Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

© NÉPÚJSÁG 1981. április 28. Atlétika Megyei serdülő összetett CSB Házi úszóverseny A fiúk 66 2,3-os mellúszó rajtja Tájfutó - megyei CSB A Tolna megyei Tájfutó Szövetség Dunaföldvár—Hó- kony térségében rendezte meg a múlt hét végén a me­gyei csapatbajnokságot. A pálya tervezője és kitűzője Bognár Zoltán tanár volt. A versenyen szekszárdi, gyönki, tolnai, paksi dunaföldvári klubok versenyzői — szám szerint hatvanhétén — álltak rajthoz a négy kategóriában. Eredmények: F—15: 1. Gyönk (Rónai, Müller, Ro- zenberger), 2. Szekszárd Ga­ray Gimnázium (Szemes, Ma- róti, Régi), 3. Dunaföldvár (Németh, Pataki, Sárdi). F—17: 1. Paks (Heiszler, Molnár, Bárdos), 2. Szekszárd Garay Gimnázium (Szabó, Rimái, Csatlós), 3. Tolna (Var­ga, Steinbach, Pordán). N—15: 1. Szekszárd Garay Gimnázium (Reichardt, Mol­nár, Fábián), 2. Dunaföld­vár (Simon, Greksza, Imre), 3. Szekszárd Garay II. (Fe­hérvári, Varjas, Veit). N—17: 1. Paks (Felnagy, Kern, Rauth), 2. Dunaföld­vár (Gallai, Merza, Farkas). A megyei atlétikai szövet­ség összetett változatban, új versenyformában rendezte meg az év első megyei szö­vetségi bajnokságát — si­kerrel ! A résztvevő hét egyesület 20 csapatának küzdelmében három versenyszámban a Szekszárdi Dózsa Sportiskola, egyben a Bonyhádi MSC ver­senyzői állhatták a dobogó legmagasabb fokára. Egyéni teljesítményével Nagy Ma­rietta (Sz. Dózsa Sí), Kole- szár Gabriella (Tolnai VL) és Bertalan László (Duna­földvári Szöv. SE) emelke­dett ki. Dicséretes Kerekes Gábor (Bonyh. MSC) gerely- hajításban elért 42,60 m-es eredménye. A 13—14 évesek négypróba A változatú (gátfutás, magas­ugrás, távolugrás, gerelyha­jítás) bajnokságának ered­ményei: 1967-es születésű lá­nyok: 1. Bonyhádi MSC (Ka­szab, Kerekes, Kajtár) 3358 pont, 2. Szekszárdi Dózsa Sí 3229, 3. Dombóvári Sí 3003 ponttal. 1968-as születésű fiúk: 1. Szekszárdi Dózsa Sí (Csir- zó, Benizs, Földesi) 3402, 2. Tamási Szöv. SE 1838, 3. Dombóvári Sí 1746 ponttal. 1967- es születésű lányok: 1. Szekszárdi Dózsa Sí (Már­ton, Sarkadi, Rohr) 5239, 2. Tolnai VL 4781, 3. Paksi SE 4717 ponttal. 1968- as születésű lányok: 1. Szekszárdi Dózsa Sí (Nagy, Sipőcz, Bajusz) 5935, 2. Dom­bóvári Sí 4167, 3. Tamási Szöv. SE 3179 ponttal. * A DSK atlétikai szakosztá­lyainak csapatbajnokságán Szekszárdon, a következő eredmények születtek. Lányok. Magas: 1. Sz. Ga­ray 135. 2. Sz. Eü. Szakköz. 131, 3. Domb. 516. Szakmunk. 128 centiméterrel Távol: 1. Sz. Eü. Szakköz. 424, 2. sz. Garay 418 centiméter. Súly: 1. Sz. Garay 699, 2. Sz. Eü. Szakköz. 677 centiméter. 4x100 ni: Sz. Eü. Szakköz. 56,5, 2. Sz. Garay Gimn. 59,0. 4x400 m: 1. Sz. Eü. Szakköz. 3:18,0. 2. Sz. Garay 3:23,7. 4x800 m: 1. Sz. Kér. VIP 11:19.0, 2. Sz. Eü. Szakköz. 11:27,0. Fiúk. Magas: 1. Domb. 516. 150, 2. Sz. 505. 148 centimé­ter. Távol: 1. Domb. 516. 506, 2. Bonyh. 504. 501 centimé­ter. Súly: 1. Bonyh. 504. 9,72, 2. Domb. 516. 9,52, 3. Sz. 505. 9,32 centiméter. 4x100 m: 1. Bonyh. 504. 48,5, 2. Domb. 516. 50,0. 4x400 m: 1. Bonyh. 504. 4:01,7, 2. Domb. 516. 4:07,8. 4x1500 m: 1. Domb. 516. 19:47,7, 2. Bonyh. 504. 21:25,4. A Szekszárdi Dózsa úszó- szakosztálya úszói részére megtartotta házi versenyét. Minden versenyző csak egy egyéni számban indulhatott. Olyan váltót is állítottak össze, ahol egy béka, delfin, "úttörő, felnőtt úszó volt egy csapatban, valamint olyan váltót, ahol tizenegy külön-' böző (fiú, leány, kicsi, nagy) gyermek került egy váltóba. A váltók különböző verse­nyekben — labdavezetéses, páros karú hátúszás, valamint gyorsláb-mell kéztempó — mérték össze tudásukat. A verseny végén az úszóedzők négyes csapata versenyzett mell- és vegyes úszásban a szülők és a versenyzők csa­patával. Eredmények. Kezdő leány hát (33 1/3): 1. Posta Ágnes, 2. Varga Ri­ta, 3. Debulai Orsolya. Kezdő fiú hát (33 1 3 m): 1. Szabó Attila, 2. Kovács Balázs, 3. Palásti Csaba. Úttörő leány vegyes (133 1/3 m): 1. Fehér Hajnalka, 2. Czvenk Andrea. 3. Málinger Rita. Gyermek leány gyors (100 m): 1. Tóth Mónika, 2. Keresztes Edit. Gyermek fiú gyors: 1. Rad­nóti Gábor, 2. Király István, 3. Balázs Ákos. Béka fiú mell (33 1/3): 1. Kovács At­tila, 2. Varga Béla. Delfin leány mell (66 2/3 m): 1. Végh Márta, 2. Tass Szilvia, 3. Tóth Melinda. Delfin fiú mell (66 2/3 m): 1. Saárossy Péter, 2. Cziráki _ Péter, 3. Doszpod Balázs. Úttörő fiú vegyes (33 1/3 m): 1. Haiszer Kálmán, 2. Mecseki Sándor, 3. Papp András. Serdülő fiú gyors (100 m): 1. Daradics Péter, 2. Molnár Péter, 3. Fenyvesi László. Férfi gyors (100 m): 1. Kertai Gábor, 2. Kovács Miklós, 3. Paszler József. Néhány kitűnő egyéni teljesítmény — üres lelátó mellett Labdarúgó-krónika Magyarok, hét világbajnokságon Hihetetlen, de igaz: volt egy labdarúgó-világbajnok­ság, amelyre hívták, csábí­tották, nagyon szép summát ígérve csalogatták a magyar válogatottat, de az kosarat adott. Ráadásul a közvéle­mény többsége helyeselte a döntést. Inkább itthon vol­tak kíváncsiak a csapatra, miért menjen az olyan mesz- sze, Uruguayba, egy nagyon is kétes értékű tornára? Igaz, akkor több mint három hé­tig tartott volna az út Monte- videába. Ugyanannyit vissza. Közben még a torna: leg­alább két hónapig lett volna távol a legjobb magyar fut­ballisták együttese. Ezt pe­dig nem bírták volna ki anyagilag a klubcsapatok, így ihát Magyarország nem vett részt az első labdarúgó- világbajnokságon, amelyet Uruguay, ez a kicsiny, de labdarúgó válogatottjának olimpiai győzelmei révén is­mertté vált dél-amerikai or­szág rendezett. A másik viilágbajinokság, amelyre azért nem utazott el a magyar nemzeti tizenegy, mert nem akart elutazni, ugyancsak Dél-Amer lkába n volt, 1950-ben, Brazíliában. Az akkori nemzetközi viszo­nyok közepette, az ország és a világ akkori helyzetében Rio de Janeiro messzebb volt, mint ma a Hold. De az eddig lezajlott ti­zenegy közüli a többi kilenc­re nevezett Magyarország. És hétszer ott is volt! És csu­pán kétszer nem jutott túl a selejtezőkön. Ami nem jelen­ti azt, hogy a magyar sport­közvélemény bármelyik alka­lommal is elégedett lett vol­na a legjobb labdarúgók sze­replésével. 1934-ben Olaszor­szágban zajlott a nagy torna. A negyeddöntőben Ausztria 2-1 arányban győzött. A bo­lognai mérkőzés után hazaté­rő válogatott kénytelen volt Kelemföldön kiszállni a vo­natból, hogy megússza a Nyugatinéi gyülekező tömeg szidalmait. „Főbűnös” a ve­reségben Sárosi doktor volt, aki kikényszerítette, hogy sé­rülten is beállítsák, no meg természetesen >a szövetségi kapitány, aki beállította és akit akkor Nádas Ödönnek hívtak. Párizsban (1938) megszüle­tett az első ezüst érem. Igen ám, de a döntőben á nagy többség szerint nyerni is le­hetett volna, ha másképpen állítja össze a csapatot Dietz Károly, aki rendőr-főkapi­tányból lett futballkapitány. Például nem Vincze játszik Toldi helyett, Zsengellért nem teszi át jobb összekötő­ből bal összekötőnek, Korá­nyi I. marad a jobbhétvédés nem az ugyancsak ferencvá­rosi Polgár „Drumi” lesz az. Szóval, fájt már az az ezüst is. (A döntő: Olaszország— Magyarország 4-2 (3-1). IA következő, a berni, 1954- ben mégjobban. Hiszen min­denki olyan biztos volt a győzelemben. A magyar csa­pat a csoportmérkőzéseknél már egyszer, mégpedig 8-3- (!!!) megverte azt az NSZK-t, amellyel a döntőt játszotta. És ráadásul már a nyolcadik percben 2-0-ra vezetett elle­ne. Idehaza már minden ké­szen állt az ünnepélyes fo­gadtatásra. A bányászvidéke­ken világbajnoki műszakokat kívántak szervezni, mert már akkor is nagyon kellett a szén. És aztán jöttek a nyu­gatnémetek. És nyertek 3-2- re. A bűnös? Puskás, aki sé­rülten is erőltette, hogy be­állítsák. És Sebes Gusztáv, a szövetségi kapitány, akiről mindenki elfelejtette, hogy ő volt az, aki kialakította a nagyszerű csapatot. Az sem érdekelt már senkit, hogy ezen a VB-n Grosicsék cso­dálatos mérkőzéseken verték ki a brazilokat és az uruguayiakat. És nem volt vigasz, hogy a világsajtó egyöntetűen megállapította, hogy a magyar csapat volt messze a legjobb ezen a világ- bajnokságon, mégis másnak jutott az aranyérem. A következő, sorrendben a hatodik világbajnokság Svéd­országban zajlott. Itt a cso­portmérkőzések során esett ki a magyar csapat. Wales volt a tettes, a „bűnös” pedig Grocsis és Sárosi, a Vasas hátvédje. Egy rossz hazaadás és kész. Markos Imre, a Bocskai egykori válogatott­ja, aki Svédországban volt tréner, úgy nyilatkozott, hogy ezt a walesi meccset művészet volt elveszíteni. A svéd sajtó pedig arról cik­kezett, hogy a technikájuk­ról egykor híres magyar lab­darúgók elfelejtettek a lab­dával bánni. Új Vb, új remények. 1962- ben Chilében. Döntőbe lehe­tett volna jutni, ha a cseh­szlovákok kapusa, Schroiff nem véd olyan csodálatosan. Az a Schroiff, aki aztán a mindent eldöntő mérkőzésen, Brazília ellen (3-1-re kaptak ki északi szomszédaink) két óriási potyagólt kapott. Schroiff nagy teljesítményét elismerve akkor azt emleget­ték a magyar sportkedvelők: azért Tichy és csatártársai is segítették naggyá tenni a csehszlovák kapust. És a tiszta helyzeteket akkor is be kell rúgni, ha kitűnő az el­lenfél kapujának őre. És jött Anglia (1966). Egy remek győzelem a csoport- mérkőzések során a brazilok ellen, 3-1-re. Albert aligha­nem élete legjobb játékát nyújtotta. Aztán a legjobb nyolc közül a szovjet válo­gatott kiverte a magyarokat. Szegény Géléi a harmadik percben a legelső szovjet szöglet után kínos potya­gólt kapott. A második fél­időben pedig a magyar csa­tárok sorra mulasztották el a kínálkozó egyenlítési lehe­tőségeket. Szövői, megint csak a kapitány volt a hibás. Egy másik kapust kellett volna keresnie. Hogy ugyan­ez a Gellei a brazilok ellen csodálatosan védett? Ki em­lékezett már a nyolc nappal azelőtti meccsre? ■Mexikóról (1970) és az NSZK-ban sorra került ti­zedik világbajnokságról (1974) semmit nem lehet mondani. Ez volt az a kettő, amelyre ugyan nevezett az MLSZ, de a válogatott az előselejtezők során nem tudta kiharcolni a 16-os mezőny­be kerülést. Mindkétszer egy-egy gólon múlott a dolog. Az is igaz persze, hogy ebbe az időszakban , volt Marseille. És azóta beszélünk a magyar labdarúgás válságáról. Az utolsó, Argentinéban három évvel ezelőtt lejátszott, világibajnokságra még vala­mennyien emlékszünk. Leg­feljebb ma másként, mint akkoriban, amikor első indu­latunkban értékeltük a dol­gokat. Jó magyar csapat kezdte azt a tornát. Az ar­gentinok ellen sokáig vezet­tek, felülmúlták önmagukat. Nem is a vereség volt a kí­nos, azt természetesnek lehet venni. Inkább az, hogy Törő- csiket és Nyilasit kiállí­totta a játékvezető. Hogy — különösen az elsőnél, Törő- csik esetében — a bírót és Törőcsiket egyformán lehet esetleg hibáztatni? Ez min- egy, a két kulcsember nem játszhatott a. következő mér­kőzésen és ezzel tulajdon­képpen odatettek az esélyek. És most jön a tizenkettedik. Egyelőre a selejtezőkön kel­lene túljutni. Majd kiderül. Előre csak annyit, hogy a híres Hugo Meisl, az akkori osztrák „wundermairmschaft” szövetségi kapitánya éppen ötven évvel ezdlőtt állapítot­ta meg fejcsóválva az általa aranyira szeretett ■ magyarok­ról: „Budapesten vagy te­metnék, vagy lakodalmat ül­nék”. PINTÉR ISTVÁN Rendkívül éles és érdekes párharc folyik a megyei sakk CS I. osztályában a bajnoki címért a Paks I. és a TÁÉV I. csapata között. Az átiga­zolási időszakban a TÁÉV első táblása Gosztola Paksra igazolt. így a paksi együttes lényegesen megerősödött. Szedresből viszont Rittmann, Szíj jártó I., Németh, Inczédi, valamint Szijjártó II. igazolt a TÁÉV-hez. Velük lényege­sen megerősödött a szekszár­di csapat is. Kettőjük között a bajnoki cím sorsát minden bizonnyal az egymás elleni két forduló eredménye dönti majd el. Kellemes meglepetés az újonc Bátaszék nagyszerű helytállása. A szedres! sak­kozókról érdems megjegyez­ni, hogy a bajnokságban út­törő és kisdobos versenyzők­kel vesznek részt. Szedresen nevelik a megye szakosztá­lyainak a legtöbb, legtehet­ségesebb fiatal versenyzőit. Az I. osztályban a bajnok­ság állása: 1—2. Paks I. és TÁÉV I. 30,5—30,5, 3. Dom­bóvári VSE 26,5, 4. Bátaszék 24, 5. Dunaföldvár 16,5, 6. Szedres 4 ponttal. A másodosztályban az első három helyért folyik nagy küzdelem. A negyedik fordu­ló után kialakult az élboly, valamint a közép- és a sereg­hajtók csoportja. A hátra­lévő fordulók ugyan még hozhatnak változást, sőt meg­lepetést _J.s a másodosztály­ban, ahol a bajnokság állá­sa a következő: 1. Bonyhád 12,5, 2. TÁÉV II. 11, 3—5. Györköny I., Pincehely és Magyarkeszi 9—9, 6—7. Báta I. és Bölcske 8,5, 8. Tolna 8, 9. Regöly 5,5, 10. Paks II. 5, 11—12. Báta II. és Györköny II. 3,5—3,5 ponttal. Labdarúgás Országos bajnokság SERDÜLÖK: Szekszárdi Dózsa—Keszt­hely 2-0 (0-0). Szekszárd: Makovinyi — Papp, Varga, Bogos, Nagy, Juhász, Deli, Uzner, Hargitai, Kiss, Portik- hegyi. Csere: Füller, Szűcs. Edző: Lubastyik István. Vál­tozatos iramú mérkőzésen a helyzeteit jobban kihasználó szekszárdiak megérdemelten nyertek. Gólszerzők: Uzner, Füller. Jók: Bogos, Nagy, Hargitai. Olajbányász SE—Dombó­vári MSC 2-1 (2-0). Dombó­vár: Csipák — Varga II., Ács, Berki, Varga L, . Nagy, Horváth, Papp, Bencze, Csa­nádi, Szűcs. Csere: Kerényi. Edző: Egyed Lehel. Sok ki­hagyott helyzete és potyagól miatt vesztett a DMSC. Gól­szerző: Csanádi. Jók: Csaná­di, Ács. IFJÚSÁGIAK: Szekszárdi Dózsa—Keszt­hely 5-1 (0-1). Szekszárd: Hujbert — László, Lőrincz, Komáasmi, Fábián, Pap, Kiss, Dienes, Joó, Wirth, Szabó Gy. Csere: Fritschi, Csorbái, Tokai. Edző: Kovács István. Jó iramú találkozón szünet után nagy fölényben játszot­tak a dózsás ifik. Gólszer­zők: Fábián, Wirth, Szabó Gy., Kiss (11-esből), Fritschi. Jók: Fiábián, Dienes, Szabó Gy. Olajbányász SE—Dombó­vári MSC 5-0 (5-0). DMSC: Szalai — Zádori, Palánki, Antal, Harnóczi, Juhász, Hel- meczi, Farkas, Péter, Nagy, Kiss. Csere: Horváth. Meg­bízott edző: Varga László. Az első 45 percben teljesen ösz- szeroppant a dombóvári vé­delem, s ezzel eldőlt a két pont sorsa. Jók: Farkas, Kiss.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom