Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

(XXI. évfolyam, 76. szám ARA: 1,40 Ft. > 1981. március 31., kedd Mai számunkból MAGYARORSZÁG SZARVASMARHA­ÁLLOMÁNYA GÜMÖKÖRTÓL MENTES (3. old.) KRAMER KONTRA KRAMER (4. old.) IDEGENBEN MÁSODSZOR NYERT A DÓZSA (5. old.) (3. old.) ESZE TAMÁS PROFESSZOR AJÁNDÉKA SZEKSZÁRD VÁROSNAK Minősítők és minősítettek Ismeretesek azok az alapkövetelmények és szempon­tok, amelyek alapján a vezető minősíti beosztottait, amint ismeretesek e folyamat leglényegesebb mozza­natai is. Utóbbiak közül például az, hogy a gondosan előkészített írást a minősített a minősítők jelenlétében ismeri meg, azt vele megbeszélik, s a minősítettnek jo­ga van akár írásban is a minősítés végén rögzíteni, ha valamiben nem ért egyet. 'Mindez pedig nem azért történik, hogy a személyi dossziékban egy irattal több legyen, s nem azért, hogy ezáltal a vezetők bizonyos időközönként mintegy le­tudják a gondjaikra bízott emberekkel való törődést. Éppen ellenkezőleg! A most már sok évesnek mondható tapasztalat azt bizonyítja, hogy a minősítés rendszere és gyakorlata csak ott tölti be igazán a szerepét, ahol ez a folyamat szerves része a káderekkel való foglal­kozásnak, az egész káderpolitikának. Ennek a többi közt jő próbája, hogy akad-e meglepe­tés a fent említett megbeszélés során, akár a minősítők, akár a minősített számára. Ha igen, az arra figyelmez­tet, hogy valahol hiba Van: vagy az, hogy a vezetők a mindennapi munka folyamatában nem ismertették vé­leményüket, esetleg kritikájukat a beosztottjukkal, vagy az, hogy a beosztott nem rendelkezik eléggé reális ön­ismerettel. Ha a minősítés a vezetői munka részévé Válik, akkor hatásos segítője lehet annak, amire való: nevezetesen, hogy összegezze azokat a lényeges voná­sokat, amelyek a minősített jelenlegi teljesítményében, s a vele szemben támasztott követelményekben a meg­határozók. Mert — és ez nem ritka hiány! — a minősítésnek olykor a leggyengébb oldala annak megfogalmazása, hogy mit várnak az illetőtől. És ez nem csoda. Ennek megfogalmazása ugyanis csak akkor lehet konkrét, ha az illetővel kapcsolatos elképzelések is eléggé átgondol­tak. Ehhez pedig a minősített sokoldalú és alapos isme­rete szükséges. Ezt az ismeretet egyetlen vezető sem képes kizárólag a maga tapasztalatai alapján megsze­rezni. Szükséges, hogy a munkahelyen működő politikai szervezetek, a munkatársak, s a többi vezető vélemé­nyét is kikérje és ismerje. És — hiszen a vezető is em­ber — még így is előfordulhat tévedés a megítélésben. Ezért a minősítés megfogalmazásakor és megtárgyalá­sakor félrevezető és káros lehet, ha mindenáron arra törekszenek, hogy a minősített a róla megfogalmazot­takkal minden tekintetben egyetértsen. Egyes vezetők, hogy elkerüljék az esetleges vitát, a konfliktust, hajlamosak arra, hogy a minősítésben egy­oldalú dicséreteket, pozitívumokat fogalmazzanak meg, aztán, mintegy szóbeli kiegészítésként elmondják a kri­tikai észrevételeket. Ez az úgynevezett kettős vélemény káros, rossz közérzetet „termel”. Azt a benyomást kelti, hogy a vezető nem meri írásban is vállalni a vélemé­nyét, ugyanakkor csökkenti az írásba foglalt elismeré­sek' értékét, hiszen létezik még azon kívül egy szóbeli vélemény is. Az ilyesfajta minősítés valóban csak afféle szertartássá degradálódik, amelyen mindenki minél előbb át akar esni, azzal a reménységgel, hogy néhány évig most békén hagyhatják egymást — legalábbis eb­ben a témában. Természetesen, legalább ilyen káros az ellenkező vég­let is, ha a minősítést a hibák gyűjteményeként készítik el. Mivél nincs olyan ember, akinek csak hibái volná­nak, a minősített ez esetben csak arra gondolhat, hogy a minősítést a vele való „elbánás” eszközévé tették, hiszen bármit is ír ő a végére, elég 'lesz a jövőben csak a minősítésre hivatkozni, és máris baj, akár egziszten­ciális veszedelem fenyegeti. Ráadásul az ilyen minősí­tés semmiképpen sem hat ösztönzően a minősítettre. Ezért a minősítésnek a jóhiszeműségen, egyenességen kívül talán a legfontosabb tulajdonsága a higgadt mér­téktartás. Hogy a leglényegesebb jellemzőkre koncent­rál és nem hiba- vagy erénygyűjtemény, de nem is feladatkiskáté. Mert ha telis-tele van előírásokkal, el­várt feladatokkal, az inkább leszerel és megbénít, sem­mint lendületet ad. Mindemellett korántsem ritkán- tapasztalható fogya­tékosság, hogy a minősítések elképesztően hasonlítanak egymáshoz, olykor csak a neveket kell cserélni, s bár­melyik, bármikor alkalmazható 'bárkire. A minősítés nem lehet divatos közhelyek gyűjteménye, hanem sze­mélyre szólónak, a személyt valóban jellemzőnek kell lennie mind megállapításaiban, mind a feladatok meg­fogalmazásában. E követelményeknek azonban gyakran gátat szab az a hamis gyakorlat, amikor nem az em­bert, hanem a célt minősítik. Tehát aszerint fogalmaz­zák meg a minősítést, hogy mi a céljuk az illetővel. Ugyanígy akadály az is, amikor nem a vezetőt minő­sítik, hanem a munkaterülete eredményeit. A munka­hely eredményessége természetesen az egyik legfőbb mérce a vezető megítélésénél, de a hármas követelmény alapján még jó néhány más vonatkozásban is megmé­rendő és természetesen atékintetben is, hogy mit vál­lal a politikából, s mennyire hajlandó vagy képes ki is állni mellette és érte. Mind általánosabb tapasztalat, hogy ahol megtanul­ják (mert ezt is tanulni, gyakorolni kell!), hogy a minősítés kötelezettsége nemcsak valami muszájt je­lent, hanem egyben valami lehetőséget is, amely a ve­zetés munkáját minden szinten segítheti, ott valóban a káderpolitika részévé, értékes mozzanatává válik. És egyben a jobb munkahelyi közérzet kialakításának se­gítőjévé is. Cs. I. Kiváló és Érdemes művészi címeket adtak át Pozsgay Imre művelődési miniszter beszél az ünnepségen (Képtávírónkon érkezett.) Kiváló és Érdemes művészi kitüntető címeket nyújtottak át hétfőn a Parlamentben a szocialista kultúrát kiemel­kedő értékekkel gazdagító al­kotók munkásságának elis­meréseként, hazánk felsza­badulásának 36. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen részt vettek: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György miniszterelnök-he­lyettes és Óvári Miklós, az MSZMiP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai. A kitüntetette­ket Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: a művészi alkotások a közös­ségben, a népben, a nemzet­ben, a szocialista társadalmi rendszerben gyökereznek. Megnyilvánulásuk azonban személyes. A kitüntetések át­adásakor gondoljunk arra, hogy adományozásukban ben­ne van népiünk nagyszerű al­kotóképességének felismeré­se, s vele azok személyes tel­jesítményének elismerése, akik ezeket a műveket világra hoz­ták. Akik itt ma címet, s ran­got kapnak, nem egyetlen lát­ványos teljesítményért, hanem egy-egy művészi életszakasz eredményeiért részesülnek kitüntetésben, tehát eddigi életük sikereivel vannak je­len. A továbbiakban rámutatott a kulturális politika, a kormányzat azon törekvé­sére' hogy az alkotó mun­kát, a művészi értéket, a nép iránti elkötele­zettséget kísérje méltó elis­merés. E díjakban is kifeje­ződik a kormányzatnak az a szándéka, hogy 'közvetítőként lépjen be a művész és a kö­zönség kapcsolatába. E szándékunk megvalósítá­sában századunk olyan ma­gyar géniuszai segítenek el­igazodni, mint Ady Endre, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán, akik jól pél­dázzák, hogy a legjobb ma­gyar művészek kortársként is bekapcsolódhatnak hazájuk kultúráján át az egyetemes emberi művelődés, minde­nekelőtt a haladó szocialista kultúra áramába — mondot­ta Pozsgay Imre, majd át­nyújtotta a kitüntetéseket. Az ünnepség után fogadást adtak a Parlamentben a Ki­váló és Érdemes művész cím új birtokosainak számára. A Minisztertanács a szocia­lista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül1, hazánk felsza­badulásának 36. évfordulója alkalmából a „Magyar Nép- köztársaság Kiváló művésze” kitüntető címet adományozta Devich Sándornak, a Bar­tók vonósnégyes Kossuth-dí- jas másodhegedűsének, az Ál­lami Hangversenyzenekar tagjának, Komlós Péternek, a Bar­tók vonósnégyes Kossuth-dí- jas primáríusának, a Magyar Állami Operaház koncertmes­terének, (Folytatás a 2. oldalon.) Szojuz—39 Sikeres földetérés Hétfőn reggel megkezd­ték a visszatérés közvetlen előkészítését a szovjet—mon­gol közös űrrepülés részt­vevői. Vlagyimir Dzsanibe- kov és Zsugderdemidijn Gurragcsaa még vasárnap be­fejezték tudományos kísér­leteiket, összecsomagolták a Földre visszahozandó anya­got, közte néhány olyan vizs­gálati eredményt is, amelyet a Szaljut űrállomás állandó személyzete küld a szakér­tőknek. A csomagokat el­helyezték az űrhajó visszaté­rő kabinjában. Dzsanibekov és Gurragcsaa kipróbálta a Szojuz—39 különböző irányí­tó berendezéseit, hajtóművét és a biztonsági felszerelést is. Moszkvai idő szerint hétfő délután 14 óra 42 perckor, az előre megadott térségben Föl­det ért a Szojuz—39 űrhajó leszállóegysége. Az első orvo­si jelentés szerint Vlagyimir Dzsanibekov és Zsugderde­midijn Gurragcsaa, a szovjet —mongol űrexpedíció két tagja a sima leszállás után jól érzi magát. ♦ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke a közös szovjet—mongol űrrepülés sikeres befejezése alkalmából táviratban kö­szöntötte Jumzságijn Ceden- balt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkárát, a nagy népi hurál elnökségének el­nökét és Zsambin Batmönh-t, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökét. Ifjúsági nap Dombóváron A KISZ Tolna megyei és Dombóvár városi bizottsága Vasárnap egész napos prog­rammal emlékezett meg ha­zánk felszabadulásának 36. évfordulójáról. A dombóvári városi műve­lődési központban délelőtt fél tízkor Juhos László szob­rászművész megnyitó beszé­dével kezdődött a sokszínű műsor. A művelődési köz­pontban négy KlSZ-ösztön- díjas, amatőr alkotó munkái­ból nyílt kiállítás; Ozorai Gábor és Tilinger Sándor fo­tóit és Varga Géza szobrász, valamint Csuhaj Tünde textil- munkáit láthatta a szép szá­mú közönség. Juhos László beszédében az amatőr alko­tói munkával kapcsolatban hangsúlyozta. Azok, akik sza­bad idejükben a művészettel, s egyáltalán a kultúrával foglalkoznék, mindenképpen segítik társadalmunk kultu­rális életének fejlődését, gya­rapodását. Sajnos, az ifjúsági nap egyik jelentős programjaként meghirdetett, az egyeteme­ken és főiskolákon működő Tolna megyei klubok talál­kozója — mindössze tizen­hármán jelentek meg — el­maradt. Kárpótolta azonban ezt a hiányt a Film és az ifjúság című vetélkedő. Különböző, a filmművészettel és az ifjúság életével kapcsolatos kérdé­sekre válaszoltak a csapatok, Vadas Zsuzsának, a Béri Ba­logh Ádám megyei múzeum munkatársa — műsorvezető 1— közreműködésével. Míg az ifjúsági nap szel­lemi programjai a városi mű­velődési központban folytak, addig a DMVSC-pályán a megye valamennyi középisko­lájának diákjai honvédelmi öttusában mérték össze ere­jüket. A sporttelep bitume- nezett kézilabda-pályáján, apró gyerekek és szülők al­kottak csapatokat, s verseng­tek az ifjúsági nap „Mozdulj!” elnevezésű fizikai és ügyessé­gi vetélkedőjén. Még zsák­ban futás is szerepelt a prog­ramban. A dombóvári városi kór­házban fiatal orvosok tanács­koztak az egészségügy ak­tuális problémáiról. A dombóvári if júsági nap délután a Művészet és ifjú­ság című megyei bemutatóval ért véget: felléptek a megye legjobb néptánccsoportjai, a szekszárdi kórház irodalmi színpada, valamint a kölesdi bábcsoport tagjai. sá—bj Juhos László szobrászművész beszédet mond az amatőr ösztöndíjasok kiállításán A szekszárdi MEZŐGÉP csapata a „Film és ifjúság” ve­télkedőn ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom