Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
6 NÉPÚJSÁG 1981. április 4. Egy korszak tanulsága — Szabó elvtárs! Bevezetőként engedjen meg egy személyes természetű kérdést: mióta párttitkár? — Egy éve. Tavaly az év elején választattak meg a vállalat pár talaps zerv ezeté n ek titkárává, most pedig, a hónap elején — miután decentralizáltuk a pártszervezetet, 'hat alapszervet hoztunk létre — s az összevont taggyűlés a pártvezetőség titkárává választott. így hát fiatal párttitkár vagyok. I — És előtte? — A Duna Kőolajipari Vállalatnál dolgoztam — ott is munkaerő-szervezési vonalon. Két éve jöttem ide, testvéreim Pakson, az atomerőmű vállalatinál dolgoznak, gyakran látogattaím meg őket, tőlük tudtam meg, hogy az épülő húskombináthoz munkaerő-szervezőt keresnek, így kerültem ide. Itteni munkaköröm, feladatom: a vállalat fizikai létszámigényének biztosítása, irányítom a [munkaerő-szervezési osztályt. Tizennyolc évig a KISZ-ben dolgoztam. A mozgalmi munkában tehát közel két- évtizedes tapasztalatom van, talán ezzel is magyarázható, hogy tölbbé-kevésbé sikerült megoldanom azokat a feladatokat, amelyek mint párttitkárra vártak rám. — Sok az összegfüggés, kapcsolat munkaköre és pártmunkája között... — Igen. Emberekkel foglalkozom ott is, itt is. Ez utóbbi azonban minőségileg más. Több. Több annál is, mint ma általában a már működő üzemekben a pártmunka. Ez egy úgynevezett zöldmezős beruházás, új iparág telepítése Szakszárdra. Itt nemcsak a hagyományos pártfeladatok álltak a párt- szervezet előtt — a termelés pártellenőrzése, az ideológiai munka, káder- és személyzeti munka, a pártépítés. Itt egyrészt segíteni, ellenőrizni kellett és keli a beruházást, megteremteni az indulás személyi feltételeit, biztosítani az egységes condolkodástr cselekvést, a ms: igényeknek megfelelő vezetési stílus ki- alákítását. Vállalatunkhoz — amely rövid egy esztendő alatt vált egy kisvállalatból, az állattfargalrhi vállalatból egy több mint másfél ezer embert foglalkoztató nagy- vállalattá — az ország minden részéből jöttek emberek, mindenki magával hozva elképzeléseit, szokásait. Úgy kellett és kell ..vinnünk” a politikai munkát, hogy egységesen gondolkodjanak és cselekedjenek mind a vezetők, mind a beosztottak. — A beruházás még nem fejeződött be... — Folyik tovább a második és a harmadik ütem. Közben — decemberben — az első ütem próbaüzeme megkezdődött. Eredményesen. Decemberben mintegy hatezer sertés levágása történt meg és kisebb problémáktól eltekintve, jól „vizsgázott” az üzem. A technológiai berendezés is, a vezetők is, a munkások 'S A szakmában mondják, hogy ilyen üzemindítás, ilyen kevés zökkenővel, problémával még nem volt. Ez egyben cáfolata azoknak a különféle nézeteknek, híreknek, amelyek a beruházás egy időszakában elterjedtek, mármint, hogy feleslegesen kidobott pénz az, amit népgazdaságunk erre a beruházásra fordít. A sikeres próbaüzem azt is bizonyította, hogy feladatát a maga területén mindenki elvégezte, másrészt, a pártmunka a beruházás, az üzemeltetés előkészítése során a helyén volt, megoldotta a pártszervezet azokat a feladatokait, amelyek reá hárultak. — Szabó elvtárs, mióta megkezdtük e beszélgetést, vagy tízszer csörgött a telefonja és négyszer nyílt az ajtó. Mindig ilyen nagy a forgalom? — Igen. Sokszor keresnek az emberek különböző' problémáikkal, mint párttikárt, vagy mint munkaerő-szervezési osztályvezetőt. Most éppen ezt a telexet hozták. | — Miről szól? — Felolvasom. „Szekszárdi Húsipari Vállalat, Szábó János párttitkár elvtárs részére. Ezen a héten, csütörtökön felkeresem a húskombinát szerelésén dolgozó részlegünket, a monori járási pártbizottság munkatársával és a vállalat szb-titikárával. Ha lehetőség van arra, szeretnénk találkozni Szabó elvtárssal is, hogy értékeljük a jelenlegi helyzetet és megbe-, szeljük a további feladatokat. A fentiekkel kapcsolatban várom telexválaszát...” A monori vállalat párttitkára Juhász Ferenc küldte. | — És a válasz? — Feltétlenül igen! — Nincs betáblázva a csütörtöki napja? Más elfoglaltsága is lehet. — Még ha lenne is, ez az első, a legfontosabb. Mert bármi mást programoztam volna be, megváltoztatnám. Mert ez nagyon fontos dolog, hogy a beruházás kivitelezésében részt vevő vállalat párttitkára és a járási párt- bizottság munkatársa keres. — Különösen az az újszerű ebben, hogy nem önök keresik meg őket, amikor a beruházásnál baj, fennakadás van, hanem fordítva. A kivitelezők párt- szervezete kíváncsi, hogy dolgoznak itteni embereik, brigádjaik. Sikerült — eqy kis túlzással szólva — „össznépi üggyé” tenni ezt a nagyberuházást. — Igen. Persze, nem máról, holnapra jutottunk el idáig. Tavaly, tavasszal vettük fel a kapcsolatot a beruházásnál közreműködő vállalatok pártszerveivel. Azóta szinte állandó a kontaktus. A monoriak például még az „otthoni” fórumaikon is — mint például a szocialista brigádvezetők tanácskozása — kikérik a mi véleményünket, hogyan dolgoznak itteni embereik, és ezt figyelembe veszik a brigádok elbírálásánál, munkájuk értékelésénél. Van ilyen kapcsolatunk a Villanyszerelő (Vállalat, a Csőszerelőipari Vállalat pártszervezetével és természetesen a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságával is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt év második felében felgyorsult a beruházás és sikerült decemberben megkezdeni a beüzemelést. Különösen a monori vállalatról mondhatom ezt el. Nagyobb erőket csoportosítottak át ide és szinte emberfeletti munkát végeztek. Most, az év elején láttunk egy kis megtorpanást, de idejében közbeléptünk, hogy ne kelljen az év második felében kapkodni, s az év végére üzembelépjen a teljes beruházás. — A pártszervezetnek — közel egy hónapja a párt- szervezeteknek és az őket összefogó-irányító üzemi pártvezetőségnek — tehát kettős feladata van... — Igen, egyrészt a beruházás befejezésének, határidőre történő befejezésének elősegítése, ellenőrzése, irányítása, másrészt, a már termelő tevékenység létesítményei szakszerű üzemeltetésének segítése. Ebben az évben a sertésvágósoron kétszázezer sertés levágását kell biztosítani, továbbá mintegy négyezer marha levágása szerepel a tervben. Már ebben az. évben. exportra alkalmas termékek előállítása is a feladatunk. A munkafegyelem, a technológiai fegyelem, higiénia, a munkások megfelelő munkakörülményeinek biztosítása... nagyon oda kell figyelnünk, hogy minden rendben legyen. A gazdasági feladatok teljesítésének ellenőrzésénél igyekszünk elszakadni attól a „hagyománytól”, hogy a különféle problémák csak a beszámoltatások alkalmával kerülnek felszínre. Az események olyan gyorsan követik egymást, a változások olyan gyakoriak a beruházás területén. és a termelés területén is, hogy nem szabad néha egy napot sem várni, azonnal intézkedni kell. A pártszervezetek vezetőitől, de a gazdasági vezetőktől is elvárjuk, hogy azonnal, folyamatosan tájékozódjanak. Mi közvetlen kapcsolatban vagyunk a különböző területeken dolgozó párttagokkal és személyes elbeszélgetések alapján gyorsan szerzünk tájékozódást a menet közben felmerülő problémákról és intézkedni tudunk. — Érte már Szabó elvtársat kudarc is? — Sajnos, igen. Előfordult, hogy csalódtam. Több alkalommal bebizonyosodott, hogy a kivitelező vállalatok emberei nem vigyáztak a maguk és egymási munkájára. Egy kis odafigyeléssel sok utólagos pluszmunkát lehetne elkerülni. — Mint minden ilyen nagyberuházásnál, a párt- szervezet létszáma itt is j gyorsan nő. Hogyan illeszkednek be az „új emberek” a pártmunkába? — Ma már több mint százharmincán vagyunk. Komoly gondot, nehézséget okoz, hogy tagságunk több mint 60 százaléka fél-, vagy legfeljebb egy éve van itt. Nagyon fontosnak tartom velük kezdettől fogva a személyes kapcsolatot. Ha jelentkezik nálam átigazolásra az újonnan érkező párttag, beszélgetek vele előző munkahelyén végzett pártmunkájá- tő L megkérdezem, mit vállal itt. A tagkönyvet magamnál tartom és a bejegyzés után még aznap átadom a pártc so port-bizalminak, ő keresse meg a párttagot és adja vissza a tagkönyvét. így máris van a párttagnak „ismerőse”, a pártcsoport-bizal- mi. Most, hogy decentralizáltunk, más lesz a helyzet, az alapszervezeti titkároknak kell kialakítaniok a megfelelő módszert az újonnan érkező párttagok „fogadására”, pártmegbízatássial való ellátására. — Többször esett már a szó a decentralizálásról.... — Ez év elejére megértek ennek a feltételei, sőt elkerülhetetlenné vált. Nem lehet jól összefogni, irányítani egy ilyen mammut-alapszer- vezetet, amüyen a miénk volt. Hónapok óta módszeresen készítettük elő a decentralizálást. A pártcsoportok — noha nem „kis alaipszer- vezeték”, működésük mégis hasonlított az alapszervezetekéhez. A pártcsoport-érte- kezletek tartalma, színvonala alapszervezeti szintet ért el. Áttekintették az ott dolgozó kommunisták, vezetők gazdasági munkáját, véleményt cseréltek a felmerült problémákról. Állásfoglalásokat nem alakítottak ki, határozatot nem hoztak, de mindenképpen többet „adtak”, mint általában, másutt a pártcsoportok. Már tavaly tudatosítottuk, hogy a pártcsoportokból idővel alapszervezetek lesznek. Ez megtörtént egy hónappal ezelőtt, öt pártcsoportunk volt — hat alap- szerveztet hoztunk létre, a hústechnológiai vonalon az egy — csaknem ötven fős — pártcsoportból két alapszervezetet. Az öt pártcsoport- bizalmiból három, titkára lett az új alapszervezetnek, a negyedik azért nem, mert közben a városi pártbizottság munkatársa lett. — Az imént megint megszakadt a beszélgetésünk, egy munkásasszony kopogtatott be. — Igen, Bogárné a sertésvágósorról. Személyes problémájával kezdte — mint azt ön is hallhatta is — ebben beszélgetésünk után intézkedem. A másik mondandója az volt, hogy megemlítette: Erősnével együtt dolgozik két éve. szeretne párttag lenni, ő ajánlaná... Majd holnap feljönnek hozzám mind a ketten és beszélgetünk a tagfelvételéről. Egyébként, tavaly nyolc párttagot vettünk fel, kettő kivételével KlSZ-ajánlással. Az idén és a következő években is állandóan napirenden tartjuk a tagfelvételt, sajnos, alacsony a fiziÍ ai dolgozók aránya a párt- igság körében. Ezt kell erősíteni. A 2-es és a 3-as alapszervezet — a hústechnológiai vonal pártszervezetei különösen előtérbe helyezi a pártépítést. Az itt dolgozók zöme húsz év körüli, már életkoruknál fogva is alacsony a párttagok aránya. — Fejezzük be egy személyes kérdéssel: hogyan érzi magát Szekszár- don? — Alig két éve vagyunk itt családommal, két gyermekem iskolába jár, tetszik a város, vendégszeretők, közvetlenek az emberek. Úgy érzem, végleges a letelepedésem. JANTNER JÁNOS fdőnlkéút meg kell állni és visszatekinteni a megtett útra. A jelen örömei és gondjai, a jövő reményei és aggodalmai közepette egy pillanatra mérleget vonni személyes életünkben, a hazad és a nemzetközi politikában egyaránt. Milyen tanulságókikiail járt, ad-e biztatást, erőt a jövőre az elmúlt 36 esztendő? Más lett a földkerekség képe a felszabadulás, a második világháború befejezése óta eltelt évtizedekben. Az últ, igaz, nem volt könnyű, sem zökkenőmentes; Európa, s a világ sok viharit ért meg a harminchat esztendőben. Ha most mégis azt emeljük kfi a nemzetközi helyzet alakulásából, ami jó, azért tesszük, mert valóban örvendetes, maradandó és mélyreható változásokat hozott ez az időszak. Az első és a második világháború között mindössze huszonegy esztendő telt ei, előtte is egy-két évtizedenként indult valamilyen hadjárat, a történelemkönyvekbe híres-hírhedt csaták dátumát írták be. Most, harminchat éve béke van Európában és okunk van reménykedni, hogy ez az irányzat a következő évtizedekben sem változik. Valami történt, ami korunkat megkülönbözteti minden előzőtől. Figyeljük a múlt századokat, ezredeket. Meg- állíithatatlanul gördült a kíméletlen gépezet, a háború, békekötés, előkészületek, új háború, új békekötés, ismét előkészületek, ismét háború sorozata. Jószerivel ezt az emberiség természetesnek, az élet törvényének tartotta. Most- megállt. Legalábbis földrészünkön, tágatíb hazánkban, a világ szívében. Hia magyarázatot keresünk, még hűvös tárgyilagossággal is megállapítható, hogy e véres váltógazdálkodás azokban az időkben uralkodott, amikor a tőkés társadalmi rendszer volt az általános, illetve az első szocialista államnak még nem volt ereje megállítani a gyilkos kereket. A megállj akkor következettbe, amikor felnőtt a szocialista világrendszer és megfelelő ellensúlyt alkotott a másik féllel szemben. Súlyt, kapott valami történelmileg új. Igaz, az egyik fél kevés lett volna a nagy egységhez, de a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének eszméje mindenkinek ígért és adott. Mindenekelőtt az atomhalál elkerülésének reményét és lehetőségét. Bár nemcsak ezt. Soha nem kötötte még eny- nyi szál össze Európa lakóit, nem utaztak ily sokan egymáshoz, nem volt módjaik így megismerni egymást, s az idegen tájakat. Ez a korszak a távolságok lerövidülését hozta, a gyors mozgás technikai lehetőségeit és abban a pillanatban, amint ennek politikai feltételei is megértek, fokozatosan megnyílnak az ajtók, a sorompók. Utaznak a politikusok is. Ha statisztikát készítenénk, hány magas rangú poiiitlifcus látogatott a múlt egy-két évtizedben külföldre, hányat fogadtak (akár mi itt Magyar- országon), meglepő számokat kapnánk: egy mostani év hajdani évtizedekkel érne föl. Nyilvánvalóan nem volt ez a harminchat év során mindig egyöntetűen így. A hidegháborús időkről valóban nem lehet elmondani, hogy kedvező körülményeket teremtett volna az emberi, vagy az egyéb kapcsolatoknak. De mi itt az egész korszak mérlegét vonjuk meg, jól tudva, hogy az első félidő az erőgyűjtés volt, a második a beteljesülésé. Bebizonyosodott, hogy az egyes nemzetgazdaságok inem élhetnek elszigetelten egymástól. Vannak ágak, mint az energiaszolgáltatás, a környezetvédelem vagy a közlekedés, amelyekben immár kiáltó az egymásra utaltság, de a temérdek kereskedelmi szerződés, a sok ipari kooperáció, a pénzáramlás a határokon át, a sok közös vállalkozás, az ezernyi szál, amely a Keletet és a Nyugatot összeköti, mutatja korunk egyik fő jellegzetességét: korszerű gazdaságot szervezni, jólétet teremteni, sokat és jól termelni csak nagy mértékben lehet, összefogva, együttműködve. A nagy egységek, a nagy összekapcsolódások évtizedei elé nézünk. Kérdés, vajon a gazdaság parancsszava hozta-e meg tehát a hetvenes évek enyhülését, vagy fordítva történt? Kölcsönhatásban van a kettő, de előbb a politikai megállapodásokat kellett tető alá hozni (így a szovjet— amerikai egyezményeket, a szocialista államok és az NSZK szerződéseit), hogy kibontakozhasson a nemzetközi kereskedelem. Ma már azonban a gazdasági érdek igen erős. politikai támadásoknak is ellenálló köteléknek bizonyul. Ennek köszönhető, hogy Nyugat-Európa vitorlája nem fordul teljesen a hűvös amerikai széljárás irányába, (Mi soha nem álltunk be a fogyasztói társadalom istenitől közé. a mi eszméinkben a szellem és az értelem értékei állnak a legmagasabb fokon, De becsüljük, hogy ez a kor a fogyasztási cikkekben is többet adott és többeknek, mint minden előző. Sok nép ért el sokat — és nem háborúval. De tekintsünk túl földrészünk határain. Forradalmian új lett az élet Ázsiában, Afrikában, Latin-IAmeriká- ban, igaz, másképpen, mint a mi földrészünkön. Mondjuk ki kereken, .ez az új harmadik világban szenvedések és viharok, vérontás közepette jött létre és a változások csak a kezdetüknél tartanak. A réginél merőben más formálódik e távoli vidékeken, hol kedvetlen' háborúval, mint amilyet a vietnami népnek kellett megvívnia; egymást gyilkolva, mint most Irak és Irán teszi, önmaguk új életformájának keresésével és az újgyarmatosítás elleni küzdelemben, mint Afrika országaiban, társadalmat megújító forradalmi mozgalmakkal, mint Közép-Ameri- kában. Ez is a második világháborút követő korszak része és Európa tudja: nem élhet függetlenül a többi földrésztől, felelős értük is, a néoekért, amelyek az éhségtől és a. nyomártól az emberi élet felé törnek. De inem túl derűs-e a kép, amelyet a múlt három és fél évtizedről ilyenformán festünk — éppen most, amikor ismét nő a nemzetközi feszültség. folytatódik a fegyverkezési hajsza, új fegyverek félelmetes árnya borul földrészünkre, amikor az erőszak .ismét és újra felüti fejét? Megőrizhetők-e a harminchat esztendő eredményei ? Európa felszabadulása, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek a győzelme óta a történelem visszavonhatatlanul lépett egyet: létrejött a szocialista világrendszer, átalakult a világ. Nagy tanulságok korszaka volt ez: bebizonyosodott, hogy lehet élni háború nélkül, együttműködhetnek a különböző társadalmi rendszerű, a nagy érdekellentéteket hordozó országok. Ezt a tapasztalatot már nem lehet kitörölni emlékezetünkből, ennek gyümölcseit az emberiség meg akarja őrizni. A most megindult évtized nehezebb lesz a hetvenes esztendőknél, de az enyhülés, a békés egymás mellett élés tapasztalatai biztatást adnak erre a jövőre is. Európa megtanulta becsülni, amit eddig elért. TATÁR IMRE gSgjg I jTjTnJ^ ffi límWn m flíí Szabó Jánossal, a Szekszárdi Húsipari Vállalat pártvezetőségének titkárával
