Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

1981. február 17. NÉPÚJSÁG 3 AxB = C Legnagyobb tartalékunk a genetika Szakmakóstolgató (I.) Meglehetősen nagy fába vágja a fejszéjét, aki az örök­léstan, a genetika kacskarin- gós útjait kezdi bogozgafcni. Szerteágazó, különböző szem­pontok szerint válogatnak a tudósok csupán egy-egy nö­vény vagy állatfajon belül, aszerint, hogy milyen értékes, és sokszor bizony a meglévő technikához igazodó tulajdon­ságú, új egyedeket akarnak létrehozni, kialakítani. Elméleti szakemberek soka­sága szenteli egész életét a növény- vagy állatfajták sze­lektálására, előnyös tulajdon­sággal bíró fajták nemesíté­sére, létrehozására. Nemegy­szer évtizedekbe kerül, míg az egymást követő nemzedé­kek valamelyikéből tudatos keresztezés után „kiugrik” a várva várt rezizsztens fajta, a nagyhozamú búza, a magas keményítőértékű kukorica, a fridzsiderbe való dinnye, vagy éppen a kellemes bort adó szőlőfajta. A genetikusok, nemesítők ma már nem kötőtűvel „mű­ködő” lyukkártyákkal, hanem számítógépekkel végzik * a „papírmunkát”. Munkájuk mégsem lehet gyors, egészen egyszerűen azért, mert a ve­getációs fázist, vagy az álla­tok ivarérettségét, vemhesisé- gi idejét a természet törvé­nyei miatt nem lehet lerövi­díteni. Nézzünk néhány érdekes esetet, amely jól példázza a keresztezés útját, módját. A trópusokon jól beváltak a szarvasmarhák és a zebu ke­resztezéséből előállított hib­ridek: nagy a hőtűrőképessé­gük, igénytelenek, ellenáll­nak a trópusi betegségeknek. Az amerikai bölény és a szarvasmarha keresztezéséből származó hímek sterilek, de a nőivarú hibridek között akad­nak termékenyek is. Ezeket bölénnyel és szarvasmarhával visszakeresztezve alakították ki a cattarót. A Szovjetunió­ban a szarvasmarha és a yak keresztezéséből olyan hegy­vidéki viszonyokhoz jól al­kalmazkodó szarvasmarhát állítottak elő, amely a yak- tejihez hasonlóan igen magas zsírtartalmú tejet ad. Számos érdekes példát le­hetne felsorolni még mind a növény, mind pedig az állat­világ átalakításának kísérle­teiből. A ma élő és a jöven­dő tudósak munkájának ér­telme, gyakorlati haszna: a csökkenő termőföldterületen egyre nagyobb népességet kell eltartania, ezért bő ho­zamú növényfajtákra, a ta­karmányt jól hasznosító, meg­felelő átörökítőképességű ál­latokra van szükség. Maradjunk csak az állatok­nál, azon belül is a szarvas­marháknál: mert hisz tejre, húsra mindig is szükség lesz, ezek alapvető élelmiszerek, s nem mindegy, hogy mémnyi tejet fejünk, s milyen minő­ségű húst eszünk. A Dél-dunántúli Mestersé­ges Termékenyítő Főállomás irányítja ezen az országrészen nemcsak a szarvasmarha, ha-, nem a sertés- és a lótenyész­tés genetikai útját ás: az itt levett hímivarsejttekkel ter­mékenyített nőivarú állatok utódai tudományos pontos­sággal produkálj ák*a számí­tott hozamokat. Az ésszerű keresztezésre alappéldánk a szarvasmarha: a palánki központtal működő keresztezés az 1972-es kor­mányprogram alapján törté­nik. Ennek a lényege: a nagy tejhozamú szarvasmarhafaj­ták terjesztése, az ilyen állo­mányok kialakítása. A tejter­melő szarvasmarhák közül genetikailag legértékesebb a Holsteinfríz, hústípusúáknál a Oharolay, a Limusine, a He­reford, — a hústípusú fajtá­kat a húShasznosítású rend­szereken belül keresztezik. Megyénkben igen sok helyen tartanak tisztavérben ma­gyartarka állományt, aminek nagyon jó a tejtermelő képes­sége, de a Holsteinfrízé még jobb. Ez utóbbi Észak-Ameri- kában, Kanadában honos, és nagyon-nagyon drága. A szakemberek a követke­ző megoldást választották: Amerikából behozták a Hol- steinfrízt, és keresztezték a magyartarkával. Az első szá­mú utód az úgynevezett F—1- es állomány, amely 50 száza­lékban Holsteinfríz, és 50 szá­zalékban magyartarka. A „félvéreket” aztán ismét Hol- steinfrízzel keresztezik — ter­mészetesen állandó teljesít­ményű, utódellenőrzött bikák­kal. Ennék az állománynak a neve: R—1. A következő — R—2-es — csoportban már csupán 12,5 százalék a ma- gyartarkavér, tehát gyakorla­tilag majdnem teljesen ma­gas tejhozamú Holsteinfríz. Ez nem csak tudomány, ha­nem üzlet is, hisz gyakorla­tilag itthon állítjuk elő a jól tejelő egyedeket. Sokszor nem is inszeminálással, ha­nem ennél jóval gyorsabban: embrió- átül te téss el. Az embrió-átültetés preg­nánsan példázza: mire is ké­pes a tudomány. A kiváló növiarú egyedeket hormonke­zeléssel szuperovulációra késztetik, azaz egyszerre nem egy, hanem több petesejt érik be. A petesejteket jó átörö­kítő képességű apaállat sper­májával megtermékényítik, így aztán egyszerre 10—30 pete termékenyül meg egy tehén méhében. A zygótákat szaknyelven szólva „kimos­sák”, és úgynevezett kom­mersz anyába ültetik át. A békésen kérődző tehénnek csupán az a dolga, hogy ki­hordja és világra hozza az utódokat. S hogy mi ennek a laikus számára oly furcsa szaporításnak az előnye? A borjak nem küszködnek akli- matizációs problémákkal, el- lenállóak a betegségekkel, meggyorsul a szaporodás. A palánki főállomáson je­lenleg 52 zygota transzplan­tációból származó bika van, az átörökítőképességük ki­váló, s a jövőben mind szé­lesebb körben, több gazda­ságban fogják szaporítani. Hogy néz ki ez a módszer a gyakorlatban, például Ozo- rán? A téesz 1974-ben készí­tette el a szarvasmarha­tenyésztés programját a 488 férőhelyes tehenészeti tele­pen. A negyedik generáció után lehet a keresztezést gyakorlatilag befejezettnek tekinteni. 1976-ban már 180 F—1-es üszőborjú volt a téeszben, két évre rá pedig ugyancsak 180 R—1-es szarvasmarha. Az elmúlt év végén csupán 38 magyartarka tehén volt a téeszben, ezen­kívül 400 F—1-es, és 50 R— 2-es. Ami pedig a tejtermelést illeti: 1976-ban az egy tehén­re jutó éves fejési átlag 2421 liter volt, tavaly pedig 3828 liter. Négy év alatt egyetlen tehén tejhozama pontosan 1407 literrel emelkedett. Csu­pán ebben az egyetlen egy téeszben. Számoljunk csak! Hány napra elegendő ez egy csa­ládnak? D. Varga M. Fotó: Bakó J. A napokban országszerte 120 ezer nyolcadikos általá­nos iskolás tölti ki jelentke­zési lapját valamelyik fel­sőbb iskolába. Az elmúlt hé­ten közülük ötöt elvittünk idő­sebb szakikhoz, azzal a szán­dékkal, hogy segítsenek a pályaválasztásban. Az ötkilós kalapács ütése nyomán a rozsdás, üres vas­hang felcsapódik a mennye­zetre, ott kavarog az acél- szerkezetek között, majd visszacsapódik, s valahol em­bermagasságban ül el: sértve a dobhártyát, az idegrend­szert. Horváth Laci megáll a hatalmas acélszerkezet mel­lett, mint Petőfi János vité­zében Kukorica Jancsi az óriás lába előtt. A VEGYÉP- SZER tamási gyárában a vasszerkezeti lakatosok il­lesztik össze a Kelenföldi Hőerőmű kéményéhez tarto­zó hőcsatornát. A fiút Hódi Mihály cso­portvezető veszi pártfogásba. Laci otthonosan mozog az alkatrészek között: az egyik bátyja lakatos a vegyesipari szövetkezetben, másik beta­nított munkás, de ő is laka­tos munkát végez már. „Többször jártam nálunk a műhelyben.” A csoportvezető először a berendezés rajzait mutatja: — A legfontosabb a rajz­olvasás. Ezeken a papírokon minden rajta van. Reggel még így kiterítve, kiszabva fe­küdtek élettelenül az acél­lemezek a földön, most dél van, és már a hegesztők is dolgoznak. Fura képzettársítás, Hor­váth László nyolcadikos ál­talános iskolásnak a szabók jutnak eszébe. „Szabás, il­lesztés, varrás”. Ezen moso­lyognak a többiek, de igazat adnak a fiúnak. Aztán folytatódik a szakma- kóstolgatás: — A vasszerkezeti lakatos mindenhez ért, egy kicsit a gépszereléshez, a hegesztés­hez, még a forgácsoláshoz is. A vasszerkezetek összeállítá­sa pedig profi módon törté­nik — túl egyszerűnek tűn­ne, ha csak azt mondanánk, hogy pár acéllemezt össze­illesztenek, a hegesztő pedig összevarrja... Ismerni kell a statikai elemeket, azt, hogy milyen merevítőket használ­junk, a lemezvastagság meg­határozása is komoly dolog... — mondja Hódi Mihály. Annyi bizonyos, hogy ez a szakma most kezdi élni re­neszánszát. Nincs ma már olyan építkezés, beruházás, ahol a vasszerkezeti lakato­sok kezemunkája hiányozna. Lacinak tetszik a dolog, Hódi Mihálynak különösen nem kell nagy erőfeszítést kifejtenie ahhoz, hogy csalo­gassa a fiút, hiszen már ré­gen elhatározta, hogy két bátyját követi. — Nem zavar a zaj? — kérdezem kint a csarnok előtt. — Majd megszokom! — ez a kijelentés más hangsúllyal ejtődik ki, nem a belenyug­vás mondatja, hanem vala­miféle meggyőződés, igaz, ki­csit halványan, de érezni le­het, hogy Laci szeretne ilyen nagy vasakkal birkózni. H. J.—G. K. DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC’OOOOOOOOOOOOt got. A jó terv akkor ad hatásos eszközt a gazdaságirányítás kezébe, ha alapvető kérdésekre — így az egyensúlyi helyzet megteremtésének kérdéseire — választ ad, ebben előrevisz. Nemcsak a külső egyensúlyi helyzetünkben meglévő gondo­kat kell enyhíteni, hanem a belső egyensúlyi problémák: a foglalkoztatottság, a költségvetés, a vásárlóerő és árualap esetében is jobb helyzetet kell teremtenie. Amennyiben a terv ebben a felfogásban készül — és így készült —, akkor nyu­godtan mondhatjuk, hogy ez a középtávú terv lényegesen erő­síti a tervszerűséget. Kedvezőtlen világgazdasági körülmé­nyekre, s nem optimális helyzetre alapoztuk tehát a tervet, s ebből fakad mindaz, amit az egyes népgazdasági ágakban el kell végezni, így alakítottuk ki a terv eszközrendszerét és cél­jait. Úgy érzem, hogy a valóságos helyzetre értelmesen és ru­galmasan reagál mostani középtávú tervünk. LJ1/. Sokan feszegetik, hogy az előirányzott nö- íl V VJ. vekedési ütem lassú, mondván, hogy belső tartalékaink nagyobbak. A pesszimisták szerint pedig nem biztos, hogy a vállalatok hatékonysága az elkép­zelt ütemben növekszik. j—J C . Az a véleményem, hogy ma az ország gaz- II. I .. dasága nem rendelkezik olyan feltételekkel, hogy a tervbe vett növekedési ütem mellett reálisan egy más alternatíva is megvalósítható legyen. A gyorsabb növekedési ütemhez nem rendelkezünk megfelelő termelési szerkezettel. A dinamikusabb fejlődésnek olyan importvonzata lenne, amit a jelenlegi termékszerkezetben nem tudnánk gazdaságos ex­porttal ellentételezni, tehát a népgazdaság külső — és hozzá­teszem belső — egyensúlyi helyzetének további jelentős rom­lásával járna a gyorsabb növekedés. Emellett a szerkezeti át­alakulást kísérő munkaerőmozgás szolidabb növekedés mellett zökkenőmentesebben mehet végbe. A gazdálkodás színvonalát is lényegesen magasabbra kell emelnünk — a munkaerővel, az anyaggal, az energiával jobban kell gazdálkodnunk, s előbbre kell lépni a szervezettség növelésében — és mindezek a növekedésre gyakorolt kedvező hatásukat ugyancsak foko­zatosan fejtik ki. Nincs értelme a látszatnövekedésnek. Nincs szükségünk szép számokra, és ennek nyomán raktárakat duz­zasztó, készleteket növelő, eladhatatlan vagy csak gazdaság­talanul értékesíthető árukra. Az egyetlen járható út nemcsak nálunk, hanem fejlettebb országokban is, hogy a mérsékelt ütemű növekedéssel párhuzamosan a (fejlődés minőségi ténye­zőit helyezzük a középpontba. A termékszerkezet előnyös megváltoztatása, a nemzetközi mércével mérve is hatékony, gazdaságos termelés részarányának emelkedése alapozza majd meg ismét a gyorsabb növekedési ütemet. Ha a tervben előirányzott fejlődést sem tudnák elérni a vál­lalatok, az valóban nagy gondot okozna az országnak. Az utóbbi két év tapasztalatai alapján viszont nyugodtan állít­hatom, hogy a vállalatok felzárkóznak a magasabb követel­ményekhez, mind a termékszerkezetváltásban, mind a takaré­kosságban, a minőségi munkában. Az előrehaladás alapján jó oikunk van feltételezni, hogy ez így folytatódik. L-IW. A terv eszközrendszere kényszeríti-e a n y VJ . vállalatokat az előrelépésre? LJ C . Nagyon jelentős szerepet szánunk a terme- n. I.. iőí árak múlt évben kialakított rendszeré­nek, illetve az árrendszer megfejelő funkcionálásának. Tulaj­donképpen ez az egyik fő garancia a magyar gazdaság és a világgazdaság közötti szabályozott együttmozgásra, élő kap­csolatra. Pénzügyi rendszerünkben a normatívitásra való tö­rekvés szintén jelentős eszköze annak, hogy a vállalatok érez­zék az előrelépés kényszerét, az alkalmazkodás elkerülhetet­lenségét. A mechanizmus érdekeltté teszi a vállalatokat a ha­tékonyság gyors javításában és differenciált vállalati növe­kedést eredményez: lesznek gyorsan előretörök és lesznek le­maradók. Erre nagy szükség van az elkövetkezendő öt évben. A bérszabályozás, amelyet most sok kritika ér, szintén a tel­jesítmény szerinti differenciálódást hivatott segíteni. Az is­mert gondok megszüntetése érdekében korszerűsítését napi­renden tartjuk, mert még következetesebben akarjuk a gya­korlatban is megvalósítani a munka szerinti elosztás elvét. Az eszközrendszer kapcsán említeném az intézményi rendszer fej­lesztését is. A minisztériumok összevonása nyomán mindenkiben felmerül a kérdés: mi az el­sődleges célja az iparirányítás átszervezésének? Mit várnak az új szervezeti rendszertől? LJ C . Az iparirányítás átszervezésén nemcsak az II. I.. egységes Ipari Minisztérium megteremtését értjük. A folyamat már a kormány újjáalakulásakor megin­dult azzal, hogy kevesebb a kormánybizottság, ésszerűbben ha­tároltuk el a feladatokat. Az egységes Ipari Minisztérium lét­rehozása volt a következő lépés, s folyik a munka a vállalati szervezet korszerűsítésére. Itt főleg decentralizálásról van szó, és nem kis eredmény, hogy az elmúlt másfél év alatt körül­belül 70 önálló vállalat alakult korábbi gyáregységekből, tröszti vállalatokból. Az irányítási szintek komplex korszerű­sítési .‘folyamatába beletartozik a vállalati belső mechaniz­musok fejlesztése az érdekeltség és a felelősség mainál erő­teljesebb érvényesítésére támaszkodva. A termelők és a kül­kereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatokat is folyamatosan korszerűsítjük, sőt e téma kapcsán említeném a munkahelyi demokrácia bővítését, a munkavállalók képviseletei, testületéi szerepének megfelelő fejlesztését. Ami konkrétan az Ipari Minisztériumot illeti, az vezérelt HVG: bennünket, hogy az egész gazdaságirányítás rendszerünkkel összhangba kerüljön az iparirányítás minisztériumi szervezete. Meggyőződésem, hogy gazdaságirányításunk lényegi elemeivel inkább összhangban van egy egységes minisztérium. Azt sze­retnénk, ha e minisztérium főként az iparpolitikával kapcso­latos koncepcionálás tevékenységre Összpontosítana, a fő mű­szaki fejlesztési irányok felé orientálna, segítene a vállalati piaci stratégiák kialakításában. A vállalatok önállóságának ugyanakkor jelentősen növekednie kell. A minisztérium belső szervezete e célok érdekében jött létre, és létszáma is e tevé­kenységre méretezve változott, csökkent. Egy vállalatigazgató mondta nekem nemrégiben: akkor lesz jó az Ipari Miniszté­rium ha jó meteorológipi előrejelzést ad, hogy a vállalatok megtudják, milyen lesz az idő. LJ \J. Ebben az új helyzetben nyilván a Magyar n r vJ . Kereskedelmi Kamara tevékenysége is más hangsúlyt kap. Mit vár a Kamarától a gazdaság- irányítás? H C . Ha az új minisztérium az említett felada- • * •• tokra koncentrál, ebből adódik, hogy az iparigazgatás rendszerében másképp kell elhelyezni a vállalati érdekek közvetítésiével, egyeztetésével, és ahol szükséges, az érdekek képviseletével kapcsolatos feladatokat. A Kamará­nak, amelynek eddig is szép hagyományai vannak, nagyobb szerepet kell vállalnia a vállalatok közötti információáram­lásban, koordinációban. A vállalatokat általánosan érintő sza­bályozók ügyében, az érdekeltségi rendszerek kialakításában, a piaci kapcsolatok javításában, a külpiaci információk meg­szerzésében és továbbításában a jelenleginél centrálisabb he­lyet szán a Kamarának az iparirányítást korszerűsítő koncep­ció. Jó volna azt elérni, hogy a vállalatok gondjaikkal a Ka­maránál jelentkezzenek: ott legyen megfelelő fórum a prob­lémák megvitatására. ~A vállalatok ne menjenek ügyes-bajos dolgaikkal és esetenként jogos problémáikkal rögtön az Ipari Minisztériumhoz, hanem vitatkozzanak, konzultáljanak és le­hetőleg jussanak közös nevezőre a Kamarában. A Kamara közvetítsen a kormányszervek, illetve a gazdálkodók között, sőt azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a szakszerve­zeteket is be kell vonni egy-egy fontos téma kamarai meg­vitatásába. Azt szeretnénk, ha az objektíve eltérő érdekek ütköztetésé­nek és összehangolásának fóruma lenne a Kamara, de legyen Ifontos véleményező szerepe a népgazdasági szintű döntések és határozatok előkészítésében, sőt a gazdaságpolitika alakítá­sában is a mainál hathatósabban részt vehetne. Ugyanakkor a jelenleginél jelentősebb szerepet kell vállalnia a Kamarának a már elfogadott döntések végrehajtásának megszervezésében, a kiadott intézkedések egységes értelmezésében, az egészsé­ges vállalati közgondolkodás kialakításában. Embrió-átültetésből származó bikák Palánkon Ugrásszerűen emelkedik a tejhozam „A rajzolvasás, az a legfontosabb”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom