Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

/touun © tfÉPÜJSAG 1981. március 18. SPORTTELEX * * Híres brit sportolók egy csoportja nemes elhatározás­sal akciót indított a szigetor­szágban igen gyakori asztmás megbetegedéseik ellen. Dr. H-ugh Heggarty yorki orvos­professzornál „szövetkezve” felhívásit intéztek fiatal brit honfitársaikhoz, hogy a jö­vőben az eddiginél jóval gyakrabban látogassák az uszodákat, vegyenek részt az „amatőröknek” szánt úszó- programokon. Heggarty pro­fesszor 1977 óta vizsgálja an­nak lehetőségét, hogy mi mó­don lehetne a betegségre haj­lamos gyerekek sorsán köny- nyíteni, akik lényegesen több időit töltenek évente a kór­házban, mint az iskolában. Becslések szerint brit földön legalább egymillió fiatalabb és idősebb ember szenved asztmás betegségben. * Rámában rendezték meg a kosárlabdiaedzők nemzetközi világszövetségének soros ülé­sét, lahol az olasz Cesare Ru­binit választották meg elnök­nek. Ügy határoztak, hogy ezentúl a világszövetség köz­pontja Róma lesz. * A norvégok 232-224 arány­ban győztek a szovjet gyors­korcsolyázó-válogatott ellen, dacára annak, hogy hétfőn ki­vétel nélkül szovjet sikerek születtek: 500 m: 1 Kulikov 39.12 mp. 1000 m: 1. Klepnyiikov 1:20.87 p. 10 000 m: 1. Berezin 16:14.14 P­* Csíkszeredán a jégkorong ifjúsági Európa-bajnoksóg B- csoportjának küzdelmei során hétfőn este Románia váloga­tottá jó játékkal 7-5 (1-1, 5-2, 1-2) arányban legyőzte Dánia együttesét. A legköze­lebbi fordulóra szerdán kerül sor a következő párosításban: Franciaország—Dánia, Nor­végia—Románia, Jugoszlávia —Bulgária, Olaszország—Ma­gyarország. * Nyolc-nyolc csapat maradt állva az országos ifjúságii és serdülő laibdarúgókupában. Ezek laz együttesek április 1- én küzdenek a legjobb négy közé jutásért. Öregfiúk találkozója Pakson Amikor még lovas kocsikkal utaztak a mérkőzésre Pakson az új atomváros éttermében már félórával a kezdési időpont előtt gyüle­keztek az egykori labdarú­gók. Ismerős arcok: a már nyugdíjas Sípos József, aki még most is fiatalos lendü­lettel, fáradhatatlanul dol­gozik. Az ő érdeme is a ta­lálkozó megszervezése, a fo­tókiállítás létrejötte. Egy másik arc: Rapp Imre, aki Dunaföldvár után — hosszú éveken át — Pakson védte a kaput, majd onnan került Kaposváron’ át Pécsre; Sdhukkert Sándor, aki a lab­darúgó-mérkőzések elmarad­hatatlan szurkolója. Hosszú éveken át volt intéző, szak­osztályvezető; Somodi And­rás, Darnai István, Vida Ist­ván az egykori paksi csapat erősségei; Magyar János, aki hajdan a Biritói Traktor szí­neiben jeleskedett. Aztán a két Bányai. Lajos, aki a Fe­rencvárost is megjárta, most a PSE együttesének edzője és édesalpja, aki szintén lab­darúgó volt, de miután ab­bahagyta, nem létezik a pak­si csapatnak olyan mérkőzé­se — legyen az otthon vagy vidéken — hogy ne legyen ott. Aztán megérkezett Né­meth Károly is, aki a Halá­szati Szövetkezet dolgozója. Az egyik asztalon már ott voltak a tombola tárgyalt. Ide került az a kétkilós ponty is, melyet Németh hozott. Három óra körül jöttek a fiatalabb generációhoz tar­tozók is: Váczi, Kródi, Már­kus és Németh Bálint. Ek­kor meglepetésre újabb is­merős arc: Szekszárdról Vigh János, aki 17 évig volt a me­gyei labdarúgó szövetség fő­titkára. — Itt a helyem, hisz 1942- től 1944-ig itt játszottam Pakson. Hogy kerültem ide? A Hungária Villamossági Részvénytársaságnál voltam inas itt Pakson. Hét közben vagy itt, vagy a környező községekben dolgoztunk, szombatonként hazamentem Szekszárdra kerékpárral, majd vasárnap visszakere­keztem, a mérkőzés kezdeté­re ott voltam. Nagyon sok jó barátom, egykori játékos­társam van ma itt — mond­ta Vigh János. Még egy ismerős arc. De jó lenne tudni hol találko­zom vele rendszeresen! Meg­van! A paksi halászcsárda bisztrójában méri a sült ha­lat. Hát bizony, nem gondol­ná az ember, hogy a közel százkilós alacsony féyfd va­laha a paksi csapat kapuvé­dője volt. Ö azonban bebi­zonyítja: — Tessék, itt van a fény­kép. 1940-ben készült. Lovas kocsival mentünk Dunapa- taljra. A rendezők szemmel lát­hatóan valamin tanakodtak, törték a fejüket. Aztán kide­rült, miért: háromszáz tom­bolajegyet hoztak és szinte percek alatt elfogyott. Vida kocsiba vágta magát és vagy húsz perc elteltével néhány jegy.tömbbel tért vissza. Igen, kapós volt a tombolajegy, tí­zesével vásárolták, de akadt aki Jhúszat, huszonötöt is vett. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy az asztalon vagy húsz pezsgő, harminc üveg bor és vagy ötven-hatvan egyéb tombolatárgy sorako­zott. Megkezdődött a hivatalos megnyitó. Szinger Ferenc az egykori játékos, a paksi vá­rosi sportfelügyelőség osz­tályvezetője után Sipos József tartott rövid beszédet. Elő­ször egy megható hangvételű levelet olvasott fel, majd egy táviratot, melyben fergeteges harmadik félidőt kívántak mindenki nék. Még fél óra sem telt el, zsongott a terem. A 120—130 ember szinte egyszerre be­szélt. Fényképek, újságcik­kek kerültek elő. Volt, aki nem tudott betelni a 30—40 éve készült fotókkal. Kárpá­ti József a saját fényképét egyeztette a tablón lévővel. Elmondta: 1929-ben készült a felvétel, különben paksi szü­letésű, de Debrecenbe került, ott sportolt és 1929-ben ke­rült vissza Paksira. Szinte hi­hetetlen dolgokat mondott: Hitelbe vettek bőrt, melyből labdát varrattak, nadrágnak való anyagot is hitelbe vet­tek, melyet részletekben fi­zettek ki. Ma már nyugdíjas, a FÖLDSZÖV-nél dolgozott utoljára. Ritkán jár mérkő­zésekre, messze van az új pálya. A Népújságból azon­ban figyelemmel kíséri a paksiak szereplését és örül ‘helytállásuknak. Valamikor a 33 FC játé­kosa volt Vászondi Gyula, majd Paks színeiben játszott. Ezen a szombat délután ő is megjelent és tombolaíárgy­nak egy bronz ökölvívó­szobrot hozott. Sok nézője akadt. A sorsolásnál Pesthy Endre nyerte, aki húsz évig volt Pakson sportköri elnök. Igen, a sorsoláson. Ez egy külön esemény számba me­nő hatvan perc volt. A pezs­gők, borok, vásárlási utalvá­nyok, a kubai ananász likő­rök, konyakok és egyéb tár­gyak mind-mind gazdára lel­tek. Vigh János például egy meccslabdával térhetett ha­za, melyre egykori játékos­társai — és a fiatalabbak — ráírták nevüket. Szép emlék lesz Paksról. A főnyere­ményt, mely szintén egy lab­da volt — díszes állványon — Nicki József szurkoló nyerte. Aztán megkezdődött a ze­ne és az ének. Mi is lehetett más az első dal, mint: „Sze­ressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár...” Sikeres volt a paksiak öregfiúk első találkozója, melyet két év múlva hasonló bővet. — ny — Fotó: BAKÓ Az egykori paksi játékosok. Balról Rapp Imre A tabló előtt Kárpáti József haja is megfe héredett asztalitenisz A dombóvári város környé­ki asztalitenisz-csb tavaszi mérkőzései: Március 22: Szakcs—Kurd, Döbrököz— Dalmand, DVSE—Kesztyű­gyár, Attala—Pátria II., Kór­ház—Pátria I., Csdbrák—Kip- szer. Március 29: Pátria I.— Csibrák, Pátria II.—Kórház, Kesztyűgyár—Attaiia, f Dal­mand—DVSE, Kurd;—Döbrö­köz, Kiptszer—Szakcs. Április 5: Pátria I.—Attala, Pátria II. —'DVSE, Kesztyűgyár—Döb- rölköz, Dalmand—Szakcs, Kurd—Kipszer, Csibrák— Kórház. Április 12: Kurd— Csdbrák, Kipszer—Dalmand, Szakcs—Kesztyűgyár, Döbrö­köz—Pátria II., DVSE—Pátria I. , Attala—Kórház. Április 19: Pátria I.—Döbrököz, Pátria II. —Szaikes, Kesztyűgyár— Kipszer, - Dalmand—Kurd, Kórház—DVSE, Csibrák—At­taiia. Április 26: Dialmiand— Csibrák, Kurd—Kesztyűgyár, Kipszer—Pátria II., Szakcs— Pátria I., Döbrököz—Kórház, DVSE—Attaiia. Május 3: Pát­ria I.—Kipszer, Pátria II.— Kurd, Kesztyűgyár—Dal- rnand, Attala—Döbrököz, Kór­ház—Szakcs, Csibrák—DVSE. Május 10: Kesztyűgyár— Csibrák, Dalmand—Pátria II., Kurd—Pátria I., Kipszer— Kórház, Sziafccs—Attala, Döb- rököz—DVSE. Május 17: Pát­ria I.—Dalmand, Pátria II.— Kesztyűgyár, DVSE—Szakcs, Attala—Kipszer, Kórház— Kurd, Csibrák—Döbrököz. Május 24: Pátria II.—Csdbrák, Kesztyűgyár—Pátria I., Dal- mand—Kórház, Kurd—Atta­la, Kipszer—DVSE, Szakcs— Döbrököz. Május 31: Pátria I. —Pátria II., Döbrököz—Kip­szer, DVSE—Kurd, Attala— Dalmand, Kórház—Kesztyű­gyár, Csibrák—Szakcs. Salakmotor A Miagyar Autó- és Motor­sport Szövetség salakmotoros szakbizottsága döntött arról, hogy az idei világbajnoki fu­tamokon kik képviseljék a magyar színeket. így április 26-én az NSZK-beli Krum- bachban Farkas Ferenc (Bé­kési Volán) és Mészáros László (Szegedi Volán) rajtol. Ugyancsak április 26-án bőg­nék fel a motorok a bulgáriai Suimenben is, ahol a Debre­ceni Volán két sportolója, Oresikó János és Támcsu An­tal indul. A harmadik, ma­gyar érdekeltségű világbaj­noki selejtező helyszíne a ju­goszláviai Lendva: az indu­lók 'között ott lesz a Borso­di Volán képviseletében Szi- rácakl István és Szőke János. A „Legerősebb, legügyesebb” címért vetélkedtek Március 15-én, vasárnap a Forradalmi ifjúsági napok el­ső megyei rendezvényének egyik sportprogramjaként a bonyhádi . sportcsarnokban rendezték meg a „Legerő­sebb, legügyesebb” sportve­télkedő megyei döntőjét. A rendezvényen zömmel termelőszövetkezetben és az áfészekben dolgozó fiatalok vettek részt, de a bonyhádi 504. számú szakmunkásképző intézet lányai is bekapcso­lódtak, mintegy hetvenen. A férfiak és a nők kategó­riájában folyt a versengés. A verseny az ügyességi számok gazdag választékát ölelte fel. A versenyzők távolt ugrottak, súlyt emeltek mellből kilö­késsel, ugróköteleztek, fejel­tek, függeszkedtek. Ügyességi és kondíciós gyakorlatokat mutattak be medicinlabdával és homokzsákkal. A verseny végeztével hir­dette ki a bíráló bizottság a „Legerősebb, legügyesebb” megyei sportvetélkedő ered­ményét. A nőknél 588 ponttal első lett Katona Magdolna Zom- báról. Második helyezést ért el, 419 ponttal Nagyné Tezás Erika, a paksi áfész dolgozó­ja. A harmadik helyezést Farkas Ilona zombai tanuló érte el. A férfiaknál az alábbi ered­mények születtek. 626 ponttal Borband'i István, a kisvejkei termelőszövetkezettől, vitted a pálmát. A dobogó második fokára, 555 ponttal Nagy Ist­ván, a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet dolgozója került, míg harmadik Turbuk István lett, a zombai termelő- szövetkezettől. Ökölvívás az úttörő-olimpián Sikerrel járt a Magyar Ökölvívó Szövetség régi igye­kezete: a sportágait felvették a jövő évi úttörő-olimpia mű­sorára. — Nagy öröm, hogy ebből a régi tervünkből, vágyunkból valóság lett — Mondotta Gye- nesei István, a MÖSZ-elnök- ség tagja, az utánpótlás-bi­zottság vezetője. — Tudjuk, hogy a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendenek a küzdősporttágaik, s ezen be­lül is az ökölvívás. Sajnos, korábban sok ifjú kedvét szegte, hogy sok más sportág­gal ellentétben 14 éves kora előtt nem volt lehetősége si­kerélmények szerzésére. Mint jól tudott, az ökölvívóknak ezenkívül felkészültségi mini­mumvizsgát is kellett tenni. Ez megmarad, de már 13 éves korban versenyezhetnek az úttörő-olimpián. A most szü­letett döntés jelentősége óriá­si a mi sportágunkban. Ed­dig évente mintegy 250—300 új fiú kapcsolódott be az ököl­vívásba, de nehéz volt őket megtartani a megfelelő ver­senyek hiánya miatt. Hát­rányban voltunk más orszá­gokkal szemben a nemzetkö­zi porondon, mivel fiataljaik már 3—4 éves versenyzési múlttal a hátúk mögött áll­tak ki a fele gyakorlattal rendelkező mieink ellen. Milyen lesz az úttörőik ver­senyzési formája? — Természetesen nagyon odafigyelünk — mondatta Gyenesei István. — Alaposan tanulmányoztuk a Szovjet­unió, az NDK és Anglia ide­vonatkozó tapasztalatait, s így alkottuk meg a mi viszo­nyainknak megfelelő szabá­lyokat. A lényeg, hegy az út­törő-ökölvívók 15 súlycso­portban küzdenek, 28—67 kiló között mozognak a súlycso­portok. Három menetben küzdihetnek egymással, egy menet másfél perces. Az első megrendítő ütés után befe­jezettnek nyilvánítják a mér­kőzést, három egymást köve­tő napon nem léphetnek szo- rítóba, s egy éviben tíz a maximális mérkőzésszám. Pillanatfelvétel a sportvetélkedőről

Next

/
Oldalképek
Tartalom