Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
1981. április 26. NÉPÚJSÁG 9 Csodagyerek - „megrendelésre?” Nagy visszhangot keltett és sok vitát kavart Robert Gram amerikai milliomos elképzelése, aki művi úton akar zseniket „gyártani”. Terveiben évente közel száz csodagyerek „előállítása” szerepel — jelenítette ki nemrégiben egy, a New York Postaiak adott interjújában, ötletének lényege az, hogy olyan magas intelligenciájú, remek öröklött tulajdonságokkal rendelkező nőket kell toborozni akik hajlandók mesterséges megtermékenyítés .alanyai lenni. Megtermékenyítésüket olyan, az ismeretlenség homályában maradó férfiak spermájával hajítanák végre, akik kiemelkedő eredményeket értek el a tudomány és a technika terén. A kísérletre kaphatóak is már jó páran, bár sok amerikai híresség kategorikusan elutasította az ötletet, sőt fel is szólalt ellene. Az ellenkezők táborába tartozik a Nobel-díj as Ly- nu-s Pauling is. S miként vélekednek erről a Szovjetunióban? Vsze- volod Sztoletov, a biológiai tudományok doktora, a Szovjetunió Pedagógiai Akadémiájának elnöke szerint óriási műhiba a szociális problémák kulcsát, a tudós fők szaporításának módját az antropogenetikában keresni. Nem nagy jövőt jósol annak, hogy a tehetséges gyermekek születését „stimulálni” lehet. „A kiemelkedő egyéniségek nem rendelésre jönnek a világra — írja Artyom Dubrovin szovjet tudós — A tehetségeket meg kell találni és tudni kell felnevelni” Azt mondják, zseni mindig és mindenütt kevés született és kevés fog születni a jövőben is. Világra jövetelük nem függ siem a társadalmi rendszertől, sem az oktatási rendszertől, mert tehetségüket elsősorban az öröklődés határozza meg, és csak mellékkörülmény a környezet. E nézet képviselői minden reményüket a biológiai, nem pedig a szociális tényezőkbe helyezik... Van azonban egy másik nézet is, melyet tömören Evald Iljenkov szovjet professzor fogalmazott meg. Minden egyes gyermeknek van agy veleje, mely könnyen a legmagasabb szintű „ész szervévé” válhat. Az .azonban, hogy a gyermek eljut-e erre a színvonalra, vagy sem, elsősorban nem a géneken múlik, hanem mindenek fölött a szociális körülmények, a családi nevelés, az iskolai oktatás függvénye. Az a társadalom, amelyik nem fukarkodik az oktatásra és 'az egyéb szociális-kulturális célokra szánt összegekkel, állandóan tökéletesíti az általános, tömeges oktatás rendszerét és nem csak a „kiválasztottakkal” törődik, előbb vagy utóbb valóban „normává teszi” a magas szintű tehetséget, s így természetes jelenséggé válik az, ami régebbien csak a szerencsés kivételek kiváltsága volt. Elmélet? Lássuk előíbb a gyakorlatot. Emlékezzünk a Szovjetunió kulturális forradalmárnak időszakára, az 1920-as évekre, amikor a tíz éven felüliek többsége sem írni, sem olvasni nem tudott. A Szovjetunióban azóta már régen felszámolták az analfabétizmust; 1930- ban már kötelező volt az elemi iskola elvégzése, 1958- tól pedig senkit sem mentesítenek a nyolc osztály elvégzése alól. Jelenleg a foglalkoztatottak több mint tíz -százaléka rendelkezik felsőfokú képzettséggel, 1939-ben a diplomások aránya 1,3 százalék volt. Középiskolát a dologozók 71 százaléka végzett, míg negyven évvel ezelőtt ez az .arány 11 százalék volt. Hasonlítsunk össze néhány további adatot. A diplomás mérnökök és tudományos munkatársak száma ma a Szovjetunióban közel hatmillió, viszont a tudományos-technikai társaságok, az országos feltaláló- és újí- tótársaság tagjainak száma eléri .a húszmilliót. Nem is kevés közöttük- fáz „egyszerű munkás”, akik diploma nélkül, amatőrként, nem szerényebb eredményeket mutatnak föl, mint a „hivatásosak”. Ez csak azt bizonyítja, hogy a kiváló genetikai „élesztőnél” sokkal fontosabb az oktatás, a nevelés, a fejlesztés... „Természetesen, a sok tudás nem helyettesítheti az agyat, de a jó kapacitású agyvelő 'is tehetetlen a tudatlansággal .szemben” — írja Vagyim Mackevics feltaláló, a műszaki tudományok kandidátusa, az Ifjú Technikusok Központja (Moszkva) laboratóriumának vezetője. A legelső feladatok egyike, mélyet az iskolái nevelésnek kell megoldania, a gondolkodásra, az alkotásra való tanítás, szoktatás. Szerencsére sok olyan pedagógus van, aki az órákat a laboratóriumi kísérletezés atmoszférájával igyekszik megtölteni, és nem szentélyt csinál az osztályból, ahol szavai kinyilatkoztatásként hatnak. Létezik azonban egy olyan tudományos-oktatási hálózat, melynek keretében a Szovjetunió .tanulóifjúsága már korán megismerkedhet az alkotómunkával: a tudományos diákkörök, a szakkörök, a stúdiók, az ezernyi úttörőpalota, az Ifjú Technikusok klubjai és a gyerekek tervezőirodái mind a -kutató és az .alkotó tevékenységet igyekszenek a fiatalokkal mielőbb megszerettetni. Miután fellőtték a világűrbe az első szovjet szputnyi- kot. Nyugaton kezdtek érdeklődni a szovjet oktatási rendszer iránt. Hayman Rickover admirális megállapította, hogy a szovjet tízosztályos iskolát befejező fiatalok többségének a tudása áll 'azon a szinten, mint a legtehetségesebb amerikai másodéves főiskolásoké vagy egyetemistáké. Nem véletlen, hogy az utóbbi tíz év során .az évenként megrendezett tudományos-technikai kiállítások anyaga megnégyszereződött. Nemrégiben például 40 ezer ifjú alkotó állítatta ki munkáit, egy olyan országos verseny legjobbjai, melyen 17,5 millió fiú és lány vett részt. Nézzünk egy másik példát: az elmúlt 40 évben a Szovjetunióban a találmányok és az újítások száma megtízszereződött, eléri az ötmilliót. E mögött a „szellemi robbanás” mögött .nyilvánvalóan nem biológiai tényezők állnak, hanem a társadalom megnövekedett segítőkészsége. Minél fejlettebb az oktatási és a .nevelési rendszer, annál közelebb kerül hozzánk .annak a nehéz, de reális feladatnak a megoldása, hogy a tehetség a személyiség, a közösség és a társadalom szintjén egyaránt normává váljék. Lev Bobrov Vulkánok hazája Kamcsatka - nemzeti park A Kamcs atka-f élsz igét valójában nemzeti park. A Csendes-óceán partja —■ két természeti erő határa: a vízé és a földé. Gazdag növény- és élővilág található ezen a vidéken. Itt találnak búvóhelyre a rozmárok, táplálék- szerzés céljából felkeresik az óceán partját a medvék, a rókák, a nyulak és a szarvasok. Számtalan madárfajta fészkel a folyók és a tavak partján. A vulkánok — Kamcsatka jelképei. Sokan közülük ere- jükvesztve hallgatnak, mások fokozatosan kialusznak, ismét mások, hia nem is túl aktívak, de elevenek. Még füstölög a Tolbacsi'k. a Gore- llj „kéménye”, szüntelenül ontja a füstöt a Karimszkaja és a Kljucsevszkaja. A gejzírek — a vulkánikus folyamat jelenségei — egyenletes 'időszakonként víz- és gőzoszlopokat lövellnek ki. Erőteljes a hidratermikus tevékenység a Gejzírek völgyében, a Burljascsij és az Uzon vulkán tölcsérében. Nagy jelentősége van a termálvizeknek a növény- és állatvilág életében. A tavaik, mocsarak és folyók partján vadkacsák, szalonkák, haty- tyúk tanyáznak. Sok vízimadár itt is telel. Kamcsatka védett területein nem folytatnak gazdasági tevékenységet. A tudósok és a szakemberek feladata megőrizni az utókor számára ezt a hallatlan természeti Ikinoset. Múzeum a gőzösön A világ óceánjainak felfedezését bemutató kiállítást rendeztek be a szovjet expe- díciós flotta egyik legrégebbi hajója, a Vityj.az gőzös fedélzetén. A ha jó az elmúlt. három évtized alatt több mint egymillió kilométert tett meg a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceánon. A Vityjazzail végzett expedíció eredményéi alapján született meg a sokkötetes munka a Csendesóceánról. 1 Több energia A mostani ötéves tervidőszakban Jugoszláviában 50 százalékkal növelik az energiatermelést. A feladat megvalósításában jelentős szerep jut a barnaszénnel működő hőerőműveknek. A tervek szerint öt év alatt az országban 12 hasonló hőerőművet építenek fel, ezek összkapaci- tása eléri .a 3,4 millió kilowattot. Ezzel párhuzamosan növelik a bamaszéntermelést is. A becslések szerint Jugoszlávia barnaszénszükséglete 1985-re eléri az évi 60 millió tonnát. Grúz-magyar irodalmi kapcsolatok Tbilisziben működik a Sota Rusztaveliről elnevezett Grúz Irodalmi és Nyelvi Intézet. Munkatársai — mint az az lintézet nevéből is következik — mindenekelőtt anyanyelvi problémákkal foglalkoznak. Ezen kívül tolmácsokat képeznek, akik képesek grúz nyelvről idegen nyelvekre, illetve idegen nyelvekről grúz nyelvre fordítani. Az intézetnek gyakran vannak külföldi vendégei, akik hazájukban a grúz nyelvvel és irodalommal foglalkoznak. Az intézet filológusai élénken érdeklődnek a testvéri szocialista országok irodalma iránt. Manana Szaladze, az intézet tudományos munkatársa, a magyar irodalommal foglalkozik. Több éve dolgozik „A .grúz'—magyar irodalmi kapcsolatok” című kutatási témáján. — „A grúz—magyar irodalmi kapcsolatoknak” sok éves története van — mondja Manana. — Sikerült kiderítenem, hogy már a XIX. században, de különösen a XX. század elején a grúz irodalom elég ismert volt Mia.- gyiarországon, ahol többször kiadták Sota Rusztaveli. Ilja Csavesavadze és más kűiaisz- szikus grúz .alkotók műveit. Grúziában is érdeklődtek a magy ar irodalom és a magyar művészet iránt. Manana már hosszú évek óta gyűjti .a grúz költők és írók Magyarországon kiadott munkáit. Könyvtárában megtalálhatók a magyar írók és költők grúz nyelvre fordított, Tbilisziben kiadott művei is, többek között Móricz Zsig- montíé, fllikszáth Kálmáné, Móráé, Jókaié és másoké. Manana megtanult magyarul, íróink műveit eredetiben olvassa. Többször járt Magyarországon, sokszor megfordult az Országos Széchényi Könyvtárban. Üveg vagy arany? Ha ékszer - legyen igazi! Vajon ki rakott tüzet az első cseh üveg öntő kemencéje alatt? Ki bámult néha elragadtatással az üvegcsodára, amely a fáiVal élesztett tűz hevében, az üveghomofcból megszületett? Nem .tudjuk. Egy azonban bizonyos. Az időben, 1348-ban, amikor Prága királyi városban a Károly Egyetem megnyitotta kapuit, egy észak-csehországi kis település lakói kezében először csillant fel üveggyöngy. A cseh üvegfúvók évszázadokon át ontották az üveggyöngyök áradatát. Üj formákat találtak ki, szokatlan díszeket készítettek. A múlt század elején Bedrich Eger- míann az üveget addig soha nem látott színekkel gazdagította. És az üveget hamarosan a képzőművészek is birtokukba, vették. TEHETSÉG VIZSGA — TITOKBAN Az üveg- és az ékszerkészítés mesterévé nőtt egy fiatal cseh képzőművész, Vla- dena Víznerová. Ékszereit, melyeknek az üvegbe öntött fémek, finom rácsok és buborékok adják különlegességüket, s amelyeknek csiszolt A fémsavak játéka az üveggel felülete ragyogva veri vissza a fénysugarakat, százezrek csodálták meg Münchenben, Kölnben, Essenben, Bécsiben, Egyiptomban, Montrealban, Hamburgban, Bukarestben, Hágában, Tokióban, Brüsz- szelben és természetesen Budapesten. , — Az üveget már gyermekkoromban nagyon szerettem. Még üvegből készült levélnehezékeket is gyűjtöttem. Édesapám persze kijelentette, hogy csakis a vegyészeinek van jövője. így az elemi iskolából a vegyipari technikumba kellett mennem. Itt pontosan három hétig bírtam ki. Akkor tatokban tehetségvizsgát tettem le az észak-csehországi Kame- nicky Senovban, az üvegipari technikumban. Amikor itt 196.1-ben végeztem, a Sfclo Union Teplicenél kezdtem dolgozni. — Dehát ott nem ékszert gyártanak!? — Nem-. De látja, nekik köszönhetem, hogy eljutottam az ékszerig. Munkám ugyan eléggé műszaki jellegű volt, de állandó kapcsolatban voltam az anyaggal,, s ez sokat jelent. Ebben az időben szabadalmaztatta Csehszlovákia az új eljárást, a fém üvegbe olvasztását. Többször' láttam ezt és fel- lelkesített. Arra gondoltam, hogy ezzel a módszerrel nagy felületeket készítek, amelyeket az építőművészetben alkalmazhatnak. Rengeteg képzőművészeti ötletem volt, de nem ismertem a technikáját. Egyszerűen semmi nem sikerült. Egy ideig nagyon szerencsétlennek éreztem magam. Aztán — egy időre — felhagytam az álmodozással. Visszatértem a legalap- vetőhb kérdésekhez. Megpróbáltam apró tágyakat kíészíÉkszer, beolvasztott mintával teni. Egy napon eszem.be ötlött, hogy a tárgyakat, amelyeket készítek, ékszernek használhatnák a nők. MINIATŰR ALKOTÁSOK — Miikor volt ez? — 1964-ben. Azóta otthon papíron megrajzolom az ékszerek tervét. A rajzok szerint készítem el a fóliákat és a fémsavakat, amelyekkel a szín- és a fémhatést érem el. Miniatűr reliefeket készítek. Amikor .már több darab elkészült, elviszem azokat az üveggyárba. Ott az üvegfúvó az üvegmasszát a megbeszélt terv szerint a fémlapra csepegteti. Erre az üvegmasszára helyezem a reliefet. Az üvegfúvó ekkor új masszát csepegtet rá és berakja a hűtőszekrénybe. Ezeket a félkész darabokat visszaviszem Prágába és elgondolom, hogyan csiszolóra majd ki őket. Az én terveim szerint készíti Otlakar Riegel ötvös a nyakláncokat, karpereceket, nyakpántokat, a szilárd és csuklós tartókat, amelyek meghatározzák az ékszer végleges alakját. MAGDA HRABAKOVA (ORBIS) Kamcsatka fenséges természeti világa. Melegvízű vízesés. Hattyúk a melegvízű tóban, amely soha nem fagy be.
