Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
^y lO^EPÜJSÄG KUTI HORVÁTH GYÖRGY: Véredben fészkel fényesre mosta tested a tavasz ezek a virágeső szavak most mind-mind reád hullanak visszfényed tükrözi a hold önmagadból kiszállva égre lépsz és ösvényt vágsz a csillagok közt talán megtermékenyít a végtelen véredben fészke! ez a tavasz barka-rügy virág kinyílik testeden tenyerem tíz ujja hajadban hentereg izzik a lényeg s gyönyörbe torkollik az értelem s a fákon kint millió madár zengi harsogja búgja hogy tavasz van tavasz van tavasz van újra... Anabolika — Hallotta? — Hallottam. Rémes. — Szóval, ezeket az ana... izéket alkalmazzák. — Anabolikus sztereoido- kiat. — Igen, igen. A fene tudja megjegyezni. De az biztos, hogy félelmetes szerek. Olvastam, hogy egy év alatt akár húszlkiilós súlynövekedést lehet velük elérni... — Fantasztikus. Ennyit még a paprikáscsirke noked- lival sem használ. — Haha... Jó humora van. Hia ugyan szabad ennél a témánál humorizálni. Mert alkalmazni alkalmazzák ezeket az izéket, de nem törődnek a következményekkel. — Hát igen, következményeik azok vannak. Mert mi van akkor — kérdem én —, ha a nagy testsúlyt nem bírják laz ízületek? — Pedig a lábuk, az is fontos. — Persze bizonyos mértékig meg is lehet érteni őket. A nemzetközi küzdőtéren sajnos, mla már csak úgy lehet helytállni, ha a legkorszerűbb eszközöket vetik be. Az egyik országban elhatározzák, hogy nem adják be az anabolikus sztereoiddkat. A másik országban meg a szemükbe nevetnek, s adják tovább. — így maradnak le a becsületesek, mint a borravaló. Hiába igyekeznek természetes módszerekkel. Pedig azok a módszerek többet érnek, mert nincsenek káros mellékhatásai. — Nemrég olvastam, hogy egy ausztrálról kimutatták, hogy anabólíikus sztereoido- kat szedett, nem gondolt ar- ra, hogy még a neme is megváltozhat. A marha. — A borjú. — Mi az, hogy borjú? — Hát most beszéltünk róQía, hogy ma már a borjúkat is anabolikus sztereod- doklkal etetik! — Dehogy is arról beszélgettünk. Arról beszélgettünk, hogy a sportolók zabáiják az anabolikus sztereoidokat. — Marhaság! — Mi az, hogy marhaság ? — Hát az, hogy milyen jól elbeszélgettünk, pedig azt sem tudtuk, miről beszél a másik. GŐZ JÖZSEF Szalontay Mihály: Meglepetés kis helyiség teljesen zsúfolt volt, füstkígyók úsztak benne. A piciny asztalnál ülők fölött piros-narancssárga, szálkád t pergamen-búrák légyszaros villanykörtéket takarták. A zsúfoltság, a halk zsongás meleget, az áporodott sörszag, feketekávémat, savanyú emberszag valahogy mégis hideget lehelt. Lihegve állt az ajtóban egy darabig, de aztán észrevette Ági kezét, ahogy kalimpált a levegőben, törékeny csuklója olyan volt a mocskos barna fényű füstben, mint ígéret, tiszta tavirózsa füst-mocsár fölött. Halkmor- mogóssál áttoliakodott az emberek között, nem volt fogas sehol, a kabátot maga mellé kellett gyűrnie. Nem is vette észre, hogyan termett ott a pincémő. A fehérhúsú, tésztaképű, bóbitás fiatal lánynak is csak át kellett valahogy préselődnie a vendégek között. — Tetszik?... Megnézte az asztalt, kistányéron fényes tortapapír némi maradvánnyal, kávéspohár és egy kis konyak még tele. — Konyák, kávé. A pincérnő belepréselődött a környezetbe, de az asztal alatt akkor már Ági fogta a kezét. Méleg tenyere rásimult a csuklójára, mintha mérte volna lüktető áramköreit, vérnyomását. — Örülök, hogy eljöttél. — Nehezen tudtam. Tudod. .. — Tudom, tudom. Fő, hogy itt Vagy. — Beláthatod... — Nincs semmi szemrehányás bennem. Emlékszel a megállapodásunkra. Ha tudsz jönni, jössz, ha nem, nem; én várok... Én mindig várok. — Ági... — Jó, jó. Ne rontsuk el ezt az estét. Ha már annyit elrontottunk. Az asztal alatt kénytelen- kelletlen összeért a térdük. A nő másik kezével is lenyúlt, végigsimította a férfi combját. A férfi zavarban volt, rosszul érezte magát ettől a tapadástól, a többiek jelenlététől, az idegen testek közelségétől. A hátának szinte nékifeszült egy nagydarab, kontyos, húsos nő. Ha beszélt, belebeszélt egy pil-i- ses vörösbajszú pasas kiváncsi, érdeklődő szemébe, akinek a kezét éppúgy, mint az övét, az asztal alatt egy Ági- korú nő fogta, de ők hallgatták. — Mondtad, hogy valami sürgős. Történt valami? — A, nem, dehogy, csak látni akartalak. És tudom, ha nem találók fci valami rendkívülit, akkor nem jössz. Cslafc kifogásókat találsz. — És akkor most miért nem adod elő a mesédet? — Mert nincs mesém. Mert az a mesém, hogy veled akarok lenni, s mert te mondtad mindig, hogy nem szereted, ha hazudozok. — Uramisten, mennyit hazudtál. — Ne, könyörgök, ne marják egymást. Ma ne. Nem vagyok olyan állapotban. — Szóval valami mégis történt. A tésztaképű pincémő letette eléje a kávét meg a konyakot. A férfi kiszabadította a kezét az asztal alól, megfogta a forró kávét, egy pici, egészen pici konyakot beleömtött, és a többit a nő elé tolta. Koccintottak, ő a kávéval. Ági a konyakkal. Aztán kérdően nézett a nőre, percekig nézték egymást. Annak mintha elpárásoüott volna a szeme, és soká szólalt meg. — Van egy lehetőségem. — Már sok lehetőséged volt. — De ez most... — Férfi? — A, dehogy. Állás. —I Anyáid? — Igen. — És hova kellene menned? — Valamelyik déteameri- kai országba. — És lehet oda egyedül menni ? — Igen, anya elintézte. — Mennyi időre? — Hát öt év. — Követség?, — Kirendeltség. — Még nem biztos? — Ha igent mondok, az. Te mit tanácsolsz? A férfi tűnődve nézte, közben a másik megint megkaparintotta a kezét az asztal alatt. — Most azt várod tőlem, hogy azt mondjam, nem. — Nem várok tőled semmit. — Nem, nem is tudom, hogy mit mondjak, öt év, egyedül, nem is tudom, hogy engedhetik meg? — Kell nekik az ember, én tudok spanyolul, portugálul, angolul. Textil-mérnök vágyók, minden összejön. — Igen, minden összevág. És anyád? — Ö is jön. Ahova me- - gyünk, ott ő lesz a követség kereskedelmi tanácsosa. — Rég láttam. — Még mindig nagyon szép. — És még mindig nagyon gyűlöl? — Te is tudod, hogy csak azt léhet nagyon gyűlölni, akit nagyon szerettünk. — Mennyit ültem vele ilyen kis eszpresszókban. Mennyit fogtuk így egymás kezét. A lány hallgatott. A férfi is nehezen szólalt meg. — Most azt érzed, hogy ízléstelen vagyok, hogy vdsz- szaidézem, hogy mi is egykor. .. — Ha valaki itt ízléstelen, akkor az én vagyok... elvettem az anyám szeretőjét. .. — Ne bu-táskodj! — ... de aztán engem is elhagyott. — Hogy mondhatsz ilyet? — Hát nem? A férfi olyan türelmetlen és ideges lett, hogy a háta mögött a hústorony i-s megérezhette, mert odébb húzódott, majd a válla fölött sandán hátranézett a férfi tarkójára. A férfi mindig megérezte, ha nézik, most is belepirult, izzadság futott végig a bőrén, odahajolt a lány füléhez, és könyörögve súgta bele: — Ne, könyörgök, annyiszor megbeszéltük... Ne most újra... És ne itt. — És anyának mit mondjak? — Miért, mit kéne neki mondani ? — Ö meg van győződve, hogy nemet mondok. Úgy tudja, hogy mi összetartozunk. És te nem engedsz el engem. Nem tudja, hogy még mindig őt szereted. — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet. Azt képzeled, ha őt szeretném, itt ülnék veled? — Hát nem is nagyon akartál... — De itt vagyak. — Egyébként ez nagyon jellemző rád. Gyönge vagy, elcsábítani ugyan hagytad magad, egy kis pia, kellemes nyári éj, fiatal test, «spit számít, hogy a szeretőd... mit szeretőd... nagy szerelmed lánya! Majd minden rendbe jön. Akár párhuzamosan is futhatnak egymás mellett. Ahogy beszélt, bal kezével kifordította a férfi tenyerét, és ujjai mint fiókvércse kis körmei bele-belevájtak annak nedves bőrébe. — Uramisten, milyen kegyetlen vagy! Nem is tudom, találkoztam-e életemben ilyen kegyetlen fiatal teremtéssel. — Miért? Te tanítottál. Nem mindig azt mondtad, hogy az intelligencia legpontosabb mérőeszköze a pontosság. Hogy a slendriánul fogalmazó ember rossz megfigyelő. S a rossz megfigyelő ki van szolgáltatva az életnek. Tulajdonképpen buta. Emlékszel, tizenhárolm- tizennégy éves lehettem, ZELK ZOLTÁN: Megyénk tudományos és művészeti szemléjének ez évi februári száma két születésnap előtt is tiszteleg. Laczkó András, A szép hatalma című tanulmányával és Drescher J. Attila A regényíró Takáts Gyula című dolgozatával köszönti a 70 éves költőt, Takáts Gyulát. Mészöly Miklóst 60. születésnapján köszöntve N. Horváth Béla az író, új Érintések című kötetét értékelte. A folyóirat anyagai közül kiemelkedik Csányi László A negyedik király című esszéje, amikor detéktívesdit játszottunk, s meg kellett figyelnem, milyen egy szoba, a te szobád lent a Balatonon. S aztán meg kellett találnom a korábbi állapothoz képest, mi mozdult el benne. Azöía ebben borzasztó nagy gyakorlatra tettem szert. — Igen, nagyon gyorsan megtaláltál mindent. — Anya már akkor féltékeny volt rám, pedig akkor még gyűlöltelek. — Most ő gyűlöl, és te szeretsz. — Marhaság. Valószínű, az az igazság, hogy mindketten szeretünk, és mindketten gyűlölünk. — Na látod, ezért kell elszakadnunk, ezért akarok elszakadni tőled. Tőled is. Az egész képtelen szituációtól. — Ugyan, még csak azt sem lehet mondani, hogy gyáva vagy. Persze az vagy. Hiába prédikáltál nekem, hogy egy bizonyos kor után az ember vállalja önmagát. Emlékszel? Légy hű önmagadhoz. Shakespeare és Eric. Knight. Tudod, hogy egy kicsit giccses vagy? Van benned egy jó nagy adag sziru- pusság, és ez nem a generációd hibája, megnéztem jó pár pasast magamnak közü- letek, ez a tied. Személyesen a tied. Ilyen vagy. Érzelgős és gyáva. És néha meg hihetetlenül okos. — Szóval anyád nem tudja, hogy mi megbeszéltük, hogy nem... — Honnan tudná? Nem beszélünk magunkról, szerintem ez az egész képtelen ötlet, hogy én is menjek vele önálló munkakörbe; tulajdonképpen csak arra kiváncsi, hogy mi van vélünk. — Lebecsülöd anyádat. Hihetetlenül pontosan érzékel mindent. Azt hiszem, soha nem fogok találkozni nála intuitívabb lénnyel. — Ti tényleg szeretitek egymást, ő is ezt szókta mondani rólad. — Sokat éltünk együtt, egymástól tanultunk. — Tényleg, soha nem mondtad, miért nem vetted el? — Nem is akart hozzám jönni. Mindig azt mondta, hogy szereti a férjlét, apádat. Azt mondta, hol üvöltve, hol súgva, hogy . tud egyszerre két férfit szeretni. — S neked kényelmes volt, és te elfogadtad. — Nem, nem volt kényelmes. .. De mint láttad, elfogadtam. — S mikor apa meghalt? — Nem tudom, valahogy már nem került szóba. Megszoktuk, hogy összetartozunk, de úgy tartozunk, ahogy. Aztán ő elment ebbe a külügyes-külkeres világba, ha hazajött, ünnep volt, jó volt úgy, ahogy volt. — S neked, neked voltak közben más ügyeid? Téglás János elemző-összeállítása Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai címmel, valamint Fodor András A monumentalitás József Attila képeiben című tanulmánya. Szilágyi Miklós Jegyzetek a múzeumi közművelődésről című írása hasznos adalék a múzeumok közművelődési tevékenységének megismeréséhez és megértéséhez. A februári Dunatájat négy igényes könyvrecenzió teszi teljessé. 1981. március 1. A férfi éber lett. — Miért, anyádnak voltak? — Előbb te válaszolj. A férfi dühös lett. — Hülyeség, nem volt soha senkim. Csak ti. — Hazudsz! — Tudod, hogy soha nem hiazudok... — Tudom, nincs értelme, mert ugye, nincs értelme... A valóság tisztelete! Meg hasonlóik. — Ne gúnyolódj! — Te meg ne idegeskedj. Anyának se volt senkije. Elég szerencsétlen dolog. — Sókat szenvedtem miatta. Ha lett volna valakije, sokkal egyszerűb lett volna kettőnk dolga. Legalább meg tudtam volna indokolni magamnak. De így? Ki érti? — Az életben nem minden dolog magyarázható meg... — Te nekem ne legyél okos! Ne legyél bölcs! ölni tudnék tőle. — Hát milyen legyek? És most mi lesz? Mész, nem mész, maradsz? — Nem megyek. — Nem? — Nem. Nem enged a férjem. — Micsoda?! Mi nem enged? — Ki, drágám, ki — úgy kell mondani. A férjem. — Ne hülyéskedj, mióta vagy te?... — Ma délelőtt óta, természetesen ! — És ki és hogy..? És miért nem mondtad... ? — Ű, ott ül annál az asztalnál, látod? Vele jöttem. És délelőtt, és anyakönywe- zető előtt. És huszonnyolc éves és kollégám, három évvel idősebb nálam. És szeret. És én is szeretem. És lesznek gyerekeink. Sók. És az én lányom nem kerülhet olyan helyzetbe, mint én... Nekem nem kell majd rajta kívül senki. Nincs szómágia, nincs szituáció varázslat. Csak a valóság lesz. A kézzel fogható, emberi valóság. Azzal felemelte a kezét, mint akkor, amikor a férfi belépett a presszóba, és intett, fehér liliomvirág füst- kígyók között. — Hiuu-u-u... Gabi, végeztünk ! "" ■ "J második asztalnál felJK állt egy magas fiatal- ember. Hosszú cippzá- —J ros gyapjúkardigánban volt, rövid kis, féllábszárig érő csizmában, és nagyon fiatalosan mozgott. Átpréselte magát a kontyos hústorony és a férfi válla mellett. Megállt felettük, kicsit biccentett a fejével, de nem köszönt. — Akkor mehetünk? Ági már állt, belekarolt, és anélkül, hogy hátranézett volna, valahogy úgy mentek ki a presszóból, mintha tágas tér nyílott volna előttük. SZARKA JÓZSEF: A régi házra i. Az ablakban még muskátli vérzik, sóhajlón ring, szellőfehér láncra verve, a gyermekkor. II. Egy szegényt, egy koldus reggelen valaki itt elmenni látott, bíborba fakadt nyomában a csend... III. Már látom a szél feszületét az ajtón, _ eső-Krisztus nélkül, magányosan... IV. éj-karima. Konok Tamás művészete Konok Tamásnak, az Amerikában élő magyar származású festőművésznek a Műcsarnokban rendeztek kiállítást. A kiállítás egyik képe. Kilenc sor a boldog rettegésről Sehol egy lélek, kong, kopog a csönd — sehol egy lélek, szembejössz velem. Sehol egy lélek, visszhangzik a csönd — sehol egy lélek, bámulok utánad. Oda magányom, szikes közönyöm, a boldog rettegés újra föltárnád, kihajt, ott zöldell minden percemen — te hoztad, hogy megint jelen szívemben a halálfélelem. Megjelent a Dunatáj legújabb száma
