Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

Mai számunkból XXXI. évfolyam, 113. szám. AKA: 1,49 «. 1981. május 16., szombat. MUNKA VERSENY ÉS NYILVÁNOSSÁG (3. old.) TANÁCSOK NÖVÉNYVÉDÖSZER­VÁSÁRLÓKNAK (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT SIÚAGÁRD VONZEREJE (3. old.) A kezdeményezők szorongása Iparvállalati igazgató barátom panaszkodik, hogy baj­ba került. „Kifogott” ugyanis egy ragyogó exportüzle­tet. Halálra fogják magukat keresni rajta. Anniért is az igazgató két hete nyug tatokat szed, altatóval alszik, de szorongása nem múlik. -A jó üzlettől „illenék” meg­nyugodni, „illenék” feldobódni, ehelyett szorong. Vajon miért? ö így magyarázta: «Először is attól szorong, hogy hazánkban a magas nyereség minden illetékesnek és illetéktelennek gyanús, a kis nyereség viszont nem. A minisztérium, a tanács, a népi ellenőrzés, a revizorok hada mind azt fogja vizs­gálni, honnan ez a rendkívüli siker. Már az is szoron­gást kelt, ha az ember felhívja magára a figyelmet. Persze, eljön majd az idő, amikor annak a vállalatnak, az iparosnak lesz becsülete, aki sok adóit fizet, és nem annak, aki következetesen „feji” az állami költségvetést. Most még azonban az látszik becsületesnek, aki alamizs­náért könyörög. Mint ahogyan ma annak a vállalatnak van becsülete, amelyik „derék kisdobosként” folyton túlszárnyalja önmagát, javítja mutatószámait, és nem annak, amelyik az eszközállományához képest magas nyereséget hoz. Nem csoda, ha szorongás fogja el a vállalat vezetőit egy jó évben, hiszen meglesz ennek a böjtje: a kiugróan magas eredményeket jövőre nem lehet túlszárnyalni, következésképpen nem emelkedik a bérfejlesztési mu­tató, nem lesz béremelés. Miközben ma learatjuk a jó termést, túlfeszített bázist teremtünk magunknak jö­vőre. Nem csoda, hogy sok vállalat úgy próbál megsza­badulni a szorongástól, ha a jó üzletet nem vállalja, az egyszeri, nagy eredményt hozó szervezést, tartalékfel­tárást elhalasztja. Más lenne a helyzet, ha a külön- hasznot, egy kis anyagi és erkölcsi elismerés ellenéből simán befizethetné az állami költségvetésbe, kihagyva a nyereségnek ezt a részét az érdekeltségi alapok kép­zéséből éppen úgy, mint a következő év bázisából. Szabályozott piacgazdaságban maga a piac is hozhat rendkívüli különnyereséget, amelyről a vállalat nem „tehet”. Miiért ne kezelhetné ezt az .^ajándékot” külön? Máris megszűnne a szorongás. Kiskereskedelmi válla­latoknál attól van gamíbóc a vezetők torkában, hogy a realizált, a tényleges árrés magasabbra kerekedik, mint az irányárrés. Azonnal „elkapják” őket, mondván: be­csapták a vevőt, emelték az árszínvonalat. Pedig a tény­leges árrés csak azért lett nagyobb, «mert a nagykeres­kedelem, az ipar árengedményt adott. S hogy a vevő is jól járjon, árengedményt ad a kiskereskedelem is. Az árszínvonal emelkedése persze az egész lakosságot érin­ti, míg az árengedményt csak egyesek élvezik. Viszont jöhet a revizor, nem lesz baj. Az éves mérleg pedig szolid árpolitikáról tanúskodik. Megszűnhetne a szo­rongás másképp is: a kereskedelmi vállalat a jó beszer­zési ármunkából származó árréstöbbletet befizetheti a költségvetésbe. Mondjuk egyfolytában a vállalatoknak, hogy kockáz­tassanak, kezdeményezzenek. Aztán ha tíz kezdemé­nyezésből kilenc sikeres, egy pedig nem sikerül; a si­kereket nem dicséri senki, ellenben a kudarcért elma­rasztalják a vállalatot. Csoda-e, ha a kockázat egyút­tal a szorongás kockázata is. A vállalatok vezetőit még akkor is elfogja a szoron­gás, ha véletlenül több jelentős újítás befut. Hiszen az újítási díját onnan kell fizetni, ahonnan az év végi nye­reségrészesedést. Jelenleg sem az újítás, sem a többlet­teljesítmény egy ponton túl nem önfinanszírozó: nem hozza létre ellenértékének teljes forrásét, fedezetét. Azt azért ne higgyük, hogy a szorongás csak a veze­tők „kiváltsága”. Szorong az újító, hogy az újítási díjjal megrövidíti társait. Szorong a „mániákus” túlteljesítő, hogy munkatársad kinevetik, a lelkesen dolgozó, mert könnyen strébernek nézik. Sok minden jót lehet tenni a társadalomért. De a legnagyobb jó az lenne, ha a kezdeményező embert nem késztetné szorongásra a kezdeményezés fogadtatása. Ez nemcsak a dolgozók egészségét javítaná, hanem az egész gazdaságét, az egész társadalomét is. DR. PIRITYI OTTÖ Megkezdődtek a magyar-ciprusi külügyminiszteri tárgyalások a ciprusi külügyminisztert Lázár György, a Miniszterta­Pénteken a Külügyminisz­tériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—ciprusi külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes és Nikosz Ro- landisz — aki csütörtök este óta a magyar külügyminiszter vendégeként tartózkodik ha­zánkban — áttekintette a két­oldalú kapcsolatok alakulá­sát, valamint a nemzetközi helyzet kölcsönös érdeklődés­re számot tartó kérdéseit. A Kfikkonen fogadta Aczél Györgyöt lAczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a kormány elnökhelyet­tesét tegnap fogadta Urho Kaleva Kékkonen, a Finn Köztársaság elnöke. A talál­kozó előtt a magyar mí-nísz- terednök-helyettest fogadta Mauno Koivisto finn mi­niszterelnök. Szívélyes légkörű megbeszé­lésen részt vett Dobos Ist­ván, hazánk ciprusi és Ange­los Angelides, a Ciprusi Köz­társaság magyarországi nagy­követe. A megbeszélések befejezése után, a déli órákban Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke a Parlamentben fogad­ta Nikosz Rolandiszt. Ugyan­csak a Parlamentben fogadta Tegnap délelőtt Szekszárd- ra látogatott dr. Kapolyi László minisztériumi állam­titkár, a megyei ipari üze­mek és szövetkezetek gazda­sági, politikái és társadalmi vezetői részére előadást tar­tott az iparirányítás aktuális kérdéseiről. Az előadás után tárgyalást folytatott K. Papp Józseffel, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első tit­nacs elnöke is. A szívélyes légkörű talál­kozókon részt vetít Púja Fri­gyes, valamint Dobos István és Angelos Angelides. Nikosz Rolandisz a késő délutáni órákban a Duna In­tercontinental Szállóban ta­lálkozott a hazai és a nem­zetközi sajtó képviselőivel. kárával, dr. Gyugyi Jánossal, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának titkárával, dr. Szabópál Antal megyei ta­nácselnökkel és Tamás Ist­vánná megyei tanácselnök­helyettessel az ágazati ipar­politikai célkitűzések V. öt­éves tervi realizálásáról, va­lamint a következő tervidő­szak legfőbb feladatairól. Kreisky befejezte bulgáriai látogatását Zárómegbeszélési folytatott Todor Zsivkov, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke és Sztanko Todorov, a minisztertanács elnöke dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár­ral pénteken, a szófiái Bojana rezidencián. A konstruktív, baráti lég­körű tárgyaláson mindkét részről azt a meggyőződést juttatták kifejezésre, hogy kedvező távlatok nyílnak a kapcsolatok fejlesztése előtt. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár, aki To­dor Zsivkov, a bolgár állam­tanács elnöke és Sztanko To­dorov miniszterelnök meghí­vására hivatalos látogatáson járt Bulgáriában, pénteken délután hazautazott Bécsbe. Az osztrák kormányfőt és kí­séretét a két ország nemzeti zászlóival feldíszített szófiai repülőtéren Sztanko Todorov kormányfő és a bolgár kor­mány több más tagja búcsúz­tatta. Dr. Kapolyi László Szekszárdon A tiszta forrás vidékének népe emlékezett Tegnap délután Bartókot ünnepelték Iregszemcsén, Bartókról emlékeztek és mintha csak Iregszemcse, a tiszta farrásvidék népéhez szóit volna a hangszóróból a népmesét mondó Bartók. Azok az emberek hallgatták a világhírű mestert, akinek szülei egykor fonográfjába énekelték a magyar népdal gyöngyszemeit. iA száz éve született Bartók Béla emlékének Iregszemcse szoboravatással adózott. A nagy ünnepségre eljött ifj. Bartók Béla és Karszt Mag­dolna, népszerűbb nevén Lencsi néni, Bartók Péter egykori dadája. Ott voltak a decsi általános iskola és kol­légium kórusának, a Siófoki Volán Kisszimfónikusok tag­jai, hogy énekükkel, zenéjük­kel emlékezetesebbé tegyék azt a napot, amelyen lehull a lepel Lessenyei Márta Mun­kácsy-díjas, a Magyar Nép- köztársaság Érdemes Művé­sze által készített bronz mell­szoborról. Tácsik Attila, a községi művelődési ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Olsvai Imre, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa mondott szoborava'tó beszé­det. — Saját kimutatása sze­rint Bartók «Béla közel 3000 magyar dallamot gyűjtött. Legtöbbször ide jött, minden más helységnél többet; gyűj­tött itt, aikkori hivatalos ne­vén Felső-Iregen, a nép kiej­tése szerint Ürögön, meg az ide tartozó pusztákon, szőlő­hegyen. összesen 307 dalla­mot örökített meg itt kotta­fejekben, egy részüket fonog­ráfhengereken is. Itt Ürögön 34 régi stílusú dalt, illetve bal­ladát talált. A népzandtudo- mány mai állása szerint Bar­tók az egész dunántúli ma­gyar népzene keresztmetsze­tét kapta meg itt. Az innét való dalok színe-java köz­kinccsé vált azóta. A nemzet apraja «nagyja ismeri, ének­li, muzsikálja. Többek között itt került elő, pár utcával följebb, a kedves kis gyer­mekdal, a „Kds kece lányom és a fürge táncdallam: Szőlő­hegyen «keresztül — mondta dr. Olsvai Imre. És amint kimondta e két dal címét: iregszemcsei úttö­rők énekelni kezdték a két dalt. Az összesereglett iregszem- cseiek gyönyörködték a gye­rekek énekében és dr. Olsvai Imrével együtt emlékeztek Bartók Bélára, aki népzenénk és népköltészetünk számára olyan kincseket fedezett fel itt, mint a „Sütött ángyom rétest”, „Mikor gulásbojtár voltam”, „Házasodik a tü­csök”, „Csőri kanász mit főz­tél...” Ezék a dallamok és szövegek megihlették a zene­szerző Bartókot is. Tíz művé­ben 20 ürögi dallamot szólal­tatott meg úgy, hogy a zon­gorán tanuló gyerek is átita­tódik a dallamok szépségé­vel. Bartók egész életművét át-meg átszövi az ürögi nép hangja. Bartók sokat kapott az ürögi néptől. Bartók ezt úgy viszonozta, hogy ezeket a kis' közösségtől kapott kin­cseket az egész nemzet, a nagyvilág közkincsévé tette. A beszédet hol a gyerekek, hol az öregek éneke szakí­totta meg egy-egy percre. És, amikor ifj. Bartók Béla el­oldotta a leplet szorító zsi­nórt és Bartók Béla bronz mellszobra kibontakozott, a taps mellett ilyen hangokat lehetett hallani: „Nagyon jó!” „Ilyen volt!” Ráismertek Bartókra, aki élőként köztük járt és most már mindörökre velük is ma­rad, mindennap találkozhat­nak vele. Ifjú Bartók Béla leleplezi édesapja szobrát A szobrot Gonda József, a községi tanács elnöke vette át ifjú Bartók Bélától, aki el­mondta: 1972-ben járt Ireg- szemcsén. Azóta még erősebb lett édesapám kultusza. Azt ké­rem, hogy e szobor árnyéká­ban őrizzék tovább apám em­lékét. A szobor talapzatán ez ol­vasható! „Bartók. Aki feltár­ta Felső-Ireg és környékének népdalait.” Az avatást követően a ven­dégek megtekintették a Bar­tók-centenárium alkalmából rendezett bélyegkiállítást, majd az Iregszemcsei Kutató Intézet kultúrtermében ankét keretében beszélgettek Bar­tókról és a bemutatott Ürögi kanásztánc című tévéfilmről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom