Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

1981. március 7. ^ÉPÜJSÁG 3 Hova vezetnek az utak? Az Óvoda utcának mindkét oldalán van járda A NEB életéből Utóvizsgálatok Megbeszéltük a találkozást, mégis várakoznunk kell a dunaszentgyörgyi községi tanácson. Az elnök elment a faluba, az építkezésekre, a vb-titkár pedig az üzleteket ellenőrzi. Nem kell azért so­káig üldögélnünk. Herman János tanácselnök sietve ér­kezik és jöttünk célját tuda­kolja, majd a község fejlesz­tési terveiről beszélgetünk. Csatlakozik hozzánk Kartai István, az általános iskola igazgatója is, aki már több ciklusban képviselte és kép­viseli a tanácsban körzeté­nek lakóit. Amikor a község útjainak építésére terelődik a szó, a Kossuth Hajós utcai elma­radt munkálatainál időzünk. Indokoltan. Szerkesztőségünk ugyanis levelet kapott, ami­ben ez áll: „Szeretnénk választ kapni aura, hogy a dunaszentgyör­gyi tanács miért változtatta meg az 1980-as tervét? Ebben határozott ígéret volt a Kos­suth Lajos utca kikövezésé­ről. Az 1981-ben megtartott tanácsülésen pedig másik két utcát jelöltek meg: a Dózsa Györgyöt és az Óvodát. Az igazsághoz tartozik, hogy a Dózsa utcában az elnök, az Óvoda utcában a vb-titkár lakik... Ezekben kizárólag az utcabeliek közlekednek... A tanácstagok ezt erősen kifo­gásolták, ugyanis a tanács vezetősége érdemleges indo­kot felhozni nem tudott. Az egyik tanácstag ragaszkodott a Kossuth utcához, indokol­ta annak jelentőségét. Ebben az utcában van a kultúrház, a sportkombinát, s ez az az utca, amelyből még hét má­sik utca is a legjobban meg­közelíthető. Itt még a hely­ből 5 óra 20-kor induló autó­busz megfordulási lehetősége is biztosított lenne. Sok, mun­kába induló embernek nem kellene 1—2 kilométert gya­logolnia a felső megállóig...” — Hát innen fúj a szél? — nevet fel az idézet elhang­zása után az elnök. — Ha szabad érdeklődni, ki írta a levelet? Vagy ezt nem tud­hatjuk meg? — Nem hiszem, hogy je­lentőséggel bírna a levélíró személye — mondom. — Egyébként a levél névtelen. — És a névtelen levélnek van jelentősége? — A panasztörvény értel­mében igen. — Kérem, az Óvoda utca megépítése már 1974-ben is tervbe volt véve. Pénz hiá­nyában nem készült el. — Idén van rá forint? — Nincs. Viszont a lakók portánként úgy ötezer forin­tot fizetnék az építésért és még társadalmi munkát is végeznek. —■ A Kossuth utca szilárd burkolattal való ellátása is jóval korábbi terv része. Hi­szen évekkel ezelőtt, ponto­san három esztendeje már megvásárolták és oda is hor- datták a szegélyköveket. — Felhasználjuk majd va­lamelyik másik utcába, mert a szóban forgó utca építésé­nél változtatni kellett a ter­ven. A legmélyebben fekvő részében vízderítőt • kell épí­teni. Hogy mikor? Nehéz volt megtudnunk. Az utcát érin­tő kérdések kapcsán előbb az derült ki, hogy a tanácsel­nököknek milyen nehéz a munkájuk. Érteniük kell mindenhez: egészségügyhöz, oktatáshoz, építészethez... Vé­gül belenézhettünk a tanács fejlesztési terveibe. Először az 1973—76-osba, majd a két évvel későbbibe. Hosszas ke­resés után elénk került az 1981—85-ös munkaprogram is. Ez szerint idén az Óvoda utcát, 1983-ban a Dózsa György utcát látják el szi­lárd burkolattal. (A tervben nem szerepel, viszont a ta­nácselnök elmondta, hogy a Kossuth utcában 320 métert idén építenek meg.) A mun­kaprogramban csupán az áll: derítőépítés a Kossuth utcá­ban: 1984; szilárd burkolat ugyanitt: 1984. (A megyei tanács eddig még nem dön­tött a községek út- és híd­építéséről !) — A derítő tervének ké­szítését Bese Antalra, a Tol­na megyei Beruházási Válla­lat munkatársára bíztuk tör­vényes összegért — teszi hozzá az elnök. — Az építésre csak 84-ben lesz kapacitásunk — egészíti ki az iskola igazgatója. — Egyébként mondhatnák az emberek, hogy a Várdomb utcát is azért burkoltuk, mert ott lakik az igazgató, vagyis én, no meg a volt tanács­elnök. Az Óvoda utca építése 250 ezer forintba, a Dózsa György utca hasonló összegbe kerül. A derítő elkészítése 500 ezer forint... Lehet, hogy az utcák építésének sorrendiségébe csúszott hiba? Viszont a ta­nácstestület megszavazta az évre vonatkozó tervet. — Tudom, hogy ki írhatta ezt a levelet — mondja az iskola igazgatója. — Egyet­len tanácstag tartózkodott a terv megszavazásakor... Az egyetlen „tartózkodó” tanácstag Sebestyén István, tanár volt. — Nagyon bántott, hogy a tanácsülésről készült jegyző­könyvbe nem került be, hogy tartózkodtam — mondja. — Szeretem a tanácselnököt és a feleségét is, aki kolléga­nőm. Mindketten tanítvá­nyaim voltak. A tanácsülésen elmondtam, féltem az elnö­köt a közvéleménytől... Hi­szen, ha valaki szóvá teszi a tervek módosítását, az jogos lesz. Szerintem és a lakosság jó részének az a véleménye, hogy a Kossuth utcával kel­lene már valamit csinálni, mert mélyen fekvő részében az új porták közül legalább négyet áztat a víz. Egyéb­ként is, ez az utca igen fon­tos szerepet tölt be a falu­ban. Ezért a Dózsa György utca várhatna még néhány évet. Az elnök indokai nem valósak. (Ez így igaz. Az orvosi ren­delő homlokzata a Várdomb utcára néz, vagyis szilárd úton lehet oda eljutni. A gázcseretelep ugyancsak a Várdomb utcában van. Úgy­szintén az új általános isko­la is.) „Nem akarom, hogy a falu a szájára vegyen” — szólt Sebestyén István figyelmez­tetése az elnöknek... Fiatal nőt állítok meg az Óvoda utcában. Neve Szabó Imréné. Foglalkozása körzeti ápolónő. — Az utca egyik oldalán fiatalok laknak. A másikon idősek. Az utca kövezésének örülünk. De a költségeket sokalljuk. Társadalmi mun­kát vállalunk. Viszont, ha hathavi részletben kell ki­fizetni az építéshez szüksé­ges öt—hatezer forintot, ak­kor sem megoldható min­denkinél. Papp Illésné, szintén az Óvoda utcában lakik: — Szívesen vállaljuk a munkát. Van gépkocsink,* s bizony néha alig tudunk ki­jutni innen. Hivatalosan még nem mondták, hogy mennyit kell fizetnünk... De az utcá­ban lakók által említett öt­ezret sokallom. Idős asszony: — Kérem, nekem elegem van az egész építésből. Mond­ja meg, miből fizessem ki azt az összeget? Dolgozni sem tudok úgy, mint a fiatalok. Rám nem kötelezhetik, hogy ennyit fizessek. Nekem nem szóltak — teszi hozzá eny­hültebben, de érzem, hogy szívesebben látna bennünket odakint. A. Utunk végén a Dózsa György utcában sétálunk. Az utca elején néhány ház... „Csakugyan várhatnának még pár évet” — gondolom, ami­kor a tanácselnök siet el mellettünk. ' — Na, megtudtak min­dent? — kérdezi. — Egyetlen dolgot nem. Hova lett az a sok szegély­kő a Kossuth utcából? — Ott van az mind — vá­laszol ellenségesen. — A lakók azt mondták, hogy teherautókra rakták és elszállították. Paksra. — Dehogy vannak Pakson. — Állítólag kölcsön adták. — Dehogy! Mindössze né­hány napra a KÉV-nek. Re­mélem, tudja mit jelent a KÉV? De már vissza is hoz­ták. Eltettük jó helyre... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Cz. S. A népi ellenőrzés munká­jának igen fontos alkotó ele­me, hogy bizonyos idő eltel­tével visszatérnek az eredeti helyszínre, ellenőrizni a vál­tozásokat. Ezáltal szinte fo­lyamatos egy-egy téma átte­kintése, és igazság szerint így jobban is lehet biztosíta­ni, hogy a változások való­ban bekövetkezzenek. * TAKARÉKOS ÜZEMANYAG­GAZDÁLKODÁS Országos vizsgálat volt 1976-ban annak ellenőrzésé­re, hogy takarékosan gazdál­kodnak-e a folyékony üzem­anyagokkal a termelőszövet­kezetekben. A szekszárdi já­rási-városi NEB immár má­sodszor tért vissza a téma át­tekintésére. A bátaszéki, nagymányoki, mőcsényi és a sióagárdi termelőszövetkezet­ben jártak a népi ellenőrök. Megállapították, hogy jelen­tős változás következett be. A termelőszövetkezetek több­sége az előírt intézkedések nagyobb részét megvalósítot­ta. A közben megjelent köz­ponti rendelkezések is ez irányba hatottak. A bátaszé­ki Búzakalász Termelőszövet­kezet takarékossági és éssze­rűsítési intézkedéseit példa­szerűnek találta a NEB és a módszereket más termelőszö­vetkezeteknek is megismerés­re ajánlja. A gazdaságban határozott és célratörő mun­ka folyik az üzemanyaggaz­dálkodás optimális megszer­vezésére. Ellenpélda a nagy­mányoki Gábor Áron Ter­melőszövetkezet. ahol e té­ren még kellő eredményt nem értek el. PAKSI JÁRÁSI-VÁROSI NEB Ugyanezt a témát ellenőriz­te a paksi NEB is. Lényeges javulást tapasztaltak a népi ellenőrök a két paksi, és a három másik ellenőrzött ter­melőszövetkezetben is. Az öt­ből két termelőszövetkezet alkalmaz például főállású, két szövetkezetben pedig kapcsolt munkakörben van energetikus. Javulás van a tárolásban és felhasználásban is, de még nem minden eset­ben értékelik folyamatosan a fogyasztás alakulását. Az el­múlt évtől kezdődően négy szövetkezetben értékelik ha­vonta, illetve negyedévenként a folyékony üzemanyagok felhasználásának alakulását. Különféle pontrendszerrel mérik és premizálják a taka­rékosságot a paksi Dunamen- ti Egyesülés Termelőszövet­kezetben. * JÁRÁSI NEB, TAMÁSI Hat termelőszövetkezetben tért vissza a Tamási járási Népi Ellenőrzési Bizottság a gépüzemelés, -javítás, -táro­lás helyzetét elemző vizsgá­lat eredményeire. Kedvező­nek ítélték azt a tendenciát, hogy az üzemek általában nagyteljesítményű erő- és munkagépeket szereztek be, szállítási kapacitásukat pedig tehergépkocsik vásárlásával növelték. Meglepő viszont, hogy a beszerzés szóródása még nagyobb lett, mint az alapvizsgálat időszakában volt. Nem erősödött például számottevően a felsőnyéki és gyönki Petőfi tsz szállítópark­ja. A tamási Széchenyi és az ozorai Egyetértés Tsz-ben vi­szont átlagon felülien jó gépellátást tapasztaltak. Ja­vult a szakemberellátottság is. Változatos képet mutat a tárolás és a vagyonvédelem helyzete. A tolnanémeli Kos­suth Tsz-ben romlott, másutt szinten maradt, a tamási Széchenyi és a magyarkeszi Petőfi Tsz-ben viszont lénye­gesen javult a helyzet. A Kossuth Lajos utcában a szegélykövek fi löröl Nem -találkoztam -még ollyan lóval, amelynek ne len­ne két oldala, s ahonnan gyakorta átesünk egyikről a másikra. Most nem ilyen lóról lesz szó. Arról, amelyik az embernek több -mint hatezer éve háziállata, — ha jól emlékszem lótudományi olvasmá­nyaimból —, s amelynek vad faja csak égy-kettő él, valahol Belső-Ázsáéban. És nem Amerikában, mint a cowboyfittimekiből gondolhatjuk, hiszen a ló csak a kon­tinens felfedezése után került oda, mlvél -az ott élő lo­vak iaz európai ember megjelenése idejére már kipusz­tultak. Ügy tudom, legalább tucatnyi lófajta máris ki­pusztult földrészünkön. S mégi-s nagy-nagy örömmel járom körül azokat a szép lov-akait, amelyeket megyénk jó néhány gazdasá­gában tenyésztési célra, spontlónlak és egyszerűen mun­kára -tartanak, nevelnek. Mintha szaporodnának a gaz­daságokban a lovak. A hét valamelyik napján a dalroandi gazdaság egyik tehenészetében láttam, amint az istálló elől a Ikaparó- szaliag kihordta a trágyát, a lőrén vitték szarvasba. (Lóré; ez olyan vaskerékű, szállítóeszköz, mint a vas­úti vágón, sínen fut, és kerekei éppolyan acélból készülnek, mint azoké a teherkocsiké, amelyek hú-siz- har-minc -tonnát is elvisznek.) Szeretik ,a lovat, -mert könnyebb vele boldogulni, mint a gépészeti ágazattól „levetett” rissz-ro-ssz traktorral. És elvégezhetnek vele -más munkát is. A „más” munkára két termelőszövetkezetben is választ kaptam. Azt -mond­ták az első helyen: „A parasztember szereti a lovát. Háza táján mindig akad valami dolog — tápszállítés, tüz-előfuivar, -hízószállításkor is olcsóbb, mint a trak­tor. És a lószeretet azzal is együtt jár, hogy külön ab­rakra, szálas takarmányra nincs szükség, enélkül is „megél a ló”, úgy mint la nagycsaládnál, ha betéved a váratlan vendég: jut neki is leves és hús. „A másik szövetkezetben az érvet nyugodtan' a gazdasági-haté­konysági témák közé sorolom-: A ló a sárban is elmegy, nem kell n-eki betonút.” A márciusi vásár Szekszárdon, most hétfőn lesz. A múltkori, a két hónappal ezelőtti gyönge vásár volt, de lóból la kínálat a régi időkre emlékeztetett. Igaz, többnyire inkább csiszároktól hangos a vásártér, mint ...node, valahol él kell kezdeni. Mert a ló nemcsak a nagygazdaságban jó, már számos közös gazdaság alap­szabályában „lefektették” tartható a háztájiban, ha a tag rendesen dolgozik, stfo. A ló különösen f-a-l-un na­gyon jó szállítóeszköz, hiszen ott nincs Volán-tehertaxi — igaz Szek-szárdon is nehéz találni, csak két-három napos előjegyzés után tudja az ember a holmiját elvi­tetni... És ott vannak még a községi tüzéptelepek... Csak lóval', -kocsival lehet ott dolgozni. Igaz, egy időben a szekszárdi telepen is próbálkozott a Volán, hogy majd így, meg -úgy megoldja a lakosság szállítási igényeit — de már fuvarosok vannak ott, szakszerűen dolgoznak, megelégedésre — lóval. Az más kérdés, hogy inkább a miaguk hasznára, mint a fuv-a- roztatóéra.- Pj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom