Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-26 / 48. szám
A "nEPÜJSÁG 1981. február 26. 'A'.rAv.\Y-;.Y\'-'AV\’%V'.V^ Készül a Bartók-emlékház Március 18-án ünnepélyes külsőségek között emlékházzá és kulturális központtá avatják fel azt a pasaréti, Csialán út 29. szám alatti kétszintes vállát, ahol Bartók Bélla, korunk egyik legnagyobb zeneművésze élt és alkotott 1932-<től 1940-ig, lame- rokiai emigrációjának kezdetéig. A napokiban fejeződött be a válla átépítése, felújítása, s azóta már meg is kezdődött a múzeum és a kulturális intézmény berendezése. Erről beszélgettünk dr. Straokné Mohos Mártával, a Budapesti Történeti Múzeum közművelődési főosztályának vezetőjével, aki az emlékház anyagát összeállította és el-, helyezi — munkatársai segítségével. — Mit láthatunk majd a Bartók-emlékházban ? — A földszinten Bartók és a természet kapcsolatával ismerkedhetnek a látogatók — válaszolja. — Itt helyezzük el a nagy zeneművész rovar-, ásvány- és növénygyűjteményét, valamint azokat a szebbnél szebb érmeket, melyek gyűjtésével ugyancsak szeretettel foglakozott kevés szabad idejében. Két képző- művészeti alkotás is díszíti majd a földszint falait: Fil- lenz Istvánnak Bartókról készült portréja és Mester Sándor grafikusművész munkája, ez utóbbi a Merkur bolygónak azt a kráterét ábrázolja, amélyet annak idején Bartók Béláról neveztek el. A földszinti tárlókat Bartókról szóló könyvek töltik meg, s a Rózsavölgyi Zeneműből! kihelyezett részlegében a látogatók megvásárolhatják Bartók Béla műveinek kottáit, hanglemezeit, magneto- fonlkazettáit, és a legújabb Bartók-költelteket, tanulmányokat. Az első emeleten helyezik el azt a XVII. századi, festett kazettás famennyezetet, amélyet mindeddig az Iparművészeti Múzeumban őriztek. Egykori alkotója koránlak híres művésze: Asztalos Szabó István volt, s a kiözélmúültban konzerválta és restaurálta dr. Sárdy Lóránd restaurátor. Az emeleten ötvenférőhelyes kaimana- hangvíersenyitermet alakítottak ki, melyet quadrofon- teűhnllkával, képmagnóval, dia- és filmvetítővel is felszerelnek. Rendszeresen tartanak majd nyilvános koncerteket. Az emlékház vezetősége lehetőséget biztosít fialta! hazai és külföldi zeneművészek első nyilvános bemutatkozására. — Mit láthatunk majd az emlékház második emeletén? — Itt helyezzük el a Barták élétével és munkásságával kapcsolatos kiállítást. Bár tárgyi dokumentumaink nem túlságosan gazdagok — a zeneművész költözködései és a háború pusztításai sok mindent megsemmisítettek —, de slikerült eredeti állapotában berendezni egykori dolgozószobáját, a faragott íróasztallal, bőrfotellel és kedvenc Bösendorfer zongorájával. Külön tárlókban helyezzük el metronómját, tollát, tintásüvegét, cvikkerét, ceruzáját, radírját és sakkkészletét. A falakat népi hangszerek, népművészeti cserépedények, valamint hímzett ingek és tarisznyák, népviseleti ruhák, főkötők, mellények díszítik — mindezeket Bartók gyűjtötte, hazad és külföldi népdalkutató útjain. Az emlékház valamennyi termében hangszórókat helyezünk el, melyekből Bartók Béla zongorajátékát hallhatják a látogatók — saját műveit és mások szerzeményeinek tolmácsolását. Erre a célra a rádió hangarchívumának eredeti Bar- tók-anyagait kaptuk meg és használjuk fel. Külön vitrinben mutatjuk be a nagy zeneművész hazai és külföldi kitüntetéseit és doktori talárját. Tájékoztatónk befejezéséül elmondotta még: szeretnék felhasználni az emlékházat a zenei nevelés céljaira is. Az első emeleti kamaraterem hangversenyei mellett ezért a nyári hónapokban szabadtéri koncertek . is lesznek majd a villa kertjében, rendszeres tárlatvezetéseket tartanak, előadássorozatokat rendeznek. Sok más tervvel is foglalkoznak, melyek közös célja: legyen az emlékház Budapest egyik nevezetessége, egyben a környék zenei Centruma. A Bartók-emlékház megnyitása alkalmából avatják fel a villa kertjében Varga Imre szobrászművész egész alakos Barfók-szobrát. GARAI TAMÁS FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Fejér megye területén működő állami gazdaságokban, mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben mintegy ezerszázan dolgoznak növényvédő szerekkel. Ez a munka egészségvédelmi szempontból fokozottabb figyelmet, megelőző és rendszeres egészség- ügyi felülvizsgálatot tesz szükségessé. A speciális laborvizsgálatok elvégzésére, a növényvédőszeres megbetegedések kimutatására technikailag a megyeszékhelyen működő Fejér megyei -Közegészségügyi és Járványügyi Állomás van leginkább felkészülve. Szigorú előírás, hogy növényvédőszeres munka vállalásánál egyenként minden dolgozónál alkalmassági alapszűrést kell végezni, melynek során főként az enzimreakciókat, valamint a szervezet általános tulajdonságait vizsgálják. Az első ötnapi folyamatos munkavégzés után újra kötelező a vizsgálat. Természetesen a dolgozók egészség- védelme a szigorú alkalmas- sági vizsgálatok után is szükségessé teszi a rendszeres ellenőrzést. Ennek ütemezését már az adott munkahely növényvédelmi ágazatvezetője, agronómusa határozza meg. Néhány éve, a Fejér megye különböző területein dolgozóknak az ilyen ellenőrző vizsgálat három napjába is belekerült. Most jó szervezéssel, a gazdaságok összefogásával autóbuszon 30—40 dolgozó jelenik meg az ellenőrzésen, s míg a rendelőintézetben elvégzik a vizsgálatokat, addig a laboreredmények is elkészülnek. A három nap egyetlen délelőttre csökkent, így a felülvizsgálat miatti munkaidő-kiesést sikerült mininálisra csökkenteni. SOMOGYI Kaposváron, a megyei könyvtár nagytermében tartotta tagértekezletét a kaposvári ÁFÉSZ méhész szakcsoportja. Szőke József, a szakcsoport elnöke beszámolójában megállapította, hogy 1980 mézben gazdag esztendő volt. A megye legnagyobb szakcsoportja 12 ezer méhcsaláddal dolgozott, s az eredmény 30 vagon méz, 75 mázsa virágpor és 37 ezer üveg lépesméz értékesítése. A tagság 90 százaléka kaposvári vagy környékbeli. A szakcsoport kaposvári boltja tavaly 5,4 millió forint értéket forgalmazott, többek között 16 vagon méhetetq cukrot adott el kedvezményes áron a méhészeknek. Itt vásároltak 910 ezer forint értékű méhészeti eszközt is. A szakcsoport összes forgalma 18 millió forint volt, nyeresége elérte a 603 ezer forintot. A múlt évi munka lehetővé tette, hogy a tagok visszatérítést kapjanak. Ennek mértéke a felvásárolt méz kilogrammja után 1 forint. Most is jók a kilátások. A méhek jól teleltek, egészséges az állomány. Az akácosoknál sincs baj. 1981-ben a szakcsoport 28 vagon mézet, 100 ezer üveg lépesmézet, 100 mázsa táblás lépesmézet és 100 mázsa virágport szeretne értékesíteni. Az összes forgalmat 20 millió forintra tervezik. Dunántúlt napló Február utolsó napjaiban szerte a világon megrendezik a nemzetközi barátság hete elnevezésű rendezvénysorozatot. Mint a különböző népek közötti élő kapcsolat egyik hordozói, az eszperan- tisták azok, akik „házigazdái”, szervezői az akciónak. Magyarországon — a fejlett eszperantista mozgalma elismeréseként — Pécs adott otthont a nemzetközi barátság hete nyitórendezvényének. Az eseményre sok vendég érkezett: jöttek eszperantis- ták a testvérvárosokból, Finnországból, Lengyelországból, az NDK-ból és Bulgáriából, a hét végén pedig eszékiek is bekapcsolódnak a rendezvénysorozatba. Péntekig Pécs- csel és környékével ismerkednek a vendégek. Ezen a napon érkezik az ország különböző részeiből a többi meghívott és a jugoszlávok. A résztvevők ellátogatnak a gyárvárosi általános iskolába is, ahol az eszperantista szakkör vendégeiként az oktatási munkával ismerkednek. A nemzetközi barátság hete rendezvénysorozata a szombat esti eszperantó-bállal zárul. PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun közismerten mezőgazdasági megye, ahol a népgazdasági ágak között meghatározó jelentőségű a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Az innen származó termékek sok embernek biztosították és biztosítják a megélhetést. Fontos ma már, hogy a szövetkezeti tagok és szakemberek utánpótlását az érdekképviseleti szerv — sajátos eszközeivel — segítse, hiszen a mezőgazdaság igénye a magasabb iskolai végzettségű, jól felkészült elméleti és gyakorlati szakemberek felé fordul. Ezt a célt szem előtt tartva — új munkamódszerként — a Kiskunsági TESZÖV kezdeményezésére a Bács- Kiskun megyei Tanács művelődésügyi és munkaügyi osztályával, s a megyei pályaválasztási intézettel közösen a kecskeméti járásban mező- gazdasági pályaválasztási találkozók megszervezésére került sor. Céljuk az volt, hogy a korszerű mezőgazdaságot bemutatva segítsék a pálya- választási szervek munkáját. Az említett szervek — az általános iskolák közreműködésével — nyolc községben osztályfőnöki órák keretében a VII. és VIII. osztályos tanulókkal, szülői értekezleteken pedig a tanulók szüleivel — februárban mintegy ötszáz fővel — találkoztak. A találkozón részt vettek a helybeli szövetkezetek elnökei, képviselői, akik részletesen ismertették a szövetkezetük tevékenységi körét, s az ott kínálkozó elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőségeket és kereseti viszonyokat. A közvetlen hangulatú találkozókon a megyei pálya- választási intézet munkatársai felvilágosítást adtak a továbbtanulás konkrét formáiról, beiskolázási lehetőségekről, iskolatípusokról. Egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy ezt a munkát a jövőben folytatni kell az egész megyére kiterjedően, hogy minél több fiatal találja meg azt a mezőgazdasági szakmát, amely leginkább kedvére való, s amelynek művelése során megelégedett tagja lesz a megyének és társadalmunknak. Emberekről írtam Benölgetés Kertész Ákossal — Tulajdonképpen mikor kezdett el írni? — Aránylag élég későn. Sok minden érdekelt. Még színész is akartam lenni, de- hát beszédhibás voltam (ma mór azt mondom erről: hála istennek), s ez lehetetlenné tette számomra ezt a pályát, ezért kerülő utakat kerestem. Érdekelt a színházi rendezés, fölvételiztem az operatőri szakon is, s máig is sajnálom, hogy nem sikerült. Hu- szonkét-huszonhárom éves fejjel írtam meg az első novellakísérleteimet, forgatókönyv-vázlataimat. Szerencsére fogalmam sem volt arról, hogyan kell művelni az ilyesmit, ezért inkább hasonlítottak valamiféle epikához, mint forgatókönyvhöz. Később már íróként kerültem vissza a filmhez, de addigra jó néhány írásom megjelent. — Munkásként kezdte. — Igen, érettségi után át- • képzősként tanultam ki egy szakmát. Máig is büszke vagyok arra, hogy jól kvalifikált szakmunkás, lakatos és hegesztő lettem. Az Ikarusban kezdtem dolgozni, majd négy év után az V. számú autójavítóhoz kerültem. — Mennyi ideig dolgozott fizikai munkásként? — Tizenkét évig. És nem bántam meg. Megtanultam dolgozni és állítom, hogy hasznos volt. Ma már nem félek a fizikai munkától, de nem is fetisizálom, mert tudom, mi az. Szerettem a munkámat: a karosszériakészítés, -javítás akkoriban még szinte teljesen kézműipari jellegű volt. — Nem voltak illúziói a fizikai munkával kapcsolatban? — De voltak. Hogyne lettek volna! Én a negyvenes években voltam kamasz, és megfogott a múltból örökölt munkásmozgalmi romantika, ahogy ezt később az egyik regényfigurámban, Vali alakjában próbáltam meg leírni. Magam is hasonlókat éltem át. Aztán igyekeztem leszámolni ezekkel, az egész regény, a Makra voltaképpen erről szól, de mégsem sikerült megszabadulnom egyfajta, nehezen megfogalmazható idealizmustól. Talán nem is bánom. Bár néha anakronisztikus jelenségnek érzem magam emiatt. — Évek során keresgélte-e az utat, amely az íráshoz vezetett? — Igen, kerestem, csak éppen nem egyértelmű örömmel. Töprengtem valamiféle közbülső megoldáson, hogyan tudnék azért lakatos is maradni. 1 — Megváltozott az élete írásainak megjelenése után? — Nem volt ez határozott fordulópont, lassan, fokozatosan alakultak ki a dolgok körülöttem. Egy idő utón idegeskedni kezdtem, hogy kevés időm jut az írásra. Közben a Művelődésügyi Minisztérium és az írószövetség ösztöndíjpályázatot hirdetett. Megpróbálkoztam vele. Már a harmincadik évemben jártam. így kerültem a bölcsészkarra. Formálisan még a gyárhoz tartoztam, de nyilKertész Ákos portréja vánvaló volt, hogy többé nem megyek vissza az üzembe. — Szívesen vállalta a tanulást? — Éreztem, döbbenetes rések vannak a műveltségemen. Szerettem egyetemre járni, nálam tíz évvel fiatalabbak közé, én magam is megfiatalodtam általuk. így kétszer voltam fiatal; másodszor éppen a hatvanas évek első felében. S nem szólva arról, hogy a napi nyolcórai munka után egyszeriben időmilliomos lettem, hiszen addig legfeljebb éjszaka írhattam. — Könnyen ír? — Nem írok könnyen. Minden mondatom rettentő nehezen születik meg. — írott hősei azonos bizonytalanságot hordoznak magukban a Makrában, a Sikátorban... S talán éppen ezért torkollik sorsuk tragédiába. — Minden regényhősöm tétovasága rendkívül erős, morális magatartást takar. Korunkban ez a morális tartós meglehetősen ritka, olykor mór-már nevetséges. Egyébként attól, hogy egy történet tragikus, még nem biztos, hogy az írónak az a véleménye, hogy az ábrázolt magatartás mindig tragédiával végződik. Ezek a tragikus helyzetek inkább felhívó jellegűek. Továbbra is ez az embertípus érdekel, de szemléletem lassan ironikussá változik, talán mert öregszem. Vagy mert korunkban a tragédiáknak nincs hitelük. — Az író önmagát is beleírja hősei alakjába? — Flaubert, a kitűnő francia író azt mondta: „Bovary- né én vagyok”. Ezt akkor nemigen értették, holott magától értetődő. A Sikátorban egy barátom történetét írtam meg kisebb-nagyobb változtatásokkal. Fazekas Gézának hívták, már nem él. Attól lett a barátom, hogy valami belső rokonság volt közöttünk, egyformán láttunk, ítéltünk meg sok mindent. Erre is utólag jöttem rá, nem is álmodtam, hogy a Sikátor rólam is szól. — A magánélete menynyire befolyásolja az író munkáját? — A magánéletem inkább csak elvesz az írástól. Apám mondogatta, ha el akarsz valamit érni az életben, menj el szerzetesnek. Akkoriban nem hittem ezt. (Különben is alkalmatlan lennék a szerzetesi életre.) — És a családi élete? — Én hosszú időn át mindent elkövettem, hogy tökéletes családi életet éljek, Mintaférj legyek. Sajnos nem sikerült. — Az írás mellett mi érdekli még? — A kutyám... De ez is csak amolyan vicc. Minél idősebb vagyok, annál biztosabban tudom, hogy egyetlen dologra kell koncentrálnom: a munkámra. SZÉMANN BÉLA Az emlékház udvara Varga Imre szobrával
