Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
e^ÜÉPOJsÁG 1981. március 15. A körülmények hatalma avagy a hatalmak körülményei Szabadságharcunk nemzetközi feltételei Szekszárd A r ■ i £ _i! klub tervei A szekszárdi várostörténeti klub aktuális évfordulók jegyében tervezi idei foglalkozásait. Mint azt K. Balog János, a levéltár igazgatója, a klub titkára elmondta, két évfordulót választottak ki. Negyven évvel ezelőtt, 1941- ben lépett be Magyarország a II. világháborúba, a tragikus lépés történetét, illetve a háttérben zajló eseményeket világítja meg az egyik sorozat, előadásokkal és dokumentum-, illetve játékfilmek vetítésével. Bemutatják a klubtagoknak a televízió Századunk sorozatából a témakört érintő részeket. Előadások is foglalkoznak a témával, többek között a KMP 1941. szeptemberében tartott központi bizottsági,üléséről is szó esik, amelyen a párt értékelte a kialakult helyzetet és határozatot hozott további politikájáról. A másik központi kérdés a tsz-szervezés befejezése, ennek huszadik évfordulója adja az aktualitást. Ebben a témakörben már kifejezetten a város szövetkezeteinek a történetével foglalkoznak a klub tagjai. A tervek szerint termelőszövetkezeti vezetők tartanak előadást a növénytermesztés, a szőlészet, az állattenyésztés, a gépesítés, valamint a termelőszövetkezeti tagság szociális helyzetének fejlődéséről. A klub előadásain általában 50—70, városát szerető szekszárdi érdeklődő vesz részt, de nem ritkák az olyan előadások, foglalkozások, amelyeken 80—100-an megjelennek. Ritka az a forradalom, amely meg tud maradni pusztán belső ügynek. Egy-egy ország politikai változásai mindig érintik a szomszédokat és az adott térségben érdekelt nagyhatalmakat, a progresszív, forradalmi változások pedig mindig szembetalálják magukat a régi viszonyok fönntartásában érdekelt hazai és külföldi erőkkel, azaz a belső és külső reakcióval, e külön-külön is éppen eléggé veszedelmes két ellenféllel. GYÖKERES Átalakulás 1948. márciusában Magyarország társadalmi viszonyai és politikai rendszere néhány nap alatt, szinte közegyetértéssel találkozva gyökeresen átalakult, a belső konzervatív erők pedig beletörődni látszottak a változásokba. Ez nemcsak az átalakulás szükségességéből és időszerűségéből fakadt, hanem az adott pillanatban kedvező nemzetközi helyzetből is: „a népek tavaszán” Európa számos országában törtek ki a magyarhoz hasonló társadalmi és politikai forradalmak, s ezek egyelőre sikeresek voltak. A forradalmi erők között ugyan távolról sem volt olyan együttműködés, összehangolás, mint ahogy Metternich és a többi bukott politikus hirdette, de a nemzeti szabadság és a világgazdaság, az egyenlőség és a testvériség eszméje valóban egyszerre fűtötte 48 újat akaró nemzedékét. A népharaggal szembetalálkozó konzervatív erők mindenütt megbénultak, s az ijedelem és tehetetlenség érzete hetekre rányomta bélyegét az egész birodalom fölbomlásától félő Habsburg udvarra. Ezért adhatta V. Ferdinand 1848. április 11-én jóváhagyását a magyarországi forradalmi jellegű belső reformokhoz, ezek ugyanis — ellentétben az ekkor a Habsburgokhoz tartozó Észak-Itália nemzeti mozgalmával — önmagukban nem fenyegették a trónt. A „törvényes forradalom” révén feudálisból polgári jellegű állammá váló és nagyfokú önállóságot szerző Magyarország politikai vezetői (Kossuthot is beleértve) nem estek abba a hibába, hogy kizárólag az európai forradalmak győzelmére, ezek szövetségére építsék Magyar- ország jövőjét. Tudták, hogy az európai kormányok többsége a rend és konszolidáció híve, fél a forradalmak nyomán támadó külpolitikai bonyodalmaktól, ezért nem kívántak pusztán „a sympa- thiákra támaszkodni”, hanem a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok ápolásával, a külhatalmak tényleges érdekeinek a megteremtésével igyekeztek megszerezni Magyarország számára a nemzetközi elismerést és ezzel az elért pozíció megszilárdítását. Ez a helyes, józan, felelős politika nyitva hagyta az utat a külföldi fejleményekhez való rugalmas alkalmazkodáshoz. Ennek megfelelően küldött a Batthyány-kormány követeket, illetve megbízottakat Frankfurtba (a német egység megteremtésére összeülő parlamenthez), Párizsba, Londonba, Turinba és több balkáni városba. A NEMZETKÖZI HELYZET Ám amikor 1848. szeptemberében a magyar országgyűlés az ellenforradalmi támadással szemben a ~ nemzeti önrendelkezés védelmében a fegyveres harc útját választotta, a nemzetközi helyzet a tavaszihoz képest már jelentősen megromlott. Mindenekelőtt elakadt a német forradalom, a német egység ügye. A többi forradalom is nehéz. helyzetbe került, hol a ' radikális irányzattól visszarettenő kormányok (Francia- ország), hol a külső elnyomók fegyveres sikerei következtében. Ez utóbbi történt a Habsburg-monarchiában. 4 1848. júliusában Lombardiában Radetzky osztrák serege legyőzte a nemzeti mozgalommal szövetséges Piemont hadseregét, majd a prágai radikálisokat leverő Windisch- grätz az októberben föléledő bécsi forradalommal számolt le véresen — nem kis részben a magyar honvédsereg végzetes késlekedése következtében. A' Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány külpolitikájában mind kevéssé számíthatott a forradalmak szövetségére. Külpolitikájának elsődleges célja tehát az lett, hogy megismertesse a külföldet a magyarországi háború valódi okaival, bebizonyítsa az önvédelmi harc jogosságát, kimutassa, hogy valójában Ausztria kormányzata tért le a törvényes alapról, végül, hogy meggyőzze a hatalmi egyensúlyhoz ragaszkodó nagyhatalmakat (elsősorban Angliát) arról, hogy Magyar- ország (Ausztriával megegyezve, vagy önállóan is) képes átvenni a Habsburg- monarchia korábbi egyensúlyozó szerepét. Ez utóbbit .a hatalmak nemigen hitték el, a többi kérdés — így a jogosság kérdése — pedig kevéssé érdekelte őket. Szívesen vettek volna valamiféle osztrák—magyar (azaz Habsburg—magyar) megegyezést, a magyarok kielégítését, de Magyarország önállóságát még passzívan, az elismerés formájában sem támogatták. Az 1849 tavaszi nagy magyar győzelmektől ugyanazt várták, mint az itthon kialakuló Békepárt: Ausztria rákényszerítését az egyezkedésre. A cári Oroszország beavatkozásáért Európa nyugati felében ugyan kevesen lelkesedtek, az angol és a francia kormány féltette Ausztria önállóságát, nagyhatalmi státusát, de az osztrák és a magyar álláspont összeegyeztethetetlenségét tudomásul véve szükséges rosszként mindkét kormány elfogadta, hogy a cári orosz fegyverek teremtsék meg a „magyar kérdés” megoldását. Legföljebb jámbor óhajként ajánlották Ferenc Józsefnek a magyarok veresége után a nagylelkű magatartást, a magyarok kielégítését — amit egyébként a győzelmet hozó orosz cár is ajánlott. VOLT ALTERNATÍVA? Arról nincs értelme beszélni, hogy más belpolitikával (radikálisabb parasztpolitika, több gesztus a nem magyar nemzetiségek felé) volt-e esély győzni Európa két legerősebb hadserege fölött. Olyan külpolitikai orientáció, amely tényleges segítséget nyújthatott volna, egyszerűen nem létezett, (miután Piemont vereséget szenvedett). A külföldi közvélemény megnyerésében, mozgósításában rejlő lehetőségeket a magyar külképviselők (Teleki László, Pulszky Ferenc) maximálisan kihasználták, de az idő rövid volt ahhoz, hogy a magyarbarát közhangulat politikája megváltoztatására kényszerítse a brit kormányt —, ha egyáltalán benne volt egy ilyen lehetőség az akkori brit politikai rendszerben. Jobban, egyértelműbben kel-» lett volna együttműködni az európai forradalmi erőkkel? Éppen a magyarországi eseményeket igen nagy érdeklődéssel követő Marx és Engels mutatott rá a 48-as forradalmak szerves összetartozására. A magyarok győzelme valóban elősegítette volna a többi nemzeti-forradalmi mozgalom sikerét, de az utóbbiak veresége tulajdonképpen megpecsételte a magyar ügy kimenetelét is. Régi igazság, hogy a győzelemnél jobb alternatíva nem létezik. JESZENSZKY GÉZA Rönktől a reszelőnyélig Riport a fáról, amely drága, mint a patikaszer A fával az idén több alkalommal is elgondolkodtató találkozásom volt. Az első Pörböly térségében: végeztek éppen a fakitermelők a munkával, elhordták az utolsó használható rönköt, az egyiket tűzifának, a másikat szerszámnak, a harmadikat pedig papírnak, és így, ami „használható”, az rendel tété-, si helyére jutott. Nem úgy a „hulladék” — idézőjelbe teszem, rpert a fának, mint általában minden növénynek. semmi része nem lehet hulladék. De itt legalább kétszáz méter hosszan, másfél embernyi magasságban, mint óriási fahurkát dózerokkal összetolták és meggyújtották — a „hulladékot”. Karvastagságú ágak váltak a tűz martalékává... Nem volt vállalkozó az ágak összegyűjtésére, a sürgető telepítés miatt kellett a fát elégetni. A másik találkozásom a fával a bútoripari vállalatnál történt, ahol a szép, használható áruk tömegét készítették, kiváló minőségben; a közösség hasznára. A harmadik találkozás a fával már inkább személyes jellegű, mert ’ könyvespolcot, vagy „stelázsit”, vagy valami hasonlót akartam venni, lévén a régiek dugig könyvvel, miután egyik hobbim a könyv olvasása, és ebből következően gyűjtése is. Persze könyvespolc nincs. Van valamiféle variációs ládaszerkezet, úgy is mondhatnám, hogy „kiszni”. De a célnak — legalábbis nekem — nem felelt meg, az ára sem... Wéner József, a bátaszéki faipari szövetkezet elnöke és Péter József műszaki vezető vezet be a fatudományba. Égnek állna a hajam, ha volna. így csak fogom a jegyzetblokkot és felírom: egy köbméter első osztályú fenyő fűrészáru húszezer forint körül van, a tölgynek az ára 23—27 ezer forint... S ebben a szövetkezetben évente 12— 14 ezer köbméter fát használnak fel, no nem első osztályú fenyő fűrészárut, nem is tölgyet, hanem egyéb puha, lombos anyagot, nyárt, fűzet, stb. De ezek is nagyon drágák. Mennyi értéket tudnak kitermelni egy köbméter rönkfából? Nem könnyű végigjárni az utat. Nem, mert olyan sok befolyásoló tényező van, hogy felsorolni is nehéz. így például van olyan faféleség, amelyet hetvenkét órán belül, a kivágás után fel kell dolgozni, van amelyik csak máglyában tárolva őrzi meg minőségét, és... milyen görbe a rönk, a két vége közötti átmérőkülönbség mekkora, mennyire csomós, és most jön az ember... Hogyan készíti el a technológiát, azt pedig a fűrésznél dolgozó munkás miként tartja be. Persze közben még számos „tényező” van a fa hasznosítási témakörében, de ezek részletezése túlnő e riport keretein. Az például, mennyire érdekelt a darabbéren keresztül a munkás! Amikor a rettentő sárban végigbotorkáltam a bátaszéki fatárolón, azt kérdeztem a műszaki vezetőtől: mennyi a tárolási veszteség? Elméletileg semmi nem lehet, hiszen a fának a porát is föl lehet használni. De amikor a szállítók, erdészetek valósággal ömlesztik a farönköt, s naponta tizenöt—húsz autó fuvarozza a Duna-ártérből, nem lehet azonnal ’ szakszerűen összerakni, előfordul, Ijogy sárba tipornak néhány tucat fűrészelt árut, és az már veszteség, mert letisztíthatják. moshatják, deformálódott lécből nehéz szép árut készíteni... Az a cél, hogy a fának" lehetőleg minden részéből értékes anyagot gyártsanak. Akár bútoralkatrészről, madáretetőről vagy reszelőnyélről van szó. Amikor elkészítik egy faipari termék —például bútorfiók — tervét, akkor úgy számítják, rajzolják meg a feldolgozás (menetét, hogy a szabáskor leeső fadarabkák, valami más termék alkatrészének használhatók legyenek. A legkisebb darab fából is lehet még használhatót gyártani, például reszelőnyelet, és ha úgy gondoljuk, hogy a széldeszka, a rönk feldarabolásakor keletkezik, s az nem használható másra, csak tűzre, tévedünk. Huszonötezer egyszer használható raklapot készítenek az ilyenfajta hulladékból a helyi cserépgyámak. Ez a műszaki fejlesztés úgy „születhetett” hogy a bátaszéki faiparos.ok keresték a széldeszka hasznosításának lehetőségét, a cserépgyárban pedig iszonyúan törtek a tetőcserepek, szállítás, rakodás közben. A két érdek találkozott. A hatkilónyi raklap arra jó, hogy megtartsa az építőanyagot a szállítás célállomásáig, daruval rakható legyen az áru, és végül a vevő arra használja, amire akarja... Huszonötezer eldobható raklap évente! Mondjuk, ez már nem használható jószerint semmire, csak tűzre, amikor az . építkezésen a társadalmi brigádnak csülökpörkölt alá tüzelnek vele. A hetvenes évek elejétől a hordógyártás területén is újjal próbálkoztak, sikerrel. Éppen a tölgydonga magas ára miatt. Akácfát kezdtek a hordók gyártásánál használni. Először persze a kádárok saját borukat tartották benne, jó-e az ital íze, mennyire veszi át — szakszerű kezelés ellenére is — a fa ízét a nedű? Amikor kiderült, hogy jó az akác bornak is — más gyümölcspulpot már korábban tároltak akáchordókban —, vitték a kereskedőknek, akik ugyancsak óvakodtak az újdonságtól. Manapság pedig nem tudnak any- nyit gyártani az akácból, amennyi hordóra szüksége volna a lakosságnak. így hódít az új. Gondok, kínlódások közepette születik, amíg a kádár megtanulja ebből a fából a hordógyártást — bizonyos értelemben az akác tulajdonsága földolgozáskor más, mint a tölgyé, meg vastagabb dongára van szükség, úgyhogy az új termék gyártásának elindítása nem volt könnyű. A bátaszéki szövetkezet áruinak híre európai. Pedig miből is készítik ezeket a hasznos dolgokat — egyre gazdaságosabb körülmények között — új módszerekkel? Olyan fából, amelyet a Duna-ártéri erdők adnak, s amely faféléről két évtizede még úgy beszéltünk, hogy tűzre sem való. Egyébként a bátaszéki szövetkezet a tavalyi évet, a sok gond, nehéz munka, változó piaci helyzet ellenére, tisztességes haszonnal zárta. PÄLKOVÄCS JENŐ Deszkákká fűrészelik a nyárrönköt Szárítókamrában kezelik a félig megmunkált léceket A rönk néha ömlesztve érkezik a telepre