Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

© NÉPÚJSÁG 1981. április 9. Labdarúgótavasz ’81 Mérkőzésről-mérkőzésre Fejpárbaj Nagy III. János (3-as mezben) Ki-szoros válo­gatott és Bonnyai között a várpalotaiak kapuja előtt. Kézilabda Sió-kupa A tizenhetedik győztes: KÖFÉM SC Sió-kupa — immár tizen­Tömegsport Az Alsóniániai Termelőszö­vetkezeti Sportegyesület jól sikerült tömegsportnapot rendezett. A helybeli fiatalo­kon kívül Várdombról láto­gatlak ált, sőt még Szekszárd­iról is érkezett egy csoport: az OTP dolgozói. A sportpályán gráinátdobásban, futásban folyt a vetélkedés, míg a ke­rékpárosok az országúton bi­zonyíthatták ügyességüket. A szervezők a gyerekekről sem feledkeztek el, részükre le­pényevést rendeztek. A kis­pályás labdarúgás fénypontja a női mérkőzés volt, amikor az alsónánaii lányok az OTP- sekkel mérkőztek. A verse­nyek befejezése után ünnepé­lyes eredményihirdetést tar­tottak, a legjobbaknak kisebb ajándéktárgyakkal kedves­kedtek. Eredmények: Gránátdobás: Nők: 1. Kővágó Mária (Vár­domb), 2. Bodán Katalin (Szekszárd OTP), 3. Várnagy Erzsébet (Várdomb). Férfiak: 1. Bene László (Várdomb), 2. Klieber József (Várdomb), 3. Oláh Mihály (Alsónána). Kerékpár: 1. Árva Sándor, 2. Dörnyei Tibor, 3. Kosa István (mindhárom Alsóná­na). Futás: Nők: 1. Janfcovits Ágota (Várdomb), 2. Mónyer Edit (Várdomb). Férfiak: 1. Szabó György (Alsónána), 2. Dörnyei Ferenc (Alsónána), 3. Nagy János (Várdomb). Lövészet: Nők: 1. Orcskai Szilvia (Alsónána), 2. Rarnga Éva (Szekszárd, OTP), 3. Bogdán Katalin (Szekszárd OTP). Férfiak: 1. Szerv Mik­lós (Alsónána), 2. Borsos Ist­ván (Várdomb), 3. Oláh Mi­hály (Alsónána). Kispályás labdarúgás. Nők: 1. Alsónána, 2. Szekszárd OTP. Férfiak: 1. Alsónána II., 2. Várdomb I., 3. Várdomb II. Ökölvívás A Szegeden rendezett or­szágos bajnokságon a paksi Nyíri László az 51 kg-os súly­csoportban bronzérmet szer­zett. Az 57 kg-ban Szujó László az I. fordulóban a ké­sőbbi bajnok Dankótól (SZIM Vasas) pontozásos vereséget szenvedett. Feri Jánost (67 kg) a II. fordulóban nyert ál­lásnál az orvos sérülés miatt leléptette Szép (U. Dózsa) el­len. Magyar, Kalcsu és Du­dás csalódást keltett. A pak­si sportközvélemény sokkal jobb szereplést várt tőlük. Tenisz Dr. Kovács Zoltán irányí­tása mellett teniszverseny kezdődött gyermekek, újon­cok és serdülőkornak részére. Bár, eddig több mint harminc fiatal vesz részt, még továb­bi jelentkezéseket várnak. Színhely Bonyhád, a közgaz­dasági kollégium teniszpá­lyája. TORAI MEGELÉGELTE A Dombóvári MSC—Tapol­cai Bauxitbányász találkozó kezdete előtt két kérdést tet­tünk fel Németh Lajosnak, a vendégcsapat vezető edzőjé­nek. — Mivel magyarázható csapata egy héttel korábbi hazai veresége a kiesés el­kerüléséért küzdő Sellye el­len? — Ha arra gondol, hogy esetleg felvettük azt a bizo­nyos „téli ruhadarabot”, ak­kor téved. Szeretném meg­nyugtatni a dombóvári fut­ballbarátokat is, szó sem volt ilyesmiről. Ellenkezőleg. Csa­patom úgy ment ki a pályá­ra, hogy biztosan győz Sellye ellen. A nagy akarás görcsös erőlködésbe csapott át, ki­ábrándító játék szemtanúi lehettek szurkolóink. Gyen­gélkedésünket kihasználta az ellenfél. Nem titkolom: a kellemetlen vereségért vala­mennyi játékosomat megbün­tettem. — Mit vár a mai találko­zótól ? — Az egyik pont megszer­zésére feltétlenül számítunk. A 90 perc eseményei ismer­tek, a DMSC legénysége 2-1-re győzött. A tavaszi idény kezdetén igazolt Túrái szemlátomást megelégelte a dombóvári csatárokat ért el­marasztalásokat. A közönség is, a sajtó is szapulta őket az utóbbi hetekben gólképtelen­ségükért. Nos, Turaira ha­tottak az intelmek, s ezúttal öt perc alatt két gólt ért el. Igaz, mindehhez szükség volt megfelelő partnerekre is, akik helyzetbe hozták. Egy szó mint száz, vasárnap dél­után sugárzó arccal távoztak a nézők. Egyöntetűen han­goztatták: NB II-es csapatuk még sohasem játszott ilyen jól hazai pályán. „EGY PONTÉRT JÖTTÜNK SZKKSZÁKDKA Nyári játékvezető hármas sípszavát örömmámorban fo­gadták a várpalotaiak. Fá­radtságtól csapzottan borul­tak egymás nyakába a pálya közepén. Nagy III. János, a Videoton korábbi tizenhat­szoros válogatottja magasba emelte karját, aztán mintegy önmaga megnyugtatására mondta: „Hát ez megvan!” A középhátvéddel az élen, boldogan vonult az öltözőbe a várpalotai gárda. A dózsá- sok meg lehorgasztott fejjel bandukoltak a nyomukban. Kárpáti István, a vendég­csapat edzője megköszönte a bírói hármas működését, majd készséggel állt az új­ságíró rendelkezésére, Örö­mét egy pillanatig sem pa­lástolta. — Egy pontért jöttünk Szekszárdra. Ennek a célki­tűzésünknek megfelelően ala­kítottuk ki csapatunk had­rendjét, a követendő védeke­ző taktikát. A szoros ember­fogás láthatóan nem ízlett a házigazda dózsásoknak. Mint tapasztalták is, ezzel együtt nem vonultak „sündisznó­állásba”. Zárt védekezésből indított kontratámadásaink rendre veszélyt jelentettek. Örülök, hogy játékosaim be­csülettel küzdöttek és fegyel­mezetten betartották utasítá­saimat. Siker koronázta el­képzelésünket — mondta. A kiesők zónájában tanyá­zó bányászcsapat mestere si­kernek könyvelte el a szek­szárdi pontfablást. Joggal. A júniusi „végelszámolásnál” minden idegenben begyűjtött pontnak megduplázódhat az értéke. Nem különben a pá­lyaválasztóként elhullajtotta- kénak... ÖKÖLVÍVÓBÓL - BALSZÉLSŐ ' Hogyan kerül a csizma az asztalra? —• kérdezheti a kedves olvasó a fenti köz­eimre pillantva. Bármilyen furcsán hangzik, a történet kézenfekvő. Bíró Tibor, a Pécsi VSK egykori bunyósa vasárnap balszélsőként de­bütált Ozora labdarúgó­csapatában. Azért mondjuk, hogy „egykori”, mert Bíró két hónapja bevonult kato­nának. Mivel alakulatánál nincs ökölvívó-szakosztály, s minthogy Bírót a sors jó gömbérzékkel is megáldotta — leigazolt focistának Ozo- rán. Bemutatkozására- aztán nem kisebb ellenfél, mint a Bonyhádi MSC vendégsze­replése alkalmával került sor. Csereként küldte pályá­ra Schrancz István edző, így mindössze húsz perc állt ren­delkezésére az ökölvívóból lett balszélsőnek a bizonyí­tásra. Soha rosszabb edzői hú­zást — dörzsölték tenyerü­ket az elégedett ozorai foci- barátok. Merthogy Bíró fejel­te a hazaiak második gólját, a harmadikat meg előkészí­tette. Átadását Sandi védhe- tetlenül vágta Mucska háló­jába. A megyebajnokság 20. fordulójának legnagyobb meglepetését Ozora együttese szolgáltatta a bonyhádiak 3-1-es legyőzésével. Lehet, hogy az új fiú, Bíró április 12-én már a kezdőcsapat tag­ja lesz? A KISFÁD ÜRESEN ÁRVÁLKODOTT : ..........- ■ A második félidő dereká­nál tartott a Paks—Pincehely ifjúsági mérkőzés, amikor a nagyszámú közönség tanul­ságos esetet láthatott. Tör­tént, hogy egy összecsapás­nál a vendégcsapat egyik já­tékosa megsérült. Miközben két társa ölben a partvonal mellé vitte, Krómer játék­vezető széles karmozdulatok­kal integetett a pincehelyiek kispádja felé; mintegy segít­séget, ápolást kérve a fiatal labdarúgó számára. Hiába­valónak 'bizonyult igyekezete, mert a kispad üresen árvál­kodott. Néhány perccel ko­rábban a felnőttcsapattal egyetemben az öltözőbe vo­nultak a vezetők is. Ültek viszont a másik ol­dalon, a PSE kispadján. Köz­tük Kővári István edző is, aki látva az esetet, gyorsan átrohant a pályán és tíz per­cen át ápolta a vendégek játékosát. Az öltöző bejára­táig kísérve, szapora taná­csokkal is ellátta a fiút, akit ekkor már két pincehelyi szurkoló „szállított”. Kővári edző segítségnyúj­tása, a sportszerű jelenet egyértelműen dicséretes. Az eset azonban bennünk is, a szurkolókban is felvet egy kérdést: valójában csak eny- nyire törődnek az utánpótlás korosztályiakkal Pincehe­lyen? Minden vezetőre olyan égető szükség volt a felnőtt­gárda öltözőbeli készülődésé­nél, hogy egyszerűen elfeled­keztek az ifikről? PALATÍNUS edző MONOLÓGJA Kevesen adtak győzelmi esélyt a tengelici gárdának, mielőtt Dunaszentgyörgyre utazott. Aztán „robbant a bomba”, az otthonában ve­retlen szentgyörgyi csapat ki­kapott 2-0-ra. Palatínus Já­nos a tengelici edző monológ­jából választ kapunk a ho­gyanra. — Amióta Tengelicen ed- zősködöm, egyfolytában ér­zem : hátrányban vagyunk azokkal a szakosztályokkal szemben, ahol biztosított a játékosok edzéslátogatása. Nálunk előfordul, hogy csak a mérkőzés napján találko­zom a keret valamennyi-tag­jával. Az elmúlt' héten egy­szerűen azért kellett ideges­kednem, hogy Dunaszent- gyöngyön legalább 11 játékos rendelkezésre álljon. A mér­kőzés előtti taktikai megbe-' szélés rövidebb volt a szo­kottnál. Lényegretörően vá­zoltam az elképzeléseimet. Ne vegyék szerénytelenség­nek, de negyedórás játék után éreztem: ezen a mecs- sen van keresnivalónk. Sze­rencsére játékosaim bent a pályán is hasonlóan véleked­tek. Szervezett és fegyelme­zett teljesítménnyel már az első 45 percben kétgólos előnyt szereztünk. Szünet után változott a kép: a ha­zaiak szűnni nem akaró ro­hamai alaposan feladták a leckét védelmünknek. Csapa­tom harcos. szellemű, takti­kai érettségről tanúskodó já­téka engem is meglepett. Legutóbb, tavaly augusztus 20-án a DMSC elleni MNK- mérkőzésen produkáltak ha­sonlót. Dunaszentgyörgyről hazafelé utazva gondolatban visszapergettem a 90 perc történéseit. Eszembe jutott, hogy kezdés előtt Nagy Pista csapatkapitánynak azt mond­tam: derekas helytállásai ki­húzhattok egy gól nélküli döntetlent. Lehet, hogy csa­táraink „sértésnek” vették ezt a megjegyzésemet? Nem tudom, de tény: csak azért is megmutatták... GÖMBÖCBŐL IS SOK A jelekből ítélve alaposan felpaprikázta játékosait Lo- sonczi István, a kisdorogi együttes edzője. Az utóbbi hetekben gyengélkedő gárda kitöltötte „mérgét” a Fadd elleni 9-0-ás győzelmével. A bajnokság egyedülálló re­kordját állították fel: 20 perc alatt — a 42. és a 62. perc között — nyolc gólt értek el. — Mi okozta a faddi csapat összeomlását? — kérdeztük Gálffy Dezsőtől. — Kisdorogon a legjobb összeállításban léptünk pá­lyára. A hazaiak 1-0-ás ve­zetésénél kihagytunk néhány helyzetet és két kapufát is rúgtunk. A kitűnő napot ki­fogó MEDOSZ-ban Ódort és Hosnyánszkyt képtelenek vol­tunk feltartóztatni. Ökölvívó­nyelven mondva, a 90 perc során többször is a padlón voltunk. Védelmünk szünet után összeomlott, a 9-0 ön­magáért beszél. Hát, szó ami szó: gombóc­ból is sok a kilenc... — fekete — hetedszer. A Simontornyai BTC rangos kézilabdá-torná- jánaik krónikája lassan vas­kos köteggé duzzad. lElmlékidéző. 1964. április 4-én öt női — MTK, Duna­újváros, Bp. Telefongyár, Nagydorog és Simontornya — és harcon férficsapat — Bp. Telefongyár, Dunaújvá­ros és Simontornya — sora­kozott fel a házigazda bőr- gyári klub sporttelepén az első alkalommal megrende­zett Sió-kupa ünnepélyes megnyitóján. Az MTK és a -Telefongyár együttese hódí­totta el a díszes serleget. 1981. április 5-én négy NB-s női gárda alkotta a résztvevők mezőnyét. A ku­pavédő Balaton Bútor SE NB I. B-s csapata, az Egerben szerzett egy ponttal a tarso­lyában, merthogy a második vonalban már megkezdődött a pontvadászat. Azltán a há­rom- NB II-es csapat: a Du- navádéká Vendéglátó, a Szé­kesfehérvári KÖFÉM SC, va­lamint az újonc Simoritor- nyai BTC. Számukra a 17. Sió-kupa egyúttal a bajnoki idény rajt előtti főpróbája is. A nyitómérkőzést, kelle­mes napsütésben és „csalá­dias” hangulatban a házigaz­da BTC és a Dunavidéki Vendéglátó — tavaly az NB ' II. középcsoportjában 4. he­lyen végeztek — csapata vív­ta. Családias hangulatban, merthogy ekkor még gyor­san megszámlálhattuk volna a nézőket. Menetközben az­tán benépsült a bitumenes pálya nézőtere, a délutáni kupafináléban mintegy két­százan bíztatták a bőrgyári gárdát. Szükség is volt a közönség buzdítására, mivel a torna­győzelem csak az utolsó ösz- szecsapáson dőlt el. Alapo­san keresztbeverték ugyanis egymást a csapatok, így lá­zas számolgatásba kezditek a szakvezetők. Miután az esély­telenebb Dunavidéki Vendég­látó „kupán vágta” a tavalyi kupagyőztest, egyszeriben megnőtt a KÖFÉM SC san­sza. A veretlen székesfehér­váriak papírforma-esélyét azonban felborították a ha­zaiak. Várni István edző lá­nyai nagyszerű teljesítmény­nyel, óriási izgalmak köze­pette legyőzték nagynevű el­lenfelüket. A kupa sorsát végül is csak a gólkülönbség döntötte el a KÖFÉM SC ja­vára. Simontornyai BTC—Duna­vidéki Vendéglátó 13-9 (7-7). V.: Kincses E., Kincses Z. Második félidei játékával megérdemelten nyert B BTC. Gólszerzők: Kapinyáné 6, Molnár E. 5, Jobbágy, Baum- né, illetve Torbaveczné 3, Faragó, Garda 2—2, Hegyesi- né, Pálmai. Székesfehérvári KÖFÉM SC—Balaton Bútor SE 11-8 (5-2). V.: Kaszap, Kerekes. A hajrára feljavult kupavédő szorossá tette a végered­ményt. G.: Jónás 5, Hasz- mann 2, Torma, Pálmai, Dán­osé, iBakó, illetve Somogyi, Bauer 2—2, Pféning, Maurer, Szalai, Huinyadvári. Balaton Bútor SE—Simon­tornyai BTC 12-10 (5-3). V.: Kincses E., Kincses Z. Szo­ros küzdelem két ellentétes félidővel. G.: Somogyi 6, Pféning 3, Bauer 2, Szálai, illetve Farkas 3, Kapinyáné 2. Folovics, Molnár E., Jobbágy, Smdgura, Farkas II. Székesfehérvári KÖFÉM SC—Dunavidéki Vendéglátó 19-13 (1.1-5). V.: Kaszap, Ke­rekes. Kemény összecsapá­sokkal tarkított, találkozón Jónás. góferőSsége döntött. G.: Jónás 8, Pálmai 5, Farkas 3, Haszmann 2, Bakó, illetve Torvafoecz 3, Pálmai, Décsi, Horváth, Hegyesiné 2—2, Fa­ragó, Garda. Dunavidéki Vendéglátó— Balaton Bútor SE 12-7 (6-4). V.: Kincses Z„ Kincses E. Szünet után erőnlétileg visz- szaesett az NB I. B-s csapat. G.: Torvábecz 5, Décsi 3, He- gyesíiné, Faragó 2—2, illetve Somogyi 4, Beke 2, Szalai. Simontornyai BTC—Szé­kesfehérvári KÖFÉM SC 10-9 (5-3). V.: Kerekes, Kaszap. A közönség lelkes bíztatása mellett, bravúros győzelmet aratott a házigazda. G.: Jobbágy 4, Farkas, Molnár E. 2—2, Baumné, Kapinyáné. Kitűnő rendezés mellett, jó iramú, változatos küzdelmet és 133 gólt hozott a 17. Sió­kupa kézilalbdatoma. Végered­mény: 1. KÖFÉM SC 4 (39- 31), 2. Simontornya 4 (33-30), 3. Dunavidéki Vendéglátó 2, 4. Balaton Bútor SE 2 pont­tal. Fotó: Baum Ferenc A Dunavidéki Vendéglátó elleni találkozón győzelemmel kezdett a Simontornya KÖFÉM SC—Balaton Bútor 11-8. Gólt szereznek a székes- fehérváriak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom