Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
1981. február 20. NÉPÚJSÁG 3 Újítsuk meg az újítómozgalmat A decsi tsz-ben „halszálkát” szereltek a kombájnokra, amely leverte a kukoricaszárról a havat, úgy, hogy a nagy hóban is rendben mehetett a betakarítás. Manapság — egyáltalán nem ok nélkül — sokat írunk, beszélünk rejtett, vagy egyáltalán nem rejtett anyagi tartalékaink feltárásának fontosságáról. Már kevesebb szó esik a rejtett (sokszor kényelmességünk által elrejtett) szellemi tartalékokról. Fölkapjuk a fejünket és csóváljuk, amikor szóba kerül a jól ismert naki bácsi, aki eredményesen gyógyította az égési sebeket, bár az általa közmegelégedésre használt szer „hatásmechanizmusa” még ma sem teljesen ismert. Ugyanígy fejcsóválás kíséretében hozzuk szóba a Béres-cseppek, a Bánfy-haj- szesz, a Patientia és még sok minden sokszor végül is igen nagy üzletet eredményezett szer vagy gépezet viszontagságos útját az ötlettől a megvalósításig. Akkor viszont eszünkbe se jut csóválni a fejünket, amikor nap mint nap elmegyünk amolyan „kis” dolgok mellett, amelyek megoldása pedig, legalábbis hosszú távon, sok ,',nagy” dologgal felvehet- né a versenyt. Az anyagi javak esetében most már eljutottunk oda, hogy a szalma, a kukoricaszár, stb. is lehet energia- hordozó, hogy az istállótrágya nem szemét, sőt, egyéb hulladék sem feltétlenül az, hogy a teheneket lehet legeltetni is — hadd ne folytassam. A szellemi kincs hasznosításában még nem tartunk itt. Amit egyebek között az is mutat, hogy az újítómozgalommal még ma sem foglalkozunk jelentőségének, fontosságának megfelelően. Pedig, ha valami azonnal anyagi értékké válik a szellemi cselekvés köréből, ha valami azonnal képes forintértékben hasznosulni, nos, az újítómozgalom eredményeiből rengeteg ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik. Sok emberrel beszélgettem erről. Volt köztük betanított munkás éppúgy, mint mérnök, párttitkár és igazgató, többszörös újító és olyan is, aki fölöslegesnek tartja az egészet. Legutoljára Egyed Dezsővel, a szakszervezetek megyei tanácsa közgazdasági osztály- vezetőjével próbáltuk — nem minden dohogás nélkül — „körüljárni” a kérdést. Tudtuk, hogy világmegváltás nem lesz a beszélgetésből, másoknak se sikerült még a?, de úgy ítéltük meg, hogy valamiféle összegezés semmiképpen se árt, sőt talán még használ is. Két felmérés is készült tavaly. Az előbbit, amely általában elemezte a megye ilyetén helyzetét a szakszervezet illetékesei készítették, hét könnyűipari vállalatnál pedig a megyei főügyészség értékelte az újítómozgalom helyzetét. Az eligazodásban a vizsgálati anyagok sokat segítenek, de nem hagyom el azokat sem, amelyeket a már előbb említett, különböző beosztású, emberektől hallottam. A számok mindig csak első pillantásra unalmasak, ha kellő módon „játszik” velük az ember, sok következtetés levonására adnak alkalmat. 1979-ben — a ’80-as adatok, teljes pontossággal, tehát hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassuk azokat, még nem ismeretesek — 1855 Tolna megyei dolgozó nyújtott be összesen 1639 újítási javaslatot. Ebből 940-et elfogadtak és 819-et be is vezettek. A számok tükrében mindjárt egy gondolat: ennyi elfogadottból miért csak annyi került bevezetésre? 28 kiváló újító volt 1979-ben. És a számok közül egy — megítélésem szerint — nagyon fontos, a munkavédelmi célokat szolgáló újítások száma 226 volt. A vizsgált hét könnyűipari üzemben 204 volt a benyújtott újítási javaslat, közülük 107-et megvalósítottak. Rendkívül örvendetes, hogy a benyújtott javaslatok jelentős hányada tőkés import kiváltását célozta. Kiemelendő a szocialista brigádok szerepe, közülük sok igazán szívügyének tekinti a munka jobbítását, könnyítését, eredményesebbé, hatékonyabbá tételét. Nagyon sokszor a javaslatok kollektív brigádmunka eredményei. Visszatérve még egyszer a számokra: baj nincs, csökkenő irányzat nem tapasztalható a mi megyénkben, ellenben emelkedés sem. Egy helyben állunk — merjem megkockáztatni? — topogunk. Ha már leírtam, nem mulaszthatom el keresni az egyhelyben topogás okait, éppen a jobbítás szándékával és reményében. Akkor hát kíséreljük megkeresni a legjellemzőbb akadályozó tényezőket az újítómozgalom to- váb bfejlődésében. Egyik akadály, hogy a kalkulációk kevés információt adnak, nem kielégítő nagyon sok esetben a benyújtott újítások szakvéleményezése. Ezek külön gondot okoznak az olyan esetekben, amikor az újítás anyagi vonzata, mind a bevezetés, mind a megvalósítás esetében jelentős. Nem túlzás azt mondani, ritka az, ha a vállalatok határidőn belül megvalósítják a kísérleti szerződéseket. Hátráltató tényező, hogy a megvalósításban részt vevő személyek nem érdekeltek az eredmény felmutatásában. Az anyagi ösztönzés nem megfelelő. az újítók díjazása — legtöbbször — indokolatlanul alacsony. Vannak, akik egyenesen lebecsülik az újítómozgalmat, de akik elismerik jelentőségét, azok körében sem kap akkora súlyt, mint amekkorát megérdemelne. De legalább akkora baj, hogy az újítók erkölcsi elismerése, megbecsülése sem elegendő, munkatársaiktól sem, de a gazdasági, társadalmi szervek részéről sem. Az újítási előadók gyakran cserélődnek, ami elsősorban annak az eredménye, hogy többségük nemcsak ezt a munkát végzi, hanem kapcsolt feladatként tölti be az újítási előadó tisztét. Igen sokan közülük nem rendelkeznek a szükséges szakvizsgával. Az újítómozgalom propagandája még mindig szegényes. A gondokból, a hiányosságokból adódnak a feladatok. Mindenekelőtt a közfelfogást kell megváltoztatni, megadni a megbecsülést, a tekintélyt az újítómozgalomnák, azoknak az embereknek, akik törik a fejüket a munka eredményesebbé, hatékonyabbá tételén. A többi között az üzemi demokrácia fórumai kitűnően alkalmasak erre. Üzemeink többsége leány- vállalat. Ez hatással van az újítómozgalomra is. Kívánatos, hogy a gyáregységek ne automatikusan az anyavállalat feladattervét vegyék át, és próbálják meg alkalmazni, hanem egészítsék ki saját gyáregységükben jelentkező igények teljesítésével. Törekedjünk betartani a 60 napos határidőt a javaslatok elbírálásánál, mert ellenkező esetben elmegy az újító kedve a további kezdeményezésektől. És végül a talán legizgalmasabb kérdés. Érdemes lenne újólag megvizsgálni, helyes-e, hogy az újítási díjat a részesedési alap terhére fizetik. A gazdasági vezetők a megmondhatói, hogy mennyire rossz ez. Illetve nem is egyértelműen rossz, hanem sok értetlenség szülője, vezetettek és vezetők körében egyaránt. Tennivaló van, nem is kevés, de ha valamin javítani érdemes, az újítómozgalom föltétlenül az. LETENYEI GYÖRGY Cipő o Szovjetunióba Szedresi Hunyadi Tsz Különösen kiemelkedő a búzatermelés Az 5ZK.P XXVI. kongresz- szusának tiszteletére a BONY —KS Tolna megyei Cipőipari Szövetkezet szocialista brigádjai teljesítették felajánlásukat. Az első negyedévre rendelt 60 ezer pár női szandál helyett 90 ezer pár legyártására vállalkoztak. Február 23-ig, a kongresz- szus kezdetéig 70 ezer pár cipőt tudnak a vállalások alapján kiszállítani szovjet megrendelőiknek. Kedden tartották a zárszámadást megelőző küldött- gyűlést Szedresen, a Hunyadi Tsz-ben. A különböző munkahelyek küldötteinek Somorjai Sándor, a szövetkezet elnöke számolt be a végzett munkáról. A küldött- gyűlésen részt vett Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár-helyettese is. A Hunyadi szövetkezet a gazdálkodás bonyolult feltételei mellett lényegesen jobban gazdálkodott az előző évinél. Az 1980-as év bebizonyította: a szövetkezet a nehezebb gazdasági feltételek között is helyt ltudott állni. A művelt terület nagysága nem változott, viszont az egy szövetkezeti dolgozóra jutó eszközérték 294 ezer forintról 327 ezer forintra emelkedett. Az elmúlt évben különösen kiemelkedő volt a 'búza termésátlaga: ötvenhat százalékkal magasabb termésátlagot értek el, mint az 1979-es gazdasági évben. Ezzel a magas termésátlaggal a járás szövetkezetei közöltt másodikak lettek. A legfontosabb takarmánynövény, a kukorica termelése sikerrel járt: a több- lettermés 410 tonna lett. De a kukorica magas víztartalma, valamint a kedvezőtlen betakarítási körülmények miatt ennél a növénynél a tervezettnél jóval magasabb költségek merültek fel. Az állattenyésztési ágazat — a tartási és a technológiai feltételek figyelembevételével — a hozamok színtentartását, és a költségek csökkentését kapta tervfeladatul. Az ágazat egésze az árbevételi tervét túlteljesítette. A vártnál kevesebb lett tavaly az egy tehénre jutó éves fejési átlag: 4699 liter, ami 73 literrel kevesebb az előző évi átlagnál. Megkezdték és még ebben az évben befejezik a tejtermelés helyreállítása érdekében a telep rekonstrukcióját. A sertéságazat az elmúlt évben tovább bővült, a hízókibocsátás 1800-ról 2500-na növekedett. A hozam növelése mellett a hatékonyságot is sikerült fokozni. A telepi abrakfelhasz- ná'lás egy kilogramm értékesített sertéshúsra vonatkoztatva csökkent. A szövetkezet sokoldalú szolgáltatásával a múlt évben jól integrálta a háztáji termelést. Ennek köszönhető, hogy megmaradt a termelési és tenyésztési kedv. Tovább növekedett a háztájiból származó, az üzemen keresztül értékesített termények és termékek értéke és 17,5 millió forintot tett ki. — DVM — Szakmakóstolgató (IV.) Horváth Péter másodéves kádártanulót keressük — hiába, mert iskolában van — Bátaszéken, a Kádár- és Faipari Szövetkezetben. Péternek már sikerült jó hírnevet szereznie, de ez — sajnos — nem segít Szerencsés János nyolcadikoson, aki a barátja ajánlására írta a felvételi lapra a kádárszakmát. Mindketten Alsónyéken laknak, barátok és minden jel arra mutat, hogy munkatársak lesznek. Szerencsés Jani elárulja, hogy Péter már vásárolt gépeket is, egy-két hordót javított már a faluban. Szerencsés János még semmit sem tud a szakmáról, barátja is csak annyit mondott: „Klassz, érdemes kitanulni.” A szövetkezet elnöke megörül a fiúnak. Habár az utóbbi időben — jó tízéves szünet után — sikerült tizenegy gyereket felvenni tanulónak, de még több jó szakember kellene. Jancsi egy kólát kap a találkozás örömére. A műhelyben, • illetve a műhely előtt Csökli Mihály mester veszi kézbe az ügyét. — Ha te is negyven évig csinálod, akkor öreg mester leszel addigra! — mondja, ezen János nevet, neki egyelőre az a gondja, hogy befejezze a nyolcadikat. A mester négy hatvanlite- res hordón dolgozik. Pontosabban: ő a tüzelő. Bent a műhelyben összeállították a dongákat, Mihály bácsi meg felmelegíti és meghajlítja hordóformára. Ebben segítségére van egy okos kis gépezet, amely csökkenti a fizikai erőkifejtést. Így is elég nehéz ez a munka, mert az apró kis tüzék füstölögnek, s bárhova áll a mester, a szemébe fújja a szél a füstöt. Jancsi áll egyhelyben, csak ahogy Csökli Mihály az egyik hordótól a másikhoz lép, úgy fordul utánna. — Ketten szoktuk ezt a munkát csinálni — mentegetőzik a mester, — de kevesen vagyunk. Alig negyedóra elteltével az első hordó elkészül, a másikat a szorító-csavaró géphez gurítja, felteszi a dongákra a pányvát, vizet önt a fára, belülről pedig a tűz fűti. A csavarás, a víz és a hő hatására szépen hajlanak az akácdongák. Szép, összerendezett, mondhatjuk koreografált mozdulatokkal dolgozik a mester. — A tölgyből lehet a legjobb hordót csinálni, de az manapság drága, meg nem is igen van. Így megteszi az akác, olcsóbb is, mint a tölgy — mondja búcsúzóul. Csökli Mihály 1940. május elsején lépett munkába, Szerencsés János pedig 1981. szeptember elsején fog. H. J.—G. K. Sutiján* „Ketten szoktuk ám ezt csinálni” Tanácsülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár Város Tanácsa szerdán délután 'tartotta meg ezévi első ülését. A tanácsülésen jóváhagyták a városi tanács 1981. évi költségvetésiét, s a fejlesztési valamint társadalmi munkatervét. A testület a feladatokat úgy határozta meg, hogy a fejlesztés és a gazdálkodás az alapvető társadalompolitikai követelményeknek megfelelő, tehát takarékos legyen. A célkitűzések közül kiemelten kell kezelni ebben az évben a már megkezdett lakásépítések befejezését, a 24 tantermes általános iskola építésénék folytatását, és be kell indítani .32 állami lakás építését is. A gazdasági feladatok közül megvalósul a Berzsenyi utca felújítása, aszfaltozása, s megkezdődik a Móricz Zsigmond utcában az útkorszerűsítés. Az egészségügyi és szociális feladatok ellátására 8,6 százalékkal .fordítanak többet a múlt évinél. A kulturális ágazatban az iskolai oktatás fejlesztése kap fontos szerepet. Ezen a tanácsülésen új tanácsrendeletet is alkotott a testület. A dombóvári Városi Tanács 1/1981. (II. 18.) sz rendelete a köztisztaság fenntartásáról szól. E rendelet kimondja, hogy „A köz- tisztaság fenntartása elsőrendű közegészségügyi érdek, ezért annak előmozdításában mindenki köteles hathatósan közreműködni”. Májd részletesen, intézkedik a háztartási és egyéb szemét tárolásáról, elszállításáról, továbbá a közterületek tisztán tartásáról, a „ háztulajdonosok és -bérlők kötelességéről. A rendelet április 1-én lép hatályba, s a tanács falragaszok és szórólapok útján hozza a lakosság tudomására. A köz- tisztasági rendelkezések betartását rendszeresen ellenőrzik, s a szabálysértők ellen 3 ezer forintig terjedő pénzbírság szabható ki. MAGYARSZÉKI ENDRE Attala Falugyűléseken kérték Legutóbbi ülésén a községi köziös tanács végrehajtó bizottsága kötelességszerűen számba vette, hogy az illleté- kességi területéhez tartozó települések lakói miit kértek a falugyűléseken és ezekből mit lehetett megvalósítani. Az attalaii Rákóczi utca szilárd burkolata majdnem egymillióba került. Létrejött a tsz üzemi konyhája, a Vörösmarty utcában betonjárdát 'készített a termelőszövetkezet brigádja. Szentivá- non — ez úgynevezett „külterületi lakott hely” — megoldódott a buszközlekedés, Kapospulán 1 kilométer hosszan a járdaépítés. AJsó- hetényben már nem a ter- melőszövetkezti irodában rendel az orvos. Van még hátralévő feladat épp elég, melyeket rangsorolni kellett. A községek lakóit bizonyára érdeklő fontossági sorrend a következő: Attalán 1. a víz elveztése a házhelyekhez, 2. új buszmegálló a Széchenyi utcában, 3. szilárd burkolatú út a sportpályához, „házilagos” kivitelezésben. 4. a Rákóczi és a Széchenyi utcában járdaépítés, 5. járdafelújítás a Petőfi utcában és a buszmegállónál fellépő sáv kialakítása, 6. Szentivámon útalapozás a megszűnt gazdasági kisvasút kőágyiának felhasználásával, 7. ugyanitt a gázpalack-ellátás megoldása. Kapospulán: 1. a Béke téri útszakasz portalanítása, 2. üzemi konyha a termelőszövetkezettel közö- zösen, a szociális étkeztetés biztosítása, 3. a szőlőhegyi útépítés megkezdése, 4. óvodabővítés hozzáépítéssel. Al- sóhetényben: 1. törpevízmű, 2. buszmegálló az alsó falurészen. —s. —n.
