Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
1981. február 5. Képújság 3 A tomerőműKutatási tanácskozás Gödöllőn „Nem mindig jut az ember ilyen feladathoz” Blandl Béla építésvezető magas, barna fiatalember. Szereti Palksot, az építkezést, az itteni emberiket. Alig több, mint egy év alatt gyarapodott annyit tudásban, emberismeretben, mint előtte tíz évig. Itt gyorsabb az életritmus, nagyobb a feladat, több emberrel találkozik. Bliaindl Béla szerencsés embernek tartja magát. Szerencsésnek azért, mert 1980. januárjában elszegődött a Zala megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Addig műszaki ellenőr volt egy másik munkahelyen az új belépéssel egy időben elküldték Paksra, és építésvezető-helyettes lett. Ez a szakmai ranglétrán gyors előremenetelt ígért, ami be is igazolódott. Fél évig az addigi építésvezető keze alatt tanulta Palksot, az atomerőmű-építkezést. Mindezeket úgy‘foglalja össze: „Nem mindig jut az ember ilyen feladathoz”. Sok minden van ebben a mondatban. Egy ember, egy fiatalember életének kis szelete, olyan két év — eddig szól a megbízatás —, amely hatással lesz egész életére. A négy vállalat — a Győri ÁÉV, a Vas megyei ÁÉV, a Zala megyei ÁÉV és a Somogy megyei ÁÉV — 1978. szeptemberében szerződött el Paksra. Közös főépítésvezetőséget alakítottak. Eremé- nyes munkájukat bizonyítja az is, hogy egyre komolyabb és összetettebb feladatot bíznak rájuk. Az egyes-kettes blokknál a központi rész, a speciális szellőztető, a szellőző gépházak, a 'keresztirányú Villamos galériák, a vizesaik- na megépítése a feladatuk. Ugyanazt a 3. és a 4. blokknál is ők végzik. Az természetes, hogy ma már sokkal gyorsabban haladnak, 'hiszen a két év alatt szerzett tapasztalatok összegződnek, amivel először napokig foglalkoztak, ma már órák kérdése. Pedig rengeteg gondjuk van — ezt már Blandl Béla építésvezető mondja el: — A négy vállalattól az emberek általában hat hónapra írnak alá szerződést. A többségük, ahogy lejár a megbízatás, búcsút is mond Paksnak. így nehéz irányítani a munkát, sokkal több gondjuk van a termelésirányítóknak, mint otthoni. Pedig felkészítik az ide jelentkező emberiket a munkára. Sőt, arra is felhívják a figyelmet, hogy sóikkal szigorúbbak Pakson, mint bárhol az országban. Ifjú Becska Ferenc főépítésvezető — ő irányítja a négy vállalat kollektíváját — soha sem titkolta, hogy azokat az embereket, akik megsértik a munkafegyelmet, rövid úton eltávolítják az építkezésről. Most felvetődhet az a kérdés, hogy megéri-e a négy megyei vállalat Paksra „telepítése”. Túlzottan nem nyereséges vállalkozás egyik vállalatnak sem. Több bért kell fizetni a munkásoknak, gondoskodni a szállásról, a szállításról, és még rengeteg olyan dologról, ami pénzbe kerül, sok pénzbe. Akkor miért jó, hogy . Pakson dolgoznak? Munkájukra feltétlenül szükség van, olyan feladatokat végeznek el, amelyeket a nagyobb cégek nem tudtak vállalni. Erre azt mondja Blandl Béla: „Országos összefogásból épül Pálks, s éhhez nekünk is hozzá kell járulnunk.” Keveset beszélünk a szellemi haszonról. Arról, hogy az itt dolgozó emberek rengeteg új ismerettel gyarapodnak, a közép- és felsőbb vezetők megtanulnak egy hatalmas építkezésen is irányítani, úgy, hogy az szervesen kapcsolódik az egészhez. Mivel és mennyivel gyarapodott az építésvezető, Blandl Béla? — Megtanultam nagyobb léptékben építeni, gondolkodni. Egy fiatal segéd, ha eltölt Pakson két évet, az biztos, hogy kész szakemberként megy haza. Egy gyakorlatlan vezető, mint én, természetesen ha itt helytáll, akkor otthon könnyebben dolgozik, jobb vezetővé válik. Ennyi az egyéni hasznom, azt hiszem, ennél nem is kell több. A Dunántúli Főépítésvezetőség háromszáz embert foglalkoztat Pakson. Az éves tervük 200 millió forint. Az ösz- szeshez, az egész építéshez viszonyítva nem sok, de munkájukra feltétlenül szükség van, s ennek az igénynek a két év tapasztalata alapján jól megfelelnek. H. J.—G. K. — Az az érdekes — mondja Blandl Béla —, hogy a fiatalok hamarabb panaszkodnak. Nekik több az igényük, szeretnének szórakozni, táncolni, de a napi 12 órai munka után már nem marad erre energiájuk. Legtöbbjük, ahogy lejár a szerződése, visz- szamegy eredeti vállalatához kevesebb pénzért, de ott több a szabad idő. — Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy középvezető megismerje a munkaterületét? — Négy-öt hónap a terület ismeretéhez, a két év pedig még ahhoz sem elég, hogy minden velünk kapcsolatban lévő embert megismerjünk. — A munkásaknak köny- nyebb átállni? — Nem mondhatnám, hogy könnyebb. Mindenesetre a brigádokban csak fokozatosan cserélődnek az emberek, így egymásnak átadják a tapasztalatokat. Az utóbbi időben a dunántúli főépítésvezetőség — mert így hívják a négy megyei vállalat csapatát — egyre jobban rákényszerül, hogy önállóbban gazdálkodjon. Kezdetben a 22-es Állami Építőipari ‘Vállalat gondoskodott minden anyagról, gépről, sőt legtöbbször szerszámról is. Mostanában már a Győri ÁÉV lakatosüzeméből érkeznek a beszerelendő alkatrészek. Ez több figyelmet, szervezőkészséget igényel az itt dolgozó vezetőktől is és a küldő anyavállalattól. Ekkora területen elvész az ember Tervszerűen épül a 3. és a 4. blokk, ez is egyik munkaterülete a dunántúliaknak Az ácsok embert próbáló időben zsaluznak Blandl Béla építésvezető A mezőgazdaság gépesítése A Gödöllői Agrártudományi Egyetem előadótermei zsúfolásig megteltek hétfőn és kedden: a mezőgazdaság különböző ágazatainak gépesítéséről, a kísérleti eredményekről, gyakorlati tapasztalatokról tartottak előadást kutatók, egyetemi tanárok és gyakorlati szakemberek. A tanácskozás és vita a két nap alatt kilenc szekcióban zajlott. A plenáris László, az egyetem rektora nyitotta meg, majd dr. Eleki János mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott tájékoztatót a több száz résztvevőnek. Mint elmondotta, a hazai mezőgazdaság gépesítettsége a termelés növekedésével párhuzamosan .alakult. A gépesítettség színvonalának növelésére szükség van azért, mert csökken az egységnyi területre jutó munkaerő, táb- lásítják a földeket, s nem is annyira a mennyiség, mint a minőség iránti igény a jellemző. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a mezőgazdaságban dolgozók mind jobb körülmények között szeretnék munkájukat végezni. A mezőgazdaság aktív, keresőinek száma az 1970. és 1980. közötti tíz évben jelentősen csökkent. Az évi csökkenési ütem várhatóan mérséklődik : az eddigi 3 százalék helyett 2—2,5 százalék körül alakul. A gépberuházások színvonalát növelni kell, hisz az évi 3 százalékos termelés- növelést csupán korszerű gépekkel lehet megoldani. Az V. ötéves terv időszakában az ipari eredetű termékek felhasználása a mezőgazdaságon belül 57 százalék részarányt képviselt. A nagyüzemek csupán gépberuházásra 61,7 milliárd forintot költöttek. Megvásároltak többek között 25 ezer traktort, 9 ezer kombájnt és 20 500 tehergépkocsit. Sajnos, a hazai mezőgépipar egyes ágazatokban lemaradt, s nem tudta maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Az anyagmozgatás, a szállítás géprendszere jó. Az elmúlt ötéves tervidőszakban nagy teljesítményű szántótraktorok kerültek az üzemekbe és sikerült jó magágyat készíteni. Műtrágyaszóróból 6 ezer, szervestrágya- szóróból pedig 4800 dolgozik a hazai üzemekben. Az ösztönzés műszaki fejlesztése következtében javultak a termésátlagok. A magasabb terméshez igazodva nőtt a kombájnok áteresztőképessége is. A vetés gépeinek fejlesztése megkésett, a nagyobb teljesítményű gépek tavaly kerültek forgalomba. A növénytermesztés egyik legfontosabb növénye, a kukorica gépekkel jól ellátott, de a meglévő szárítókapacitás nem tudja követni a betakarítás ütemét. Mérsékeltebbek az’ eredmények a takarmánytermesztés gépeinél. A kertészeti ágazatban a szántóföldi vető- és betakarító gépsorok fejlesztése megindult: gépesített a zöldborsó, a zöldbab, a hagyma és a gyökérzöldségek termesztése, de az iparszerű gépesítés a lehetőségek alatt marad. Az állattenyésztésben kialakult a gépesített takarmányozás zárt rendszere. A szakosított sertéstelepeken 80 százalékban hidraulikus úton távolítják el az istállóból a szerves trágyát. A jövőben ST pofit: az energiatakarékos gépek gyártása, hisz elsősorban a traktorok és a tehergépkocsik rengeteg tüzelőanyagot használnak fel. Az üzemek az energiamegtakarításban mindeddig csupán a kezdeti lépéseket tették meg. A VI. ötéves tervidőszakban nem változik jelentősen az üzemekben a termékszerkezet, s ez meghatározza a gépek összetételét. Befejeződnek a meliorációs munkák, nagyobb termésátlagokkal számolhatunk, a gazdaságok különböző társulásokat hívnak életre. Ebben a ciklusban 69 milliárd forint gép- beruházással számolhatunk — ez 5 százalékkal több, mint az előző 5 éves tervben volt. Nem változik a hazai és az importgépek aránya. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a gépek megelőző karbantartására, jobb üzemelésére. A magasabb színvonalú, hatékony termelés előfeltétele a differenciált gépellátás. A traktor állomány csökken ugyan, de nagyobb motorteljesítményű gépekkel dolgoznak az üzemekben: az erőgépek 60 százaléka 75 kilowatt fölötti teljesítményű lesz. A tehergépkocsi-állomány várhatóan 10 százalékkal növekszik. Korszerűsödnek a talajművelő gépek, széles körben alkalmazzák az energiatakarékos, szántás nélküli termelést. Várhatóan az eddiginél jobban terjed a folyékony műtrágyázási technika, s nagyobb teljesítményűek lesznek a szervestrágyaszórók. Az univerzális gépek nagyobb elterjedése várható. A kombájnok kapacitása 10 százalékkal nő, így — optimális időjárási körülményeket feltételezve — a búza 14—15 nap alatt betakarítható. A kukorica energiatakarékos tárolásának módszereit mind több gazdaságban alkalmazzák. A OPnplf teljesítőké- gC|JClv pességének növekedésével kell számolni, vonatkozik ez a járva szecskázókra, a rendfelszedő és bálázógépekre is. A szarvas- marha- és sertéstelepek mellett biogáztelepeket létesítenek, a baromfitartásban a többszintes ketrecek alkalmazásával növelik a termelést. A gépekkel, berendezésekkel való jobb ellátás érdekében az ipar és a kereskedelem összehangoltabb munkájára van szükség. Emellett igen fontos a szaktudás is: a kisebb mértékű fejlesztés miatt nagyobb szaktudásra van szükség. Minden eddiginél nagyobb feladat hárul a műszaki fejlesztésben részt vevő kutatókra: elsősorban a géprendszerek kialakítása, az energiatakarékos, üzembiztos, jó minőségű gépek fejlesztése a cél. Nem utolsó szempont az sem, hogy az újonnan kialakított gépek' a lehető leggyorsabban kerüljenek a termelőüzemekbe. A miniszterhelyettes tájékoztatója után beszámoló hangzott el az előző ötéves tervben végzett kutatómunkáról, majd megkezdődtek a szekcióülések és viták. A kétnapos rendezvénysorozaton Tolna megye is képviselte magát. Hétfőn Fonyódi János, a Szekszárdi Állami Gazdaság gépesítési főmérnöke tartott előadást a nedves, kukorica tárolásának géprendszeréről, és gyakorlati tapasztalatairól. A tanácskozás második napján Csenki Imre, a KSZE szakembere a növény- védelmi alkalmazástechnika komplex folyamatának kialakításáról és eredményeiről számolt be az érdeklődőknek. D. VARGA M.
