Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

e népújság 1981. február 38;} Nevezés a YB-re Bérezik Zoltánnak, a. válo­gatott edzőjének javaslatára megtörtént a nevezés az Új­vidéken április 14—26. között sorra kerülő asztalitenisz-vi­lágbajnokságra. Hat férfi és öt női játékost jelöl a magyar szövetség, azzal, hogy ez még csak előzetes névsor, vál­tozás lehetséges. Az előzetes nevezések: Fér­fi egyes: Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gá­bor, Takács János, Kreisz Ti­bor és Kriston Zsolt. Női egyes: Magos Judit, Kisházi Beatrix, Oláh Zsuzsa, Urbán Edit és Balogh Ilona. Férfi páros: Jónyer—Klam­pár, Gergely—Milan Orlows- ki, Takács—Kriston és Kreisz —Christian Martin. Női páros: Magos—Urbán, Kisházi—Monika Stork, Oláh —Balogh. Vegyes páros: Klampár— Magos,. Gergely—Oláh, Kreisz—Kisházi, Kriston— Urbán és Takács—Balogh. Moszkvában a Szovjetunió fedettuszodai bajnokságán (február 26—március 1.) te­kintélyes nemzetközi mezőny vesz részt. A magyar úszó­sportot három fiatal képvise­li: Kálló, Molnár és Kálmán Andrea. * Johan Cruyff, a 33 éves holland labdarúgósztár szer­ződést írt alá a Leicester City elsőligás angol labdarúgócsa­pathoz. Szombaton mutatko­zik be új klubjában, otthoni környezetben, a Nottingham Forest ellen. Cruyff egyelőre csak mér­kőzésekre kötötte le magát, esetenként 5 ezer font díjazá­sért. Jock Wallace, a Leices­ter menedzsere kijelentette: „Cruyff játéka az első liga nagy szenzációja lesz”. Az athéni bíróság a febru­ár 8-i Olympiakos—AEK mérkőzés után történt tömeg­szerencsétlenség okának kide­rítésével kapcsolatban meg­kezdte a Karaiskaki-stadion igazgatójának kihallgatását, akit gondatlanságból elköve­tett emberöléssel vádolnak, mivel az említett napon 20 néző esett áldozatául a ka­tasztrófának. A megállapítások szerint az egyik kaput nem nyitották ki időben, és ennek megrohamo­zásánál taposták egymást agyon a nézők. A stadion igazgatóján kívül még négy rendező is bíróság előtt áll, s a jelentések szerint a felelő­sök ötéves fegyházbüntetéssel is számolhatnak. * Anatolij Karpov, március 3-án a Kanári-szigetek fővá­rosába utazik, hogy a nem­zetközi sakkversenyek rende­zésében komoly gyakorlattal rendelkező város képviselői­vel tárgyalásokat folytasson a nyáron esedékes Korcsnoj el­leni párosmérkőzésével kap­csolatosan. Karpovot elkíséri útjára a központi sakk-klub igazgatója, V. D. Baturinsz- kij, és számos más, magas rangú sportvezető is. Labdarúgótavasz ’81 Kérünk egy sztorit (VII.) Mérkőzésről-mérkőzésre Bemutatjuk PALOTAINAK IS TETSZETT Huszadik alkalommal talál­kozott bajnoki mérkőzésen a MÁV DAC és a Szekszárdi Dózsa legénysége. Korábbi egymás elleni mérlegükön hat-hat győzelem és hét dön­tetlen szerepelt, a gólkülönb­ség is „egál” volt: 18-18. For­tuna vasárnap nem fogadta kegyeibe a lila-fehéreket. A győri találkozóról Mercsényi Gyula technikai vezetővel be­szélgettünk. — Vesztesként is emelt fő­vel távozhatott csapatunk Győrből. Kimondottan jól játszott a gárda és nem érde­melt vereséget. A 90 perc után az első gratulációt Tere- besi Gézától kapták a fiúk. Az egykori dózsás játékos Győrben lakik, s természete­sen nekünk szurkolt. Azt is megígérte, hogy a következő vasárnap Sopronban újra ta­lálkozunk, mert oda is elkí­séri csapatunkat. Az öltöző folyosóján fültanúja voltam annak a beszélgetésnek, ame­lyet a MÁV DAC vezetői foly­tattak Palotai Károly FIFA- játékvezetővel. Nos, Palotai elismeréssel nyilatkozott a mérkőzés iramáról, a küzde­lem hevességéről, mindkét együttes elszánt akarásáról. Véleménye szerint a Dózsa jól játszott, a hazaiak igen szerencsés körülmények kö­zött tudták otthon tartani a két pontot. Öltözőnkben le- horgasztott fejjel vetkőztek játékosaink. Magasházi veze­tő edző azonnal feloldotta a csüggedt, letörtségről árulko­dó hangulatot. Gratulált játé­kosainak, mert igazából nem volt szégyenkeznivalójuk. 4 — Most a Sopron követke­zik. — Igen, újabb nehéz fel­adat vár ránk. Márkus szom­baton nem velünk utazik, ha­nem a magyar ifjúsági válo­gatottal Taskentba. Csak március 13-án érkezik haza a nemzetközi tornáról, hiányát érezni fogja csapatunk. EGY CSERE TANULSÁGA Gól nélküli döntetlennel rajtolt a Dombóvári MSC a tavaszi idény nyitányán. Gaál István technikai vezetőt kérdeztük a Sopron elleni 0-0-ról. — Csapatunk nagyon el­szántan készült a nyitányra. A szovjet sakkozók nagy reménysége G. Kaszparov, ifjúsági sakkvilágbajnok A játékosok a vasárnap dél­előttöt Gunarasban, a termál­fürdő területén töltötték. Több helyzetünk volt, a re­mélt győzelem azonban el­maradt. Iván 60 percen ke­resztül a DMSC támadósora legjobbjának bizonyult. Ezt követően láthatóan vissza­esett. Herbei edző. cserét ha­tározott el. Amikor kikeres- a dobozból Iván számát, a játékos is tudomást szerzett az edző szándékáról. A 70. és a 72. percben aztán újabb két gólszerzési lehetőség nyílt a jobbszélső előtt. Ha csak az egyiket is értékesíti, eldön­tötte volna csapata sorsát, egyúttal bebiztosíthatta volna pályán maradását. Nem így történt, mindkét ordító gól­helyzetet elhibázta — lecse­rélték. Nem tudom, ha Iván nyugodtabb és kimondottan csak a játékra koncentrál, nem jártunk volna-e jobban? Tény, hogy a kispadra te- kintgetve, várható lecserélé­sét elkönyvelve még inkább ideges lett. Tanulság, mint minden eddigi mérkőzésünk újonc mivoltunkban. Egyéb­ként először játszottunk NB Il-es mérkőzést a DVSE sporttelepén. A nyáron sor kerül a két klub fúziójára... — fi — Munkahelyi olimpia Szekszárdon a munkahelyi olimpia kosárlabda-sportág­ban a bajnokság állása a 7. forduló után: Nők: 1. IV. sz. Ált. Iskola 13, 2. TOTÉV 12, 3. Főiskola 11, 4. Spartacus 11, 5. Kórház 10, 6. T. m. ÁHV 9, 7. T. m. Tanács 8, 8. ÁCSI 7 ponttal. Férfiak: 1. Szakály Ktszl4, 2. Dózsa-utánpótlás 14, 3. T. m. ÁHV 13, 4. Kórház 12, 5. Fémipari 11, 6. T. m. Tanács 11, 7. TOTÉV KISZ 10, 8. BHG 9, 9. TÁÉV 7, 10. Ten- gelic 7 ponttal. NB-s játékvezetőinket NÉVJEGY: Andriska Jó­zsef, 1951. január 18-án Budapesten szü­letett. Nős, egy gyermeke van. Foglalkozása agrármér­nök, munkahelye: Sióvölgye Termelőszövetkezet, Sióagárd. — A csillaghajó meg a kalózosztály hogyan fér meg a kézilabdázással? — Most már békésen. A kézilabda korábban csupán kiegészítő sport volt számom­ra. Kedvenc sportágamnak a vitorlázás számított, a Bp. Vasas aktív versenyzőjeként abban értem el a legjobb eredményeimet. Több verse­nyen győztem és 1963—68 kö­zött tagja voltam az után­pótlás-válogatott keretének is. Egy térdműtét aztán 1988- ban végleg lezárta aktív sportpályafutásomat. Ugyan­ebben . az évben sikeres já­tékvezetői vizsgát tettem ké­zilabdázásból. 1975-ben ke­rültem fel az NB-s keretbe. Pontosan nem tartom nyil­ván mérkőzéseim számát, de szép számmal akad az eddigi „repertoárban” NB I-es és nemzetközi találkozó is. — Mióta él megyénkben? — 1978-ban lettem sióagár­di lakos. — Kérünk egy sztorit! — Eddigi működésem leg­nehezebb perceit a Bp. Spar­tacus—Postás SE NB I-esnői találkozón éltem át. A mér­kőzést a bajnokság utolsó fordulójában rendezték, a tét pedig a kiesés volt. S hogy még inkább érdekes legyen a dolog, a Postás a „Szparisok” pályáját bérelte, így hát mindketten hazai pályán ját­szottak. Sokat töprengtem a mérkőzés előtti héten, igye­keztem minél jobban fel­készülni. Több ismert kollé­gámat megkértem: jöjjön ki a mérkőzésre és minősítse bíráskodásomat. Egy órával a kezdés előtt érkeztem a pá­lyára. Az első ember, akivel összefutottam az a falfehér arcú, ideges edző a Postás­ból. Bementem az öltözőbe, ahol nagy megdöbbenésemre a Spartacus edzőjét még na­gyobb stresszben találtam. Mit mondjak, meszelni sem lehetne fehérebb arcú mes­tert nála. Beteg vagy? — kérdeztem Flekk Ottótól. — Dehogy, csak ez a meccs... — válaszolta. Említettem már, hogy a Postás számára a ki­esés volt a tét. A szövetke­zeti együttesnek pedig a 'do­bogós helyezése függött!') az eredménytől. Zsúfolt nézőtér, két ideges csapat, még idegesebb szak­vezetők és két szorongó já­tékvezető. Öt perc után meg­nyugodtak a kedélyek. Sport­szerű küzdelem folyt, mind­két együttesnek egyaránt „állt a zászló”. Csupán egyet­len játékos maradt „transz­ban”; Éliás Klára, a Sparta­cus válogatott kapusa. Bün­tetőket hárított, remekül vé­dett, de utolérte a kapus­sors. Az utolsó percben po­tyagólt kapott, ami a Postás győzelmét és bentmaradását jelentette. Legnehezebb mér­kőzésem volt, de a legtöbb gratulációt is ekkor kaptam a szakemberektől... — fekete — Teniszbemutató Pakson Megkezdődtek a rendszeres edzések „Gyors reagálása és emlé­kezőtehetsége lenyűgöző. A játszmát mélyen elemzi és váratlan megoldásokat pro­dukál. Kombinációs készsége Aljieohinhez hasonló”. így jellemezte Mihail Botvtinník a 17 éves nagymestert, Garni Kaiszparovot, alki Dortmund- bam sakkvilágbajnokságot nyert. Botvinnik igazán illetékes véleményt nyilvánítani, mert a fiatalember pályafutását a Trud Sportszövetség sakkis­kolájában kezdte, ahol a volt világbajnok oktató. Bot vin­niük azonban szigorú is tud lenni tanítványaihoz: „Miikor mások úgy dicsérnek, hogy szinte beleszédülök, meste­rem még a nyert partikat is kegyetlen alapossággal elem­zi. Ez sokszor Olyan szá­momra, mint a hideg zu­hany” — nyilatkozta Kasz­parov. Ezt a fiút a világ öt-hat legjobb sakkozója között tartják számon. Dortmund­ban vereség nélkül lett baj­nok, nem akadt igazi ellen­fele. De azért az ifjú nagy­mester rettenetesen elfáradt fizikailag: „A játékrend igen szigorú volt. Mindennap sak­koztunk. Még a várost sem láttam, pedig nagyon szeret­tem volna megismerni. Kö­szönet a szervezőknek, hogy a verseny után az NSZK- ban tett rövid kirándulással igyekeztek kárpótolni ben­nünket”. Kasizparov ma már egye­temista. A középiskolát aranyéremmel végezte, ami lehetővé tette, hogy csupán a szaktárgyiból felvételizzen. Ragyogó eredménnyel vizs­gázott angolból, s így a ba- kui Idegen Nyelvek Főisko­láján folytathatta tanulmá­nyait. A jövő nagy felnőttsakko­zója életvidám, közlékeny egyéniség. „Legkedvesebb szórakozásom az olvasás. Máit szeretek ? Lermonitovcrt, most Feuchtwangerrel is­merkedem, no és Jevtusen- kót”. 174 centiméter magas, minden napot reggeli torná­val kezd. Nagyszerűen szere­pel iskolája labdarúgócsapa- táhan, és általában szereti a sportot. Botvinnik nem véletlenül hasonlította a fiaital nagy­mestert: Aljechinhez; ő Kiasz- parov példaképe. „Botvinnik erősítette meg bennem azt a gondolatat, hogy Aljechin stílusa az én stílusom”. Mit is jelent számára a sakk? Tudományt, művésze­tet, vagy sportot? „Sportot is, azaz a győze­lem-ért folytatott küzdelmet, és művészetet is. Tudo­mányt? — Esetleg...” Karamov—Szerednyickij APN—KS Borongós, jellegzetes téli reggel köszöntött ránk va­sárnap. Mindez a Paks felé közlekedő autóbusz utasai­nak hangulatán is tükröző­dött. Mire a hosszas és fá­rasztó „falujárás” után meg­érkeztünk az atomvárosba, nagy hópelyhek hullottak a városra. Mintegy varázsütés­re a környezet fehér lepelbe öltözött. Persze mindebből vajmi keveset tudhattak a lakótele­pi általános iskola vendégei, akik jóval korábban érkez­tek, hogy részesei legyenek a bemutatóval egybekötött tend&ztehetség -kutató akció­nak. Teniszélet Pakson? Igen. Még így első hallásra kicsit szokatlan a fülnek, de a be­mutatón eltöltött néhány óra arról győzött meg, reális az elképzelés, hogy meg akar­ják honosítani a teniszspor­tot Pakson. Storcz János, a Paksi SE elnökségi tagja üdvözlő sza­vai után felvonultak a ven­dég bonyhádi teniszpalánták, hogy tanítómesterük, dr. Ko­vács Zoltán vezényszavára bemutassák a sportág alap­elemeit (fonákot, tenyerest, röptét). — A közelmúltban csak a -lakótelepi általános iskolá­sok számára rendeztünk to­borzót, most a város három iskolájának érdeklődői van­nak jelen. Tavasszal — mi­re elkészülnek a salakos pá­lyák — szeretnénk intenzí­ven foglalkozni az utánpót- lás-nevéléssel. Ez a sportág alapjainak lerakását is je­lentené. Addig három kor­osztályban, 15-ös csoportok­kal' szeretnénk foglalkozni, a legtehetségesebbekkel itt, a tornacsarnokban — mond­ta a szakosztályvezető. — Tehát a tárgyi feltéte­lek minden valószínűség sze­rint meglesznek. De az eredményes szakmai munká­hoz egy megfelelően felké­szült edzőgárdára is szükség van. Milyenek a kilátások e tekintetben ? — Fején találta a szöget. Ez fiatal szakosztályunknak egyik gondja. Pillanatnyilag van egy segédedzőnk és még néhány fiatalt beiskolázunk edzői tanfolyamra. Célunk egy sZakképziett edző szer­ződtetése. Lelkesedésben dr. Kovács Zoltánhoz hasonló ember lenne számunkra a legideálisabb. A bonyhádiak bemutatója után Sitkéi Zoltán, -a me­gyei szövetség elnöke és a fia bemutatója következett, melyben a sportág taktikai és technikai repertoárjából adtak ízelítőt. — Most pedig vegyen min­denki ütőt a kezébe és vá­lasszatok egy társat roa-ga- toknák — hangzott Storcz János felszólítása. A gyerekek a terem kü­lönböző részeiben kialakított kisebb pályákon játékra je­lentkeztek. A jelenlévő szak­emberek árgus szemekkel lesték a tehetségeket, akiket már érdemes bevonni a rendszeres edzésmunkába. Fel is jegyeztek jó néhány nevet. — Egy-két perces játék után kiderül, kik azok, akikben van tehetség —• jegyzi meg Sitkéd Zoltán. A nap záróakkordját a fel­nőttek színre lépése jelentet­te. Megérkezett Rudas Jó­zsef, a bólyilak játékosa és bemutató mérkőzést vívott Szécsd Józseffel, a paksiak játékosával, majd a Sitkéi— Rudas és a Szécsd—Shach páros mérkőzésével zárult a program. Nem nehéz megállapítani: a bemutató elérte célját. Si­került tehetséges gyerekeket megnyerni a sportág ügyé­nek. Ma még az atomváros sportja kapcsán az ökölvívó­kat, labdarúgókat, tájfutókat emlegetik. Lebet, hogy ké­sőbb a teniszről is szót ejte- ndk? 2 — bálint — Andriska József

Next

/
Oldalképek
Tartalom