Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
XXXI. évfolyam, 96. szám. ARA: 1,40 Ft. 1981. április 25., szombat Mai számunkból ÉVFORDULÓ A FORDULAT ÉVÉBEN (2. old.) A BONYHÁDI ‘ NYITOTT HÁZ (3. old.) SZAKSZERVEZETI ÉLET (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT SZÉNBÁNYÁSZÁT MÁRKUS-HEGYEN (3. old.) Eltartottak és eltartók A címben megjelölt két fogalom ma már nemcsak a tudomány, vagy mondjuk a pénzügyi szakemberek mindennapos témája, hanem szinte mindenkié. Társadalmunk fejlődéséből következik ez, nevezetesen abból a tényből, hogy az életszínvonal emelkedése, az élet- körülmények javulása — amely a felszabadulás óta nagy eredménye a dolgozó népnek — kitolta az átlagéletkor felső határát. Ennek megfelelően olyan sok idős, nyugdíjas ember él az országban, amennyi még sohasem. Az élet minden embernek csak egyszeri adománya és lehetősége, ezért ha több jut belőle — azt egyértelműen eredménynek kell elkönyvelnünk. Még inkább büszkék lehetünk rá, ha tudjuk, hogy az adott ország kulturáltságának, a nép jólétének is jellemző tünete az, hogy milyen magas az életkor az adott helyen. Nálunk jóval alacsonyabb volt a felszabadulás előtt, mint most, s a világ igen sok országában, különösen ott, ahol a nyomor, sőt az éhezés még százezreket, milliókat sújt, korunkban is jóval rövidebb ideig élnek az emberek. Más kérdés persze, és csöppet sem kis kérdés, hogy a nép által megteremtett jobb körülményekből származó plusz évek hogyan telnek el, milyen tartalmat kapnak, mennyi örömöt, jót, szépet nyújtanak. E tekintetben jócskán akadnak még gondok, sürgős tennivalók is nálunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a gondok távolról sem csupán anyagi vagy szervezési természetűek, bár ezek a legszembeötlőbbek és talán a legsürgetőbbek is. De van mit tennünk az egész problémakör kezelésében, az új társadalmi jelenséghez való viszonyban jelentkező káros tendenciák ellen is. Ezek közül egyet igyekszik nevén nevezni írásunk címe. Mert azt tapasztaljuk, mintha élne olyan hajlam, amely leegyszerűsítő módon két nagy csoportra osztja a társadalmat: az eltartókra és az eltartottakra. Van ennek a megközelítési módnak, persze jelentős igazságtartalma, hiszen valóban azok az eltartók általában, akik még munkás éveiket élik, tehát előállítják azokat az értékeket az anyagi és szellemi műhelyekben egyaránt, amelyek révén a társadalom fönntartja, s fejleszti önmagát, s amelyekkel — természetesen — módja nyílik arra is, hogy gondoskodjék azokról, akik értéktermelő munkát még nem, vagy már nem végezhetnek. Azokról akik még nem végezhetnek, tehát a gyerekekről, a diákokról, stb. ez alkalommal nem szólunk, de azokról, akik már nem értéktermelők — szeretnénk említést tenni. Ugyanis ez ügyben gyakran a szemlélet torzulásaival találkozhatunk. Mert nemcsak méltánytalan és igazságtalan, hanem kifejezetten káros volna a nyugdíjkorhatártól számítani az eltartottak csoportját. Részint azért, mert ez nagyon gyakran formailag sem igaz, hiszen az élet számtalan területén dolgoznak és jó, hogy még dolgoznak! — olyanok, akik már betöltötték 60., vagy — ha nők — 55. életévüket. De sántít ez az „eltartottak” megjelölés másképp is. Sok nálunk az úgynevezett alacsony nyugdíjú ember, problémájuk megoldása (amint arról a közelmúlt hónapokban a belpolitikai élet legmagasabb fórumain is szó volt) legsürgetőbb feladataink egyike. De hányszor látunk példát arra, hogy még az ilyen kicsinyke nyugdíjból is jut valami a gyereknek, meg az unokának, meg a másik öreg rokonnak. Hányszor láthatjuk, hogy a szerény nyugdíjjal rendelkező idős emberek mennyi erőfeszítéssel igyekeznek bizonyítani, hogy nem akarnak eltartottakká válni. Hogy tudnak úgy takarékoskodni. ahogy gyermekeik meg unokáik bizony nem mindig tudnak. És milyen sokan vannak az úgynevezett eltartottak között, akik nyugdijuk mellett még most is kereső emberek. És mekkora szükség van még a tapasztalatukra, a türelmükre, a bölcsességükre, milyen sok vállalatnál, intézménynél válik sokszoros haszonná az a néhány óra is, amit nyugdíjasként munkával tölthetnek el, hiszen többnyire éppen olyan feladatokat látnak el, amilyeneket nélkülük alig, vagy egyáltalán nem tudna jól elvégeztetni, megoldani a társadalom, ök lennének hát az eltartottak, akik még idős korukban is segitenek? (Egyébként a statisztika inaktív keresőknek minősíti a nyugdíjasokat.) Végül említsük meg témánk egy el nem hanyagolható morális vonatkozását. Eltartott—eltartó—eltartott: így is ábrázolható az ember életútja. De azokat, akik évtizedekig eljártok voltak, a mai eltartók ne becsüljék le, hiszen azt is nekik köszönhetik, hogy ma eltartók lehetnek. És gondoljanak arra, hogy akiket ma ők eltartanak, azok fogják egyszer őket eltartani. Olyan példák, olyan szemlélet, olyan társadalmi gyakorlat alapján, amilyet tőlük látnak. Cs. I. Ünnepségek Szekszárdon Kiváló vállalatok Pénteken délután ünnepség volt a Szekszárd—Paksi Vízi- társulatnál : a MEDOSZ és az Országos Vízügyi Hivatal által adományozott Kiváló Vállalat kitüntetésről szóló oklevelet ekkor adta át Császár József, a megyei tanács elnökhelyettese, a vízügyi társulatok országos választmányának elnöke. Az ünnepi gyűlésen a társulat dolgozóit a magas elismerés alkalmából köszöntötte K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára és Soltész István, az OVH főosztályvezetője. Az ünnepségen felszólaló dr. Fe- renczi József, a KözépnDu- nántúli Vízműtársulásók igazgatója bejelentette,' hogy a területi versenyben ezúttal is a szekszárd—paksi társulat lett az első. A megtisztelő kitüntetést a társulat az elmúlt öt év során végzett jó munkájával érdemelte ki. Az egy dolgozóra jutó évi termelési értéket ez alatt 118 ezer forintról 195 ezer forintra növelte. A közép-dunántúli társulatok versenyében az öt év alatt négy ízben elsők, egyszer másodikak voltak és a társulatok országos vetélkedőjében Tegnap délelőtt tartotta Szekszárdon, a megyei művelődési központ márványtermében a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének küldött- közgyűlése első félévi ülését. Lakos József elnök köszöntötte a küldötteket és a vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglaló K. Papp Józsefet, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Kálmán Gyulát, a megyei tanács elnökhelyettesét, majd megnyitotta á tanácskozást. Javaslatára a testület elfogadta az 1981. évi munkatervet, majd tudomásul vet1977-ben elnyerték az OVH által felajánlott versenyzászlót is. Az egész kollektívát megtisztelő kiváló vállalati cím átadásával egyidejűleg vette át az OVH elnöke által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést Huth József és Kerekes Miklós igazgatóhelyettes, Rickert Sebestyén, a Gagarin aranykoszorús szocialista brigád vezetője és Rajna Gyula kotróm ester. Kiváló kitüntetést kapott további 13, SZOT-oklevélet pedig 3 társulati dolgozó. * Ünnepséget tartott tegnap délelőtt Szekszárdon a Tolna megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat is. Az ünnepségen Fabók Zoltán, a SZOT tagja, a BVDSZ központi vezetőségének elnöke méltatta a megyénkbeli kollektíva elmúlt évi munkáját, amelynek elismeréséként elnyerték az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a HVDSZ Elnöksége „Kiváló Vállalat” kitüntetését. Az ezt tanúsító oklevelet Esküdt Lajos, a vállalat igazgatója vette át, rozatok végrehajtásáról szóló jelentést. Ezután Horváth József, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegészítést a mezőgazdasági szövetkezetek 1980. évi gazdálkodásának és 1981. évi tervkészítésének tapasztalatairól szóló beszámolóhoz. Mind az írásos beszámoló, mind a megyei titkár szóbeli kiegészítése, mind a vita — amelyben felszólalt K. Papp József is és a megyei pártbizottság nevében köszönetét mondott a szövetkezetek vezetőinek, tagságának az 1980. évi jó munkáért, gazdálkodásért és szólt az eredményekről, felmajd megemlékezett május elsejéről, s felidézte a vállalat 1949-es megalakulása óta megtett utat. Elmondotta többek között, hogy nőtt a vállalatnál a munka termelékenysége, a kéményseprőipari árbevételük tavaly 10,4, tüzeléstechnikai árbevételük pedig 69,5 százalékkal haladta meg az 1979. évit. Felszólalt az ünnepségen dr. Szabópá'l Antal, a megyei tanács elnöke. Beszélt a megye fejlődéséről, az elmúlt esztendők eredményeiről, amelyeknek e kollektíva tagjai is részesei, s szólt a további feladatokról. Csöglei István alezredes, megyei tűzoltóparancsnokhelyettes a vállalati tevékenység és a tűzvédelem ösz- szefüggéseiről beszélt, s ezután kitüntetések, jutalmak átadására került sor. „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést kapott Szabó Vilmos, a vállalat SZB-titkára, két brigád szocialista címet ért el, kettő pedig annak bronz fokozatát érdemelte ki. „A Vállalat Kiváló Dolgozója” kitüntetésben hárman, igazgatói dicséretben öten részesülték. adatokról — azt tükrözte, hogy a megye termelőszövetkezeteinek többsége eredményesen gazdálkodott az elmúlt esztendőben. A szövetkezeti tagok és vezetők áldozatos és céltudatos munkája, valamint a szakszerűen alkalmazott technika és munkaszervezés mérsékelte a szeszélyes időjárás hatásait, a szövetkezetek sikeresen alkalmazkodtak az adott közgazdasági feltételekhez. A kukorica kivételével emelkedtek a termésátlagok, nőtt a termelési érték és nyereség — az előbbi meghaladja a hatmilliárd (Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította a Munka Törvénykönyvét. A rendelkezések szerint a heti munkaidő 42 óra, ezzel összefüggésben — a munkaidő-alap védelmében — az ebédidő kiadásának rendje is módosul. A törvényerejű rendelet 1981. július 1-ón lép hatályba és rendelkezéseit az ötnapos munkahét bevezetésének időpontjától kell alkalmazni. Az Elnöki Tanács módosította az anyakönyvekről és a házasságkötési eljárásról szóló törvényerejű rendeletet. Az anyakönyvezési eljárás egyszerűsítése érdekében a törvényerejű rendelet mentesíti az eljáró hivatalokat az anyakönyvi másodpéldányok készítésének kötelezettsége alól. Hozzájárult az Elnöki Tanács ahhoz, hogy az Elnöki Tanács aranygyűrűjének adományozásával az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen három, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egy, a József Attila Tudományegyetemen egy, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen égy, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetemen egy végzett diplomást kitüntetéses doktorrá avassanak. Az Elnöki Tanács megfosztott magyar állampolgárságától öt külföldön tartózkodó személyt, akik bűnöző életmódjukkal, illetőleg az állampolgári hűség súlyos megsértésével arra érdemtelenekké váltak. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb folyamatban lévő ügyekben döntött. A TESZÖV küldöttközgyűlése te a lejárt határidejű hatáFidel Castro fogadta Marjai Józsefet Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, az állam- és minisztertanács elnöke csütörtökön este találkozott Marjai Józseffel, az MSZMP KB tagjával, a Minisztertanács elnökhelyettesével, a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság havannai ülésszakán részt vevő delegáció vezetőjével. Az elvtársi és baráti hangulatú eszmecserén megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, áttekintették a két ország közötti kapcsolatok erősítésének témáját, valamint a gazdasági együttműködés fejlesztéséhek feladatait. A találkozón kubai részről részt vett Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP PB tagja, az állam- és minisztertanács elnökhelyettese, és Jósé Ramón Fernandez miniszterelnök-helyettes, az együttműködési kormányközi bizottság kubai társelnöke. Jelen volt Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete. Autóbusz-pályaudvar Dunaföldváron Dunaföldvár központjában új autóbusz-pályaudvar ép ül, a terv szerint június közepén adják át. A beruházáshoz közösen biztosította a pénzt a Volán, az Utasellátó Vállalat és a dunaföldvári Nagyközségi Tanács. Az építést a tanács brigádja végzi el. Tizenkét kocsiállás és hat tartalékállás lesz a dunaföldvári pályaudvaron, amely igen nagy forgalomra számíthat. G. J.—G. K.
