Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

2 Képújság 1981. március 12. Lengyelország Jaruzelski megbeszélései a szakszervezetek vezetőivel Varsó, Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Varsóban kedden fontos belpolitikai tanácskozásra ke­rült sor. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának ülésén a gazdasági reformbizottság munkája volt a fő téma. Megállapították, hogy a reform tervezetének alapelveiről meglehetősen szűk, szakértői körökben fo­lyik a vita, már csak azért is, mert a sajtóban hat héttel ezelőtt közzé tett dokumen­tum szaknyelven íródott, s a szélesebb rétegek számára kevéssé érthető. A politikai bizottság célszerűnek mon­dotta, hogy a hónap végéig fejezzék be a vitát a gazda­sági reform alapelveiről, és hogy április közepéig készül­jön el a konkrét reform- tervezet. Ugyancsak kedden Woj- ciech Jaruzelski hadsereg- tábornok, lengyel kormány­fő külön-külön fogadta az ágazati szakszervezetek és a Szolidaritás szakszervezet országos vezetőjét. Mindket­tőjük előtt ismertette, mit kíván tenni a kormány az ország továbbra is romló gazdasági helyzetének javítá­sára. Az ágazati szakszerve­zetek nevében az országos egyeztető bizottság elnöke, Albin Szyszka támogatásáról biztosította a kormányfő egy hónapja elhangzott felhívását a kilencven nyugodt, sztrájk­mentes napra. Jaruzelski mindkét talál­kozón a szakszervezetek ak­tív együttműködését kérte a gondok megoldása érdeké­ben. Azon a megbeszélésen, amelyet Lech Walesával, a Szolidaritás országos egyezte­tő ' bizottságának elnökével tartott, a miniszterelnök fel­hívást intézett a Szolidaritás tagjaihoz, hogy működjenek közre a munka normális rit­musának helyreállításában. Walesa ismertette azokat a kérdéseket, amelyek az or­szágos egyeztető bizottság szerint megbeszélést igényel­nek, majd úgy foglalt állást, hogy a Szolidaritás „a nyu­galom és a stabilizáció érde­kében kíván tevékenykedni, és tartózkodni akar a sztrájk­akcióktól”. Kedden délelőtt a lódzi re­gionális Szolidaritás egyórás figyelmeztető sztrájkot szer­vezett annak a követelésnek az alátámasztására, hogy ve­gyék vissza a helyi ' belüli kórházba a létszámcsökken­tés miatt elbocsátott alkal­mazottakat, akik közül öten a Szolidaritás tagjai. Jaru­zelski februári felhívása óta ez volt az első sztrájkakció az országban. Mint a varsói rádió szer­dán reggel jelentette, az éj­szaka megállapodás jött lét­re: az elbocsátott polgári al­kalmazottakat visszaveszik a kórházba, ahol a Szolidaritás folytathatja — a saját alap­szabályainak megfelelő —te­vékenységét. A szakszervezet azonnali hatállyal visszavon­ja a sztrájkkészültséget és felhagy minden más tiltako­zó akcióval is. A radomi vajdaságban ked­den sztrájkkészültséget hir­detett a regionális Szolidari­tás szervezete a többi között azzal a követeléssel, hogy „tisztázzák a felelősség kér­dését az 1978-os radomi za­vargások ügyében”. A Trybuna Ludu terjedel­mes cikkben ítélte el a Szo­lodaritás szcecini üzemközi munkabizottságát amiatt, hogy február végén a bizott­ság röpiratban kétségbe von­ta Stanislaw Kaniának azt a jogát, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán a lengyel nép nevében beszéljen. A röpirat — amelyet a Szolidaritás más szervezetei is átvettek — ezen kívül túlzottnak nevez­te a Kania által Moszkvában ecsetelt ellenforradalmi ve­szélyeket. A LEMP központi lapja felháborítónak minősí­ti, hogy a röpirat szerzői sa­ját céljaik érdekében próbál­ják felhasználni a Szolidari­tás több milliós tagságát. A lap párhuzamot von a szcze­cini röpirat és a Kania- beszéd bizonyos nyugati visszhangjai között és állást foglal a felelőtlen megnyilat­kozások elhárítása mellett. Egy másik központi lap, a Zycie Warszawy arról ír, hogy a LEMP-en belül erő­södnek az egészséges ten­denciák, a párt belső életé­nek demokratikus alakításán fáradozik. Ugyanakkor van két, egyaránt negatív irány­zat a pártban. Az egyikhez a megújulás szükségességét még nem értő, minden vitá­ban veszélyt látó emberek tartoznak. A másik szélsősé­get a „könnyed optimizmus” hívei jelentik, akik idealizál­ják a bonyolult valóságot, és hajlamosak „figyelmen kívül hagyni, hogy az éles politikai harc körülményei között egyesek megpróbálnak átül­tetni a pártba tőle idegen né­zeteket és jelszavakat”. A Zycie Warszawy az egészsé­ges, széles látókörű viták, döntések szükségességét hang­súlyozza. (MTI) A pakisztáni géprablók u timátuma A pakisztáni géprablók újabb ultimátumot adtak Ziaul Hak kormányának kö­veteléseik teljesítésére: csü­törtökön délután, közép-euró­pai idő szerint 17 órakor „megteszik a végső lépéseket” amennyiben a pakisztáni ve­zetés addig nem bocsátja szabadon a megjelölt 55 poli­tikai foglyot. Islamabadból magasszintű tárgyaló küldöttség indult Damaszkuszba és állítólag „fontos híreket” vész — a pa­kisztáni kormány végső tár­gyalási javaslatát. A küldött­ség szerdán estére várható megérkeztéig felfüggesztették a tárgyalásokat. Ugyancsak Damaszkuszba tart Islamabadból több ma­gánszemély. A pakisztáni ha­tóságok ugyanis feltételezik, hogy tudják, kik rejtőznek a géprablók által használt fe­dőnevek mögött, és Szíriába indították a gyanúsítottak szüleit. A gépeltérítők hozzájárul­tak, hogy élelmiszert és gyógyszereket adjanak fel a gépre, de továbbra sem en­gedték meg, hogy orvos száll­jon fel. A pakisztáni hadügyminisz­térium újabb adatot közölt: a gépen eszerint nem 103, ha­nem 102 fogoly tartózkodik. A hiányzó személy állítólag közvetlenül az előtt hagyta el a gépet, hogy az Afganisz­tánból Szíriába indult és ál­lítólag azóta is Kabulban tartózkodik. Damaszkuszban rendkívül fontos tényként könyvelik el, hogy a pakisztáni hatóságok végre hajlandók tárgyaló cso­portot küldeni. Mint ismere­tes, több ízben a pakisztáni kormány elutasító magatar­tása miatt szakadtak meg a tárgyalások. Japan Alkotmány és fegyverkezés Korszerű harci-repülőgépek Százalékokról, sőt tizedszá­zalékokról folyt a vita az el­múlt év utolsó napjaiban a japán kabinetben. Az ellenté­tek középpontjában az idei katonai költségvetés állt, az a kérdés, hogy eleget te­gyen-e szigetország a foko­zott fegyverkezésre történő amerikai felszólításnak. Brown, az Egyesült Államok volt hadügyminisztere tokiói látogatásakor — példátlan módon — konkrétan közölte: az USA Japán hadikiadásai­nak legalább 9,7 százalékos növelését várja el. A nyoma­tékos felszólítás azzal a tö­rekvéssel volt összhangban, amely Washington szövetsé­geseinek „erőteljesebb sze­repvállalására” irányul. „ÖNÁLLÓBB SZEREP?” Szuzuki Zenko kormánya végül jellemző módon komp­romisszumos döntést hozott: a mostani pénzügyi évben 7,6 százalékkal növelik a katonai kiadásokat. Vállalták tehát az esetleges amerikai nehezte­lést, másrészt azonban szűk­markúak sem voltak, hiszen más költségvetési területeket, így a szociális kiadásokat alaposan megkurtították. Rá­adásul a hadicélokra elő­irányzott több mint 11 mil­liárd dollár mindenképp re­kordmagasságú, s ha nem is lépi túl a nemzeti jövedel­men belül pszichológiai so­rompónak tekintett egy szá­zalékot, ez a nemzetközi ösz- szehasonlításban alacsony arány is hatalmas összeget jelent. (Japán hadiköltségve­tése ma már a 7—8. helyen áll a világranglistán.) A politikai megfigyelők azonban továbbtékintenek a százalékoknál: arra az általá­nos hangulatváltozásra fi­gyelmeztetnek, amely a szi­getország katonapolitikájában az elmúlt években lejátszó­dott. A nemzetközi feszültség növekedésére hivatkozva jobboldali politikai körökben egyre gyakoribb az igény az „ország védelmi képességei­nek erősítésére” és a létfon­tosságú kereskedelmi útvona­lak „biztosítására”. Már egyes hivatalos értékelésekben is utalnák a térségben „növek­vő szovjet jelenlét veszélyé­re”, s több katonai vezető a két évtizede fennálló japán— amerikai védelmi szerződés mellett „önállóbb szerepvál­lalásra” is törekedne. Ezt szolgálja a haderők állandó modernizálása, a korszerű harci eszközök gyártása, illet­ve beszerzése. CÉLPONT: A 9. CIKKELY A katonapolitikai vitákat nyomon követve könnyű fel­ismerni: a fő célpont tulaj­donképpen az ország alkot­mánya. Japán 1947-ben ha­tályba lépett alaptörvényé­nek 9. cikkelye szerint ugyan­is az ország örök időkre le­mond a háborúról, az erő al­kalmazásáról a nemzetközi kérdések rendezésében, illet­ve az ezt a célt szolgáló had­erő fenntartásáról. Eltörölték a kötelező sorozást, s tilos a japán fegyveres erő alkalma­zása az ország határain kí­vül. A békealkotmány előírá­sait a hidegháború éveiben sajnos hamar mellőzték, s már 1950-ben 75 ezres „tar­talékos rendőri hadtestet” ál­lítottak fel. 1952 óta „önvé­delmi erők” néven működik a ma már majd’ negyedmilliós japán hadsereg, amely kor­szerű légi- és tengeri erővel is rendelkezik. Néhány hó­napja született döntés egy saját tengeralattjáró-flotta szervezéséről is. Heves par­lamenti vihart kavarva, nem­rég maga az igazságügy- miniszter, alig egy hónapja pedig a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­ke követelte az alaptörvény revízióját, a fegyveres erők támadóképességének növelé­sét és a sorozás újbóli beve­zetését. ROBBANÁSVESZÉLYES KÉRDÉS A szakértők értékelése sze­rint félő, hogy előbb-utóbb érvényre is jut ez a szándék. A kérdés csak az: hogyan módosítsák a fegyverkezés­nek bizonyos fokig gátat vető előírásokat, lévén ez a hazai és nemzetközi közvélemény számára egyaránt „robbanás- veszélyes” kérdés. Szuzuki Zenko kijelentései szerint a kabinet hivatalosan nem tö­rekszik az alaptörvény módo­sítására, ugyanakkor a kor­mányfő nem utasítja el hatá­rozottan a jobboldali szándé­kokat. „Japán folytatja békés politikai stratégiáját — mon­dotta a miniszterelnök —, de a Tokió és Washington kö­zötti biztonsági rendszer ke­retében folytatjuk önálló vé­delmi képességünk mérsékelt, ám a korszerű hadfelszerelé­sekre alapuló megerősítését is”, A kormányfő tehát óva­tosan kezeli a problémát, an­nál is inkább, mert jól tudja: a fegyverkezési és alkot­mánymódosítási ügyekben az egyébként erősen megosztott japán baloldali ellenzéki erők is egységesebben lépné­nek fel. SZEGŐ GÁBOR Japán páncélosok egy díszszemlén Pinochet - új cégérrel Szerda esti kommentárunk. „Rend és béke". Új jelszó Chilében, akárcsak egy másik, amely arra utal, hogy az ország a „jólét" irányában halad. Külö­nös jelentőséget ad a falakra mázolt jelmondatoknak, a millió- számra szórt röpcéduláknak, az öles plakátoknak, hogy Augusto Pinochet tábornokot szerdán beiktatták az elnöki tisztségbe. Egyelőre nyolc évre. Ám a múlt év szeptemberében rendezett népszavazási komédia az új alkotmányról azt is bizonyította, hogy a monoklis tábornok rendkívül előrelátó. Az 1925-ben el­fogadott és szerdán érvényét vesztett alkotmányt ugyanis a junta új alaptörvénnyel helyettesítette. S ebben az áll, hogy 1989 után a junta jelöli ki az elnököt, ismét nyolc évre. S ugyan kire esnék a választásuk, ha nem az Allende népi egységkormányát meg­döntő, a haladó erőkkel szemben véres megtorló hadjáratot in­dító Pinochet tábornokra?! fgy aztán gyakorlatilag élete végéig biztosította magának az elnöki tisztséget a tábornok, miután 1997-ben — a kilátásba he­lyezett első elnökválasztások idején — már 82. évét is betölti. Persze másra is volt gondja. Arra például, hogy rendszerét végre a sok fenntartással és ellenérzéssel szemben valamelyest szalon­képessé tegye. Hogyan? Egyszerű trükkhöz folyamodott: a terror légkörében rendezett szeptemberi népszavazás által „jóváhagyott” alkotmány ugyanis kimondja, hogy Chile ■— demokratikus köz­társaság. Mi tagadás, ez már jókora szemfényvesztés. Hogyan is lehetne demokratikusnak nevezni egy rendszert, amely máig sem tisztáz­ta legalább 2500 hazafi sorsát, azokét, akiket a kilencven hónap­pal ezelőtt amerikai támogatással szervezett szélsőjobboldali pucs- csot követően elhurcoltak, megkínoztak, s azóta nyomuk veszett. Többségük bizonyára nincs már az élők sorában, mások a junta börtöneiben és koncentrációs táboraiban sínylődnek. Kétségtelen, hogy az utóbbi években átlag hatszázalékos gazdasági növekedést ért el az ország. Számottevő mértékben csökkent az infláció, s az üzletek ismét megteltek áruval. Igaz, jobbára importcikkekkel, aminek nem maradt el a következmé­nye: 1980-ban kétezernél több chilei vállalat — elsősorban kisebb üzem — tönkrement az importárukkal folytatott egyenlőtlen kon­kurencia harcban. Pinochet tekintélyes támogatókra talált az USA új adminiszt­rációjában. A Reagan-kormány már több jelentős intézkedéssel sietett eloszlatni a korábbi esztendőkben Chile irányában támasz­tott bizalmatlanságot. Föloldotta a hiteltilülmakat, s bizalmuk je­léül a latin-amerikai államok 1981. évi haditengerészeti gyakor­latára is meghívták a chilei flottát. Mindez persze mit sem szépít a juntáról alkotott képen. Az új santiagói cégér nem feledteti a régit: a junta véres terrorjáról, a hazafiak üldözéséről árulkodó valódit. GYAPAY DÉNES BUDAPEST Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese szerdán a főváros II. kerületébe látogatott. El­látogatott az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet­be, majd a Növényvédelmi Kutató Intézetet kereste íel. Végül a Marczibányi téri If­júsági Házban aktívaértekez­leten tájékoztatást adott idő­szerű politikai és kulturális politikai kérdésekről. ZALAEGERSZEG Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kétnapos látogatást tett Zalaegerszegen. Felkereste a megyeszékhe­lyen a Magyar Hűtőípar ál­lami nagyberuházásaként épült zalaegerszegi gyárát és a Zala megyei Tanácsot. Korom Mihály szerdán dél­után a BM Zala megyei Rendőr-főkapitányságon a megyei bűnüldöző és igaz­ságügyi szerveinek vezetőivel találkozott, majd aktívaülé­sen időszerű politikai kérdé­sekről tartott tájékoztatót. BONN A nyugatnémet kormány elégedetten nyugtázta Gen­scher külügyminiszter wa­shingtoni tárgyalásainak eredményeit. A kabinet szer­dai ülésén az időközben ha­zatért Genscher számolt be az amerikai vezetőkkel tar­tott tárgyalásairól. Genscher hazatérése után világossá vált, hogy Bonn kész vállalni a nemzetközi válság, esetén bevetésre kerülő különleges amerikai alakulatok támoga­tásának költségeit, amennyi­ben az egységek az NSZK te­rületén tartózkodnak. helyütt egyetlen nap alatt annyi eső hullott, mint más­kor egész márciusban. Az Elba vízszintje Drezdánál 24 óra alatt 1 métert emelke­dett, s a folyam mellékfolyói­val együtt tovább árad. OTTAWA Szerdán a parlamentben mondott beszédével véget ért Reagan elnök másfél napos kanadai látogatása. Mindkét kormányfő úgy nyilatkozott, hogy a lényeges külpolitikai .kérdésekben teljesen egyet­értenek, semmilyen „alapvető nézeteltérés” nincs közöttük. Nem értett viszont egyet Reagan politikájával mintegy kétezer fiatal, aki a parla­ment előtt tüntetett a salva- dori amerikai beavatkozás ellen. HANOI Hanoiban szerdán megkez­dődtek a hivatalos tárgyalá­sok Humberto Ortega, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front politikai bi­zottsági tagja, nemzetvédel­mi miniszter vezette nicara- guai, valamint a Pham Van Dong miniszterelnök, a VKP Politikai Bizottságának tag­ja vezette vietnami küldött­ség között. LISSZABON Francisco Pinto Balsemao portugál kormányfő, majd Antonio Ramalho Eanes por­tugál elnök szerdán fogadta a ■ Szovjetunió lisszaboni nagykövetét, aki átnyújtotta nekik Leonyid Brezsnyev szovjet államfő üzenetét — közölték hivatalosan a portu­gál fővárosban. Az üzenetek az SZKP kongresszusának ál­lásfoglalásait tartalmazzák. LONDON BERLIN Egyre súlyosbodó árvíz- helyzet alakult ki szinte órák alatt a gyors olvadás és a nagyarányú, tartós esőzés kö­vetkeztében a Német De­mokratikus Köztársaság déli részein. Türingiában például még 430 négyzetkilométeres területen méter magas a hó­tömeg, az olvadás pedig ro­hamos ütemű. Eközben sok­A brit köztisztviselők hét­fői egynapos figyelmeztető sztrájk után kedden és szer­dán szelektív munkabeszün­tetésekkel folytatták mozgal­mukat életszínvonaluk vé­delméért, az inflációval lé­pést tartó fizetésemelésért. Anglia és Írország között megbénult a kereskedelmi forgalom, mert a brit kikö­tőkben nem dolgoznak a vámtisztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom