Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
A IvÉPÜJSÁG 1981. április 30. Kézfogások... 1981. április 26. Tavaszi vasárnap délután, felnőtt fúvószenekar a bonyhádiak művelődési otthonának oldalbejáratánál és körben, ünneplőbe öltözött tömeg. Ezernél jóval többen igényeltek jegyet a német nemzetiségi kulturális vetélkedőre, de á színházterembe nem fér négyszáznál több néző. (Most annyinak se jut ülőhely, mert a két nap óta itt tartózkodó televíziósok majd ötven széket rakattak ki, hogy kábeleikkel, lámpáikkal és kameráikkal elférjenek. A jegy nélküli so- kadalomnak azonban nem vigasz, hogy az országos vetélkedő műsorát láthatják majd a tévében, dalait meghallgathatják a rádióban. Nem tágítanak a belépőre vadászók, és van, akire rámosolyog a szerencse. Német és magyar beszéd zsongása tölti meg az elegáns előteret, a ház minden zugát. Vannak itt a vendéglátó Bonyhád környékieken kívül Bács és Baranya megyéből is. Egymást soha nem látták, a hangulat mégis családias. * — Itt se volt még ekkora ostrom — mondja nevetve a régi ismerős közvetlenségével Bec'hter Henrik, a Németek Demokratikus Szövetségének választmányi tagja, aki nemrég nyugdíjba vonult, de maradt a majosiak tanácstagja. Henrik bácsi egy nyúlánk Az ünneplőhöz pacsker. kislánnyal, Zulauf Mónikával beszélgetett, míg meg nem zavartam őket. Móni az N.DK-ban tanul, és egy év múlva, amikor végez a tanárképzőn, hazajön vezetni az átmenetileg vezető nélkül maradt bonyhádi nemzetiségi klubot. Rittiinger Antal, a Hazafias Népfront nemzetiségi munkabizottságának elnöke sodródik mellénk. — Emlékszik? Júniusban lesz két éve, azt kérdezte tőlem egy vasárnapi beszélgetésben, miért állunk olyan szerényen a német kulturális csoportok dolgában. A mai műsorban hat bonyhádi és környékbeli csoport lép föl! Arca sugárzik. Nem láttam még ennyire szívből örülni. * A színházteremben, ahol a falak mentén tömörülnek az állóhelyesek, elül a zsongás. Előbb dr. Vadas Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője beszél, majd a szövetség vezetője, Réger Antal méltatja — németül — a harmadízfoen megrendezett országos kulturális Öreg gombos, nem vén gombos. Vastaps a bábosoknak. szemle jelentőségét. Majd a műsorközlő veszi át a szót, ugyancsak németül és máris felzendülnek a bonyhádi Vörösmarty Általános Iskola fúvószenekarának a számai. Tizenegy éve alakult a zenekar, 1979 karácsonyán a helyi vállalatoktól, üzemektől kapták ajándékba a hangszereiket. Tavaly nyáron már az NDK-ban vendégszerepeitek. A mostanihoz hasonló sikerrel. — Mit keres ott az a Gross- vater a gyerekek között? — kérdezi a mellettem ülő néniké föltehetően a lányától, aki megvonja a vállát. A „nagypapát” régóta nem izgatják mór az ilyen kérdések. Szamosvári Mártonnak nevezik, hetvenéves és Nagy- mányoknól jár be Havasi János tanárnak segíteni. Valamikor katonazenész volt és ma is megfiatalítja a rezesek közelsége... * A szekszárdi baráti kör kórusát az oldalfolyosón találom meg. Izgulni ? Csöppet se izgulnak. Boldogan mutogatják nagyanyáiktól és dédanyáiktól örökölt, csodásán pliszírozott brokátszoknyáikat. A színfalak mögötti élet központjában egymás viseletének a tanulmányozása áll. Nem sok az eltérés a baranyai és Bács megyei, vagy a völgységi német viselet között, de azért van ok a nézelődésre. Megbámuljuk a ba- jáiak művészien kihímzett fekete pacskereit, a palotabo- zsokiak 80—100 éves, bársony és bőr társításával készített könnyű cipellőit. A Samtscbuihe-t sajnos már senki se készíti, de odahaza sokan őriznek ilyet. Csak jeles napokon használták és lányók örökölték. A hajósi He- yerbacher Pál 58 éves, mégis legénye^ büszkeséggel mutatja be együttesének hangszerét, a gombos harmonikát, amilyet ugyancsak nem csinálnak már. Akad még néhány idős ember, aki ért a javításukhoz, de például az ő hangszerét kétszáz évvel ezelőtt hozatták Ausztriából, ahol Franez Hodhholczer készítette a gombosokat. Körbeviszik a bajai Pollák-trió tanáros külsejű kísérőjét is a nagy becsben ókkal tartott stájercite- rája miatt. Aztán, amikor megköszönve a viharos tapsot, levonul a színpadról a szekszárdi kórus, az engedett- nél kissé nagyobb derültség támad. Az „Ein Jäger kommt...” kezdetű munkadaluk előadásához tömőfák szolgáltatták a kísérőzenét és az együttes egyik tágja azt válaszolta a kíváncsiak kérdésére, hogy azt Szekszárdon „stampedlinek” nevezik. Vidám nyelvi vita támadt a dologból, és iaz derült ki, hogy a fal döngölésére, káposzta puhogatására és más hasonlókra szolgáló eszköz neve tájegységenként más. * Kipirult arcú kislány támasztja a falat a színpadi bejáróval szemben. Mindjárt rákerül a sor. Izgul, de titkolni igyekszik, ö, Elisabett Schnell, Ófalúból, -tizennégy éves és mesét ad elő. Hallgatjuk és akár a közönség a nézőtéren, mi is nevetve, hiszen a jóízű mese hőse a hazudós férj, aki pórul jár. Bauer Andrásné Somberekről jött, saját költésű rigmusok mondására készüli és azon mélázik nem kis szomorúsággal, hogy itt vannak a fiáék is, de azt mondta a gyerek, hogy ők elmennének inkább haza, hiszen semmit se értenek. — Látja, ez a haj. Nem élnek úgy együtt a családok, ahogyan régen. Ahol ott vannak a nagyszülők, ott a gyerekek, meg az unokák is jól beszélnek németül. * Csomagol a hajósi bábcsoport. A népes együttes vezetője Illés Lászlóné tanár. Boldog, akárcsak a bábosai, akik ezúttal is förgeteges sikert arattak. Két számuk közül azzal nagyobbat, amely a máj usf aki táncolta tás sváb hagyományát elevenítette föl. Illésné magyar anyanyelvű, de az iskolában, ahol tanít, német oktatás is folyik. Van már nívódíjuk, tavaly szerepeltek a tévében, de az első országos szereplésük ez volt. Már a nagymányoki kul- túrcsoport van a színpadon, amikor megint összetalálkozom Bauernéval. Nem tudni, minek örül jobban, szép sikerének, vagy annak, hogy a fiáék mégse mentek haza nélküle. — Gyönyörű volt ez a vasárnap — mondja vállamra téve a kezét. — Az volt talán a legszebb, hogy a csoportokban sok a gyerek. Egyetértünk, és a búcsúzó kézfogás azt pecsételi meg, amiért emlékezetes marad 1981. április 26.: a barátságot, összetartozást. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor. Propagandista - Munka Érdemrenddel Lenin születésének 111. évfordulóján kapta meg ' a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Kunos Ferenc propagandista, a bátaszéki gimnázium igazgatója. Nem ez az első elismerés számárra a marxizmus—leni- nizmus eszméinek terjesztéséért. 1966-ban a KISZ KB dicsérő oklevéllel jutalmazta. Az elsők között kapta meg a Lenin Emlékplakettet és négy évvel ezelőtt — az általa vezetett iskolában végzett eredményes honvédelmi nevelő munkáért a Haza Szolgálatáért Érdemérmet. A kettő — pedagógus tevékenysége és pártpropagan- dista munkája — szorosan összefügg. Amikor felkerestem, éppen történelemórát tartott, a negyedikesekkel kezdte el az érettségire való felkészülést, ismétlést, éppen a szocialista világrendszer kialakulása és a népi demokratikus forradalom sajátosságai voltak „napirenden”. ötvennyolcban, az egyetem elvégzése után egy évvel „iskolázták be” a pedagógus-továbbképzés keretein belül a nemzetközi és magyar munkásmozgalom története tanfolyamra. Ám korábbi ismeretei birtokában olyan eredményesen tanult, hogy „megszakíttatták vele” egy év múlva tanulmányait, és ekkor már őt bízták meg Gyünkön egy ilyen továbbképző csoport vezetésével. Aztán Szekszárdon vezetett továbbképzést, majd KISZ- politikai oktatásra kapott megbízatást. Egyébként, a pártoktatás mellett ma is vezeti Bátaszéken a KISZ- vezetők, -aktivisták körét. Először vezetőhelyettes volt az egyéves marxizmus—leni- nizmus esti középiskolán, majd — 1973 óta — folyamatosán vezeti a községben a kétéves esti középiskolát. Több éven keresztül vezette a politikai vitakört. Hogy hányán ismerkedtek általa a marxizmus—leni- nizmus eszméivel? — Nem tudná megmondani. Több- százan. A fővárosban tartott kitüntetési ünnepségen hatan voltak megyebeliek. A hat egyike — egy pedagógus —, tanítványa volt Gyünkön, a továbbképző tanfolyamon. És ahogy évről évre indul a marxizmus—leninizmus esti középiskola, mindig van a hallgatók közt egy-kettő, akit vagy általános iskolában, vagy a gimnáziumban tanított. — Sok nehézség, de sok öröm is van ebben a munkában — mondja. De talán Kunos Ferenc nem is lehet a kettőt szembeállítani, nekünk, kommunistáknak néha a nehézség is öröm, erőpróba, aminek legyőzése igen jó érzés. Nem keserít el, ha az első foglalkozáson néhány nyolc általánost végzett fizikai dolgozó igencsak „hallgatag”. Bátorítom őket, megvannak a pedagógiai fogásai az aktivizálásuknak. Meg se tudnám számolni azt a sok sikerélményt, amikor a kezdetben passzív emberek félévre, vagy az év végére egészen aktívakká váltak, és amikor tudomást szerzek arról, hgoy a munkahelyi közéletben is egyre aktívabban vesznek részt. Itt van például Szemt- szikszainé a fémipariból. Nyolc általánost végzett, nehezen indult. Az első félévben csak kettesre „futotta”, az év végén hármas lett, most félévkor négyes. Egy éve tagja a községi pártbizottságnak. Vagy Puskás Sándor. Kettessel kezdte, most félévkor ötöst érdemelt. A félévi átlaga az osztálynak 4,37. Az is eredmény, hogy nemigen fordul elő lemorzsolódás. Huszonnégyen kezdtük 1979 őszén, ma 22 az osztály létszáma. — Persze, a propagandistamunka nem könnyű. Mem- csak a marxizmus—leninizmus alapos ismeretét követeli meg, hanem a naprakész tájékozottságot az ideológiai, a bel- és külpolitikai kérdésekben. Azt hiszem, többek közt ez is segített az eredményes munkában. J. J. Béke és Szocializmus lAiekszandr Lilov, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a kb titkára „Elmélet és politika dialektikája a leminiz- musban” címmel írt cikket a folyóirat áprilisi számában. Arnold Becdhetti, az Egyesült Államok Kommunista Pártja PB tagja a Reagan-kormány első időszakának bel- és külpolitikáját elemzi. Beszámolókat olvashatunk .Kuba Kommunista Pártjának II., Ausztria Kommunista Pártjának XXIV. és Kolumbia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusáról. Befejeződik Az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért címmel rendezett nemzetközi tudományos konferencia anyagának közlése. Ezúttal a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harc tapasztalatairól és problémáiról elhangzott felszólalásokat, továbbá a záróülésről, kiadott közleményt közli a folyóirat. A tőkés racionalizálás társadalmi-gazdasági következményeit elemző publikációk után a szerkesztőség azt vizsgálja, hogy az automatika, a mikroelektronika stb. széles körű bevezetése hogyan hat a dolgozók helyzetére a szocialista országokban. A Béke és Szocializmus küldöttsége Magyarországon tanulmányozta a problémát, s tapasztalatait Amikor az automaták nem fenyegetnek munka-nélküliséggel című cikkben foglalta össze. (KS) Egy gyönyörű vasárnap
