tanítani. Nem áll — sajnos — ugyanez az osztályfőnöki munkára. Ezzel a nagyon fontos „tárgy- gyal” alig foglalkoztunk, vizsgákon is csak egy-két tételre futotta belőle... Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az osztály- főnöki munkával kapcsolatos minden dolgot magának a pedagógusnak kell kitapasztalnia, „összeszedegetnie” a gyakorlat során. — Gábor jó pedagógiai érzékkel rendelkezik, így az első apró tapasztalatait is már azonnal jól kamatoztatta — mondja az osztályfőnök. — Rengeteg segítséget kaptam és kapok tőle ma is, főként a fiúkat illetően. íme a példák: — Ha nem találnám Joli nénit, az osztályfőnököt, s a dolog nagyon „cikis” lenne, Gábor bácsinak mondanám el... vagy az igazgatóhelyettesnek..., vagy... — (és öröm, hogy a sor még tovább folytatódik.) — Szóval, bárkihez fordulhatunk — mondja Ősz Gábor. Mayer Zoltán pedig így szólt: — Igaz, Joli nénivel megbeszéltük a továbbtanulást, de Gábor bácsi is adott tanácsokat. Priger Józsefné ezután arról szól, hogy munkatársai rendszeresen jelzik neki, milyen problémákat észleltek az osztályban. Viszont ez fordítva is igaz! — Az osztályban sokan sportolnak, s nem is akármilyen eredménnyel. Előfordult, hogy az egyik fiúnak romlani kezdett a tanulmányi eredménye. Jolika segítségemet kérte... magyarázza a tornatanár. — A szülők természetesen eltiltották a legényt az edzésektől. Többször hosszasan beszélgettem vele. A sporton keresztül sikerült megfognom, hatni rá. — Két tanulómnál rendkívüli hatást váltott ki kollégám — egészíti ki az osztályfőnök. — Ez jól kiderült a hetedik osztályban írt önjellemzésből is. De a többi tanár hatása is érződik a gyerekeken. Eredményes a sok munkájuk, amit a pálya- választással kapcsolatban végeztek. Volt olyan diák, akit rá, s volt olyan is, akit le kellett beszélni arról, hogy egy bizonyos iskolatípusban folytassa tanulmányait. Sok szó esik még arról, hogy a tanárok és a diákok milyen jól töltenek együtt órákat, napokat, kirándulásokon, üzemlátogatásokon. Milyen jó az is, hogy a Gemenc Szálloda takarítóbrigádja évek óta patronálja az osztályt. Kedves programokat szerveznek nekik, gyakran elmennek rajfoglalkozásaikra is. Persze, az sem elhanyagolható, hogy a Babits iskolában milyen jó kapcsolat alakult ki a szülők és a tanárok között. Űjabban, az országban elsőként ők szerveztek olyan szabad idős programokat, melyen a szülő felügyelte a gyerekeket. Volt olyan apuka, aki kerékpártúrára vitte az osztályt, s volt olyan eset, amikor többen összeálltak, s gépkocsikkal hosszabb kirándulásra mentek. Ezeknek a programoknak a hasznát nem kell külön magyarázni, csupán annyit róla, hogy az osztály- főnökök, a tanárok szabad ideje is véges... Ezenkívül a szülők több időt töltenek együtt gyermekeikkel, s azok barátaival. V. HORVATH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor Tározók a vörösiszap ■ ■ _i ______f f______ A z Almásfüzitői Timföldgyárban keletkező vörösiszap elhelyezésére hatalmas természetes tározók kialakítását kezdték meg Almásneszmé- lyen. A Gerecse-hegység egyik — mezőgazdaságilag nem hasznosítható — térségében lévő terjedelmes völgyeket teszik alkalmassá az óriási mennyiségű iszap befogadására. Az almásfüzítői üzemben minden tonna timföld gyártásakor két köbméter vörösiszap keletkezik. Ez a mellék- termék még sok értékes anyagot, például vasat is tartalmaz. Mindaddig azonban, amíg nem dolgoznak ki gazdaságos eljárást az iszap hasznosítására, gondoskodni kell tárolásáról, megfelelő elhelyezéséről. A gyár közelében lévő összes iszaptároló már megtelt, s ezért kényszerülnek most az üzemtől 13 kilométerre lévő Almásnesz- mélyen kialakítani az új tározókat. A hidrológiai és környezetvédelmi előírások figyelembevételével készülő új tározókba évenként 600— 700 ezer köbméter iszapot helyezhetnek el, s ezzel 30— 40 évre megoldják a timföld- gyártás legsúlyosabb gondját, a vörösiszap tárolását. II BÚIM termekei A Beton- és Vasbetonipari Müvek alsózsolcai gyára 1965-től gyártja a közismert és elterjedt UNIVÁZ elnevezésű épületszerkezetet. A gyár a kislakásépítéshez is készít födémpaneleket: „E” gerendákat, valamint „FK” és „PS” jelű paneleket. Hazánk beton távvezeték- és lámpaoszlopait is innen szállítják. Távvezetékoszlopból évente 50— 60 ezer, lámpaoszlopból pedig 16—20 ezer darabot készítenek. KISZ-kongresszus előtt Értük és általuk A fiatalokkal jobban kellene tudatosítani, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség általuk és értük van. Ezzel a véleménnyel egyetértett Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, amikor egy beszélgetés alkalmával még a következőkkel egészítette ki: „Munkánkat ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a KISZ-szervek és -szervezetek érzékenyebben reagáljanak a társadalom és az ifjúság problémáira, különös tekintettel az egyes ifjúsági rétegek, csoportok érdekeire. Javítanunk kell a kezdeményezések, javaslatok megvalósításának ellenőrzésében való érdemi részvételünket. Formalitások nélkül Alapszervezeti taggyűléseken, különböző szintű küldöttgyűléseken nagyon sok hozzászóló, felszólaló hangsúlyozta, hogy fiatalosabb, lendületesebb munkára lenne szükség, de ennek sokszor önhibából is adódó akadályai vannak. Voltam olyan KISZ-bizottsági ülésen, ahol a titkároknak egy hónapra huszonegy határidős feladatot adtak. S ezek a különböző határidős munkák — amelyeknek felére valójában semmi szükség nem volt — „görcsöket” okoztak az alapszervezeteknél is. Sokat kellett adminisztrálni, s a kitűzött célokat a tartalmas tevékenységet valójában csak papíron lehetett elérni. A megoldás látszólag egyszerű. „Nem kell sokat vállalni! A KISZ ne adja mindenhez a nevét! Ne akarjunk „mini” párt lenni, stb.” Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el a különféle szintű küldöttértekezleteken. Nem tagadom; tetszett azoknak a párttagoknak a véleménye, akikben még élénken élt ifjúságuk emléke, s a tapasztalatok alapján joggal hangoztatták észrevételeiket. Például a Vas megyei pártbizottság első titkára is joggal vetette fel, hogy a KISZ-vezetőknek még jobban kellene építeniük a fiatalok öntevékenységére, mert valójában sok lehetőség rejlik ebben. De ennek a készségnek a kibontakoztatására csak akkor lehet számítani, ha a mozgalom mielőbb, minden szinten megszabadul a formális programoktól és akcióktól, ellenőrizhetővé válik a kezdeményezések megvalósításának módja. Tehát, ha érdemes mindenkor kezdeményezni. Nemcsak bírálni, segíteni kell A KISZ X. kongresszusát megelőző aktív felkészülési időszakban — o beszámolók, a küldöttgyűlések]idején — olykor bírálták az ifjúsági mogalom munkáját. Párttagok és pártonkívüliek, fiatalabbak és idősebbek. De egy-egy bírálat is csak akkor jogos, ha a segítő-, jobbító szándékkal párosul. A KISZ-nek továbbra is alapvető hivatása az ifjúság szocialista szellemű nevelése. „Az igaz, hogy a KISZ nem párt, de elsősorban politikai szervezet” — mondta a Pest megyei küldött- gyűlésen a megyei pártbizottság első titkára. — „Tagjai mindenekelőtt a magasabb színvonalú politikai gondolkodást sajátítsák el. De azok, akik felelősséget éreznek az ifjúságért, ne csak bírálják, segítsék is a KISZ munkáját”. Ezeken a mondatokon valóban érdemes elgondolkodni. Mert ott ahol az ifjúságot érintő kérdésekről legfeljebb évente csak egyszer beszélünk, ott gyökeres minőségi változást nem várhatunk. v Egyetlen gazdasági vezető sem feledkezhet meg arról, hogy az aktív keresők több mint harminc százaléka fiatal. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nemcsak a KISZ-tagok, hanem a fiatalok, tehát a KISZ-en kívüliek érdekében is véleményt alkot, reagál a társadalom és az ifjúság problémáira, egyes ifjúsági rétegek, csoportok sajátos érdekeire. Mert például a pályakezdés, az otthonteremtés, a családalapítás feltételeinek javítása az ifjúság egészét érinti. Győrben, ahol a KISZ kongresszusi leveléről több gazdasági vezető mondott véleményt, volt olyan igazgató, aki megállapította: „Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok őszintén szóljanak erről vagy arról a kérdésről, akkor az ne formális kérdezz- feleiek játék legyen. Figye Ini kellene a véleményeikre, javaslataikra. Ne áltassuk magunkat: sok helyen csak az történik, hogy meghallgatják őket, és utána minden marad a régiben”. Ez igaz. De igaz az is, hogy a különböző fórumok adta lehetőségeket mindenütt ki kellene és ki lehetne használni. Igényesebben mindenhol A mozgalomban sem léteznek örökérvényű módszerek és formák. Minden munkáról, így a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájáról is érdemes időnként józan, önkritikus mérleget készíteni. Ez történt az elmúlt hónapokban, s ez fog történni a KISZ X, kongresszusán is. Miért? Mert csak így lehet elérni, hogy a következő öt évben fiatalosabb, lendületesebb, igényesebb feladatokat vállaljanak az ifjúkommunisták. A megyei küldöttgyűléseken a kongresszusi levél és a KISZ Központi Bizottság határozat-tervezetének vitája során sok jó tanács elhangzott. Ezeket érdemes mérlegelni, hiszen mindazok, akik az ifjúságért felelősséget éreznek, jobbító szándékkal bírálták a mozgalmat, jabbító szándékkal adtak tanácsokat. Különböző fórumokon sokan elmondták, hogy ne „fentről” várják a fiatalok a feladatokat. Helyben, a munkahelyen, a lakóterületen, az iskolában, az egyetemen, a főiskolán kell tudni, hogy mi a tennivaló, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Móron a járási pártbizottság első titkára így fogalmazott: „A különböző fiatalos akcióra, kezdeményezésekre az idősebbeknek is oda kellene jobban figyelniük. S ha erre kellő időben, és minden párt- alapszervezetben felfigyelnének a kommunisták, akkor még tartalmasabbá válhatna az ifjúsági mozgalom munkája.” Hogy is mondta a KISZ Központi Bizottságának első titkára? „Jobban ki kell használnunk a szocialista demokrácia fórumait is, bátrabban élve a kezdeményezés jogával.” Az elmúlt hónapok tapasztalatai is azt mutatják, hogy érdemes élni a szocialista demokrácia fórumai által kínált lehetőségekkel, a kezdeményezés jogával. Érdemes: a fiatalokért, és nemcsak a fiatalokért. AMBRUS SÁNDOR
