Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-10 / 84. szám
1981. április 10. ^EPÜJSÁG 5--------—------■■nj JSliír- • Ha szűkszavúan • akarnánk meghatározni a fogalmat, elég lenne annyit mondani: boldogulás. Azonban ez így nemcsak, hogy kevés, elégtelen is. Az érvényesülés bonyolult fo- . lyamat. Valamilyen formája az élet minden területén megtalálható. Érvényre juthat egy-egy tudományos felfedezés. Éreztetheti hatását utasítás vagy rendelet. Jól érvényesülhet egy divatos ruhadarab vagy egy zenekari produkció. Az érvényesülést mi ezúttal az egyén és a közösség szemszögéből vizsgáljuk. Ki? Hogyan? Gazdag anyanyelvűnknek szépszámú olyan szava van, mely éntekne, értéke, tartalma változó aszerint, hogy ki hogyan akarja érteni. Az „érvényesülés” is ilyen. Ha jó akaratú vágyók, akkor mi sem természetesebb cél egy pályakezdő fiatal, de tmég a szakmájában már valamire vergődött számára, mint az érvényesülés. Szorgalommal, tudása gyarapításával, törekvő munkával, szívóssággal előbbre akar jutná. .. Őszintén kívánom neki, hogy jusson. Sőt, mert olykor akad arra példa, hogy valaki meghálálja az előlegezett bizalmat, valamelyest még ebből is juttatók neki. Hátha serkentőleg hat rá és könnyíti a dolgát. Ha kevésbé vagyok jóákarátú, akkor az „érvényesülés” szó hallatán furcsa íz támad a számiban. Eszembe jut egy csomó, nem túlságosan kedves ismerősöm, akiknek Valószínűleg soha más életcéljuk nem volt, csiak ez. Gátlástalanul törtettek előre, érdemet, érdeket (közérdeket) nem nézve söpörtek félre mindenkit az útból, hogy aztán egy vélt oromra felérve gőgös mosollyal nézzenek vissza az alant rekedt halandóikra. Elfeledve azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a hangyadomb az ottlakók szemszögéből nézve Himalája, de az elefántnak bizony csak hangyadomb. Valószínűleg nem kell különösebben magyarázni, hogy az it!t felvázolt két lehetőség közül melyik a rokonszenvesebb. Csakhogy az érvényesülés megítélésénél vétkes könnyelműség lenne a „tetszik—nem tetszik”, „széretem—nem szeretem” szempontoknál megállni. Tanácsosabb az érvényesülés hasznosságát mérlegelni. A köz és az egyón hasznára egyaránt gondolva. Meglehetőlsen hosszú tapasztalat mondatja azt, hogy e kettőt az esetek túlnyomó többségében szinkronba lehet hozni. Persze, az a szerencsés, akiinek minél korábban, lehetőleg még pályája kezdetén sikerül, megtalálja helyét a világiban, ami hajszálpontosan annyit jelent, hogy feltétlenül rendben vtan önmagával iis. Kli? Hogyan? Sok minden egyéb mellett erre se lehet receptet adni. Az lenne a lelki békét hozó állapot, ha mindenki munkával, önmaga képességeinek, teherbírásának, lehetőségeinek ismeretében. Ugyanígy jó lenne most fölényes biztonsággal leszögezni, hogy hazánkban minden tehetség kibontakozik, mindenki a megfelelő helyen érvényesül. Nincs így. Hinni kell a változásban és tenni érte valamit. letvezető Szekszárdon, a Népbolt Vállalat Béri Balogh Ádám utcai, 5. számú élelmiszerboltjában. — Huszonhárom éves voltam, amikor a megbízást kaptam. Nagyon örültem, hogy a választás rám esett, s egyáltalán iniem jelentett kinevezésemkor hátrányt, hogy nő vagyok __Az általános iskola u tán szakmunkásképzőbe jártam, majd munka mellett végeztem a kereskedelmi szakközépiskolát. — Mit tart a legfontosabb vezetői követelménynek? — A következetességet, határozottságot és azt, hogy másoktól se követeljek többet, mint amennyit magamtól „várok el”. — Igen. Férfi volt a helyettesem, édesanyámmal egyidős asszony is dolgozott az üzletben eladóként. Soha nem volt a korom és a nemem miatt konfliktusom. Ez persze nemcsak rajtam, a munkatársaimon is múlott. Jó a kollektívánk. — Érdekes sztorija? —' Nem sok ’ volt. Szerencsére. De egyet azért elmondok. Amikor vezető lettem, s az első alkalommal hozták az árut, a szállítók azonnal letegeztek, és sziá-val köszönitek. Amikor aztán a rakodás után én írtam alá a számlákat, meghökkentek, s elnézést kérve „viszontlátásra'’ köszöntéssel búcsúztak. Középúton, nem középszerűen Van-e középút a boldogulásiban? Létezik-e félsiker egy életpálya állomásai között, úgy, hogy az addig megtett utat a kívülálló ne lássa sikertelenségnek ? Somogyi László 27 éves du- naföldvári fiatalember tanulmányai és munkavégzése során nem vágyott az oromra. Érdemtelenül legfőképpen nem. A bonyhádi közgazda- sági szakközépiskolában végzett, szövetkezetkereskedelmi szakon. Érettségi után a du- naföldvári áfész-áruház műszaki osztályára került. Betanított munkásként; mert erre az osztályra nem volt elég a képesítése. Leszerelése után fél év múlva munkahelyet változtatott, a dunaföldvári művelődési házba került képesítés nélküli népművelőnek. Dolgozott, majd 1980 októberében eljött onnan. Most a művelődési házban működő, az áfész kezelésében lévő ifjúsági presszót vezeti. Vándormadár, aki nem találja helyét? Közel sem az! De beszéljen ő maga: — Én se sikeres, se sikertelen ember nem vagyok. Ha most arról beszélünk, hogy az emberek titkolt vágya felgyalogolni a ranglétrán, akkor én kilógok ebből a sorból. Velem mindig így volt. Mielőtt feljebb léphettem volna, mindig megálltam. Osztálytársaim vitték valamire. Ezt nem sajnálattal mondom. Minden embernek megvan a maiga sikerélménye. Képesítés nélküli népművelőiként a képesítés megszerzésére határidőt kaptam. Felvételiztem a szombathelyi főiskolára, de nem vettek föl. A munkahelyemen bármikor mondhatták volna, 'hogy nincs meg a képesítésem. Nem mondták. Nem kellett eljönnöm, ezt önként tettem meg. Nem nyertem és nem veszítettem semmit. Jól érzem magam. Engem nem zavar az, hogy semerre se léptem még. Dolgozom. Nem vágyam az, hogy vezető legyek és azért kala- póljanak meg az utcán. Nekem elég, ha az emberek tisztelnek. Az oldalt írták: Ordas Iván, V. Horváth Mária, Szepesi László, Szűcs László János és Vitaszek Zoltán. A fényképeket Czafcó Sándor és Tilinger Sándor készítette. Olyanok vagyunk... Számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a barátokból a sok is kevés, vagy a járható utakból az egy is sok. Szeretet, kollegalitás híján egyedül vergődünk előre. Ez a nehezebb. Ha a könnyebb utat választjuk, akkor a sikerélményünk a siker múlásával lassan már értelmét is veszti. Olyanok vagyunk, mint a mágnes, amely egyszerre vonz és taszít is. ,.,t " 1 * mi "" ' 11,1 .................. ‘ ' H atározottan _____• S zőke Józsefeié 1977 óta üz— Voltak már férfi- és idő sebib női beosztottjai? Egy kisüzem sikere Az egyéni sikerek mellett a sikerélményben gyakran egy egész kollektíva részesül. S nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy ehhez valami hatalmas dolognak kell történnie. Mert láttam én boldog, elégedett embereket, akik annak örültek, hogy hagyták őket dolgozni, mondjam úgy, érvényesülni. Néhány éve, hogy a gyön- ki tűszelepgyárban jártam. Az üzem gyors egymásutánban a harmadik gazdához került. Egy jó évvel a váltás után kíváncsiskodtam a helyi vezetőknél. A feletteseikről, akik az anyacégnél vannak, s irányítanak, számon- kérnek. Elmondták Gyünkön, hogy hagyják őket, nemcsak élni, alkotni is. Sok új ötlete volt a kollektívának, a fiatalok valóban fiatalos hévvel vetették magukat a munkába. Kezüket nem kötötte meg ezernyi „felülről” mozgatott szál, ami máshol gyakran előfordul. És közben bizonyítottak is. Hol a technológiát jobbították, máskor más, hasznos ötletüket valósították — valósíthatták — meg. Kis üzem lévén, szabad kezet kaptak, hogy megszervezzék a bedolgozó-hálózatot, hasznára a vállalatnak, a KIPSZER-nek. Érvényesültek, mert hagyták őket érvényesülni. Esetük példa is lehet. A ringben az esélyek egyenlők A fiatal ökölvívókat az edzéseken felkészíti a mesterük, hogy „fiam, nemcsak ütni kell tudni, hanem az ütést el is kell viselned”. A ringben az esélyek egyenlők. A két pár kesztyűt is megvizsgálják, mielőtt üthetnek vele. Még bíró is van, aki vigyáz a sportszerű játékra. A bokszban. — A munkahelyi érvényesülésnek sok feltétele van — mondja Üjvári Gyula, a BHG szekszárdi gyáregységének tmk forgácsoló-csoportvezetője. — Nagyon fontos például a helytállás, és az, hogy amikor időről időre igényesebbé válik az ember, akkor ne csak a mások munkája iránt legyen az, hanem elsősorban a saját magáé iránt. — Szocialista brigád vezetője, családos ember, s mint megtudtam, tanul is... — Igen, esti egyetemre járok. Valójában a sokféle igénybevétel is érvényesülést jelent, hiszen ha például nem lennék megelégedve a gyárral, a munkámmal, a kollektívával (vagy ők velem), akkor valamilyen téren bizonyára becsúszna a hiba, s máris kevésbé tudnék boldogulni, kevésbé érvényesülnék. — Jó társaság van itt! — kapcsolódik a beszélgetésbe Fritschi János, a brigád egyik tagja, öt éve együtt dolgozunk. Engem is hívtak már más helyre, nagyobb órabérért, s mégsem meptem. Mert a nagyobb jövedelem — amely olykor csak időleges — önmagában kevés. Az még nem jelenti az érvényesülést. Inkább a szakma sze- retete számít, amihez hozzátartozik: jól kell dolgozni, s akkor megbecsülik az embert. Jött már hozzánk olyan új ember, aki vagy gyenge munkája miatt, vagy kifogásolható magatartása következtében „kilógott a sorból”. Hát az ilyen aztán hamar kirostálódott. Közöttünk az nem érvényesülhet, akinek a „szövege” nagy, de a munkája meg pici. A beszélgetés végén még fontosnak tartják megjegyezni: végtére is szorosan összefügg az egyén és a ki- sebb-nagyobb kollektíva, közösség érvényesülése. Vagy szebben kifejezve: boldogulása. Történetek Egyik ismerősöm fontos, ember fontos gyereke. Szüleitől átruházott fontosságát a nap minden órájában előszeretettel gyakorolta, csupán a tanulás terén volt híján a fontosság tudatával. Környezete természetesként vette fontosságát, mondván: milyen dolog lenne, ha egy fontos ember leszámmazója nem fontoskodhatna? Ismerősömet nem szerette senki. • Gs. istenadta tehetség. Kevés embernek van olyan feje a műszaki tudományhoz, minit neki. Az iskolát kitűnően végezte, de a közösségből kilógott, mert minden erejét, energiáját a matematika, az elektronika és a műszaki kérdések értelmezésére és megoldására fordította. Most mérnökként dolgozik egy gyárban. Keze nyomán szép eredmények születnek. Tehetségét és szorgalmát látva és elismerve arra gondolt a gyár vezetése, hogy Gs-t előléptetik. A felajánlott vezetői helyet Cs. nem vállalta. Ö abban leli az örömét, ha szerkezetszámítással és egyéb mérnöki témákkal viaskodik. ♦ Ha egyáltalán létezik az a fontos szamárlétra, akkor érthető, hogy K.-t tanulmányainak befejezése után miért gyalogoltatták fel mindjárt a legtetejére. Jó szakembernek ismerték. Munkatársai szerették, mert nem tekintély-, hanem embertisztelő volt. IK. többször új és új dologgal rukkolt elő. Javaslatai egyszerűek ugyanakkor ismeretlenek voltak ezidáig. Főnökei mindig fanyalgással fogadták ötleteit. K.-.t végül magára hagyták. Azóta már szeretne lejönni a létráról. Nem engedik. A start előtt Az érvényesülés felé vezető út egyik startja. A bizonyítvány megszerzése örömet vált ki. Dokument van, a pályát ismerik, úgy ahogy — a többi rajtuk múlik. Ketten a BHG-ből
