Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
1981. május 1. KÉPÚJSÁG 11 Az Opera egy színházban Az Operát — amelyben ebben az évadban .még tartottak hangversenyeket, ahol ebben az évben még próbák folytak, szeptemberben végleg az építők veszik birtokukba. A tervek szerint ék-~ kor .kezdődik meg az a nagyszabású restaurálás, amely 1894 első. félévében fejeződik be, s amelyben az N DKrbe- li Szászországi Híd- és Magasacélszerkezet Építő Vállalat és az INTRANSMAS magyar—bolgár vállalat mellet egész sor hazai tervező és kivitelező is részt vesz. Az átépítés alatt az Opera társulata egy helyre, az Erkel Színházba kény szerről. De, hogy a közönség mégis több operát, balettet láthasson, a következő évadban mindennap — az eddigi hétfői szünnapon is játszanak, s szombaton délelőtt vagy délután ifjúsági előadásokat tartanak majd. A győri színházzal is megállapodást kötött az Opera — ezek szerint húsz alkalommal — havonta kétszer, vendégeskedik a Győri Kisfaludy Színházban egy-egy előadással a Magyar Állami Operaház. S keresik az alkalmat más vidéki színházzal is vendégjátékra. Az 1981—82-es évadot szeptember elsején kezdik — s június 30-án zár csak a színház, 36 operát és 17 balettet tart majd repertoárján. Az első bemutató 1981. novemberében Offenbach Kék- szakáll című dalműve, amelyet Békés András rendez, a karmester Nagy Ferenc lesz. Decemberben Alberto Mendez koreográfiájával a Kubai balettest ígér szenzációt. A felújított Carment francia vendég, René Terrasson, a strassbourgi operaház igazgatója rendezi, vezényel Lukács Ervin. Áprilisban kerül sor Ponchielli Giocon- da című operájának felújítására, Mikó András beállításában, Giuseppe Patane vezényletével. 'Új betanulásban láthatja a közönség Gershwin Porgy és Bess, valamint Wagner Lohengrin című művét. Az évad végén, júniusban újabb balettbemutató színhelye lesz az Erkel Színház. Fodor Antal koreográfiájával, .a fiatal magyar zeneszerző, Szunyogh Balázs zenéjével állítják színre a Quo vadis? című táncjátékot, amely Henrik Sien- kiewicz, a Nobel-díjas lengyel regényíró könyvéből veszi történetét. A balettekről szólva, említsük meg, hogy a korábbi opera-beli Spartacus és a Hattyúk tava című baletteket új adaptációban láthatjuk. S új változatban kerül színre a Don Carlos, a Rigoletto és a Lammermoori Lucia. Az évenkénti 350 budapesti előadás mellett számos külföldi fellépés is vár az Opera társulatára. K. M. A könyvtáros- hajdan és most Ha egy mai könyvtáras megidézhetné akár csak egy évszázaddal ezelőtti ősét, rövid eszmecsere után kiderülne, hogy alig értik egymást, az életmód, a munka oly mértékben megváltozott. Évszázadok hosszú sora nem hozott annyi újat ezen a pályán, mint a legutóbbi negyedszázad. Kisebb lett a világ: a közlekedés, hírközlés, postaszolgálat fejlődésével szinte kézzelfogható közelségbe kerültek a világ nagy könyvtárai, egymás közötti küldeményeik ide-oda járnak, s vaskos kötetek is elférnek parányi dobozokban — mikrofilmre fényképezve. Régen eliziumi hely volt a bibliotéka. Csöndes szobáiban lábujjhegyen járt a ritka olvasó, a könyvtáros pedig — bár a kérdésekre készséggel válaszolt — ráért saját tudományos munkájával foglalkozni. Kiérdemelte a tudomány magas trónusát, mert korábban hosszú éveken át „díjtalan gyakornokként” végezte munkáját, mire könyvtárnok lett, már túl volt első ifjúságán, és olyan tájékozottságot halmozott fel fejében, hogy a hozzá kérdéssel fordulónak nyomában meg tudta adni a szükséges eligazítást. Kérdés sem volt sok, meg olvasó sem, hiszen még a legsikeresebb folyóirat, a Nyugat is csak kétezer példányban jelent meg, fénykora idején. Nemcsak tudományos könyvtárak léteztek persze. A közművelődést több jól szervezett közületi könyvtár szolgálta: szákszervezeti, gazdaköri, iskolai könyvtárak; egyesületek, hivatásbeli csoportok kisebb-nagyobb gyűjteményei. A „tudós” jelző azonban, ha önművelő szinten, de ott is érvényes volt. Olvasni szerető, tájékozott, pedagógus hajlandóságú emberek vállalták, hogy munkaidő után, rendszerint anyagi ellenszolgáltatás nélkül kezelik a közösség gyűjteményét, beszerzik az ösz- szeadott pénzekből az új könyveket, és ellátják olvasnivalóval munkatársaikat. „A tudás hatalom” — hirdették ezek a könyvtárosok, és lelkesen terjesztették a műveltséget, amelyet maguknak kemény küzdelemmel, saját erejükből szereztek meg, miközben rövidnek bizonyuló nappalaikat az éjszakákból toldozták ki. Mindkét könyvtáros típus eltűnt, maga a könyvtár is megváltozott, s ha a csönd nem is szökött el, tömeges hallgatássá változott. Egy teli olvasóterem némasága minőségében más, mint egy félig telté, kérdező hallgatás, örökös készenlétre késztető. A mai könyvtáros csak szabad idejében lehet „tudós”, mert a könyvtárban minden pillanatát kitölti a munka, dolgozzék bármely részlegben. A könyvtársem, elszi'----------------- getelt, magányos végvára-többé a tud ásnak: beletartozik valamilyen hálózatba, s az olvasónak az egész hálózat rendelkezésére áll, ha a két mű helyben nem lelhető fel, könyvtárközi kölcsönzéssel teremtik elő számára. Mi több, a mai könyvtár elébe megy mesokasodott olvasóinak: feltáró munkájával (bibliográfiákkal, adott témák irodalmát figyelő referáló lapokkal, új szerzeményeket ismertető füzetekkel stb.) szinte készen tálalja kutatónak, olvasónak mindazt, amit egykor keresgélni kellett. Embereket ismerni: ez szüntelen figyelmet, minden apróságra kiterjedő megfigyelőképességet, nyíltságot, empátiát jelent, és persze azt is, hogy a könyvek és az emberek közé lépve éppúgy el kell feledni a magánélet minden gondját, ahogy a színész felejti el a színpadon. A jó könyvtáros tudja, hogy Rozi néninek rossz a szeme, s ezért nagy betűvel nyomott könyv kell neki; hogy Julika kismama lesz, ideje ismerkednie a gyermekiáldás irodalmával; hogy Jánosi autót vett, s most a motorok érdeklik; hogy Pista bácsi nyugdíjba készül, a jövőben kertészkedni Óhajt, szakkönyvekre van szüksége, különben pedig a történelmi életrajzókra specializálta magát, s ha ezek közül új jelenik meg, fel kell hívni rá a figyelmét. A régi .könyvtárost az a gondolat hevítette, hogy „a tudás hatalom”; a mait a tapasztalás, hogy a tudás élet, a könyv pedig barát, nélküle sok emberi élet elsötétedne. A mai könyvtáros nemcsak a közművelődés munkása, hanem nevelő is, jövendő felnőtt olvasóit maga formálja a gyermekkönyvtárban, mely ötletes-játékos foglalkozásaival, csinos berendezésével, bőséges olvasnivalójával sok gyermek számára inkább „otthon”, mint az iskolai napközi, s nemegyszer otthont ad az iskolai óráknak is. A gyermek- könyvtári munka külön gyönyörűsége, hogy a vetés gyorsan beérik, s az eredmény hamarosan láthatóvá válik. A mai könyvtáros össze------------ kötő nemcsak az í ró és olvasó között,. de kis és nagy könyvtár között is, hogy ma, az információ-robbanás korában mindenki rátalálhasson a számára szükséges ismeretekre. Munkáló- ja azonban a szükséglet, az igény ébresztésének is, hogy a kérdés egyáltalán megszólaljon, és minden kérdésből sok új, másik fakadjon. Nehezebb lett a hivatás? Változott, mint maga a világ. BOZÓKY ÉVA Egy római kori város, Gorsium régészeti emlékei Ilyen címmel rendeztek kiállítást Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeumban dr. Bánki Zsuzsa régész vezetésével a székesfehérvári István király Múzeum munkatársai. A bemutatott több száz leletet annak az immár világhírűvé lett feltárásnak az anyagából válogatták, melyet több print két évtizede végeznek folyamatosan a Fejér megyei kutatók, hogy napvilágra hozzák a mai Tác határában a korábban Gorsium, majd a késő római időszakban Herculia néven ismert pannóniai nagyváros tn arad ványait. A feltárások során — a konzervált és szabadtéri kiállításon bemutatott épületmaradványok mellett — csaknem egymillióra (!) tehető régészeti lelet került elő, s a szekszárdi kiállítás ez utóbbiakból készített igényes és szemléletes válogatás. Az igen gazdag kerámia anyagban a kelta eredetű jellegzetes termékei, — a peosételéssel díszített edények és a gorsiumi műhelyekben készített vagy távoli provinciákból — Galliából, Germániából — származó díszes és drága fazekas- termékek, az úgynevezett „terra sigillata” csészék és tálak egyaránt megtalálhatóak. Utóbbiak értékét jól példázza az a tizenkilenc darabból álló edényegyüteis, melyet a háborús viszontagságok elől faládába rejtett egykori tulajdonosa. Gondossága csak részben járt eredménnyel, mert a faláda elégett, s bár a tálak és csészék épen maradtak, egykori jellegzetes vörös színük a tűzben és koromban barnásvörösre változott. Ép tárgy sajnos alig, de annál több és szebb töredék képviseli a csaknem kétezer év előtt virágzó római üvegművesség termékeit — a gorsiumi műhelyekben készített jellegzetes kékpety- tyes üvegeket, a mai Köln vidékéről származó figurális díszű, metszett üvegedényeket. Elefántcsont relief, puttókkal Nem kevésbé érdekes e remekművű üvegeknél a csontmegmunkáló műhely anyaga sem. A csontból készült varrótűk és gombos végű, hajba való dísztűk a nők használati tárgyai voltak, míg a nagy számban előkerült csont zseton a gorsiumi katonák és polgárok játékszenvedélyéről tudósít bennünket. A caesari döntést juttatja eszünkbe az a négyzetes hasáb alakú csontrúd, melyet — megkönnyítve az aprólékos munkát — előbb gondosan telepöttyöztek, s csak azután fűrészelték fel, a mai dobókockákkal teljesen azonos küllemű játékkockákká. A városlakók hitvilágával függnek össze a kiállításon látható fogadalmi tárgyak, s közismert többistenhitükre utalnak a különböző istenszobor-töredékek. Különösen figyelmet érdemlő ez utóbbiak közül két durva megmunkálásé Silvanus szobor (a mezők és erdők isteneként tisztelték) és egy Venust ábrázoló kecses bronzszobor. Mindez természetesen csak néhány kiragadott példa annak a kiállításnak a gazdag1 anyagából, melyet május végéig tekinthetnek meg a látogatók. Ebben az időszakban a gorsiumi feltárásokról készített különböző kiadványok és színes diasorozatok is vásárolhatók a múzeumban. DR. GAÄL ATTILA Részlet a kiállításról
