Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. február 1. e népújság — Beszélgetésünk kezdetén megenged egy, a témánk megfogalmazásával kapcsolatos — ám csupán szójátékos — megállapítást? — Tessék. — A tűzvédelemről szólva a tűz elleni védekezést értjük, de a munkavédelem nyilvánvalóan nem értelmezhető hasonló módon. — Természetesen. A szó jelentése nem lehet más, mint a dolgozó ember egészségének, testi épségének a védelme, amely az egyre nagyobb hangsúlyt követelő környezetvédelemmel ki is lépett eredeti kereteiből. Ugyanis klasszikus értelemben a munkavédelem során azt vizsgáltuk, hogy milyenek a munkavégzés körülményei az üzemekben, a munkahelyeken, mekkora veszélyt jelentenek ezek a dolgozók számára, s ebből adódott — és adódik — a feladat, hogy miként lehet optimálissá tenni ezeket a körülményeket. De ma már — úgymond — kiléptünk a gyárkerítésen, mert az sem mindegy, hogy maga a termelő üzem milyen hatással van arra a környezetre, amelyben élünk, a levegőre, a vízre, a természetre, amely lassan már képtelen önmagát segítség nélkül regenerálni. — Ennyire fontosnak tartja környezetünk védelmét? — Talán ez a vesszőparipám. Most ne menjünk bele a részleteibe, de lényeges, hogy a munkavédelmet és , a környezetvédelmet komplexen is vizsgáljuk. A naponta meglévő és az egyes emberek számára veszélyes körülmények persze a munkahelyeken koncentrálódnak, ezért erre keli irányítani a fő figyelmet. — Megfelelő apparátus áll rendelkezésre? — A munkavédelmi szervezet felépítésében a területi elv érvényesül. A megyei tevékenységet az SZMT irányítja, szervezi, sr jelentős feladat hárul a gazdasági szervezetek munkavédelmi vezetőire, felelőseire, az aktívahálózatra, a társadalmi munkavédelmi felügyelőkre. Az üzemekben rajtuk kívül széles körű munkavédelmi őrhálózat segíti a tisztségviselőket. — Tudomásom szerint az újonnan munkába álló dolgozókat munkavédelmi oktatásban kell részesíteni. Mindig megfelelő ez? — A kérdésben benne rejlik bizonyos fokú kételkedés, ami — sajnos — jogos is, habár a csak formális, úgynevezett „aláírásos oktatás” egyre kevésbé jellemző. Ezenkívül az üzemek jellegükből adódóan a további rendszeres képzést is kötelesek megszervezni, s jelentős szerepe van az SZMT munkavédelmi osztályának a tisztség- viselők és társadalmi aktívák képzésében, továbbképzésében. — Vannak kézzelfogható eredményei a munka- védelmi oktatásoknak? — Többek között ezek is közrejátszottak abban, hogy a munkakörülményekkel együtt javult a munkavédelem is megyénkben, s a fejlődés egyértelmű. Hozzá kell azonban tennem, hogy a javulás nem jelentheti azt, hogy teljesen elégedettek vagyunk, hiszen bőven van előttünk álló feladat. Amit igen nagyra értékelek: ma már nem kell sem a gazdasági vezetőkkel, sem a dolgozókkal naponta szinte közelharcot vívni a biztonságos munkafeltételek megteremtéséért, a munkavédelmi szabályok betartásáért, noha egyedi kivételek mindig vannak. Eredmény az, hogy csökkent az üzemi balesetek száma — viszont általában súlyosabbak történtek. 1980- ban 1551 üzemi baleset volt megyénkben, s ez százzal kevesebb az egy évvel korábbinál. De 560-nal nőtt a kiesett munkanapok száma, amely így összesen 34 ezer. — Mindig a halálos baleset a legfájóbb. — Tavaly 7 esetben következett be, s ez az 1979-es 20-hoz képest jelentős csökkenés. De a halálos balesetek tekintetében különösen lényeges az, hogy ne csak a számokat, a statisztika javulását lássuk, hanem tudjuk: egyetlen tragédia is sok. — Az üzemi baleseteket milyen okok idézték • elő? — Igen nagy az anyag- mozgatással kapcsolatos balesetek száma — az elmúlt években az összesnek a 22 —25 százaléka — és az eséssel összéfüggőek aránya is magas. Kapcsolatba hozható ez a technika és a kézi munka együttes alkalmazásával — ami fokozott veszélyt jelent —, s nagy az anyagmozgatásban résztvevők létszáma is, de ezenkívül lényeges: a szakmai és az általános műveltség színvonala miatt e téren kevésbé hatékony a munkavédelmi oktatás, nem kielégítő a munkafegyelem, s közrejátszik a laza ellenőrzés is. A különféle esések okozta balesetek összefüggnek az üzemi rend, tisztaság és szervezettség hiányával. A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható: sok a felesleges, indokolatlan mász- kálás a munkahelyeken, az emberek gyakran ott vannak, ahol egyébként semmi dolguk sincs. Az ilyen munkahelyeken az egyes üzemek vezetőire hárul a feladat: szüntessék meg e jelenségeket, mégpedig nemcsak munkavédelmi okokból. — A technikai fejlődés, a gépesítés veszélyforrást jelenthet. A munkavédelem nem gátolja-e a tudományos-technikai eredmények gyors alkalmazását? — A SZOT Munkavédelmi Kutatóintézete korábban vizsgálta, hogy az új gépek, berendezések elég biztonságosak-e, nem túl nagy-e a zajszintjük. Vizsgálatok ma is vannak; de most már a megfelelő szabványok is elkészültek, illetve kidolgozás alatt állnak, amelyek alapján a gyártónak garantálnia kell, hogy munkavédelmi szempontból is megfelelő az általa előállított berendezés. Nagyon fontos, hogy a szabványok már nemcsak hazai érvényűek, hanem a KGST- országokéval egyformák. Így elkerülhető, hogy drága gépeket importálunk, de — mivel a biztonsági előírásoknak nem felelnek meg —, esetleg évekig állnak, nem használhatók, vagy netán nagy öszszeget kell fordítani átalakításukra. — Az egyéni védőeszközökről milyen tapasztalatai vannak? — Sajnos, ma még sok problémát okoz mind a minőségük, mind a választékuk, mind a mennyiségük'. Elö-előfordul, hogy nem viselik őket, mert bizony némelyik súlyos, kényelmetlen. Az elmúlt évben országos fórumokon is foglalkoztak e kérdéssel, s remélhetőleg ez kedvező változásokat hoz. De addig is kötelező hordani a jelenlegieket ott, ahol ez elő van írva, mert esetleges kényelmetlenségükkel együtt is a dolgozókat védik. I — A munkavédelmi újítások megfelelőek? — Nem vagyunk elégedettek sem az újítások színvonalával, sem az újítói kedvvel. Ezért javítani szükséges e téren is az ösztönzési és érdekeltségi rendszert, de csupán ettől nem lehet döntő változást várni. Olyan légkörre van szükség az üzemekben, hogy a dolgozók érezzék: szükség van a hasznos újításra, amit megbecsülnek és alkalmaznak is. Gondot okoz, hogy az üzemek alig-alig veszik át egymástól a jó újításokat. — Szóba kerültek már az újonnan munkába állók. És a régiek? — A huzamosabb ideig azonos munkahelyen dolgozók számára a túlzott biztonságérzet veszélyt jelenthet, hiszen úgy gondolhatják: ha eddig nem történt velük ott baj, akkor ezután sem fog. Pedig az esély mindig egyforma. Ez a jelenség a rendszeres oktatás ellenére is tapasztalható. — Nemrégiben avattak Győrben egy hatalmas üzemcsarnokot. A tv-t nézve felvetődött bennem a bizonyára laikus kérdés: vajon mekkora zaj lehet egy ilyen nagy helyiségben? — A tervezők biztosan gondoltak erre is, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hatalmas légtérnek hangelnyelő hatása van, tehát matematikailag nem adhatók össze benne az egyes zajok. — Lehet-e csupán elméleti szinten hathatósan tevékenykedni a munkavédelemben? — Lényeges itt is a gyakorlat és az elmélet egysége. Hozzám is sok információ áramlik, de biztosan segítségemre vannak ezek hasznosításában, megfelelő elemzésében azok a tapasztalatok, amelyeket a pécsi gépipari technikum elvégzése után szereztem a gyakorlatban, mint közvetlen termelésirányító. Az általános, a politikai és a szakmai ismeretek együttesen alakítják ki az ember véleményét, döntéseit. — Milyen tapasztalatokat hoznak a munkavédelmi ellenőrzések? — Ezeket tervszerűen, program szerint végezzük, s mindig elsősorban ott, ahol a leginkább indokolt. Ilyen komplex vizsgálatra és a munkavédelmi tevékenység minősítésére került sor az elmúlt két évben a megye építőipari vállalatainál: a korábbiakhoz képest 1980-ban például az állami építőipari vállalatnál jelentős javulás volt tapasztalható. Csökkent a balesetek és foglalkozási megbetegedések száma annak eredményeként, hogy kialakították a mai követelményeknek megfelelő munkavédelmi szervezetet. A többi vizsgált vállalatnál is kedvező változásokat állapítottunk meg. — A balesetek okainak pontos feltárása általánosítható tapasztalatokhoz vezet. — Eddig is vizsgáltuk, hogy mi az, ami közös a balesetekben, mik a jellemzőik, és egy újabb, január 1-én életbe lépett rendelet várhatóan tovább segít ebben, s beváltja az ezzel kapcsolatban hozzá fűzött reményeket. Ugyanis egyszerűbb lett a bejelentések rendje, módszere, miközben bővült a vállalatok bejelentési, kivizsgálási kötelessége. Lényeges ebben a rendeletben a dolgozók szempontjából többek között az, hogy a baleseti ügyintézés most már kevésbé bonyolult, s a társadalombiztosítás az üzemi baleseteknél automatikusan a teljes keresetnek megfelelő táppénzt fizeti, amit korábban kérni kellett, sőt, olykor pereskedésre is sor került. A rendelet nyomán a vállalatoknak a társadalombiztosítás szempontjából olyan baleseteket is üzemivé kell nyilvánítaniuk, amelyek ezelőtt nem tartoztak ebbe a kategóriába. Nem sorolom fel mindet, de például, ha társadalmi munka végzése közben történik baj, ma már az is üzemi balesetnek számít. — A munkavédelemben is megvannak a dolgozók jogai és kötelességei? — A kettő egységére hívnám fel a figyelmet, azzal kiegészítve, hogy ezek a munkáltatóra is vonatkoznak. A vállalatok kötelesek kidolgozni a munkavédelmi szabályzatot, amelyben szerepelnie kell: milyen körülmények között, milyen feltételekkel végezheti munkáját a dolgozó. Csak egv példát erre: balesetveszélyes műszaki állapotú járművön vagy mezőgazdasági gépen — tehát az említett feltételek hiányában — a dolgozó köteles megtagadni a munkát. — Milyen munkavédelmi feladatokat határozott meg az elmúlt év végén a szakszervezetek kongresszusa? — Az 1985-ig szóló fő feladatainkat jelenleg tervezzük. A beszámolóból egyértelműen kitűnt: fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a minél jobb egyéni teljesítmény elérésére való törekvés nem mehet a munkavégzés biztonságának a rovására. Az életszínvonal megőrzésén belül az élet- és munkakörülmények javítása kiemelt feladata a VI. ötéves tervnek, s így a szakszervezeti mozgalomnak is. Ehhez megfelelő lehetőséget nyújt az, hogy a szociális ellátás biztosítása előrelátóan, középtávú szociálpolitikai tervek alapján történik, s mindebben nagyon határozottan érvényesíteni akarjuk egyrészt a már említett biztonságos munkavégzés feltétel- rendszerét, másrészt azt, hogy a takarékosságra való törekvés nem jelentheti a munkavédelem háttérbe szorítását. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Cz. S. Múltunkból Elismerésül legyem mondva, a dombóváriak .mindent megtettek annak érdekében, .hogy a közsiég gyorsan fejlődjön, a lakosság minél jobban érezze magát, s a település tényleg a környék központja legyen. Így van ez napjainkban — a sóik akció közül csak a Guna- rasért tett erőfeszítéseket említjük bizonyságul —, s így volt ez már ennek a századnak az elején is. A Toliname- gyei Újság 1.9111. január 15-i számában is egy ilyen akcióról olvashatunk. Igaz, akkor nem munkát adtak, és nem tégilajegyet vettek-, hanem arra vállalkoztak, hogy félkerekednek és meg sém állnak a fővárosig. Ment a bíró, és ott volt a jegyző, s kíséretül még 78 dombóvári, olyanok, ákiik á község életében többkevesebb szerepet játszottak. Egyetlen nap alatt három miniszter ajtaján kopogtattak és nyertek bebocsátást. Céljukat, mint az egykori tudósításból kiderül, elértlék. Mit akart a népes sereg 19111 első napijaiban a miniszterektől? Idézzük az egykori tudósítás'egy részletét: „Dombóvár községnek nyolcvantagú küldöttsége járt a múlt kedden a képviselőházban. A küldöttség, melyet Szluha Pál országgyűlési képviselő vezetett, először Zichy János gróf vallás*- és közoktatásügyi miniszternél tisztelgett.; Illés Gyula községi főjegyző a minisztertől a római katolikus főgimnázium fölállítását kérte, megemlítve azt is, l\pgy Esztertházy Miklós herceg az iskola céljaira ingyen t eliket ajánlott föl. A miniszter kijelentette, hogy az ügy kedvező elintézése elől semmiképp sdm akár kitérni, mert méltányolja a küldöttség szónoka által kifejtett indokokat. Reméli, hogy a kérést a községek, az érdekeltségeknek és Eszterházy hercegnek támogatásával a lehető legrövidebb idő alatt elintézheti.” A kedvező válasz vétele után a nydlcvantagú delegáció az igazságügyi minisztert kereste fel:. A tudósításból megtudjuk: „A küldöttség ezután Székely Ferenc igazságügyi minisztert kereste föl, akit Nagy István főszolgabíró arra kért, hogy a tamási járásbírósághoz tartozó területek kettéosztása útiján. Dombóváron járásbíróságot létesítsen.; A miniszter megígérte, hogy a kérést a lehető legnagyobb jóakarattal teszi tanulmány- tárgyává.” Ennél többet nem is várt egyelőre a küldöttség. Vették kalapjukat, s elmentek a kereskedelemügyi miniszterhez, és kérték, hogy: „ ... tekintettel* arra, hogy Dombóvár vasúti csomópont és kereskedelmi tekintetben is a Dunántúl egyik központja. támogassa a maga részéről is a gimnázium fölállításának -ügyét. A miniszter biztosította a küldöttséget teljes jóindulatáról és kilátásba helyezte támogatását:.” A küldöttség, mint aki jól végezte dolgát, hazautazott. S mint tudjuk, megépült a gimnázium, "járási központ lett, lett járásbírósága. Városi rangot azonban csak sok évtizeddel- később sikerült elérni. A város valóban a környék vonzásközpontja lett. Ebben az időben, ha hihetünk a lTolnamegyei Újságnak, a paksiak is a megye érdeklődésének középpontjába kerültek. Nem mindennapi pert kezdeményezett a képviselőtestület — saját polgáraival szemben. A perben a Duna volt a ludas, amely nem törődött törvénnyel és rendelettel, a maga törvényeivel rombolt és épített,.1 Épített például: Pakson egy szigetet — s ez volt a baji. Ugyan kié az újonnan született földdarab? Kinek a tulajdona kinek van joga azon termeim? '(Az nem merült fel:, 'hogy ki fizesse utána az adót...) •lOllli. május 28-án a Tolnamegyei Újságban az esetről az alábbi rövid .tudósítást olvadhatjuk : „Por egy új dunai szigetért. Paksról írják, hogy a Dunában a községgel szemben körülbelül kétszáz iholtínyi területű sziget keletkezett az idők folyamán, amelyet eddig a közbirtokosság elfoglalt. Most Paks község képviselőtestülete szombaton, május 20-án- tartott rendkívüli (!) közgyűlésen éllhatározta, port indít a sziget elfoglalása miatt. A per kimenetelét egész Tolna megye érdeklődéssel várja, mert sok tekintélyes családot érint. Nagyon fontos dolog, hogy a sziget 1888 óta keletkezett volna, akkor a törvény értelmében a hajózás vagy ármen.tesítés érdekében bárki általi .minden kárpótlás nélkül ' eltávolítható” ('mármint a föld ímegművelője -távolítható él — a szerlk ímegj..). Nem kell csodálkozni az érdeklődés m'iá-tt; Pákától délre a .főlyalm ail-dunai folyású, kanyargós, gyakran sodor el vagy alákít egy-egy szigetet, s az „élelmesebbek” hamar birtokukba vették az ilyen „senki-földjét”. * Többek között a Duna helyzetéről volt szó 1821. április 10-én a tekintetes nemes vármegye közgyűlésén. A királyi biztos tet-t jelentést a folyamszabályozás helyzetéről. A 'közgyűlési jegyzőik'önyv adatai szerint miniden a legnagyobb rendben volt. Idézzük a megyegyűlés jegyzőkönyvét: „Előadta ezután a Nagy- méltóságú Gróf Királyi 'Biztos Úr, hogy a tegnapi napon a Dunán a imúJit esztendőben történt átvágásokat megjárván, azokat mind jó állapotban és sikerben találta, jelesen a hátai szigeten tétetett általvágáson a víz már nagy sebbe] orrúik le és már oly mélységet mosott magának, hogy 'jókora terhes hajók járják; az alsó végén ugyan még nincs egész mélység kiásva, és a baracskai ág sebessége is hátráltatja, sőt annak mély fekvésére nézve a visszatóduló öreg Duna vize is gátot tesz, de mindezeken egy 100 öles csatorna; amely azt végképpen a baracskai víztől elválasztja. fog segíteni. — A gyűrűsaljai által vágás tökéletesen kész, s jó állapotban vagyon, nem sokat hibázik at túl, amely felette fekszik; — Amit keWemetes tudomásul vetetvén.” A -Du-n-a szabályozása évtizedeken át visszatérő napirendi pontja vdlt a nemesi közgyűlésnek. A Duna teljes Tolna megyei szakaszán kellett szabályozási munkát végezni. Gyakran tízezernél is több kubikos dolgozott egyidejűlég a Duna új nyomvonalián. A XIX. század végén úgy vélték, hogy a vízszabályozás révén elhárult az árvízveszély, a Duna menti községek 'lakói nyugodtan hajthatják álomra fejüket télvíz idején is.. .. Azóta — sajnos — már számos esétben verték félre a harangot nappal és éjjel, mert a zajló jég megakadt, jégdügó keletkezett, s órák alatt több méter magasra emelkedett a víz szintje, elöntve falvakat, menekülésre kényszerítve embert és állatot. * iTöbb utazót idéztünk már, akik Tolna városról írtak. Brown Eduard angol orvos 1669-ben járt a megyében. Tolnáról így emlékezik meg naplójában: „Ezütán Paks mellett elhaladva Tolnára mentünk, melyet hajdan Ailtinumnao vagy Altiniumnak neveztek. Itt Magyarország lakosai összeszedvén erejüket, második ütközetbe bocsátkoztak a rómaiak fölött diadalt aratván az országból kiűzték, ámbár maguk is mintegy 40 ezer embert vesztették. Ez hajdan szép város volt, de a keresztények fel perzselték. A magyarok és rácok, kik itt együtt laknak, nem jó egyetértésben élnek egymással', hanem örökösein viszálykodnak és ci- vódnak...” K. BALOG JÄNOS