Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

1981. március 29. NÉPÚJSÁG 11 Könyvek Bartókról Bartók Béla születésének századik évfordulója a könyvkiadás számára is jó alkalom, hogy könyvekkel, kottákkal, különböző ki­adványokkal emlékezzenek a zeneszerzőre. A témához legközelebb álló Zeneműkiadó már 1980-ban több kötetet jelentetett meg. Kiadták a Bartók-breviáriumot harmadik kiadásban Újfalussy József és Lampert Vera szerkesztésében. A könyv Bartók írásainak, tanulmányainak válogatása mellett gazdag dokumentumanyagot közöl kortárs kritikákból, visszaemlékezések­ből, a zeneszerzőhöz írt levelekből. Ugyancsak harmadik kiadást ért meg Kroó György, az ismert zenetörténész Bartók-kalauz című könyve. Nyolc népdalfeldolgozás kottája, a népdalok szövege és Reich Károly illusztrációi teszik színessé Bartók Béla Képeskönyv gyermekeknek című kötetét. A könyvhöz hanglemezt is mellékel a kiadó, amelyen 15 zongoradarab hallható Bartókné Pásztory Ditto előadásában. Ez a kötet második kiadásban jelent meg tavaly. Csakúgy, mint Bónis Ferenc Bartók élete képekben és dokumen­tumokban című könyve. A bővített, átdolgozott kötet a zeneszerző életét tárgyaló bevezető után 440 képpel ad áttekintést a korról és Bartók életútjáról. Lampert Vera Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke a Bartók-művekben felhasznált népdalok első, pon­tos, teljes rendszerezett jegyzéke. Három kötet szerzője ifjú Bartók Béla, a zeneszerző fia. Két könyvét a Zeneműkiadó gondozza, s mindkettő a centenárium évében jelenik meg. A Bartók Béla életének krónikája című könyv­ben apja emberi arcát rajzolja meg a szerző számos dokumen­tummal, családi tulajdonban levő feljegyzésekkel kiegészítve. A naplószerű írás számos eddig ismeretlen adatot közöl. Ez a kötet németül és angolul is megjelenik. Bartók családi levelei címen a Bartók család és a Bartók-orchívum anyagában őrzött leveleket publikálja a szerző, amelyeket a zeneköltő édesanyjához, húgához, első és második feleségéhez, fiaihoz írt. A harmadik könyv a Bar­tók Béla műhelyében címet viseli. Somfai László 18 Bartók-tanulmánya egy kötetben a Zenemű­kiadónál lát napvilágot. A tanulmányok Bartók alkotói módszerét elemzik és segítséget adnak az előadóknak a hiteles Bartók-zene megszólaltatásához. Bartók és Kodály a címe Lendvai Ernő két­kötetes művének, amely angol nyelven jelenik meg. A tudományos mű elméleti és technikai kérdésekkel, műelemzésekkel foglalkozik, valamint poétikai és dramaturgiai tanulmányokat tartalmaz, ötödik kiadásban — román—magyar koprodukcióban jelenik meg Szegő Júlia regényes Bartók-életrajza Embernek maradni címmel. Könyv- alakban is megjelenik a rádió fgy láttam Bartókot című népszerű sorozata, amely színes és olvasmányos adalék Bartók portréjához. Tavaly jelent meg a Gondolat 'Kiadónál a Szemtől szembe sorozatban Bartók Béláról Tallián Tibor írása. A Tankönyvkiadó Bárdos Lajos Bartók és a gyermekek, a Móra Kiadó Székely Júlia két könyvét az Elindultam szép hazámból és a Bartók Tanár Úr című kötetét adta ki. Két tanulmánykötet, Újfalussy Józsefé a Gondolatnál és Fodor Andrásé az Európánál vár megjelenésre. 1982-re tervezi a Szépirodalmi Kiadó a Magyar Remekírók soro­zatban Bartók Béla tanulmányainak kiadását Újfalussy József válogatásában. Idegen nyelven több kötetet produkál a Corvina Kiadó. An­golul és németül kerül az olvasókhoz Újfalussy József Bartók Béla című kötete. Angolul adják ki a Bartók Béláról szóló tanulmány- kötetet. Az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók-archívuma gon­dozásában indítja útjáraaz Akadémiai Kiadó Bartók Béla Magyar népdalok című több kötetes kiadványát. Az Európa Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár sorozatában adja ki Bartók című kötetét. Számos kotta jelenik meg a centenáriumra. Fakszimile ki­adásban adják közre Bartók Zongoraszonátáját, három Bartók- kiadó, az Universal Edition, a Boosey and Hawkes Inc és a Ditio Musica Budapest közös vállalkozásában. — S. E. — Szilágyi István: Kálváriák „A kálváriáról, mint sajá­tos épületfajtáról a mai na­pig nem emlékezett meg ösz- szefoglalóan” a hazai szak- irodalom — tudjuk meg egy szép, tartalmas könyv beve­zetőjéből. Szerzője, Szilágyi István valóban hézagpótló monográfiát írt a Corvina Ki­adónak a magyarországi egy­házi építészet e különálló építmény csoport járói. Köny­ve az „építészeti hagyomá­nyok” sorozatban került ki­adásra. Számunkra külön ér- dökessége, hogy többször hi­vatkozik a szekszárdi Kálvá- ria-hegy stációira, kőből vé­sett jeleneteire, s „a dél-ma- gyarországi típus egyik korai példájának” írja le. A tömö­ren, lényegrétörően fogalma­zott tanulmány elöljáróban tisztázza megnyugtatóan és először e sokértelmű kategó­ria tartalmát. Elkülöníti a keresztút, kálvária, kálvária- jelenet fogalmakat. A kiala­kulás gyökereit a keresztes­háborúk, a középkori művé­szet, a zarándokutak élményei táplálták. E kisépítészeti mű­faj széles körű elterjedését valójában az ellenreformáció segítette elő. Az első kálvá­riák a XVII. század közepén épültek, de a többség (így a szekszárdi is!) csak a török kiűzése után a kivirágzó, te­rebélyesedő barokk stílus szellemében valósult meg. A téma messze szerteágazó, megtöretlen utak bejárását igényli. A szerző igyekszik azonos vonások alapján ren­det tartani, rendszert terem­teni, típusokat kimutatni, el­különíteni. Sorra veszi, meg­vizsgálja a kálváriák alkotó­elemeit — domb, emelvény, stációk, kápolnák, remetelak, — párhuzamot von a hazai és külhoni példák között. Az e tárgyban járatlant világos magyarázatokkal, példákkal tereli az „értő szemlélővé” válás felé. Külön fejezet foglalkozik a telepítéssel. A hely megvá­lasztása — rendszerint ma­gaslat (Szekszárdi, kilátást nyújtó hely, (emlékeztetve a Golgotára!) — a birtokvi­szony, a várostól márt távol­ság, a tájolás, a stációk tér­köze, az együttes szerkezete (a miénk szimmetrikus), mind fontos kérdések. Akárcsak a különféle építménytípusok osztályozása. Az elrendezés­ben megkülönböztethető épí­tészeti-eszmei gondolatok tükröződnek. A döntő elemet mégis a keresztút (kiindulás­tól a végkifejletig) vonalveze­tése hordozza, amely szabad terekben, fallal kerített együttesekben fő szerepet játszik. Tiszta példa ritkán akad. A mai képlet változatosságán érződik az idő átrendező ke­ze. A toldások, átépítések, a templom, remetelak, lépcső felépítése, nem mindig hasz­nált az eszmei-esztétikai funkciónak, de a fő szerepet ez nem érintette. Mert azt a társművészetek jelenléte ha­tározta meg. A kezdeti népies jelleget fokozatosan váltotta fel a „nagv művészet”, de sok helyi vonást is őriznek a fá­ból, kőből, lemezből formált korpuszok, stációk. Az alko­tók között neves mesterek és helyi névtelenek egyaránt ta­lálhatók. miként a megújítok, restaurálok között is. A gondosan felépített könvv mindezeken kívül számos ér­dekességgel szolgálja az olva­só érdeklődését. A tanulmány és a szép fénvkéoanvag — ezek Dobos Lajost dicsérik! — az értékes adattár teljes össz­hangban bizonvítia: a kálvá­riák tájat gazdagító szerepü­ket őrizve, érdemesek arra. hogy a „bennük kifejeződő hagyomány” Okán óvjuk meg őket a pusztulástól. Talán szakszerű renoválásuk is meg­érne némi áldozatét. SALAMON NÁNDOR Nyolcak és aktivisták A Magyar Nemzeti Galé­riában reprezentatív kiállítás nyílt a századelő két jelentős hazai művészcsoportjának al­kotásaiból. A Nyolcak művészcsoport 1909-ben alakult Berény Ró­bert Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márf- fy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos részvételével, akikhez ven­dégképpen Fémes Beck Vil­mos, Vedres Márk szobrász és Lesznai Anna grafikus és iparművész csatlakozott. Egy korábban alakult művészcso­portból a MIÉNK-ből váltak ki, amelynek a naturalizmus­ban és az impresszionizmus­ban megragadt stílusával elé­gedetlenek voltak. Lényegé­ben a századelő avantgarde irányzatait honosították meg a magyar képzőművészetben. Hatott rájuk a Fauves (a Va­dak) mozgalma, a posztimp­resszionizmus, sőt az expresz- szionizmus és a kubizmus is. Stílusuk ezért meglehetősen eklektikus, de mindegyikük munkásságát áthatotta az újat keresés. Céljuk — elsősorban a monumentalitás igénye az új tartalmakkal adekvát for­mai megoldások keresése — azonban összefűzte őket. Fel­lépésük — mely szellemében a Nyugat törekvéseivel rokon — felszabadító hatású volt. Vezéregyéniségük Kernstok Károly, aki elméletileg is igyekezett megalapozni a Nyolcak törekvéseit. Mozgal­muk a századelő radikaliz­musának volt szerves része. Harcostársaik közé Ady End­re, Bölöni György, Lukács György és Bartók Béla tar­toztak. Már a művészcsoport meg­alakulásának első évében megrendezték közös kiállítá­sukat, 1911-ben és 1912-ben volt újabb kiállításuk. Ez­után a csoport feloszlott, töb­ben közülük külföldön dol­goztak. A Nyolcak mozgalma nyomában bontakozott ki a magyar aktivizmus és a Ta­nácsköztársaság forradalmi művészete, amelyhez a Nyol­cak több tagja is csatlako­kozott. Az aktivizmus Közép- és Kelet-Európábán az 1910-es években az expressziondzmu- son belül kialakuló művészeti mozgalom. Elnevezése a ber­lini Die Aktion című folyó­irattól származik. Magyaror­szágon az 1915-ben Kassák Lajos szerkesztésében megin­duló Tett, majd folytatása a Ma (1916) című folyóirat és köre az irányzat legjelesebb, képviselője. Az aktivizmus legfőbb vo­nása a társadalmi történelmi aktivitás, az események fi­gyelemmel kísérése és gyors értékelése. Művészileg hama­rosan túlnőtt az expresszio- nizmuson és bár egyetlen irányzatot sem tartott kizáró­lagosnak a kubizmus, a fu- turizmus, később a konstruk­4 • » tivizmus számos elemével gazdagodott. Az izmusok egy­ségesítésére törekedett s a művészetet mindig a társa­dalmi változás eszközének te­kintette. Elméletileg foglalko­zott a művész társadalmi sze­repével, a munkásmozgalom és a képzőművészet kapcsola­tával. A magyar aktivizmus legjelentősebb képviselői: Kassák, Uitz Béla, Nemes- Lampért József, Bortnyik Sándor, Mácza János. Képeink a Galéria kiállítá­sán készültek (Hauer Lajos felvételei) Bortnyik Sándor: Az új Ádám Berény Róbert: A szalmakalapos önarckép

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom