Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

1981. március 31. NÉPÚJSÁG 3 Magyarország szarvasmarha­Próbaüzem a kukoricacukor-gyárban ______________________________'___________________;__________________________________________;____________J á llománya giimőkórtól mentes A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium be­jelentette, hogy az ország szarvasmarha-állománya 1980. december 31-én a gümőkór- tól mentessé vált. Tolna me­gye és Baranya megye szarvasmarha-állománya el­sőként vált mentessé 1975- foen. Ennek előzménye, hogy már az 1930-as években foly­tak vizsgálatok egyes gazda­ságokban, de az akkor elért eredmények a második világ­háború során veszendőbe mentek. A felszabadulás után a helyi adottságok kihaszná­lásával néhány gazdaságban újból megindult a mentesíté­si munka, de a nagyobb ará­nyú, szervezett mentesítésre csak a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének befejez­tével kerülhetett sor. Az 1962- ben megkezdett mentesíté­si akció elején az ország szarvasmarha-állományának 30, Tolna megye állományá­nak 60—70 százaléka volt gü- mőkórral terhelt. 1962-ben kormányhatározat született a megkezdett mentesítés állami támogatására. Ezzel a hatá­rozattal államunk a mentesí­téssel járó anyagi terhek dön­tő hányadát magára vállalta. A földművelésügyi minisz­ter ugyanebben az évben uta­sítást adott ki a mentesítés végrehajtására alkalmas szak­állatorvosi szervezet létreho­zására, valamint arra, hogy az Országos Állategészség­ügyi Intézetben külön gümő- kórmentesítési osztály kerül­jön megszervezésre. Ez a szervezet — szorosan együtt­működve a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, az állat­tenyésztés szakembereivel, a humán egészségügyi szolgá­lattal, a vágóhídi ellenőrzést végző állatorvosokkal, az ál­lattenyésztési felügyelőségek­kel, az állatforgalmazást vég­ző vállalatokkal, valamint a gyakorló állatorvosokkal — alkalmas volt arra, hogy ezt a nagy jelentőségű munkát az ellenzők véleménye elle­nére maradéktalanul elvé­gezze. A program befejezésének jelentőségét elsősorban köz­egészségügyi értéke adja. Ki­mutatható összefüggés van ugyanis a gümőkórral fertő­zött szarvasmarhák számá­nak csökkenése és az emberi gümőkóros megbetegedések ritkább előfordulása között. A szarvasmarha-gümőkór fel­számolásával megszűnt egy olyan fertőzési forrás, amely az ember egészségét közvet­lenül is veszélyezteti. Egy 1965-ben elvégzett szá­mítás szerint hazánkban a gümőkór kimutatható közvet­len kártétele évente több mint 730 millió forintot tett ki. A mentesség elérésével nemcsak ezeket a közvetlen károkat sikerült elhárítani, hanem meg tudták szilárdí­tani az élő állatok és állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelmében támasztott szigorú követelmények telje­sítésének alapjait is. A meg­bízható állategészségügyi helyzet lehetővé teszi azt is, hogy a vágóállatok és a tej belföldi értékesítésénél, vala­mint a kistermelői tehéntar­táshoz járó állami támogatás igénylésénél az állattartók az egész országban mentesültek az állatorvosi igazolások be­szerzésével és bemutatásával járó kötelezettség alól. A szarvasmarha-állomány gümőkórtól való mentesítésé­nek befejezése a mezőgazda­ságban dolgozó szakemberek jól összehangolt munkájának eredménye. E munkának va­lamennyi résztvevője — fog­lalkozástól és beosztástól füg­getlenül — elismerést érde­mel. A jövőben a fő feladat a mentesség megóvása, amely az állattartóktól, az állat- egészségügy dolgozóitól és az állatforgalmazásban érdekelt vállalatoktól — nyugodtan mondhatjuk: egész társadal­munktól — megkülönbözte­tett figyelmet igényel. Valamennyi érdekeltnek — saját gazdasági érdekből, de a népgazdaság érdekéből is — meg kell tartania az állat- állományok állategészségügyi értelemben vett (járványügyi) zártságának megteremtésére vonatkozó előírásokat. A szarvasmarhatartó telepeken csak olyan személyek dol­gozhatnak, akik az időszakos orvosi vizsgálatok eredménye alapján nem jelentenek ve­szélyt az általuk gondozott állományra, és ezt a tényt egészségügyi könyvükben igazoltatták. Három évtized társadalmi munkában Strumberger Istvánné (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Aimiiikor Strumberger Ist­vánná a Bonyhádi Cipőgyár­ban munkaviszonyt létesített, még csoportos termelés, el­maradott munkafeltételek voltaik. Ilyen körülmények között kezdett dolgozni a sa- rokosztályon. Három kiskorú gyermeke mellett a szakszer­vezeti munkába is bekapcso­lódott. Hármas funkciója volt: a nagy család, a mun­kahely és a társadálmi meg­bízatás. Tagja és szervezője volt az üzemi vöröskereszt­nek. Mindig figyelemmel kí­sérte a betegek sorsát, szer­vezte a beteglátogatásokat. 1967-itől 1980-ig tagja volt a szakszervezeti tanácsnak, jól ismeri a vállalat életét Munkásságát már több ki­tüntetés fémjelzi: birtokosa a Vállalat kiváló dolgozója, a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatának, a közelmúltban pedig megkap­ta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Még néhány hónap és Strumberger Istvánné nyug­díjállományiba vonul. HORVÁTH JÓZSEF Esze Tamás professzor ajándéka Szekszárd városnak Esze Tamás szekszárdi szü­letésű történész professzor Szekszárd városnak ajándé­kozta értékes és jelentős könyvtárát, tudományos kuta­tásainak anyagát, kézihatban lévő tanulmányait, könyves­polcokat, íróasztalát, valamint a páratlan történelmi értékű Esze Tamás-armálist. Az ajándékozó történész professzor akarata szerint a gyűjtemény Szekszárd város tulajdonába került. Külön helyen, a megyei levéltárban helyezik el és külön anyag­ként kezelik. A gyűjteményt gazdagítani fogják még az Esize Tamás professzor ezután megjelenő tanulmányai és Szekszárdé lesz halála után tanulmányainak közléséből származó szerzői jogdíj össze­ge is. Hétfőn, a szekszárdi Váro­si Tanács kis tanácskozó ter­mében ünnepélyes kéretek között került sor az ajándé­kozási szerződés aláírására. Az aktuson megjelent dr. Király Ernő1, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának titkára, és István József, a Tolna me­gyei Tanács elnökhelyettese. Dr. Nedók Pál tanácselnök köszöntötte a történe lem tu­dóst, majd felkérte dr. Hor­váth Mareellné állami köz­jegyzőt az okirat felolvasásá­ra. Ezután került sor az aján­dékozási szerződés aláírására. A gyűjteményt a megyeszék­hely nevében dr. Nedók Pál tanácselnök vette át. Az ajándékozó okirat aláírásának ünnepélyes pillanata áfa: Hazánk legnagyobb élelmi­szeripari beruházásánál, a szabadegyházi kukoricacu- kor-gyárnál megkezdődött a „visszaszámlálás”. A kö­zel félesztendős próbaüze­melés során ellenőrzik a nemzetközi együttműködés­sel épült gyártósort és ki­szolgálóegységeit. A tervek szerint a nyáron megindul a folyamatos termelés. ........ .■ A z utolsó szerelési munkálatok A központi kazánház és a vezérlőpultja Apadás a folyókon A Duna vízgyűjtőjét el­árasztott alacsony nedvesség­tartalmú légtömeg hátasára folytatódik az apadás a Kö­rösök vízrendszerében, apad a Bodrog és a Maros is. A Dunán 533 cm-es vízmagas­sággal árhullám tetőzött va­sárnap hajnalban Szigetköz­nél, azonban ez árvízvédelmi intézkedéseket nem követelt. Budapesten vasárnap 528 cen­timéter magas volt a Duna vízállása. Levonult az enyhe árhul­lám a Tisza felső, Záhony feletti szakaszán. Vasárnapra virradóra azonban megtelt — az alpári nyári gát alsó sza­kaszán nyitott — gát mögötti terület, s ennek hatására a Tisza Szolnok alatti szaka­szán enyhe vízszintemelke- dést' tapasztaltak. Csongrád- nál 22 centimétert áradt a folyó vasárnap délután két óráig, de nem érte el a ko­rábbi szintet. A védvonalak egyes szaka­szain továbbra is a csurgásolk, szivárgások és hullámverések ellen védekeznek, és a meg­rongálódott töltéskoronák helyreállításán dolgoznak. A mályvádi szükségtározóból folytatták a víz visszavezeté­sét a Fekete Körösbe. Az árvízvédelmi készültség­ben lévő védvonalak hosisza a szombati 1412 kilométerről 1300-ra csökkent. Harmadfo­kú a készültség a Tiszán, Pol­gártól a déli országhatárig és a Fekete Körös bal partján. A Hortobágy—Berettyó csa­torna mellett harmadfoikröl másodfokra mérsékelték a ké­szültséget. Egy üzlet halála Az elmúlt év utolsó negyedévében 108 benzinkutas lépett ki az ÁFOR-tól — háromszor annyian, mint egy évvel korábban. Ez az élénk elvándorlás szokatlan eb­ben a népszerű szakmában, hisz hosszú ideig éppen ar­ról volt híres, hogy itt aztán sokat lehet keresni — no nem az alapfizetés, inkább a mellékes révén. Hogy ez a mellékes voltaképpen mennyi, arról csak elképzeléseink lehetnek — pontos adatokat legfeljebb maguk az érdekelt benzinkutasok adhatnának, ők azonban érthetően nem szívesen beszélnek erről. Leg­feljebb csak azt emlegetik, hogy az utóbbi időben meg­csappant a forgalom, s mindinkább csak a többlet- munkáért adnak — a korábbinál jóval kevesebb — borravalót az autósok. Persze a benzinkutasok közül nem mindenkinek a csökkenő borravaló jelentette az igazi érvágást. A kutasok egy része ugyanis nem az úrvezetők, ha­nem az állam zsebéből kívánt meggazdagodni. S hogy ez kinek milyen mértékben sikerült, arról — ha más­honnan nem — a bírósági tárgyalótermekből értesül­hettünk. A benzinjegyekkel „kereskedő” kutasok tár­gyalásain olyan magas jövedelmekre derült fény, ame­lyekhez képest a borravaló szinte eltörpült, s mindez látványosan bizonyította, hogy a benzinjegy-kereske- delem előkelő helyet foglal el a tisztességtelen jövede­lemforrások rangsorában. Az elmúlt év októberétől azonban nem jeggyel, ha­nem készpénzzel fizetnek a hivatásos gépkocsivezetők is, s ez alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Amíg korábban sem a meggyőzés, sem a fegyelmi eljárások, de még a bíróságon kiszabott büntetések sem tudták megakadályozni a benzinjegy-űzérkedés virágzását, megtette egy konkrét intézkedés, a benzinjegyek meg­szüntetése. Nincs jegy, nincs mivel kereskedni — ez az üzlet tehát egyszer, s mindenkorra „ugrott”. Hogy a kilépett benzinkutasok közül hányán távoz­tak emiatt, s hányán egyéb okokból, azt nem lehet pontosan tudni. A hirtelen megélénkült munkaerő­forgalom azonban azt sejteti, hogy a szerencsevadászok voltak többen, s gyorsan meggazdagodni kívánók ke­restek maguknak új munkahelyet. Attól persze néni kell tartanunk, hogy a benzinku­takon megjelennek a „kezelőt felveszünk” feliratú táb­lák; a megüresedett helyekre van jelentkező. Sokak szá­mára így is kifizetődő ez a munka. Akiket pedig csak­is a mindenáron való meggazdagodás lehetősége vonz, azok ellen a jövőben is hatásos ellenszer marad a tisz­tességtelen jövedelemforrások megszüntetése. KOZMA JUDIT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom