Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. április 16. A gazdasági tervek vitája az NSZEP X. kongresszusán KDZ LE IUI E lU V Szerdán, a Német Szocia­lista Egységpárt X. kongresz- szusának utolsó előtti nap­ján folytatódott a vita az 1981—85-ös népgazdasági terv direktívái felett. A legtöbb felszólaló aláhúzta, hogy mi­lyen rendkívül szoros össze­függésnek kell lennie a nép­gazdaság fejlesztése és a pártnak az életszínvonal eme­lését célzó politikája között. Szerdán ismét egész sor külföldi küldöttség látogatott el berlini, illetőleg vidéki ipari és mezőgazdasági üze­mekbe, tudományos és kultu­rális intézményekbe, és el­ismerését fejezte ki az NDK dolgozóinak a fejlett szocia­lista társadalom építésében elért sikereikért. Ronald Reagan amerikai elnöknek az űrhajósokhoz in­tézett üzenete szerint a Co­lumbia űrrepülőgép első si­keres repülése „új korsza­kot nyitott az űrutazások tör­ténetében”. A kaliforniai Bryden re­püléskutató központban, ahova a keddi leszállás után John Youngot és Robert Crippent, a Columbia két pi­lótáját vitték, a családtagok fogadták az úttörő vállalko­zás résztvevőit. A kormány­zat részéről James Baker, a fehér házi apparátus vezető­je Reagan tanácsadója üd­vözölte a két űrhajóst. Az űrkomp kedden, ma­gyar idő szerint húsz óra 21 perckor ereszkedett le az elő­re kijelölt leszállóhelyen, a kaliforniai Edwards légi- támaszpont közelében, egy kiszáradt tó medrébe, amely nyolckilométeres kifutást biztosított a nagy sebesség­gel érkező űrhajó számára. Leszállás után a Columbia körül előbb a hajtóművek veszélyes gázszivárgását el­lenőrizték, amely korábban két szerelő halálát okozta a Kennedy űrrepülőtéren. Young csak egy órával az érkezést követően, az első orvosi ellenőrzés után lépett ki az űrhajóhoz csatlakozta­tott vizsgálókocsiból. Crip- penre további tíz percet vár­tak az amerikai tv-állomá- sok nézői és az a 150 ezer ember, aki az Edwards légi­A kongresszusi vitában el­hangzott felszólalások közül érdemes kiemelni Wolfgang Junker KB-tag, építésügyi miniszter beszédét. Junker hangsúlyozta, hogy az NDK- ban 1990-ig megoldják a lakáskérdést, azaz addig min­den arra rászoruló családnak önálló lakása lesz. Ez a párt és a kormány egész szociál­politikájának magva, leg­döntőbb kérdése. Az építő­iparban nagy gondot fordí­tanak a munka termelékeny­ségének növelésére. Amíg 1971-ben egy munkanapra számítva 298 új lakást épí­tettek fel, addig ma már 684- et. A miniszter köszönetét mondott a Szabad Német If­júságnak, hogy annyira fel­támaszpont közelében össze­gyűlve ünnepelte az ameri­kai űrhajózás sikerét. Legutóbb amerikai űrhajó­sok a Skylab program kere­tében jártak az űrben. Ezt a programot azonban a kor­mány hat éve leállította, mi­vel túlságosan költségesnek tartották. Párhuzamosan azonban már folyt az űr­komp építése. A program ugyancsak rendkívül költsé­ges: az első próbaútig csak­nem tízmilliárd dollárba ke­karolta és felkarolja a lakás- építési tervet, és elmondta: azt tartja az FDJ részéről a legnagyobb segítségnek, hogy az ifjúsági szervezet egyrészt természetesen azonosítja ma­gát az ifjúság lakásigényei­vel, másrészt azonban arra neveli a fiatalokat, hogy be­csületesen meg kell dolgoz- niok az igények teljesítéséért. A vitát tegnap befejezték, s határozatot hoztak erről a napirendi pontról. Ma zárt ülést tart a kong­resszus, s megválasztja a párt új központi bizottságá­nak tagjait és vezető testü­letéit. A Német Demokrati­kus Köztársaság kommunis­táinak tanácskozása előrelát­hatólag délután befejeződik. rült, de Donald Slayton, az első kísérlet vezetője a hi­bátlanul végrehajtott próba­repülés eredményeit méltat­va kedden este rámutatott: a Columbia viszonylag cse­kély javítási munkálatok után újra indítható, s ez a körülmény reményt ad a költségek csökkentésére. A NASA vezetői azt mond­ják, hogy az űrkomp sikere a rutinszerű űrrepülések kor­szakának megnyitását jelen­ti. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait II. Margit dán királynő születés­napja, Dánia nemzeti ünne­pe alkalmából. * Hugo Del Rio Guerra ezre­des, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja a Playa Giron-i győzelem 20. évfordulója alkalmából szer­dán fogadást adott a nagy- követségen. * Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter meghívására Buda­pestre érkezett Mohamed A1 Mangoush líbiai építésügyi miniszter, és szerdán meg­kezdték tárgyalásaikat a két­oldalú építésügyi együttmű­ködés továbbfejlesztéséről. MOSZKVA L. I. Brezsnyev üzenetet küldött a Szovjet Baráti Tár­saságok moszkvai konferen­ciájához, amelyen hetvennél több ország küldötte is részt vesz a külföldi baráti társa­ságok képviseletében, köztük Bíró Gyula, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság fő­titkára. DAMASZKUSZ Mahmud Al-Ajubi, a Szí­riái Baath-párt országos ve­zetőség tagja, a szíriai poli­tikai pártokat tömörítő Nem­zeti Haladó Front alelnöke fogadta a Hazafias Népfront küldöttségét, amely Rónai Rudolfnak, az országos ta­nács elnöksége tagjának ve­zetésével tartózkodik Da- maszkuszban. BELGRAD Halász József, hazánk tá­vozó belgrádi nagykövete búcsúlátogatást tett Horvát­országban. Zágrábban fogad­ta a többi között Jaksa Pet­ries, a horvát köztársasági elnökség tagja, Jure Bilics, a képviselőház elnöke, Branko Puharics, a Horvát Kommu­nisták Szövetsége KB Elnök­ség tagja, Petar Flekovics, a köztársasági kormány elnö­ke. Halász József Eszéken búcsúlátogatást tett a Hor­vátországi Magyarok Szövet­sége vezetőségénél is. Huija Frigyes külügymi­niszter meghívására Józef Czyrek, a Lengyel Népköz- társaság külügyminisztere 1981. április 14—15-én hiva­talos, baráti látogatást tett Magyarországon. A lengyel külügyminisz­tert szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke. A külügyminiszterek tájé­koztatták egymást országaik belső helyzetéről, megbeszé­lést folytattak a két ország együttműködésének fejlesz­téséről és áttekintették az időszerű nemzetközi kérdé­seket. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Lengyel Nép- köztársaság kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, á barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a hagyományos testvéri barátság szellemé­ben fejlődnek. Ebben fontos szerepet töltenek be a párt- és az állami vezetők rend­szeres találkozói. A gazdasági együttműködés az elmúlt ötéves tervidőszak­ban jelentősen bővült,, és a kölcsönös érdekek tisztelet­ben tartása mellett adottak a lehetőségek annak továb­bi fejlesztésére is. A két or­szág kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatai ered­ményesen szolgálják a két nép barátságát, hózzájánul- nak egymás kulturális érté­keinek kölcsönös megismeré­séhez. Jelentős a testvérmegyék és városok együttműködése, széles körű a két nép köz­vetlen érintkezése. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott véle­ménycsere során a miniszte­rek egybehangzóan értékel­ték a nemzetközi helyzetet és megerősítették, hogy a két ország kész részt vállalni a szocialista állaimok szövetsé­gének, barátságának és együttműködésének további szilárdításában, egyeztetett külpolitikai céljainak valóra váltásában, a Varsói Szerző­dés és a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa kereté­ben folyó együttműködés el­mélyítésében. A külügyminiszterek ki­emelték, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán előter­jesztett nagy horderejű béke- javaslatok megfelelnek a né­pek létérdekeinek. A javas­latok reális és hatékony programot adnak a hideghá­borús erők visszaszorításához, az enyhülés folytatásához, a nemzetközi biztonság erősíté­séhez, a béke védelméhez. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sík- raszáll azért, hogy Valameny- nyi érdekelt fél részvételé­vel mielőbb kezdődjék meg a szovjet békekezdeménye­zések érdemi megvizsgálását és valóra váltását célzó tár­gyalás, a kapcsolatok és a párbeszéd aktivizálása útján. A felek aggodalmukat fe­jezték ki egyes NATO-körok- nek a fegyverkezési verseny fokozására, a fennálló — a nemzetközi biztonság alapját képező — katonai erőegyen­súly megbontására irányuló törekvései miatt. Úgy vélik, hogy nincs ma halaszthatat­lanabb és fontosabb feladat, mint elhárítani a nukleáris háború veszélyét. Ennek ér­dekében mielőbb fel kell újí­tani a tárgyalásokat a fegy­verkezés korlátozásáról és a fegyverzetek csökkentéséről az egyenlőség és az egyenlő biztonság élve alapján. A miniszterek reményűiket fejezték ki, hogy a madridi találkozó eredményes mun­kát végez és hozzájárul az enyhülés védelméhez, a nem­zetközi biztonság erősítésé­hez és a kölcsönös érdekű együttműködés bővítéséhez. Ismételten megerősítették kormányaik álláspontját, hogy az európai katonai eny­hülés és leszerelés kérdései­vel foglalkozó konferencia összehívására vonatkozó ja­vaslat elfogadása megfelel valamennyi európai nép és ország érdekeinek, s nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a madridi érte­kezleten megállapodás jöjjön létre e konferencia összehí­vásáról. A látogatás során a kül­ügyminiszterek aláírták az 1981—1985-ös évekre a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kul­turális és tudományos együtt­működési munfcatervét. A két külügyminiszter megbeszélései szívélyes, ba­ráti légkörben, a kölcsönös megértés és a nézetazonosság jegyében zajlottak le, és hoz­zájárultak a magyar és a lengyel nép hagyományos ba­rátságának erősítéséhez. Józef Czyrek, a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztere hivatalos, baráti lá­togatásra hívta meg Púja Frigyes külügyminiszter, aki a meghívást köszönettel el­fogadta. A Columbia űrrepülőgép próba útja sikeres volt John Young (balra) és Bob Crippen, a két űrhajós fele­ségével a Columbia szerencsés leszállása után az Edwards légitámaszponton. Nyugat-Európa _ * ............ ........... ............. .... .. A párbeszéd mellett ..r t •#> ••• < .. .. _ " ff## Ha valaki föl akarja mér­ni az NSZK szerepét és sú­lyát a nyugati szövetségi rendszerben, e hetek során jó alkalma lehetett rá. Csaknem minden szövetséges kormány képviselője vizitelt ugyan az új amerikai vezetésnél, de Bonnból három miniszter is járt Washingtonban. Majd Genscher alkancellár, kül­ügyminiszter Moszkvába utazott. . A bizonytalan és feszült európai helyzetnek ma két fő jellegzetessége van: az Egyesült Államok felől ára­dó hűvösebb légkör, valamint az a javaslatsor, amelyet az eseményeket higgadtan foga­dó szovjet kormány állít ez­zel szemben. Nem az NSZK dönti el a dolgok menetét, de a diplomáciai mozgás, amely­nek részéről tanúi vagyunk, két jelenségre mutat. Egy­részt : mindkét világhatalom fontos partnernek tekinti — más-más okból, mértékben és módon — Bonnt. Másrészt:a nyugatnémet—amerikai vi­szony egyben az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait is tükrözi. Az egyetértést és a nézetkülönb­ségeket egyaránt. Ilyen kö­rülmények között járt Hans- Dietrich Genscher a szovjet fővárosban, anélkül, hogy közvetítőnek nevezte volna magát. Nem is volt az. Említsünk meg egy, a túl­oldalon sokat használt és a helyzet fölméréséhez igen használható kifejezést: „Ket­tős határozat”. A NATO 1979-es döntéséről van szó, ennek értelmében megkezdik a közép-hatótávolságú ame­rikai rakéták gyártását, és 1983-ban fölállítják őket Nyugat-Európában, (indoklá­suk szerint) szemben a ha­sonló kaliberű szovjet fegy­verekkel. Ezzel párhuzamo­san és ugyanekkor ajánlatot tettek a Szovjetuniónak tár­gyalásokra az esetleges kor­látozásról. E dupla döntés — dióhéjban — jól mutatja: miben egyeznek és miben nem az amerikai és a nyu­gatnémet kormányférfiak. (Hangsúlyozzuk itt a kor­mány fogalmat, mert maguk­ban a bonni koalíciós pár­tokban is vannak, akik éle­sen bírálják az amerikaikat.) Közösen vallja Washington és Bonn, hogy a rakétákat fél kell állítani, de amíg az amerikaiak nem sietnek a tárgyalásokkal, az NSZK — és velük a többi nyugat­európai állam — sürgeti a párbeszéd megkezdését. Nem szeretnék túlságosan lehűte­ni a kelet—nyugati viszonyt. A NATO „mindenképpen fegyverkezzünk, de azért tár­gyaljunk is” kissé fából vas­karika elgondolásával szem­beállította javaslatát Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott be­szédében: fagyasszák be a közép-hatótávolságú rakéták jelen szintjét Európa mind­két felén, és tüstént üljenek asztalhoz. E megoldás elő­nye, hogy nem folytatódna a verseny, nyugodtan kereshet­nék a kölcsönösen elfogad­ható fegyverzetkorlátozási rendszert e területen. Nyu­gat-Európában e befagyasz­tást — szakszóval morató­riumot — eleve elutasították, de azért nyugtalanul és re­ménykedve várták, mit végez Genscher Washingtonban, mit mond és hall Moszkvá­ban. Az NSZK alkancellárja és külügyminisztere elmondta a szovjet fővárosban, hogy vé­leménye szerint a Szovjet­unió „fölényben van” az említett rakéták tekintetében, ezt a „hátrányát” a Nyugat be akarja hozni, a szovjet befagyasztási javaslat viszont „állandósítaná az egyenlőt­lenséget”. Nagyon fontosnak tartaná azonban az NSZK, hogy a két világhatalom mi­nél előbb megkezdje a pár­beszédet. Válaszul a szovjet vezetők kifejtették: a NATO kettős határozata a fegyver­kezési verseny folytatását je­lenti, hiszen a Szovjetunió nem engedi, hogy azt a hoz­závetőleges erőegyensúlyt, amely ma Európában fennáll, felborítsák. Genscher megkérdezte, hogy Brezsnyev javaslata a befagyasztásról a tárgyalások előfeltételét jelenti-e vagy sem. A válasz úgy hangzott: a Szovjetunió nem támaszt semmilyen feltételt, a kong­resszuson elhangzottak csak egy nagyon előnyös változa­tot képviselnek. Készek azonban minden előzetes ki­kötés nélkül is asztalhoz ül­ni. A pillanatkép tehát Eu­rópáról 1981 áprilisában így írható le: az Egyesült Álla­mok megindította a nagy fegyverkezési programját, s a tárgyalásokat egyelőre má­sodrangúnak tekinti; a Szov­jetunió megállást ajánl, és az eszmecsere azonnali meg­indítását. Ha gyors mérleget vonunk a múlt hetek diplomáciai mozgásából, főleg a nyugat­német politikusok washing­toni érdeklődéséről és Gen­scher külügyminiszter moszk­vai tárgyalásairól szólva, megállapíthatjuk: egymás véleményének jobb megisme­résénél sokkal tovább nem jutottak. Az NSZK és az Egyesült Államok hivatalo­san biztosították egymást „a teljes egyetértésről” valójá­ban azonban mind Bonn, mind a többi nyugat-európai főváros arra szeretné rászo­rítani az amerikaiakat, hogy minél előbb hajlandók legye­nek tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. TATÁR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom