Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

a^püjsäg 1981. Március 15. Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) túl a kiváló helyezésekért kapott j utalómból korszerű­Kádár János: A Magyar Népköztársaság helyzete Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nem­zetközi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pon­tos felméréséhez elég gondo­latban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai esemé­nyeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kong­resszusát a magyar társada­lom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan ele­mezte az ország helyzetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Megállapításait, határo­zatait helyesléssel fogadta az ország lakossága és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Haza­fias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagválasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjáválasztott or­szággyűlés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszerve­zeti tanácskozások, majd de­cemberben összéült a magyar szakszervezetek kongresszu­sa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kong­resszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általá­nos egyetértés. Ez milliók tá­jövo üdvözletét. A haladás erői előretörtek Béke, kölcsönös biztonság Ezt követően Kádár János, a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette emel­kedett szólásra. szilárd oldására, beleértve a Perzsa­öböl problémáját, a Távol- Kelet biztonságát és békéjét, Afganisztán nemzetközi vo­natkozásait, a hadászati tá­madófegyverek s a közép-ha­tósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegyverzet csökkentését java­solta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biz­tonság a fegyverzet alacso­nyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez for­dult, mély benyomást keltet­tek az egész világon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alap­talanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának kül­politikai állásfoglalásai bizo­nyos mértékig máris enyhí­tették a nemzetközi feszültsé­get. Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javasla­tokat, amelyek teljesen egy­beesnek a Magyar Népköztár­saság törekvéseivel, a ma­gyar nép érdekeivel. A javas­latok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szo­cialista világ népei is joggal várják el, hogy érdemi vála­szok szülessenek. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről szeret­nék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság, nagyon sók éber figyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés or­szágoknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A kapita­lizmus mély politikái, gaz­dasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küsz­ködik, a kapitalista országok­ban élő dolgozókat satuként szorítja az infláció és a munkanél'külis ég. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadságküz­delme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradvá­nyait. Az imperializmus ve­zető fényezői maguk is elis­merik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyze­tük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik —, a fegyverkezé­si verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésé­ben Vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népei­nek, sőt saját országuk la­kosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerülje­nek. E törekvéseik következ­tében az enyhülés megtor­pant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra van­nak ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmá­nyaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még elnyo­mott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságu­kért. sítette a községi tanács a közvilágítást. Már most bi­zonyos, hogy a község apra- ját-magyját megmozgatja a irogatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hlanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amely­nek a párt XII. kongresszusá­nak határozataival összhang­ban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköz- társaság politikai helyzete szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtása. A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó munkát vé­gezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társadalmunknak. A népfrontmozgalom kifeje­zője a szocialista nemzeti ösz- szefogásnak, annak a tömö­rülésnek, amely előrehaladá­sunk nélkülözhetetlen felté­tele. A kongresszusi doku­mentumokkal, az Országos Tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyet­értek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozás­hoz. A kongresszus valamennyi ■ küldöttjét és résztvevőjét szívből köszöntőm, megköszö­nöm a baráti fogadtatást, s átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szívből Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, hogy megszabaduljon az imperia­lizmustól, 'a kapitalizmus vé­dőügyvédéi aiat állítják, hogy valamiféle ügynökök uszít­ják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törődje­nek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgat­nának rá. És természetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert embe­ri módon,^szabadon akarnak élni. A íársadalipi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény és nem függ senkinek a szubjektív elhatározásától! Az előttem szóló költő en­gem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, is még nem fejezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos, az emberiség már megteremtette azokat a fegy­vereket is, amelyekkel képes megsemmisíteni saját civili­zációiját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai világ képéhez, erről sem feledkez­hetünk meg, és nem is fe­ledkezünk meg. Ha ugyan­ezeket a tudományos és technikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szol­gálatába állítanák, csodála­tos életet biztosíthatnánk az emberiségnek a Földön. Mi így látjuk a .jelenlegi helyzetet és a perspektívát, Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar kol­lektív öngyilkosságot elkö­vetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt. Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a végefelé jár, hanem éppen ellenkezőleg, most népfront legújabb felhívása: segítsék, gyorsítsák meg a tervezett új tornacsarnok1 fel­építését. olyan sorsforduló van, ami­kor — ahogy a marxizmus hallhatatlan megalapítói mon­dották — átléphet a szükség- szerűség birodalmából a sza­badság birodalmába. A közelmúltban a nemzet­közi élet skiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elv­társ beszámolóját, és széles körű vita után meghozta ha­tározatait. A Szovjetunió bel­ső helyzetével reálisan szá­mot vetve kidolgozta és elfo­gadta a békés komunista épí­tés hatalmas programját. Mi­ként kongresszusi felszólalá­sunkban is kifejeztük, őszin­tén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határozatait és békében él­vezhesse munkájának gyü­mölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehangzóan hirdette a Szov­jetunió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai vi­szony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés meg­A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzetkö­zi irányvonala — háborúelle­nes és síkraszáll az enyhülé­sért, a béke megszilárdításá­ért, a fegyverkezés megféke­zéséért, az egyenlő biztonsá­gért. Kiállunk a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti békés egymás mellett éléséért, a sokoldalú ' és kölcsönösen előnyös kap­csolatok fejlesztéséért. E poli­tika megfelel elveinknek, ér­dekeinknek, élvezi népünk egységes támogatását. Mi eze­kért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jö­vőben is. Megingathatatlan A pofitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy ‘ a Hazafias Népfront munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Hazafias Nép­front-mozgalomnak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rög­zítetten is a társadalom ve­zető ereje, mindig azon dol­gozott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltó­képpen töltse be nem köny- nyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és mun­kájának — úgy tűnik — van­nak eredményei. Ezekről nem szabad megfeledkeznünk, hi­szen a nép a szocialista építés eredményeiben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsúlyozom: sikereink nem jelentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ adjon a ma és a hol­nap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. hitünk, hogy a béke erői ha­talmasak, külpolitikai kérdé­sekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek ed­dig is a népek javára alakí­tották a nemzetközi helyzetet, s békésebb világot, nyugod- tabb nerrizetközi légkört te­remtenek. Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez ia hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonság­ban élve előre fogunk halad­ni a legközelebbi esztendők­ben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyoz­ni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politikai esz­közökkel oldott meg, és a jö­vőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforr­va él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ez­után is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politiká­ját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politi­kánk lényegese elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövet­sége. Emellett a párttagok és pártonkívüliek, a különböző hivatású és foglalkozású, élet­Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gazdasági és kulturális terü­leten egyaránt beszámolha­tunk. Ezzel együtt, s ezt min­dig hangsúlyozzuk, nem tart­juk se csalhatatlannak, se té­vedhetetlennek magunkat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késlekedünk. Politikai, gazda­sági, kulturális viszonyainkat nem idealizáljuk, nem hirdet­jük és a jövőben sem mond­juk Petőfi szavaival, hogy itt van már a Kánaán, tehát megállhatunk. Feladatunk társadalmunk szocialista vo­násainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos elemeként kell továbbfejlesz­tenünk, még szélesebben ki­bontakoztatnunk és elmélyí­tenünk a szocialista demok­ráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellel­hető visszásságokról, ame­A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességé­ről beszélt. Üdvözlőim ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasztalhatta, hogy ia párt és a kormány is minden kérdésben széles kö­rű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említ­sek, a kongresszus mondani­valóját meghatározó irányel­veket is országos és nyilvá­nos vitára bocsátotta. Ebben a vitában , milliók vettek részt, párttagok és párton- kívüiliek egyaránt. A kormány szintén arra törekszik, hogy ia törvényja­vaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges dön­tés meghozatala előtt bocsás­sa vitára a szakemberek, né­melyiket pedig az érdekeltek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöl­tük —, ezúttal a népgazda­korú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk, és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyértel­mű fogalmakkal dolgozzunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdésben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél év­tizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos történelmi vívmá­nyok születtek, amelyek sok tekintetben százados elmara­dottságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. "■ lyek tagadhatatlanul léteznek és a legkülönbözőbb termé­szetűek. Szólni kell a bürok­ratizmusról, a szocialista er­kölccsel összeegyeztethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó felelőtlenség­ről, a gazdasági visszásságok­ról, visszaélésekről. Ezekkel szemben megalkuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadal­munkban ne csak az alapve­tő nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és he­lyileg érvényesüljön és győz­zön az igazság. E cél csak kö­zös erőfeszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utolsó sorban a Hazafias Népfront­nak, a kormánynak, gazdasá­gi-kulturális intézményeink­nek, egész lakosságunknak. sági 'tervről is széles körben konzultált. Tanúsíthatom, hogy a kongresszus állásfog­lalásai, a törvényjavaslatok, az alapvető és fontos rendel­kezések, a népgazdasági ter­vek a vita eredményeképpen javultak. Csak úgy kitérőleg mon­dom, én már négóta vagyok pártmunkás, többféle ciklus­ban dolgoztam, korszakon­ként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hang­súlyoztam, hogy ia magyará­zatot, az lagitációt, *az érve­lést, a meggyőzést megtaka­rítani nem lehet. Lehet egy­szerűen rendelkezéseket hoz­ni, közzétenni, de akkor utá­na kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szíve­sek elviselni azt az intézke­dést. Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet érvelni, vi­tatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghoza­tala után, s nem előtte csi­náljuk. Az utólagos megvi­tatás megfoszt bennünket egy nagyon értékes dologtól, a legjobb közzáértők vélemé­nyétől is. Ezért ia jelenlegi gyakorlatot — az előzetes be­ható eszmecseréket — erősít­jük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgálva azt is számításba kell ven­nünk, hogy a vezető imperia­lista hatalom szóvivőinek szájából és általában az im­perialisták politikája nyomán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezen kívül — úgy is mondhatnánk — családi problémánk is akad: a len­gyelországi nehéz helyzet. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Ma­gyarországon voltak és elszi­getelten ma is vannak ellen­ségei nagyon megfogyatkozva és nagyon szórványosan. Nyíltan fellépni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szo­(Folytatás az 5. oldalon.) A párt folytatja szövetségi politikáját A társadalom szocialista vonásainak további erősítése Minden kérdésben széles körű tanácskozás A tanácskozás résztvevői az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában. (Képtávírónkon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom