Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-31 / 76. szám
(XXI. évfolyam, 76. szám ARA: 1,40 Ft. > 1981. március 31., kedd Mai számunkból MAGYARORSZÁG SZARVASMARHAÁLLOMÁNYA GÜMÖKÖRTÓL MENTES (3. old.) KRAMER KONTRA KRAMER (4. old.) IDEGENBEN MÁSODSZOR NYERT A DÓZSA (5. old.) (3. old.) ESZE TAMÁS PROFESSZOR AJÁNDÉKA SZEKSZÁRD VÁROSNAK Minősítők és minősítettek Ismeretesek azok az alapkövetelmények és szempontok, amelyek alapján a vezető minősíti beosztottait, amint ismeretesek e folyamat leglényegesebb mozzanatai is. Utóbbiak közül például az, hogy a gondosan előkészített írást a minősített a minősítők jelenlétében ismeri meg, azt vele megbeszélik, s a minősítettnek joga van akár írásban is a minősítés végén rögzíteni, ha valamiben nem ért egyet. 'Mindez pedig nem azért történik, hogy a személyi dossziékban egy irattal több legyen, s nem azért, hogy ezáltal a vezetők bizonyos időközönként mintegy letudják a gondjaikra bízott emberekkel való törődést. Éppen ellenkezőleg! A most már sok évesnek mondható tapasztalat azt bizonyítja, hogy a minősítés rendszere és gyakorlata csak ott tölti be igazán a szerepét, ahol ez a folyamat szerves része a káderekkel való foglalkozásnak, az egész káderpolitikának. Ennek a többi közt jő próbája, hogy akad-e meglepetés a fent említett megbeszélés során, akár a minősítők, akár a minősített számára. Ha igen, az arra figyelmeztet, hogy valahol hiba Van: vagy az, hogy a vezetők a mindennapi munka folyamatában nem ismertették véleményüket, esetleg kritikájukat a beosztottjukkal, vagy az, hogy a beosztott nem rendelkezik eléggé reális önismerettel. Ha a minősítés a vezetői munka részévé Válik, akkor hatásos segítője lehet annak, amire való: nevezetesen, hogy összegezze azokat a lényeges vonásokat, amelyek a minősített jelenlegi teljesítményében, s a vele szemben támasztott követelményekben a meghatározók. Mert — és ez nem ritka hiány! — a minősítésnek olykor a leggyengébb oldala annak megfogalmazása, hogy mit várnak az illetőtől. És ez nem csoda. Ennek megfogalmazása ugyanis csak akkor lehet konkrét, ha az illetővel kapcsolatos elképzelések is eléggé átgondoltak. Ehhez pedig a minősített sokoldalú és alapos ismerete szükséges. Ezt az ismeretet egyetlen vezető sem képes kizárólag a maga tapasztalatai alapján megszerezni. Szükséges, hogy a munkahelyen működő politikai szervezetek, a munkatársak, s a többi vezető véleményét is kikérje és ismerje. És — hiszen a vezető is ember — még így is előfordulhat tévedés a megítélésben. Ezért a minősítés megfogalmazásakor és megtárgyalásakor félrevezető és káros lehet, ha mindenáron arra törekszenek, hogy a minősített a róla megfogalmazottakkal minden tekintetben egyetértsen. Egyes vezetők, hogy elkerüljék az esetleges vitát, a konfliktust, hajlamosak arra, hogy a minősítésben egyoldalú dicséreteket, pozitívumokat fogalmazzanak meg, aztán, mintegy szóbeli kiegészítésként elmondják a kritikai észrevételeket. Ez az úgynevezett kettős vélemény káros, rossz közérzetet „termel”. Azt a benyomást kelti, hogy a vezető nem meri írásban is vállalni a véleményét, ugyanakkor csökkenti az írásba foglalt elismerések' értékét, hiszen létezik még azon kívül egy szóbeli vélemény is. Az ilyesfajta minősítés valóban csak afféle szertartássá degradálódik, amelyen mindenki minél előbb át akar esni, azzal a reménységgel, hogy néhány évig most békén hagyhatják egymást — legalábbis ebben a témában. Természetesen, legalább ilyen káros az ellenkező véglet is, ha a minősítést a hibák gyűjteményeként készítik el. Mivél nincs olyan ember, akinek csak hibái volnának, a minősített ez esetben csak arra gondolhat, hogy a minősítést a vele való „elbánás” eszközévé tették, hiszen bármit is ír ő a végére, elég 'lesz a jövőben csak a minősítésre hivatkozni, és máris baj, akár egzisztenciális veszedelem fenyegeti. Ráadásul az ilyen minősítés semmiképpen sem hat ösztönzően a minősítettre. Ezért a minősítésnek a jóhiszeműségen, egyenességen kívül talán a legfontosabb tulajdonsága a higgadt mértéktartás. Hogy a leglényegesebb jellemzőkre koncentrál és nem hiba- vagy erénygyűjtemény, de nem is feladatkiskáté. Mert ha telis-tele van előírásokkal, elvárt feladatokkal, az inkább leszerel és megbénít, semmint lendületet ad. Mindemellett korántsem ritkán- tapasztalható fogyatékosság, hogy a minősítések elképesztően hasonlítanak egymáshoz, olykor csak a neveket kell cserélni, s bármelyik, bármikor alkalmazható 'bárkire. A minősítés nem lehet divatos közhelyek gyűjteménye, hanem személyre szólónak, a személyt valóban jellemzőnek kell lennie mind megállapításaiban, mind a feladatok megfogalmazásában. E követelményeknek azonban gyakran gátat szab az a hamis gyakorlat, amikor nem az embert, hanem a célt minősítik. Tehát aszerint fogalmazzák meg a minősítést, hogy mi a céljuk az illetővel. Ugyanígy akadály az is, amikor nem a vezetőt minősítik, hanem a munkaterülete eredményeit. A munkahely eredményessége természetesen az egyik legfőbb mérce a vezető megítélésénél, de a hármas követelmény alapján még jó néhány más vonatkozásban is megmérendő és természetesen atékintetben is, hogy mit vállal a politikából, s mennyire hajlandó vagy képes ki is állni mellette és érte. Mind általánosabb tapasztalat, hogy ahol megtanulják (mert ezt is tanulni, gyakorolni kell!), hogy a minősítés kötelezettsége nemcsak valami muszájt jelent, hanem egyben valami lehetőséget is, amely a vezetés munkáját minden szinten segítheti, ott valóban a káderpolitika részévé, értékes mozzanatává válik. És egyben a jobb munkahelyi közérzet kialakításának segítőjévé is. Cs. I. Kiváló és Érdemes művészi címeket adtak át Pozsgay Imre művelődési miniszter beszél az ünnepségen (Képtávírónkon érkezett.) Kiváló és Érdemes művészi kitüntető címeket nyújtottak át hétfőn a Parlamentben a szocialista kultúrát kiemelkedő értékekkel gazdagító alkotók munkásságának elismeréseként, hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes és Óvári Miklós, az MSZMiP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. A kitüntetetteket Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: a művészi alkotások a közösségben, a népben, a nemzetben, a szocialista társadalmi rendszerben gyökereznek. Megnyilvánulásuk azonban személyes. A kitüntetések átadásakor gondoljunk arra, hogy adományozásukban benne van népiünk nagyszerű alkotóképességének felismerése, s vele azok személyes teljesítményének elismerése, akik ezeket a műveket világra hozták. Akik itt ma címet, s rangot kapnak, nem egyetlen látványos teljesítményért, hanem egy-egy művészi életszakasz eredményeiért részesülnek kitüntetésben, tehát eddigi életük sikereivel vannak jelen. A továbbiakban rámutatott a kulturális politika, a kormányzat azon törekvésére' hogy az alkotó munkát, a művészi értéket, a nép iránti elkötelezettséget kísérje méltó elismerés. E díjakban is kifejeződik a kormányzatnak az a szándéka, hogy 'közvetítőként lépjen be a művész és a közönség kapcsolatába. E szándékunk megvalósításában századunk olyan magyar géniuszai segítenek eligazodni, mint Ady Endre, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán, akik jól példázzák, hogy a legjobb magyar művészek kortársként is bekapcsolódhatnak hazájuk kultúráján át az egyetemes emberi művelődés, mindenekelőtt a haladó szocialista kultúra áramába — mondotta Pozsgay Imre, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. Az ünnepség után fogadást adtak a Parlamentben a Kiváló és Érdemes művész cím új birtokosainak számára. A Minisztertanács a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül1, hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából a „Magyar Nép- köztársaság Kiváló művésze” kitüntető címet adományozta Devich Sándornak, a Bartók vonósnégyes Kossuth-dí- jas másodhegedűsének, az Állami Hangversenyzenekar tagjának, Komlós Péternek, a Bartók vonósnégyes Kossuth-dí- jas primáríusának, a Magyar Állami Operaház koncertmesterének, (Folytatás a 2. oldalon.) Szojuz—39 Sikeres földetérés Hétfőn reggel megkezdték a visszatérés közvetlen előkészítését a szovjet—mongol közös űrrepülés résztvevői. Vlagyimir Dzsanibe- kov és Zsugderdemidijn Gurragcsaa még vasárnap befejezték tudományos kísérleteiket, összecsomagolták a Földre visszahozandó anyagot, közte néhány olyan vizsgálati eredményt is, amelyet a Szaljut űrállomás állandó személyzete küld a szakértőknek. A csomagokat elhelyezték az űrhajó visszatérő kabinjában. Dzsanibekov és Gurragcsaa kipróbálta a Szojuz—39 különböző irányító berendezéseit, hajtóművét és a biztonsági felszerelést is. Moszkvai idő szerint hétfő délután 14 óra 42 perckor, az előre megadott térségben Földet ért a Szojuz—39 űrhajó leszállóegysége. Az első orvosi jelentés szerint Vlagyimir Dzsanibekov és Zsugderdemidijn Gurragcsaa, a szovjet —mongol űrexpedíció két tagja a sima leszállás után jól érzi magát. ♦ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a közös szovjet—mongol űrrepülés sikeres befejezése alkalmából táviratban köszöntötte Jumzságijn Ceden- balt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a nagy népi hurál elnökségének elnökét és Zsambin Batmönh-t, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. Ifjúsági nap Dombóváron A KISZ Tolna megyei és Dombóvár városi bizottsága Vasárnap egész napos programmal emlékezett meg hazánk felszabadulásának 36. évfordulójáról. A dombóvári városi művelődési központban délelőtt fél tízkor Juhos László szobrászművész megnyitó beszédével kezdődött a sokszínű műsor. A művelődési központban négy KlSZ-ösztön- díjas, amatőr alkotó munkáiból nyílt kiállítás; Ozorai Gábor és Tilinger Sándor fotóit és Varga Géza szobrász, valamint Csuhaj Tünde textil- munkáit láthatta a szép számú közönség. Juhos László beszédében az amatőr alkotói munkával kapcsolatban hangsúlyozta. Azok, akik szabad idejükben a művészettel, s egyáltalán a kultúrával foglalkoznék, mindenképpen segítik társadalmunk kulturális életének fejlődését, gyarapodását. Sajnos, az ifjúsági nap egyik jelentős programjaként meghirdetett, az egyetemeken és főiskolákon működő Tolna megyei klubok találkozója — mindössze tizenhármán jelentek meg — elmaradt. Kárpótolta azonban ezt a hiányt a Film és az ifjúság című vetélkedő. Különböző, a filmművészettel és az ifjúság életével kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a csapatok, Vadas Zsuzsának, a Béri Balogh Ádám megyei múzeum munkatársa — műsorvezető 1— közreműködésével. Míg az ifjúsági nap szellemi programjai a városi művelődési központban folytak, addig a DMVSC-pályán a megye valamennyi középiskolájának diákjai honvédelmi öttusában mérték össze erejüket. A sporttelep bitume- nezett kézilabda-pályáján, apró gyerekek és szülők alkottak csapatokat, s versengtek az ifjúsági nap „Mozdulj!” elnevezésű fizikai és ügyességi vetélkedőjén. Még zsákban futás is szerepelt a programban. A dombóvári városi kórházban fiatal orvosok tanácskoztak az egészségügy aktuális problémáiról. A dombóvári if júsági nap délután a Művészet és ifjúság című megyei bemutatóval ért véget: felléptek a megye legjobb néptánccsoportjai, a szekszárdi kórház irodalmi színpada, valamint a kölesdi bábcsoport tagjai. sá—bj Juhos László szobrászművész beszédet mond az amatőr ösztöndíjasok kiállításán A szekszárdi MEZŐGÉP csapata a „Film és ifjúság” vetélkedőn ■
