Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
XXXI. évfolyam, 80. szám. ARA: 1,80 Ft 1981. április 4., szombat Éljen hazánk felszabadulásának 36. évferdnlája! ünnep és cselekvés ~ ] ki történetesen népünk felÄ szabadulásának napján született, az — a maga harminchat évével — már tapasztalt, érett ember. Hát még azok a nemzedékek, amelyek a felszabadulás óta eltelt három és fél évtized megannyi élményét, tapasztalatát a magukénak mondhatják. Persze, megküzdöttek sok gonddal és bajjal is, hiszen a tapasztalatot nem ingyen osztogatja az élet. De ez nélkülözhetetlen az eredményes alkotáshoz, a sikeres cselekvéshez. Márpedig április negyediké talán valamennyi nemzeti ünnepünknél inkább és egyértelműbben össznépi cselekvés ünnepe. Hiszen történelmi értékű és mértékű tett volt a felszabadulás ténye is, az az eléggé nem is méltatható fordulópont, határkő a századokon át szabadságáért vérét ontó magyarság életében, amely egyáltalán reményt nyújtott arra, hogy a nép történelmének gyökeresen új szakasza kezdődhet el, hogy a sokféle elmaradottság felszámolásának rögös és sok buktatót is rejtő, de végül is a történelmi és társadalmi haladás útjára léphet. 1945. április 4-én az emberek mámorosán ünnepelték azt a tényt, hogy hazánk területén már véget ért a népünket is végveszélybe sodró háború, de a nagy nap történelmi súlya és jelentősége nemzetünkben csak a következő évek és évtizedek nyomán vált világossá. És ez nemcsak azért természetes, mert a népbutítás, az elmaradottság sokféle bajától szenvedő népnek csak aránylag szűk része tudott akkor még a haladás iránti elkötelezettséggel európai, sőt világméretű áttekintéssel gondolkodni az akkori jelenről, s a lehetséges jövőről, hanem azért is, mert a fel- szabadulás utáni idők után bizonyosodott be, hogy 1945. április 4-e milyen társadalmi felemelkedés lehetőségét és útját nyitotta meg. Elmondhatjuk, hogy még nem volt olyan időszak népünk történetében, amely olyan egyetemes, átfogó és a haza minden polgárát személy szerint is érintő változást hozott volna, mint felszabadult világunk 36 éve. Nem volt még történetünkben olyan 36 év, amelyben huzamosabb ideig ennyire a nemzetgyarapítás feladataira összpontosíthatta volna figyelmét és energiáit, tehetségét és jó szándékait ez a nép. Nem volt még 36 olyan év, amelynek során hazánk olyan elismert (és egyáltalán ismert) lett volna valamennyi égtájon, függetlenül attól, hogy a bennünket megismerők és elismerők milyen világnézetet vallanak a magukénak, vagy milyen politikai-társadalmi berendezkedésű országban élnek. A felszabadulás megteremtette annak lehetőségét is, hogy a haladás leg- élenjáróbb eszméit valló, s a haladásért korábban is legtöbb áldozatot hozó kommunisták kiteljesítsék történelmi feladatukat a népért, hogy a szövetségi politika- legszélesebb népi-nemzeti alapjain, a haladó erők lehetséjges legszélesebb összefogásával, mozgósításával irányítsák, szolgálják pártjuk révén a haza építéséért, s a nép gazdagításáért folyó munkát. A párt révén tovább erősödtek és mélyültek azok a kapcsolatok, amelyek népünket a nemzetközi kommunista mozgalommal, a haladás és a béke harcosainak világméretű tá-. borával összekötik. A szűkebb és a tágabb világ összefüggésének tudatát csak elmélyíti bennünk a hatalmas történelmi tapasztalattal rendelkező szovjet testvérpárt nemrég lezajlott XXVI. kongresszusának egyik rendkívül jelentős állásfoglalása, amely szerint a szocializmus építésében érvényesülő nemzeti sajátosságok megismerésével, értékelésével és eredményeinek hasznosításával az egész nemzetközi munkásmozgalom, az emberi haladás egész ügye csak nyerhet és gazdagodhat. így, ilyen módon is érzé- kelődik a mi kicsiny országunk dolgozó emberei körében, hogy minden cselekvésünknek egyetemes jelentősége lehet, hogy eredményeink is, gondjaink túlmutatnak önmagukon, nem lehetnek csupán a mi belügyeink, a reánk háruló nemzeti feladataink jó elvégzésével felelősek vagyunk a haladás nemzetközi erőinek, az egész emberiségnek. Jóleső érzés mindezt annak biztos tudatában hangsúlyozni, hogy népünkben megvan a cselekvőkészség. Hogy népünk megtanulta és megtapasztalta, hogy csak azt mondhatja a magáénak, amit szellemi vagy fizikai, tudományos, vagy művészeti, szervezési vagy politikai alkotó munkával megteremt; s azt tőle senki nem veheti el, mert itt a hatalom és annak minden gondja, minden vívmánya is a dolgozó népé. Enélkül a történelminek nevezhető tapasztalat nélkül most nem lehetne népünk birtokában fejlődésének legfontosabb garanciája: a politikai érettség, a közösségi felelősségérzet és a készség a munkára. Szükség is van erre a garanciára. Történelmi évfordulónkon nem ünneprontás akár csak futólagosán is emlékeztetni arra, hogy ebben a bonyolult világban sok a teendőnk. özülük akad. majd jó néhány új, szokatlan, váratlan is talán, hiszen a felgyorsult idő korát éljük, a kapitalizmus számtalan válságtünete újra meg újra veszélyhelyzeteket idéz elő az egész emberiség számára. Létével és szándékával is mindazt pusztulással fenyegeti, amit a szocializmusért, a kizsákmányolás mentes világ felépítéséért eszménkkel és munkánkkal eddig megteremtettünk. Ezért ma, az ünnepen gondoljunk az ünnep után ránk váró cselekedetekre. Nemcsak a pihenőórák, sokkal inkább 36 szabad évünk tapasztalatai, tanulságai, eredményei adhatnak ehhez erőt. CSERHALMI IMRE Tolnán adták át hazánk legnagyobb fo naherjedelmesítő üzemét és festödéjét 1981. március 27-én. A Tolnai Fonógyárban (Selyemgyárban) készített képriportunk lapunk 5. oldalán található.
