Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
1981. március 20. ^PÜJSÁG 5 Az élet megy tovább... Egy asszony három arca A közoktatás kérdései Osztály főnöki óra Bal oldalon a két szakközépiskolás, mellettük szakmunkástanulók Újsághír: A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta a nemzetközi nőnap alkalmából Eller Zoltánné, a Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakatának áruforgalmi előadója. Meglehetősen sok pedagógus van ismerőseim között, s a velük való beszélgetések eredményeképp megállapíthattam, hogy egy részük arca felderül, amikor az osztályfőnöki óra kerül „terítékre”; a többieké pedig elborul, s igyekeznek addig „pattogtatni” a labdát, míg a beszélgetésben elérünk szaktárgyukhoz. A gyerekekkel való beszélgetések révén is hasonló következtetésekhez jutottam. Bevallom, riportom előkészítése sokáig tartott, mivel több iskolában is próbálkozván, egyetlen „felderülő” arcra sem akadtam. Sőt! Finoman, de különféle okokra hivatkozva elutasítottak. (Ennek ellenére máig is reménykedem abban, hogy az említett elutasítások félreértésből adódtak, s nem a téma kényes volta játszott főszerepet.) Makacsul kitartva a téma megírása mellett, ami egyre jobban izgatott, „semleges” pályát választottam. A szekszárdi 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet diákotthonába mentem el, ahol az igazgató készséges támogatásával végre létrejött a várva várt beszélgetés. A hangulatos társalgóban ülünk. Vannak a diákok között a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolából a Kereskedelmi Szakmunkásképzőből és igen sokan az 505-öSből. Szemes Pál, másodéves villanyszerelő-tanuló nyitja a sort; — Az osztályfőnöki órákon a tanárok végignézik a naplót, számon kérik a hiányzásokat, elbeszélgetnek azokkal, akik rontottak... — s mivel úgy tűnik, hogy Pál a lista végéhez érkezett, a továbbiakat firtatom: — Nyilván, mindez az óra első tíz percére vonatkozik. És azután ? — Nem nagyon van azután. Ha problémánk van, felvethetjük. De az ritka mi- nálunk... Ezéken az órákon szoktuk tartam a megemlékezéseket. A két szakközépiskolás diák — Király Valéria és Rigó Zoltán meghökken a szavak hallatán, s szinte egyszerre szólnak. — Nálunk, ez nem így van! — Majd Vali folytatja: — Az osztályfőnöki órák mindig politikai tájékoztatóval kezdődnek. Minden alkalommal más-más tanuló készül fel a megadott témából. — Amit izgalmas viták követnek — egészíti ki Zoltán. — Ezután más jellegű téma kerül terítékre. Nemrég a közösségi életről beszélgettünk. Mégpedig azért, mert az Volt az aktuális... Szóval az osztály két részre szakadt. A tanárnő kutatni kezdte ennek okát. Megoldást viszont közösen találtunk, s konszolidáltuk a .helyzetet. — Az első év elején volt néhány „üres” osztályfőnöki óránk. Ismerkedtünk egymással, azokon mérte fel a tanárnő érdeklődési körünket, s javasoltatott témákat... És hadd mondjam el még azt, hogy a többi tanárral is meghitt a kapcsolatunk. Előfordul, hogy az órából is elcsípünk egy-két percet beszélgetésre. De az a bizonyos egy-két perc sok órában kamatoztatja magát. Közel kerül a tanár és a diák egymáshoz. — Itt a kollégiumi nevelési órákat nagyon szeretjük. Hasonló jellegűek, mint az osztályfőnöki óra — szól közbe Oltyán Edit, harmadéves keramikus tanuló. — Olyanok a nevelők, mintha pajtásaink lennének. A megállapításon, néhányon kuncognak... De végül- is megegyezünk: hogy ennél nagyobb elismerést ritkán kaphat tanár diáktól. — Az iskolában, mármint a szakmunkásképzőben problémások az osztályfőnökik — folytatja Edit. — Bejön közénk örömmel, s egy izgalmas témából felkészülve a tanár. Elkezdi mondani... A diákok meg közben írják a matekot, rejtvényt fejtenek, vagy nevetgélnek. Néha úgy érzem és érezzük, hogy nem érdemes a tanárnak semmit csinálnia. — Persze tedd hozzá azt is, hogy nálunk két osztálynak van egy osztályfőnöke. A két csoport tanulói csak ezeken, meg mondjuk a matek órán találkoznak — érvel Bujdos Ferenc elsőéves autóvillamossági műszerész tanuló. — Így aztán nem lehet megfelelő légköre az órának. — Persze, hogy nem. S ezért kénytelenek a kényes kérdésekről” külön órát tartani a lányoknak, s külön a fiúknak — így Kulcsár Judit könyvkötőtanuló. — Vagyis nem lehet csodálkozni, ha a tanárok kiborulnak! Sőt, — mégha rosz- szul esik is nekünk — netán úgy jön be valmelyikük az órára, hogy „maguk hülyék, már megint mi van, itt?” — Magyarázza Szakálos Mihály másodéves szerszámkészítő. — Mindez persze azért van, mert néhány rendbontó gyerek állandóan „cikizi” a tanárt. Vitatkoznak, hangoskodnak ha kell, ha nem. — S ha ezt ilyen pontosan látja a közösség, miért nem tesz a renitensek ellen? — Hogyan? — kérdez visz- sza Mihály. — Hiszen a srácok egy része jó viccnek fogja fel az egészet, ami azt jelenti, hogy egy követ fújnak velük. — Általában egyformák az osztályfőnöki óráik. Négyen- öten vitatkoznak — csatlakozik osztálytársához Kubi- cza István. — Nincs összetartás az osztályban — szól ismét Mihály. — Hogy is lenne? Egyik héten dolgozunk, a másikon iskolába járunk. Tehát az osztály csak a „másikon” van együtt. A gyakorlati órák a meghittebbek. Véget vetünk a beszélgetésnek. A gyerekek az ajtóig kísérnek. Közben élénken vitatkoznak valamiféle megoldáson, amivel jobbá tehetnék ők maguk az osztályfőnöki órákat, s egyáltalán az osztály légkörét. Váratlanul megkérdem' az egyik szakmunkástanulótól : — Hány gyereke van az osztályfőnököd nek ? Válasza csend. Pozsgai Imre művelődési miniszter nemrégiben így nyilatkozott a Köznevelésben: ....... a magyar ifjúság e lőréhaladását elsősorban tudása gyarapításában látom. Mind nagyobb tudású nemzedékek kerülnek ki az iskolákból, magatartásukat illetően azonban nem látok lényeges javulást, s ez sem iskolai probléma.” A fiatalok nevelésében igen fontos szerepe van az iskoláknak, s ezen belül az osztályfőnöki óráknak. De ugyancsak jelentős formálódásukban a társadalmi közeg, az ifjúsági szervezetek és a család. Távol áll tőlem, hogy a problémákért csak a családok felelősségét hangsúlyozzam. Viszont tény, hogy a szakmunkástanulók — a jövendő munkásai! — között sokkal több a családi körülmények miatt hátrányos helyzetű fiatal, mint a gimnáziumokban, szakközépiskolákban tanulók között. V. HORVÁTH MARIA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS További tudnivalók: a kitüntetett nem csak kereskedő, közéleti ember is. Tagja a KPVDSZ Tolna megyei Bizottságának és a megyebizottság nőbizottságának. A kettő jelentőségét és azt, hogy a két megbízatás mit jelenthet pluszban, csak az érti meg, aki tudja, hogy a kereskedelem elnőiesedett, dolgozóinak 80 százaléka nő. • Randevúnkat nem volt könnyű • létrehozni. Amikor először akartam Elleniével találkozni, Pécsre készült a hó eleji börzére, ahol az volt az eldöntendő kérdés, mi van és mit vár a t. fogyasztó, illetve vásárló. A második alkalmat egy tervtárgyalás futtatta zátonyra. Ma péntek van, mely kis szabad szombatot előz meg. Már jogos lenne elsírni, hogy milyen fárasztó volt ez a hét. Eller- né, Fekete Erzsébet azonban nem panaszkodós. Csinálni kell valamit? „Csináljuk!” Szükséges rádobni még néhány lapáttal? „Nosza, dobjunk!” Negyvennyolc éves, de ez nem látszik rajta. Gratulálok a kitüntetéshez és koccintunk. Narancslével. Cáfolatául annak, hogy a szív nemcsak bor, sör, stb. kortyolása közben tud megnyílni, s a jó közérzetből fakadó kedv soha se a poharak fenekén keresendő. Már tisztáztuk, hogy nem hiú és az életkorával csakúgy nem lehet ugratni, mint kissé telt alakjával. Azt is megtudom, hogy egy rendbeli nagymama, és Péterke — az első unoka — olyan örömök forrása, amilyenekért érdemes élni. „Beszéljen magáról, a munkájáról” — kértem és ki csoA tűnődő Több nagydorogi és környékbeli falugyűlésen és tanácstagi beszámolón^ került már „napirendre” a hagydo- rogi gyógyszertár ügye. Pontosabban az, hogy a több mint százéves patika már nemigen győzi az évről évre növekvő gyógyszerforgalmat, nagy a zsúfoltság, nedvesek a falak, egyre nehezebb a higiéniai előírások betartása. Ide járnak gyógyszerért nemcsak a nagydorogiak, hanem a bikácsiak, a györkönyiek, a kajdacsiak és a pusztahen- cseiek is. Időszerű lenne egy új, korszerű, a mainál nagyobb gyógyszertár építése, a régi, elavult épületre már nem érdemes költeni, annak bővítése sem jelentene megoldást. A nagyközségi tanács és a pártbizottság foglalkozott az üggyel és a megyei tanács gyógyszertári központjához dálkozik azon, hogy biztatásra nem volt szükség? Pedig komiszkodtunk is kicsit, mint örökké elégedetlen vevők. Erzsikét ezzel nem sikerült kihozni a sodrából, mert míg elvszerűen védte a kereskedők mundérjának becsületét, bevallotta, hogy vevőként bizony ő is hőbörög néha, amikor nem találja azt, amit keres. De hallgassuk őt, magát. — Álmodni se mertem volna, hogy egyszer kormánykitüntetést kapok. Vannak kitüntetéseim, jóval több, mint fél tucat, mégis remegett a kezem, amikor az Elnöki Tanács elnökétől megjött az értesítés. Aznap is együtt vásároltunk be a férjemmel, aki katonatiszt. A piacról érkeztünk éppen haza, fölmálházva, a levélszekrényben talált levéllel mégis futva tettük meg az utat a harmadik emeletre. Ott kezdődött a nagy találgatás. Sikertelenül persze. A munkahelyemen pedig senki se árulta el, hogy mire vagyok hivatalos. Olyan hihetetlen még mindig ami történt, hiszen csak dolgoztam, ahogyan tudtam, és nem lesz ez másként ezután sem... A magabiztos — Paraszti származék vagyok és szekszárdi. A szüleim elvégeztették velem a polgári iskolát, hogy hátha bekerülhetek majd a városházára irodistának. Hogy van-e kedvem ehhez, nem kérdezték. Az ellenben okozott némi bökkenőt, hogy a városháza nem kapkodott utánam. Dolgozni pedig — éppen a paraszti élet törvénye szerint — kellett. Elmentem segédmunkásnak, fordultak. A megyei központ is indokoltnak látta a nagy- dorogi beruházást, ám — lévén szűkében a fejlesztési pénznek, mivel egyéb, hitel- törlesztési és beruházási kötelezettségei is vannak — azt csak pár év múlva látta lehetségesnek. A nagydorogiak nem akarnak várni, hajlandók anyagiakkal is „beszállni” a beruházásba. így született a megállapodás, hogy a mintegy négymillió forint beruházási költségből kétmilliót vállal a Tolna megyei Gyógyszertári Központ, a további kétmilliót -a nagydorogi tanács, valamint az érdekelt környékbeli tanácsok és a szövetkezetek, vállalatok „dobják össze”. Vállalkoznak társadalmi munkára is. ' A helykijelölés már megtörtént — az egy-két hónap múlva elkészülő új posta üzembe helyezésével lehetővé kőművesek mellé. A culáger- kedésnek akkor lett vége, amikor a Népbolt Vállalat — ennek 23 éve már — pénztárosokat keresett. Jelentkeztem, fölvettek. Ott kezdtem a szakmát, ahol most a Garay- étterem van. Akkoriban az 5-ös számú bolt ott működött. Talán mondanom sem kell, hogy munka mellett sokat kellett tanulni, míg bekerültem a megyei tanács kereskedelmi osztályára, majd amikor 1968-ban megalakult a FÜSZÉRT szekszárdi telephelye, ide kerültem, ahol nekem igazán asszonyra méretezett feladatokat kell ellátni. Az élelmiszer-ellátással foglalkozom, azokkal a cikkékkel, amelyek naponta szükségesek egy-egy háztartásban. Szeretem ezt a munkát. A boldog — A férjem vitt föl Budapestre és a kitüntetésemhez is ő gratulált az elsők között. Mikor pedig hazaérkeztünk Szekszárdra, az első utam édesanyámhoz vitt, aki ma 78 éves és húsz esztendő óta özvegy. Elmondhatatlan, hogy mennyire örült. Annak külön, hogy látott a televízióban, amint átvettem a kormánykitüntetést. Most mi lesz? Az élet megy tovább, csinálom azt, amit eddig vállaltam itt, meg a szakszervezeti munkában. Két asz- szonylányom van. Az idősebb — huszonöt éves — itt dolgozik a telephelyen, tehát kollégám is. A másik, a kisebb i— huszonhárom éves — az állami gazdaság szőlészetében van. A kitüntetésem hírére egyiket is, másikat is kérdezték, hogy „mi az, édesanyátok nyugdíjba készül?” Én boldog vagyok, hogy a nyugdíjba vonulástól még hét év választ el. Addig meg? Igyekszem, hogy szakmai, társadalmi, politikai munkám ezután is olyan legyen, mint eddig volt... Feljegyezte: László I. Fotó: Szepesi L. válik a réginek a lebontása, ide építik az új gyógyszertárt — a kivitelezési terveket is megrendelte már a gyógyszertári központ. A tervek szerint ez év júniusában kezdi az építkezést a nagyközségi tanács költségvetési üzeme. A pénzügyi fedezet — a gyógyszertári központ kétmilliója és az érdekelt tanácsok, vállalatok, szövetkezetek hozzájárulásából egymillió — ez évre biztosítva van. így hárommillió forint értéket építenek be ebben az évben, biztosítva az építkezés téliesítését. Az új gyógyszertár tágasabb lesz mint a mostani, megfelel minden szakmai előírásnak. Emeletén két szolgálati lakást alakítanak ki, arra számítva, hogy a nagy gyógyszertárnak nagyobb lesz a létszámigénye is, és ezt helyben nem lehet majd biztosítani. Gyógysze|*tár épül Nagydorogon Megkezdték a tervek készítését