Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

1981. május 22. Képújság 3 Felgyorsult munkatempó Tolna megyei műszaki hetek (3.) Alapozzák a citopánüzemet Tolna megye legnagyobb élelmiszeripari beruházása, a szekszárdi húskombinát elkér szülte után, figyelmünket ér­demes a tejipari vállalat épü­lő új üzemére fordítani. Ez a szekszárdi építkezés lényegében 1979-iben kezdő_ d'ött, ám a húskombinát mi­att iitt csökkentett létszámot foglalkoztattak, s úgy szer­vezték a munkát, hegy az idén, s a jövő évben elkészí­tik Dunántúl legnagyobb és legkorszerűbb tejfeldolgozó üzemét. A Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat két építésvezetősége — a III/1-es és a IV/l-es — dolgozik a te­rületen. Ám vannak már itt alvállalkozók is, hiszen a nagycsarnokban elkezdhették néhány gépnek az alapozását, szerelését Az új üzem végeredmény, ben lezárja a Keselyűsi úti iparnegyedet, egyelőre nincs arról szó, hogy errefelé még további üzemeket építenének. Így a nagy területet elfoglaló tejfeldolgozó gyár impozáns látványt nyújt, ha Öcsény fe­lől érkezünk a városba. A hatalmas nagycsarnok lényegében kész, az építő­mesteri munkát jórészt befe­jezték. Burkolás, mélyépítés van még hátra. Rövid számvetés a munkák állásáról: Elkészült, illetve ezekben a napokban kezdik a szenny vízátemelő üzem mű­szaki átadását. Ez a tizenkét méter mélységű gépház és szivattyúüzem csatlakozik majd az egész gyár hálózaté, hoz. A IV/l-es építésvezető­ség Csankó Attila vezette kol­lektívája utakat, csatornákat készít. Már jó néhány belső út „járható”, azaz végleges állapotban van. Az olajfejtő akna is rövidesen elkészül. Az egész gyár közműhálóza­tának nyolcvan százalékát már elkészítették. Tehát a víz, amely ilyen élelmiszer, ipari üzemben nélkülözhetet­len, már szinte minden üzem­részben ott van. A sajtkészí- tő üzemben .is felállították már a kádakat, ezek szerel­vényezése folyik jelenleg. Nagy erőket vontak össze a hűtőtároló építéséhez is. Ugyancsak szorgos munka fo. lyik a laboratóriumiban. A dombóvári Láng Gép­gyár kazánjainak szerelését is elkezdték. Ezek a korszerű kazánok az üzembiztonság miatt szükségesek, ugyanis a városi hőrendszerre kapcsol­va az új üzemet, fennállna annak a veszélye, hogy az ipari üzemek „elszívnák” a lakóházak és más intézmé­nyektől a hőenergiát. A kéményépítők is lénye­gében befejezték a munkát. A huszonnyolc méteres ké­mény már áll. A tejüzemhez kapcsolódik a citopánüzem. Itt az alapo­zást kezdték el. A vasalást befejezték, úgyhogy fogad­hatnának is néhány gépet. Az új üzemben egész sor dán gyártmányú gépet szerelnek majd fel, persze akkor, ha az építők tiszta munkaterü­letet tudnak ehhez adni. A citopánüzem is a jövő évben készül el. Akkortól várható tehát, hogy a megyében és a szomszédos megyékben is lényegesen javuljon a cito­pán kelesztőanyag révén a pékáru minősége. Természetesen az üzembe tartálykocsikkal hozzák majd a tejet a megyéből, illetőleg a szekszárdi vállalat körze­téből. Éppen a sok gépkocsi miatt kell nagy parkolót és gépkocsikiszolgáló üzemet építeni. Hetven gépkocsinak csinálnak parkolóhelyet. Egyébként az egész építke­zésre most az a jellemző, hogy előkészítik az év máso­dik felére a területet, ami­kor is a KÖJÁL-székház építésétől még nagyobb erő­ket tudnák ide irányítani. Ugyanis a vállalatnak most a legfontosabb feladatai a szekszárdi KÖJÁL építkezé­sénél vannak. Itt elég jól állnak a munkákkal, ám szo­rít a határidő, s érhető, ha a szakipar dolgozóit most ide irányították. A tejipari üzemben az építőmesteri munka zavartalanul folyik. Van anyag, szerelvény, és folyamatosan szállítják az új üzem gépeit is. A hálódiag­ram szerint értesítik a soros szerelőket, alvállalkozókat. Így azt mondhatjuk, hogy az építkezésen felgyorsult a munkatempó.- Pj - Bj ­A termelés- és munkaszervezés a középpontban A Tolna megyei műszaki hetek rendezvénysorozatának sikere ma már — közeledvén a befejezéshez — egyértel­mű. Rangsorolni lehetetlen, nem is ezért választottuk ki cikksorozatunkba a szervezési ankét előadásait, hanem azért, mert ezen a területen kívánatos a legjelentősebb előrelépés. Bízunk abban, hogy az öt üzem ilyetén tenni­valóinak részletesebb tárgyalása tanáccsal szolgálhat a többieknek is, vagy legalábbis irritálja azokat. És ez is valami. A Szekszárdi Nyomda középtávú fejlesztése Pontosabban a fejlesztés elképzeléseiről beszélt elő­adásában Györkei László mű­szaki igazgatóhelyettes. A Szekszárdi Nyomda fej­lesztését illetően alapvetően abból kell kiindulni, hogy — a jelenlegi információk sze­rint — a hagyományos ter­mékösszetételben jelentős változtatásra nincs szükség. A VI. ötéves tervben ki­emelten foglalkoznak a for­makészítő üzemrész kapaci­tásának növelésével, ezen belül a legfontosabb a meleg- szedéses eljárásról a fény­szedésre való átállás. Az egész világon, így hazánkban és a Szekszárdi Nyomdában is uralkodóvá vált az ofszet­nyomtatás. (így készül a Tol­na megyei Népújság is.) Ez már eleve megkérdőjelezi a hagvományos szövegelőállítá­si módszer (ólomszedés) lét- jogosultságát. A gazdaságos­sági és minőségi követelmé­nyek egyaránt az új rend­szerre való átállást indokol­ják. Ezek mellett a munka- körülmények jelentős javu­lását is eredményezik. A fényszedőberendezések kiválasztásánál figyelembe kell venni két alapvető szem­pontot, a naptárjellegű mun­ka univerzális igényeit és az újság gyors, biztonságos elő­állítását. Ennek a célnak a Berthold cég „ads” 3220-as fényszedőgépe, illetve ugyan­ezen cég diatext-diamat típu­sú fényszedőgépei felelnek meg. A fényszedésre való átté­rést sok szempont indokolja. Ezen belül a legfontosabb: 1. Az egészségvédelem, il­letve munkakörülmények ja­vítása. (Az ólom, illetve gő­zei károsak az .egészségre, a szedők állandóan ebben az egészségtelen környezetben dolgoznak, a szedőhajók, il­letve deszkák emelgetése megerőltető testi munkát igényel.) 2. Gazdaságossági szempontok. (A gépszedőben lévő matricákat, a gépek ál­lapotától függően és a ter­mészetes elhasználódás kö­vetkeztében átlag három- évenként cserélni kell. A fényszedőmatrica élettartama ennél jóval hosszabb, meg­felelő kezelés esetén gyakor­latilag korlátlan. A diatext gép matricájának beszerzési ára a jelenlegi gépszedő­matricáénak mintegy 30 szá­zaléka.) Fényszedőgép alkalmazása energiafelhasználás szem­pontjából is kedvezőbb a ha­gyományos szedőgépeknél. Egy ólomszedőgép energia- fogyasztása 3 kW/óra, egy fényszedőgépé 0,41 kW/óra. A kiegészítőkkel együtt 2,11 kW/óra. Mindent összevetve, az új berendezés energia­igénye csak hányada a ré­giének. Számottevő megtaka­rítást lehet elérni a tárolás­nál és javul a minőség is. Az ismertetetteken kívül természetesen más fejleszté­seket is tervez a Szekszárdi Nyomda, de a legjelentősebb előrelépést a fényszedés be­vezetése jelenti, amelynek előnyeivel nemcsak a leendő naptártulajdonosok ismer­kedhetnek majd meg, hanem lapunk olvasói mindennap találkozhatnak velük. Mezőgazdasági helyzetkép A nagyüzemek és a kister­melők jól haladtak az idő­szerű mezőgazdasági munká­val: országszerte befejeződött a vetés, a kijelölt területe­ken földiben a mag. Kivételt képeznék a vízzel elöntött területek, ezéken a részeken egyelőre nem tudtak hozzá­fogni a már nagyon is sür­getővé vált munkához. Or­szágosan 45—48 ezer hektár­ról van szó. Főként Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Borsod megyében borítja víz a földek egy részét, és bár nagy erővel dolgoznak a le­vezetésen, egyelőre a mező­gazdászok még bizonytalanok afelől, hogy miképpen lehet hasznosítani a továbbiakban ezeket a földeket. A tervek szerint legalább 20 ezer hek­tárra szuperrövid tenyészide­jű kukoricát vetnék, és ez­zel némileg ellensúlyozzák a vetési késéiből adódó ki­esést. Vetőmag van bőven, úgyhogy a szaporítóanyag hiánya nem akadályozza a terület hasznosítását. (Nor­mális időjárású évékben is előfordul, hogy 25—30 ezer hektáron áll a víz május de­rekán, az idén az átlagosnál valamivel rosszabb a hely­zet.) Az idei tavasz a belvíznél sokkal kellemetlenebb kö­vetkezménnyel is járt. ösz- szesítés készült a tavaszi fa­gyok pusztításáról. A károk lényegesen meghaladják az átlagos évjárat fagyvesztesé­gét — legalábbis amint ezt a kertszemlék mutatják. A csonthéjas gyümölcsösöket alaposan megtizedelték a fa­gyok. A jelenlegi összesítés szerint a dió 60 százaléka szenvedett fagykárt, a kajszi - és az őszibarack az összesítés szerint 35—40 százalékos, a cseresznye szintén jelentős veszteséget szenvedett az erős lehűlések következtében. Megszenvedték a fagyokat a ribiszke-, a köszméte- és az eperültetvények is. Egyelőre nincs még pontos kép arról, hogyan vészelte át a mínusz 5, mínusz 7 fokos lehűlést az alma és a szőlő. 'Amikor az almafák letisztulnak, ismét telten termésbecslésre kerül sor, de annyi bizonyos, hogy ezt a nagy területen termesz­tett gyümölcsöt is rosszkor érték a fagyok. Ugyanúgy a szőlőt is. Elég jelentős rügy­károk mutatkoznak, de a to­vábbiakban — az úgyneve­zett alvórügyék fakadása után — még javulhat a hely­zet. A gazdaságokban nagy erővel dolgoznak a zöldség- növények palántázásán. A melegigényes növények van­nak soron, a paprika- és a paradicsompalánták 70—80 százaléka már a földben van. Jó ütemben halad a do­hány palántázása is Az agronómusok május közepi megfigyelései arról tanúskodnak, hogy sokfelé a növények a szó szoros értel­mében több lépcsőiben, több szakaszban kelték ki. A csa­padék sokáig hiányzott, és ezért a gyenge hajtások többször is nekirugaszkod­tak, majd leálltak a fejlődés­ben, hogy azután újra indul­janak. Ez a lépcsőzetesség jelenleg is lemérhető, sza­bad szemmel is látható igen gyakran még az egyébként összefüggő nagyüzemi táblá­kon is. A növényállomány várhatóan a későbbiekben, egyenlítődik majd ki. Erre különösen az északkeleti me- gyékben, továbbá Pest, He­ves és Nógrád megye egyes részein lesz szükség, ezeken a területeken ugyanis az el­múlt hónapban az átlagos­nál lényegesen kevesebb csa­padék hullott. Kitüntetettjeink (IV.) „A GANZ-ban lettem munkás” — Dunaszentgyörgyi „pa­rasztgyerek” vagyok, soha nem titkoltam, minek is tet­tem volna, hogy paraszt származású vagyok. A Ganz- gyárba kerültem inasnak, ott lettem igazi munkás. Tudja, azok az emberek, akik mel­lett én a szakmát tanultam, igazi, öntudatos munkások voltaik, többségben olyanok, mint ahogy azt a munkásról a nagykönyvben megírták. Ott tanultam, ott lettem munkás. — Hőkezelő-edző — így ol­vastam a kitüntetési listán. — Az a dolgunk, hogy a különféle alkatrészeket úgy kezeljük, hogy használat kökben a forgó részek ne na­gyon és ne gyorsan kopjanak. Nagy figyelemmel és szakér­telemmel dolgozunk, mert tévedni itt nem lőhet. Cso­portom héttagú, de úgy is mondhatnám, hogy egytagú, Gutái Ferenc, hőkezelő­edző, Munka Érdemrend ezüst fokozat mert nem ‘lehet elkülönülni, nem lehet egy csoportban más-más feladatot ellátni, il­letve annak végrehajtását külön értelmezni. — A Ganzban tanult, ti­zenöt évig ott dolgozott és most hazajött. — Nem most, hanem öt éve. Szüleim idős kora, tehát családi ügy miatt hagytam ott szeretett munkahelyemet, s cseréltem el az MMG au­tomatikai gyárával. Ott fő­művezető voltam, itt munkás. Nem ért hátrány emiatt, mert dolgozhatok, vannak ötleteim, társaimmal jól együtt élek. A kitüntetést a megyei pártbizottságon K. Papp elvtárs kezéből vettem át. Akkor is a munkára gon­doltam, s belül kellemes me­legség töltött él, tele volt a szívem boldogsággal, hogy elismerték munkámat. —P— Betonozzák a cito pániizem alapját A nagycsarnok falai már állnak, a belső csatornarend­szernek ássák az emberek az árkot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom