Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
sS^PÜJSÁG 1981. január 14. Lengyelország Teherán Bányászaktiva Katowicében Józef Plnkowaki beszéde A lengyel szénbányászatban a nyár végi megállapodás értelmében csökkentették a heti munkaidőt. Természetesen ennek ellenére biztosítani kell az ország szénellátá- sá't és a minimális exportkötelezettségek teljesítését. Erről tanácskoztak Katowicéiben a szénbányák vezetői, a LEMP iizemi bizottságainak titkárai, a bányászok „Szolidaritás” és ágazati szakszervezeteinek képviselői. A társádalmi-gazdasági aktívaülésen részt vett Józef Pinkowsfci miniszterelnök, Tadéusz Grabski, a LEMP KB titkára és Andrzej Za- binski, a LEMP katowicei vajdasági bizottságának első titkára is. Felszólalásában Pinkowski miniszterelnök rámutatott, hogy a szénbányászat a lengyel népgazdaság egyik alappillére. Az elmúlt években a kitermelés nagyarányú fokozása sok áldozatot követelt a bányászoktól, hiszen két évvel ezelőtt még minden szombaton dolgozniuk kellett, sőt, csak minden második vasárnapjuk volt szabad. A párt, a kormány ebben az ágazatban is a hibák, torzulások kiküszöbölésére törekszik, úgy, ahogyan azt a nyár végi megállapodások rögzítik. A miniszterelnök a kormány nevében arra kérte a bányászokat, hogy vállaljanak szabad szombatokon önkéntes munkát, mert ettől függ milliók termelése, s az is, hogy lesz-e világítás, fűtés a lengyel otthonokban. Pinkowski szólt a megújulási folyamatról, a kilencedik kongresszusra való felkészülésről, a napokban vitára bocsátott gazdasági reformtervezetről. Az egész társadalom összefogását sürgetve elmondta, hogy a kormány eddig is számos tanújelét adta annak, hogy partneri együ ttműködésre törekszik a „Szolidaritás” szakszervezetekké!, s számos területen már kialakult ez az együttműködés. Sa jnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy a „Szolidaritás” egyes tagjai, szervezetei az alapszabálynak nem megfelelő tevékenységet folytatnak, szükségtelen feszültségekét keltenek, s ezzél azoknak az erőknek kedveznek, amelyek a „minél rosszabb, annál jobb” jelszavával, szocialistaellenes célokat követve a stabilizáció ellen működnek. A katowicei tanácskozás résztvevői az ülés végén úgy döntöttek, hogy a bányászkollektívák megvitatják az elhangzottakat, és néhány nap múlva ismét összeülnek a szénbányászat idei munkarendjének végleges kidolgozása céljából. Varsóban ülést tartott a szákszervezetek országos egyeztető bizottsága is. A megvitatott témák között szerepéi a munkaidő csökkentése. Mint ahogy azt az egyeztető bizottság titkára, Stanislaw Cieniuch később sajtóértekezleten elmondta, a bizottság úgy határozott, hogy januárban konzultatív találkozót kell tartani, s azon kéül megvitatni, hogyan lehet a hároméves gazdasági stabilizációs program keretében csökkenteni a munkaidőt. A pekingi per Mao Ce-tung felelősségének megállapítását követelik A pekingi vezető körökhöz közelálló Cseng Ming című hongkongi folyóirat által folytatott közvéleménykutatás eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezettek 78,6 százaléka halálos ítéletet és azonnali kivégzést vár Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung özvegye, a tízek perének első számú fővádlottja ügyében. Sok levélíró rámutat, hogy Csiang Csing bűnei elválaszthatatlanok a kulturális forradalom igazi kezdeményezőjének és vezetőjének, az első számú bűnösnek, Mao Ce-tungnak a bűneitől. Nem tartják igazságosnak, hogy miközben a különleges bíróság elítéli Csiang Csinget és a „tízek” perének vádlottéit, hallgat Mao Ce-tung történelmi1 felelősségéről, sőt, mentegeti az első számú bűnöst. Elnapolták a túszügy vitáját A teheráni rádió hétfőn figyelmeztette az Egyesült Államokat: ne próbálja zavar- keltés céljából „kihasználni az iráni ellenzéki csoportokat és frakciókat” és a tavalyiakhoz hasonló véres összetűzéseket szítani az ország főiskoláin és egyetemein. Az ország egyetemeit tavaly zárták be, azért, hogy az iszlám szelleméhen átdolgozhassák a tantervet. Az oktatás beszüntetése ellen több diákszervezet tiltakozott. A felsőoktatási intézményeket mindeddig nem nyitották meg újra. Ugyanakkor a belbiztonsági szolgálat főhadiszállása arra szólította fél a főváros lakosságát, hogy tartózkodjék a felvonulásokon és tüntetéseken való részvételtől. Teheránban hétfőn bizottság alakult, amelyhez az iráni magánszemélyek és vállalatok harminc napon belül benyújthatják az Egyesült Államokkal, illetve az amerikai cégekkel szembeni követéléseik és adósságaik listáját. Az intézkedés célja az, hogy meggyorsítsa a majdan rendelkezésre bocsátott amerikai összegek kezelését, feltéve, hogy a két ország megállapodása a túszügyben létrejön. Radzsai miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy a teheráni feltételek teljesítése esetén Irán zöld utat ad a tűszválság rendtezésére. Az iráni parlament egyébként kedden nem tudott ülést tartani a képviselők nagymértékű távolmaradása miatt, és elhalasztotta a túszügy tárgyalását. Közel-keleti körkép (V.) ■ ■ ■■■ 1 ■ ■ 11 ...... .. A Közel- és Közép-Kelet - szovjet nézőpontból A Szovjetunió közel-keleti kapcsolatai közül kiemelkedik az elmúlt évben barátsági szerződéssel is megerősített szovjet—Szíriái viszony. Képünkön: a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és a Hafez Asszad államfő által vezetett szíriai küldöttség Moszkvában, a tárgyalóasztal mellett. (Népújság archívuma.) Pirityi Sándor, az MTI szerkesztője írja: A Közel- és a Közép-Kelet — szovjet vélemény szerint — napjainkban mindazon erők aktív aknamunkájának egyik fő színtere, amelyek át akarják izzítani a nemzetközi légkört, szaporítani akarják a nemzetközi konfliktusgócokat, tehát a szárnyakról akarják támadni az enyhülési folyamatot. Ennek egyik eszköze az amerikai monopöltőke szerves kapcsolata a nemzetközi cionizmus vezetésével és az izraeli vezető körökkel. Izrael — mint szovjet részről rámutatnak — az arab front szétzilálásával próbál kijutni elszigeteltségéből, s ehhez — amerikai segédlettel — megnyerte Kairó közreműködését. Fő csapását a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ellen irányítja, amely kristályosítási góca lehet a haladó arab erőknek, motorja a palesztin kérdés megoldásának. A szovjet álláspont a közel-keleti rendezést illetően világos, politikailag megalapozott, tekintetbe veszi valamennyi fél érdekeit: Izraelnek ki kell vonulnia az ösz- szes megszállt területekről, eleget kell tenni a Palesztinái arab nép jogos követelésének, beleértve azon elidegeníthetetlen jogát, hogy saját államot hozzon létre. Ugyanakkor érvényesíteni kell minden közel-keleti államnak a független létezés-, hez és fejlődéshez való jogát. Nem akármilyen, hanem az antiimperialista arab egység szükségességét hangsúlyozza a szovjet sajtó annak döntő feltételeként, hogy véget lehessen vetni az imperialista befolyásnak, gazdasági ex- panzionizmusnak, katonai jelenlétnek a Földközi-tenger és a Perzsa-öböl közötti térségben. Ami Iránt illeti, ennek megítélése belpolitikai szempontból ugyanúgy óvatos a szovjet sajtóban, mint Iraké. A szovjet kommentárokat egy szíriai—jordániai viszály sem sodorta olyan pozícióba, hogy Jordániát „áttaszítsák” a másik oldalra, miközben a Szovjetunió és Szíria között nagyon fontos megállapodások születtek. Ügy tűnik, az ellentmondásos arab-muzulmán világban a szovjet megítélés elsőrendű alapja az egyes államoknak a nemzetközi osztályharcban betöltött szerepe, amely most elsődlegességet élvez a belső osztályharc bonyolult képleteivel szemben. Ebben a síkban bizonyos vezetők kommunistaellenes, sőt, olykor szovjetellenes megnyilatkozásai má- sodrangúak lehetnek alapvetően antiimperialista gyakorlatukhoz képest. „Értelmetlenségében tragikus konfliktus” — ez a leggyakoribb jellemzése a lassan fél éve tartó iraki—iráni háborúnak a szovjet sajtóban, amely ezen a példán is illusztrálja, hogy milyen veszélyes a még nem eléggé megerősödött »-országokra nézve az imperializmus politikája. Meggyengíteni mind Irak, mind Irán imperialistaellenes politikai vonalát, bomlasztani az arab világ egységét, ürügyet teremteni több ezer kilométerre lévő imperialista hatalmak katonai jelenlétének fokozásához — ez a Nyugat fő célja az iraki—iráni konfliktus szításával, ami nyilván elterelheti a figyelmet a folytatódó izraeli agresszióról, vagy az amerikai—izraeli—egyiptomi kűlönalkuról. Leonyid Brezsnyev nem egy alkalommal, így indiai beszédeiben is a konfliktus békés rendezését szorgalmazta. „Nem szándékozunk beavatkozni az Irak és Irán közötti konfliktusba. Azt szeretnénk, ha a két fél erőfeszítései révén mielőbb politikai rendezés születnék” — mondatta. Szovjet részről ezt a be- nemavatkozási politikát szélesebben is értelmezik. Ostorozzák a kínai vezetők, különösen a katonák pakisztáni „látogatásait”, a Pakisztánba irányuló kínai repülőgépszállításokat, a kínai—pakisztáni közös hadgyakorlatokat ugyanúgy, mint az amerikai katonai tanácsadók és az AWACS-gépek egyiptomi jelenlétét, az USA-támaszpon- tok hálózatának kibővítését. A NATO tagállamai elsőízben 1978 szeptemberi tanácskozásukon vetették fel a METO, egy közel—középkeleti „biztonsági paktum” tervét, amelybe Washington elsősorban Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart, Ománt és az Egyesült Arab Emírségeket szeretné bevonni. Azóta szovjet részről nyomon követik ezt a folyamatot, rámutatva minden olyan mozzanatra is, amely arra utal, hogy a NATO kiterjeszti befolyási övezetét „Szueztől keletre”. „A Szovjetunió nem készül a közel-keleti olaj kisajátítására, sem pedig szállítási útvonalainak megkaparintá- sára” — jelentette ki az indiai fővárosban Leonyid Brezsnyev, majd hozzáfűzte: „Számunkra azonban egyáltalán nem közömbös, ami a határaink közvetlen közelében zajlik. Az a célunk, hogy normális, nyugodt viszonyokat teremtsünk”. A brit képviselők afganisztáni tapasztalatai London, László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: Az Afganisztánban járt három brit munkáspárti képviselő felszólította a Thatcher- kormányt, hogy ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az országot. A három képviselő Londonban sajtóértekezleten számolt be ötnapos ténymegállapító útjáról, miután előzőleg tájékoztatta Denis Hea- ley-t, az ellenzék külügyi szóvivőjét és a külügyminisztériumot. A három képviselő — Allan Roberts, Ronald Brown és Robert Litherland — egyöntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon jár- hattak-kelhettek és filmezhettek az országban ott, ahol akartak. Fogadta őket Babrak Karmai elnök, Abdul Ra- sid Arján miniszterelnökhelyettes, akiről az Amerika Hangja azt híresztelte, hogy disszidált Pakisztánba, valamint Sah Muhammed Doszt külügyminiszer. Találkoztak az állami tervbizottság, a magántőke, a nő- és a szak- szervezetek vezetőivel. Egyöntetű benyomásuk, hogy a nyugati sajtó hamis képet fest Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szerepéről. A képviselők megállapították, hogy az ország vezetése minden szinten az afgán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Szovjet katonákkal, hadfelszerelésükkel csak elszórtan találkoztak, pedig jártak támaszpontokon, laktanyákban, rendőrőrsökön is. Benyomásuk az volt, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően csak a biztonsági tartalék szerepét játsszák esetleges külső agresszióval szemben. Saját szemükkel győződtek meg arról, hogy Kabulban, Dzselalabadban és ahol csak jártak, nyugodt, normális a légkör. Ron BrowrU kijelentette, az a benyomása, hogy ahol csak jártak, a lakosság mindenütt támogatja a kormány irányvonalát. A képviselők végül hangoztatták, hogy véleményük szerint Carter elnök tavaly cinikusan használta ki az afganisztáni helyzetet választási kampányában és Thatcher asszonynak is kapóra jön a szovjetellenes uszítás Afganisztán ürügyén, hogy elterelje vele a figyelmet kormányának katasztrofális gazdasági irányvonaláról. Egyházi vezetők Sarlós Istvánnál Baráti tanácskozáson találkoztak a magyarországi egyházak és felekezetek vezető személyiségei Sarlós Istvánnál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkáránál. A HNF OT székházábán kedden megtartott eseményen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A népfront főtitkára tájékoztatást adott a népgazdaság VI. ötéves tervének fő vonásairól, a fejlődés irányairól, valamint arról, hogy a népi ront- mozgalom miképpen kíván közreműködni a munka iránti igényességnek, az élet kulturáltságának a növelésében, az eddig elért életszínvonal stabilizálásában, a jövő megalapozásában. Sarlós István szólt a mozgalom közelgő VII. kongresszusának előkészületeiről is. A beszélgetés során kifejtette gondolatait: dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyar- országi Egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök, Szakács József, a szabad egyházak tanácsának elnöke, Héber Imre, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, valamint Miklós Imre államtitkár. PANORÁMA BUDAPEST Január 19-én megszüntetik a 33-as villamos közlekedését, s az Árpád-hídon át villamospótló autóbuszokkal szállítják az utasokat; ezzel kezdetét veszi az utóbbi esztendők legnagyobb arányú hídfelújítása Budapesten — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Az Árpád-híd 1984-re kétszer háromsávos lesz, s 1985-ig kiépül a két hídfő is. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Nguyen Phu Soainak, a Vietnami Szocialista Köztársaság hazánkból távozó rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének a „Népeink közötti barátság fejlesztéséért” emlékplakettet adományozta. Az emlékplakettet kedden Sarlós István főtitkár adta át. KAIRÓ Szadat egyiptomi elnök hétfő este asszuáni rezidenciáján fogadta Lord Carrington brit külügyminisztert, s — mint a találkozó után elmondta — az arab—izraeli konfliktus, más közel-keleti és általában nemzetközi kérdések, valamint a brit— egyiptomi kapcsolatok témáiról tanácskozott vele. Az elnök elégedetten nyugtázta a két ország között megmutatkozó „kölcsönös megértést és az együttműködés szellemét”. Reményét fejezte ki, hogy rövidesen látogatást tehet Nagy-Britanniában, s jelezte, hogy erre valószínűleg akkor kerül sor, amikor Washingtonba látogat, miután meghívást kapott Ronald Reagan megválasztott amerikai elnöktől. • „A Palesztinái Felszabadítási Szervezet helyeselné, ha az ENSZ javaslatot dolgozna ki a palesztin kérdés rendezésére” — közölte kedden Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a „Szocialista Munkapárt” nevű egyiptomi ellenzéki párt lapjának, az A1 Saab-nak adott nyilakozatá- ban. A palesztin vezető szerint „az ENSZ olyan nemzetközi biztosítékot nyújthatna a palesztinok számára, amely nélkül nem garantálható a palesztin állam biztonsága”. Arafat hangoztatta, szervezete hozzájárulna ahhoz, hogy Ciszjordániában és a Gáza-övezetben ENSZ-köz- igazgatás jöjjön létre arra a háromtól hat hónapig terjedő átmeneti időszakra, amely a paleszin hatalomátvételt előzné meg. MILÁNÓ Hatszázmillió líra váltságdíj ellenében kedden Milánó egyik elővárosában fogva- tarói sértetlenül szabadon bocsátották a tavaly novemberben elrabolt Alberto Massoni gyáriparost.
