Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1981. április 26. Képújság 11 Egy sikertelen évad után... Filmgyártásunk kérdőjelei A maEyär filmkritikusok szokásos évi díjkiosztásán az idén ------------—-----nem adtak ki díjat, mert nem találtak arra érde­mes filmet, s csak egy forgatókönyvírót és két színészt jutalmaz­tak. Februárban zajlott le a magyar játékfilmek ’szemléje Buda­pesten. Mindkét esemény a filmművészet felé irányította a köz­vélemény figyelmét. Talán nem túlzás azt állítani: a haragvó közvéleményét. Mert a filmkritikusok legfeljebb megerősítették a közönség véleményét, hogy az elmúlt esztendő különösen gyénge termését hozta a ma­gyar filmművészetnek. Fel kell hát tenni a kérdést: miért? Egy­értelmű válaszok azonban nincsenek, legfeljebb újabb kérdések, amelyeket azért érdemes mégis megfogalmazni, mert ezek nélkül keresni sem lehet a jó válaszokat. Kezdjük hát az újabb kérdéseket ezzel: vajon a-magyar film­művészet gyengén áll-e tehetségek dolgában; vajon nem azért készül-e sok érdektelen film, mert valójában kevés a tehetség? Minden nemzeti elfogultság nélkül egyértelmű nemmel kell erre válaszolni. Ebből a szempontból — és csakis ebből a szempont­ból — érdemes a magyar filmek külföldi visszhangjára hivatkozni, ahol még ma is filmnagyhatalomnak kijáró elismeréssel foglalkoz­nak rendezőink munkáival. Teszik ezt minden érdek, vagy politikai sandaság nélkül, s ez már önmagában is jelentős érv művészeink tehetsége mellett. Ha tehát a rendezők tehetsége változatlan — mert miért veszett volna el az elmúlt tíz-tizenöt évben, ami már megvolt, sőt gyarapodott —, akkor a körülmények változtak meg. Ám ezekhez a változó körülményekhez talán nem alkalmazkodtak eléggé a magyar filmművészek? E kérdésben valószínűleg már az igazság sok eleme felfedezhető, de nézzük meg közelebbről, hogy való­ban így történt-e. Bizonyos jelek ugyanis ennek ellentmondani látszanak. Afig lehet vitatni, hogy a hetvenes években kibontakozott do- kumentarista-játékfilm stílus egyfajta válasz volt a valóság válto­zó körülményeire. Ezzel a módszerrel olyan részleteket, mai éle­tünk olyan izgalmas, aktuális ellentmondásait próbálták meg bemutatni, mint például káderkiválasztási módszereink fogyatékos­ságai (Jutalomutazás), a lakáshelyzet visszahatása az emberi kapcsolatokra (Családi tűzfészek), a fiatalok beilleszkedési nehéz­ségei (Filmregény), a társadalmi érdekkel való manipuláció (Harc­modor, Békeidő). Alig vitatható e filmek igazságtartalma, és az a hitelesség, ahogy ezeket megelevenítették a mozivásznon. Mégis felmerül a kérdés: jogos-e, indokolt-e e módszerre oly mértékben támaszkodni, hogy a közelmúltban még külön stú­diót is hoztak létre, hogy megfelelő műhelye legyen az ilyen típusú filmek létrehozóinak? E mondat után bizony nagyon indokolt a kérdőjel. Végül is a módszer születése óta több mint tíz év telt el, azokkal az információkkal, amelyeket ezek a filmek nyújtanak, ma már naponta találkozunk a tömegkommunikációs eszközök segítségével, de a mozgalmi élet különböző fórumain is. Felfede­zés értéke tehát megcsappant, ugyanakkor ez a módszer nem nagyon tud a művészi általánosítás szintjén többet mondani, mint magát a tényfeltárást, a közönség pedig e stílus lazasága, hosz- szadalmassága miatt soha nem látogatta tömegesen ezeket a filmeket. A legjobbakat sem. Ezért, ha egy időben a fejlődést, az újat reprezentálhatták is ezek a művek, e műfaj mindig is egyik oka volt annak, hogy a közönség legszélesebb rétegei távol ma­radtak a magyar filmektől. Az egyik kérdőjelünket tehát a doku- mentarizmus kapcsán bizony megválaszolatlanul a levegőben kell hagyni. Válaszolt persze más módon is a magyar film a megválto- ---------------------zott valóság kihívására. Ez a válasz elvont, abszt­rakt, szimbolikus történetvezetésű, különleges filmnyelvi eszközök­kel készült művekben jelentkezett. Olyan filmek születtek ebben a stílusban, mint a „Szabadíts meg a gonosztól”, vagy a „Csont- váry” és a „Psyché”. Vitathatatlanul nagy igényű munkák ezek, amelyekben az emberi és művészi lét izgalmas kérdéseire, a sze­mélyiség és a történelme mindig konfliktusokat hordozó változásai­ra keresték a választ megejtő, gyakran szemet gyönyörködtető látványélményeket is biztosítva,a nézőnek. Ügy tetszik - azonban, hogy az e stílusban alkotó művészek gondolatai még nem eléggé letisztultak, és ezt a zavarosságot a formaelemek tobzódásával próbálják elködösíteni. Mindez még a jóindulatú, nyitott néző számára is olyan rejtvényféjtési feladatokat ad, amiért önmagá­ban a látvány és a sikeres megfejtés esetén a gondolati vég­eredmény nem ad elég kárpótlást. Ilyenformán, ha a dokumenta- rizmus már nem nagyon lehet e korszak filmje, ez a szürrealisztikus stílus még nem lehet az. A valóság változásaira persze úgy is lehetett felelni, hogy a hagyományos filmes eszközrendszert próbálják meg a tartalmi elemekkel megújítani. Ehhez azonban valóban új tartalom és ki­finomult filmdramaturgia, filmtechnika szükségeltetik. Nem vélet­len, hogy az e stílusban alkotók szidják legtöbbet — rendszerint jogtalanul — az amerikai filmművészet hozzánk kerülő legjobb produkciót. Ezeknek a filmeknek ugyanis az a legjellemzőbb tu­lajdonságuk, hogy a hollywoodi iskola leghagyományosabb, a kö­zönség érzelmi reakcióit mesterien bekalkuláló módszereit meg­próbálták új tartalommal megtölteni. (Hair, Apokalipszis, stb.). Sajnos a mi filmeseink, akik nagyonis képesek az új tartalom fel­mutatására, nem eléggé járatosak ezekben a cseppet sem lebecsü­lendő filmdramaturgiai, technikai módszerekben. Néha, teljesen indokolatlanul le is nézik ezeket. S itt már nem is kell levegőbe hagyni a kérdőjeleket, hogy érzékeljük, miért nem találkozik a közönség elég nagy számban ezekkel a filmekkel. Marad még persze a hagyományos szórakoztató film néhány alapvető műfaja, mint a krimi, a kalandfilm és a vígjáték. Szám­talan próbálkozás után — sajnos — még mindig nem született eléggé meggyőző alkotás ezekben a műfajokban. A kalandfilm szinte teljesen hiányzik, a krimik legfeljebb a tisztes középszert érik el (Az áldozat), vígjáték pedig szinte alig születik. Aki ilyen­nel próbálkozik, mindjárt a szatíra felé tolja el a művet, ami pe­dig néhány ponton tökéletesen ellenkező érzelmi töltésű műfaj. (Az évad egyetlen kellemes meglepetése a műfajt színvonalasan felvállaló Vámmentes házasság volt.) Itt állunk hát a kérdőjelekkel egy gyenge évad után. Ha ---------------------valami biztatót mondhatunk talán éppen a ma­gyar filmművészek vitathatatlan tehetsége, s az a körülmény, hogy most talán rákényszerülnek őszintébben szembenézni azzal a valós helyzettel, ami a magyar film és a néző kapcsolatát jellemzi. BE RNÁTH LÁSZLÓ Műemlék könyvtárak A Budapesti Egyetemi Könyvtár „A magyar tudomány és irodalmi élet éltető anyja” — Mária Terézia nevezte így a nagyszombati egyetemet, amelyet Pázmány Péter ala­pított 1635-ben. Pázmány ez­zel a kezdeményezéssel — a korábbi tiszavirág létű egye­temek után — végre meg sze­rette volna alapozni a ma­gyar tudományosság jövőjét. Célját elérte. Még napjaink­ban is működik a nagyszom­bati egyetem utódja, a buda­pesti tudományegyetem. Sőt, az Egyetemi Könyvtárt is Pázmány egyetemalapításá­nak köszönhetjük. Hazánk e legrégibb fennmaradt gyűj­teményének alapját képező 300—400 kötet az akkori, fel­vidéken működő jezsuita kol­légiumokból került Nagy­szombatra. Az ezekből fenn­maradt 216 kötetet ma a könyvtár igazgatói szobájá­ban, külön szekrényben őr­kik. MASOIO'A SZTÁRAI MÁTYÁS Az Egyetemi Könyvtár unikumai között becses he­lyet foglal el az a kódex, amely a középkor legkedvel­tebb elbeszélésgyűjteményé­vel, a Románammal (Római történetek) kezdődik. Ezt a kódexet Sztáraii Mátyás má­solta 1474-ben. A szegény scriptort, aki valószínűleg nagy kedvelője volt a borital­nak, írás közben annyira gyötörte a «szomjúság, hogy a 82. levél egyik bekezdésének a végére ezt írta: Hogh yhat- pam. Néhány ritkaságát csere útján szerezte az Egyetemi Könyvtár. Egy ízben II. Ab­dul Hamin szultán volt a partner. Az orosz—török há­ború idején ugyanis az egye­temi ifjúság díszkarddal lep­A raktár te meg a szultánt, aki az ajándékért a törökdúlás óta Isztambulban őrzött 35 kó­dexet, köztük 11 Corvinát adott vissza az országnak. A Károlyi Mihály utcai épület alapozásakor pedig egy római kori befalazott kőre, egy Hu­nyadi címerrel díszített ka- pucsúcsra és egy Mátyás ki­rály palotájából származó oszlopfőre bukkantak. E lele­teket az akkori könyvtárigaz­gató, Toldy Ferenc átadta a Nemzeti Múzeumnak, s cse­rébe Bornemissza Péter 16. századi préd i kációgyű jtemé- nyét, a hazánkban nyomta­tott első könyvet, a Budai krónikát és Mátyás király 1488-ban, kiadott törvény- gyűjteményét kérte. A KÖLTÖZÉS TECHNIKÁJA KEMPELEN FARKASTÓL Miért, éppen Nagyszomba­ton alapította Pázmány Pé­ter az egyetemet? Bizonyára azért, mert 1635-ben Budán a török szultán uralkodott. S amennyire kézenfekvő ez a magyarázat, annyira egyér­telmű ' volt az is, hogy az egyetemnek, ha nem akar el­szigetelődni, Budára kell ke- .rülnie. De az egyetemnek az 1770-es éveikben csupán a könyvtára több miint 15 ezer kötetet számlált. Költözteté­se bonyolult feladatnak bizo­nyult. Ezért Mária Terézia Kempelen Farkast, a sakfcau- tomata feltalálóját bízta meg e nehéz technikai feladvány meg,oldásával. A költözködés két és fél hónapig tartott. Nagyszombattól V árszeredig szekérkaravénók vitték az egyetemet, s vele együtt a becsomagolt könyveket; in­nét pedig sószállító hajókon és tutajokon „esurgott” lefe­lé a Vágón, majd a Dunán az értékes rakomány. A Budai Vár nem sokáig adott otthont az egyetemnek. 1784-ben újabb költözködés következett. A cél most a Duna pesti oldala volt. A könyvtárat először a feren­ces kolostorban helyezték el. Szűk, sötét épületet kapott az intézmény, s ráadásul még a II. József által feloszlatott szemlélődő szerzetesrendek százezer kötetnyi könyvanya­ga is a nyakába zúdult. Tré­fásan azt is mondhatnánk, hogy ekkor kezdődött az egyetemi könyvtárnak a mai napig is tartó „nyomora”. A szűkös állapoton az i‘S csak átmenetileg segített, hogy 1876-ban felépült a mai épület, amely — sajnos — az utolsó olyan épület, amelyet tudományos könyvtár számá­ra terveztek. „NYOMORGÓ” KÖNYVTÁR Ez az eklektikus, neorene- szánsz stílusú palota már a maga korában sem volt mo­dem. Építésze, Skalnitzky Antal nyolc méter magas könyvtártermeket tervezett, így a felső polcokat csak ha­talmas támasztólétrák segít­ségével lehetett megközelíte­ni. Hosszú ideig se a gázvilá­gítást, se a villanyt nem en­gedték bevezetni a könyvtár­ba. Tűzveszélyesnek vélték, így az olvasóterem csak nap­világban volt nyitva. Ma el­lenkezőjére fordult a helyzet: az olvasóknak állandóan ter­mészetes fénynél kell tanul­mányozniuk a könyveket. A fényt adó tetőszerkezet üve­gének se járdája, se galériá- nincs. Nem lehet megtisztí­tani. Századunk elején a könyv­tár épületét modernizálták, minden talpalatnyi helyet igyekeztek kihasználni. A könyvtár azonban betelt. Most az egyetem épületeiben keresnek száraz, raktározásra Az Egyetemi Könyvtár olvasóterme MŰVÉSZÉI alkalmas pincéket és a 105 éves könyvtárépület tetőteré­nek beépítését tervezik. Ehhez előbb a házat kell stabilizálni. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a metró-épí­tés következtében a könyvtár alatti Duna-homok megcsú­szott, az épület kupolaszár­nyán és tétőpárkányaimi szemmel látható repedések keletkeztek. Az utolsó eme­let tartószerkezetei is. megsé­rültek, potyognak a gipszből készült isgrafittók és lizénák. A felújítás elodázhatatlan. A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL — Mikor kerül sor a tataro­zásra? — kérdeztem a könyvtár igazgató-helyette­sét, Marót Miklóst. — A Művelődési Mi­nisztérium illetékesei .a tata­rozás pontos dátumára nem tettek ígéretet. A kisebb ká­rok helyreállításához, a könyvtár működéséhez szük­séges felújításhoz, viszont folyamatosan biztosítják a pénzt. — Éspedig...? — Másfél millió könyvünk­re száll a minden résen be­hatoló, finom, zsíros, paku- rás, benzingőzös por. Beveszi magát a lapok közé, rátelep­szik a kötésekre. Raktáraink portalanítása működésünk! elengedhetetlen feltétele. A minisztérium biztosítja a megfelelő összeget, hogy ezt a feladatot külső munkaerővel Elvégeztethessük. — Sokat hallunk mostaná­ban az Egyetemi Könyvtár „omlásnak indult” kódexei­ről. Hírlik, hogy :a nedvesség- érzékeny pergamenek gom­básodnak; hogy a kódexek cserből, bodzából készült író- anyaga cserebomlásra lép a pergamennel, s ennek követ­keztében kiesnek az írott so­rok. Sőt, már az iniciálék is lazulnak. — Nem lehetett volna meg­előzni a bajt? Ügy tudom, a kódexek karbantartásának hatékony módszere a rend­szeres átl-apozás. — Ha így lenne, akkor kó­dexeinknek semmi bajuk sem volna. Kézirattárós kollégá­ink ugyanis minden eszten­dőben egyszer szellőztetik és végiglapozzák a kódexeket. Ügy látszik, gyakrabban kel­lett volna levegőztetni a la­pokat. De arról se feledkez­zünk meg, hogy ezek az 500— 600 éves könyvek nemcsak nálunk, hanem még a Vati­kánban is rongálódnak. Kó­dexeink megmentéséért per­sze mindent megteszünk, de az elindult bomlási folya­matot nehéz megállítani. * Az Egyetemi Könyvtárnak -feladata, hogy az egyetemi oktatást segítse. De nem vál­lalkozhat például arra, hogy az összes elsőéves magyar szakosnak a kezébe adja a kötelező irodalmat. Nem is várja senki, hogy ez a gyűj­temény a „tankönyvtár” fel­adatát töltse be, hiszen mun­káját kari olvasótermek, kol­légiumi tanulószobák segítik. Az Egyetemi Könyvtár a vallástörténet, a művelődés- történet, a középkori törté­nelem és a pszichológia te­rületén országos szakkönyv­tárként működő nyilvános gyűteimény. Bárki beiratkoz­hat ide, aki e tudományágak iránt érdeklődik. A „civil” olvasóik azonban jól teszik, ha a vizsgaidőszak napjaiban elkerülik a könyvtár olvasó­termét. Ekkor ugyanis a nyolcezer beiratkozotthoz kissé szűknek bizonyuló ol­vasóterem 120 helyéért csak az ELTE hallgatói verseng­hetnek. Minden évben két hónapig valóban egyetemi az Egyetemi Könyvtár. MÄTRAHÄZI ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom