Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-25 / 96. szám

XXXI. évfolyam, 96. szám. ARA: 1,40 Ft. 1981. április 25., szombat Mai számunkból ÉVFORDULÓ A FORDULAT ÉVÉBEN (2. old.) A BONYHÁDI ‘ NYITOTT HÁZ (3. old.) SZAKSZERVEZETI ÉLET (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT SZÉNBÁNYÁSZÁT MÁRKUS-HEGYEN (3. old.) Eltartottak és eltartók A címben megjelölt két fogalom ma már nemcsak a tudomány, vagy mondjuk a pénzügyi szakemberek mindennapos témája, hanem szinte mindenkié. Társa­dalmunk fejlődéséből következik ez, nevezetesen abból a tényből, hogy az életszínvonal emelkedése, az élet- körülmények javulása — amely a felszabadulás óta nagy eredménye a dolgozó népnek — kitolta az átlag­életkor felső határát. Ennek megfelelően olyan sok idős, nyugdíjas ember él az országban, amennyi még soha­sem. Az élet minden embernek csak egyszeri adománya és lehetősége, ezért ha több jut belőle — azt egyértelműen eredménynek kell elkönyvelnünk. Még inkább büszkék lehetünk rá, ha tudjuk, hogy az adott ország kultu­ráltságának, a nép jólétének is jellemző tünete az, hogy milyen magas az életkor az adott helyen. Nálunk jóval alacsonyabb volt a felszabadulás előtt, mint most, s a világ igen sok országában, különösen ott, ahol a nyo­mor, sőt az éhezés még százezreket, milliókat sújt, ko­runkban is jóval rövidebb ideig élnek az emberek. Más kérdés persze, és csöppet sem kis kérdés, hogy a nép által megteremtett jobb körülményekből szár­mazó plusz évek hogyan telnek el, milyen tartalmat kapnak, mennyi örömöt, jót, szépet nyújtanak. E tekin­tetben jócskán akadnak még gondok, sürgős tennivalók is nálunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a gondok távolról sem csupán anyagi vagy szervezési termé­szetűek, bár ezek a legszembeötlőbbek és talán a leg­sürgetőbbek is. De van mit tennünk az egész prob­lémakör kezelésében, az új társadalmi jelenséghez való viszonyban jelentkező káros tendenciák ellen is. Ezek közül egyet igyekszik nevén nevezni írásunk címe. Mert azt tapasztaljuk, mintha élne olyan hajlam, amely le­egyszerűsítő módon két nagy csoportra osztja a társa­dalmat: az eltartókra és az eltartottakra. Van ennek a megközelítési módnak, persze jelentős igazságtartalma, hiszen valóban azok az eltartók álta­lában, akik még munkás éveiket élik, tehát előállítják azokat az értékeket az anyagi és szellemi műhelyekben egyaránt, amelyek révén a társadalom fönntartja, s fejleszti önmagát, s amelyekkel — természetesen — módja nyílik arra is, hogy gondoskodjék azokról, akik értéktermelő munkát még nem, vagy már nem vé­gezhetnek. Azokról akik még nem végezhetnek, tehát a gyere­kekről, a diákokról, stb. ez alkalommal nem szólunk, de azokról, akik már nem értéktermelők — szeretnénk említést tenni. Ugyanis ez ügyben gyakran a szemlélet torzulásaival találkozhatunk. Mert nemcsak méltányta­lan és igazságtalan, hanem kifejezetten káros volna a nyugdíjkorhatártól számítani az eltartottak csoportját. Részint azért, mert ez nagyon gyakran formailag sem igaz, hiszen az élet számtalan területén dolgoznak és jó, hogy még dolgoznak! — olyanok, akik már be­töltötték 60., vagy — ha nők — 55. életévüket. De sántít ez az „eltartottak” megjelölés másképp is. Sok nálunk az úgynevezett alacsony nyugdíjú ember, problémájuk megoldása (amint arról a közelmúlt hó­napokban a belpolitikai élet legmagasabb fórumain is szó volt) legsürgetőbb feladataink egyike. De hányszor látunk példát arra, hogy még az ilyen kicsinyke nyug­díjból is jut valami a gyereknek, meg az unokának, meg a másik öreg rokonnak. Hányszor láthatjuk, hogy a szerény nyugdíjjal rendelkező idős emberek mennyi erőfeszítéssel igyekeznek bizonyítani, hogy nem akar­nak eltartottakká válni. Hogy tudnak úgy takarékos­kodni. ahogy gyermekeik meg unokáik bizony nem mindig tudnak. És milyen sokan vannak az úgynevezett eltartottak között, akik nyugdijuk mellett még most is kereső emberek. És mekkora szükség van még a tapasztala­tukra, a türelmükre, a bölcsességükre, milyen sok vál­lalatnál, intézménynél válik sokszoros haszonná az a néhány óra is, amit nyugdíjasként munkával tölthet­nek el, hiszen többnyire éppen olyan feladatokat lát­nak el, amilyeneket nélkülük alig, vagy egyáltalán nem tudna jól elvégeztetni, megoldani a társadalom, ök lennének hát az eltartottak, akik még idős korukban is segitenek? (Egyébként a statisztika inaktív keresőknek minősíti a nyugdíjasokat.) Végül említsük meg témánk egy el nem hanyagol­ható morális vonatkozását. Eltartott—eltartó—eltartott: így is ábrázolható az ember életútja. De azokat, akik évtizedekig eljártok voltak, a mai eltartók ne becsül­jék le, hiszen azt is nekik köszönhetik, hogy ma eltar­tók lehetnek. És gondoljanak arra, hogy akiket ma ők eltartanak, azok fogják egyszer őket eltartani. Olyan példák, olyan szemlélet, olyan társadalmi gyakorlat alapján, amilyet tőlük látnak. Cs. I. Ünnepségek Szekszárdon Kiváló vállalatok Pénteken délután ünnepség volt a Szekszárd—Paksi Vízi- társulatnál : a MEDOSZ és az Országos Vízügyi Hivatal ál­tal adományozott Kiváló Vál­lalat kitüntetésről szóló okle­velet ekkor adta át Császár József, a megyei tanács el­nökhelyettese, a vízügyi tár­sulatok országos választmá­nyának elnöke. Az ünnepi gyűlésen a társulat dolgozóit a magas elismerés alkalmá­ból köszöntötte K. Papp Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára és Soltész István, az OVH főosztályvezetője. Az ünnepségen felszólaló dr. Fe- renczi József, a KözépnDu- nántúli Vízműtársulásók igazgatója bejelentette,' hogy a területi versenyben ezúttal is a szekszárd—paksi társulat lett az első. A megtisztelő kitüntetést a társulat az elmúlt öt év so­rán végzett jó munkájával érdemelte ki. Az egy dolgo­zóra jutó évi termelési érté­ket ez alatt 118 ezer forintról 195 ezer forintra növelte. A közép-dunántúli társulatok versenyében az öt év alatt négy ízben elsők, egyszer másodikak voltak és a társu­latok országos vetélkedőjében Tegnap délelőtt tartotta Szekszárdon, a megyei mű­velődési központ márvány­termében a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkeze­tek Szövetségének küldött- közgyűlése első félévi ülését. Lakos József elnök köszön­tötte a küldötteket és a ven­dégeket, köztük az elnök­ségben helyet foglaló K. Papp Józsefet, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Kálmán Gyulát, a me­gyei tanács elnökhelyette­sét, majd megnyitotta á ta­nácskozást. Javaslatára a testület elfo­gadta az 1981. évi munka­tervet, majd tudomásul vet­1977-ben elnyerték az OVH által felajánlott versenyzász­lót is. Az egész kollektívát meg­tisztelő kiváló vállalati cím átadásával egyidejűleg vette át az OVH elnöke által ado­mányozott Kiváló Munkáért kitüntetést Huth József és Kerekes Miklós igazgatóhe­lyettes, Rickert Sebestyén, a Gagarin aranykoszorús szo­cialista brigád vezetője és Rajna Gyula kotróm ester. Ki­váló kitüntetést kapott továb­bi 13, SZOT-oklevélet pedig 3 társulati dolgozó. * Ünnepséget tartott tegnap délelőtt Szekszárdon a Tolna megyei Kéményseprő és Tü­zeléstechnikai Szolgáltató Vállalat is. Az ünnepségen Fabók Zoltán, a SZOT tagja, a BVDSZ központi vezető­ségének elnöke méltatta a megyénkbeli kollektíva el­múlt évi munkáját, amely­nek elismeréséként elnyerték az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter és a HVDSZ Elnöksége „Kiváló Vállalat” kitüntetését. Az ezt tanúsító oklevelet Esküdt Lajos, a vállalat igazgatója vette át, rozatok végrehajtásáról szóló jelentést. Ezután Horváth József, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegészítést a mezőgazdasági szövetkezetek 1980. évi gazdálkodásának és 1981. évi tervkészítésének tapasztalatairól szóló beszá­molóhoz. Mind az írásos be­számoló, mind a megyei tit­kár szóbeli kiegészítése, mind a vita — amelyben felszólalt K. Papp József is és a megyei pártbizottság nevében köszönetét mondott a szövetkezetek vezetőinek, tagságának az 1980. évi jó munkáért, gazdálkodásért és szólt az eredményekről, fel­majd megemlékezett május elsejéről, s felidézte a válla­lat 1949-es megalakulása óta megtett utat. Elmondotta töb­bek között, hogy nőtt a vál­lalatnál a munka termelé­kenysége, a kéményseprőipari árbevételük tavaly 10,4, tüze­léstechnikai árbevételük pe­dig 69,5 százalékkal haladta meg az 1979. évit. Felszólalt az ünnepségen dr. Szabópá'l Antal, a megyei tanács elnöke. Beszélt a me­gye fejlődéséről, az elmúlt esztendők eredményeiről, amelyeknek e kollektíva tag­jai is részesei, s szólt a to­vábbi feladatokról. Csöglei István alezredes, megyei tűzoltóparancsnok­helyettes a vállalati tevé­kenység és a tűzvédelem ösz- szefüggéseiről beszélt, s ez­után kitüntetések, jutalmak átadására került sor. „Kivá­ló Munkáért” miniszteri ki­tüntetést kapott Szabó Vil­mos, a vállalat SZB-titkára, két brigád szocialista címet ért el, kettő pedig annak bronz fokozatát érdemelte ki. „A Vállalat Kiváló Dolgozó­ja” kitüntetésben hárman, igazgatói dicséretben öten ré­szesülték. adatokról — azt tükrözte, hogy a megye termelőszö­vetkezeteinek többsége eredményesen gazdálkodott az elmúlt esztendőben. A szövetkezeti tagok és veze­tők áldozatos és céltudatos munkája, valamint a szak­szerűen alkalmazott technika és munkaszervezés mérsé­kelte a szeszélyes időjárás hatásait, a szövetkezetek si­keresen alkalmazkodtak az adott közgazdasági feltéte­lekhez. A kukorica kivételé­vel emelkedtek a termésát­lagok, nőtt a termelési ér­ték és nyereség — az előb­bi meghaladja a hatmilliárd (Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelet­tel módosította a Munka Törvénykönyvét. A rendel­kezések szerint a heti mun­kaidő 42 óra, ezzel összefüg­gésben — a munkaidő-alap védelmében — az ebédidő kiadásának rendje is módo­sul. A törvényerejű rendelet 1981. július 1-ón lép hatály­ba és rendelkezéseit az öt­napos munkahét bevezeté­sének időpontjától kell al­kalmazni. Az Elnöki Tanács módo­sította az anyakönyvekről és a házasságkötési eljárásról szóló törvényerejű rendele­tet. Az anyakönyvezési el­járás egyszerűsítése érdeké­ben a törvényerejű rendelet mentesíti az eljáró hivatalo­kat az anyakönyvi másod­példányok készítésének kö­telezettsége alól. Hozzájárult az Elnöki Ta­nács ahhoz, hogy az Elnöki Tanács aranygyűrűjének ado­mányozásával az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen három, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen egy, a Jó­zsef Attila Tudományegye­temen egy, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen égy, valamint a Szegedi Or­vostudományi Egyetemen egy végzett diplomást kitün­tetéses doktorrá avassanak. Az Elnöki Tanács meg­fosztott magyar állampolgár­ságától öt külföldön tartóz­kodó személyt, akik bűnöző életmódjukkal, illetőleg az állampolgári hűség súlyos megsértésével arra érdemte­lenekké váltak. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb folyamat­ban lévő ügyekben döntött. A TESZÖV küldöttközgyűlése te a lejárt határidejű hatá­Fidel Castro fogadta Marjai Józsefet Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, az állam- és minisztertanács elnöke csütörtökön este találkozott Marjai Józseffel, az MSZMP KB tagjával, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével, a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság havannai ülésszakán részt vevő dele­gáció vezetőjével. Az elvtársi és baráti han­gulatú eszmecserén megvi­tatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, áttekin­tették a két ország közötti kapcsolatok erősítésének té­máját, valamint a gazdasági együttműködés fejlesztésé­hek feladatait. A találkozón kubai részről részt vett Carlos Rafael Rod­riguez, a Kubai KP PB tag­ja, az állam- és miniszter­tanács elnökhelyettese, és Jósé Ramón Fernandez mi­niszterelnök-helyettes, az együttműködési kormány­közi bizottság kubai társel­nöke. Jelen volt Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete. Autóbusz-pályaudvar Dunaföldváron Dunaföldvár központjában új autóbusz-pályaudvar ép ül, a terv szerint június kö­zepén adják át. A beruházáshoz közösen biztosította a pénzt a Volán, az Utasellátó Vállalat és a dunaföldvári Nagyközségi Tanács. Az építést a tanács brigádja végzi el. Tizenkét kocsiállás és hat tartalékállás lesz a dunaföldvári pályaudvaron, amely igen nagy forgalomra számíthat. G. J.—G. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom