Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám
A ^PÜJSÄG 1981. január 10. Öreg udvarház méhese A magyar tudomány arcképcsarnokából fiemitatjik Csizmadia Ernő akadémikust A Balaton végétől (vagy elejétől, mert hiszen az ország közepétől távolabb eső végén folyik a tóba fő táplálója, a Zala) nyugat felé dombvonulatok és völgyek váltakoznak. Az első nagyobb Völgyben maga a folyó tart északról dél felé (hogy aztán egy nagy kanyarral ismét északkeletre fordulva érje el a Kisbalatonon keresztül a nagy tavat). A Balatontól Zalaegerszegre tartó új út a folyónak ezt az észak-déli völgyét elérve keresztezi a megyeszékhely és a tó közötti régi utat. Nem messze onnan, a Zala völgyének nyugati szélét hosszan-hosszan szegélyezi egy nagy község — nevét egyfelől a folyó adta, másfelől a területén emelkedő tekintélyes templom, s a vele összeépült hajdani szerzetesház. NÉGYKILOMÉTERES FALU Zalaapáti voltaképpen egyetlen, de több mint négy kilométer hosszú utca. Igaz, igaz, bocsánat, ne szidjanak érte az apátiak, túloztam, ahogy községük érdekes jellegét érzékeltetem... Újabban már szélesedik is ez a falu, azonkívül több helyütt kis keresztutca ágazik ki e hosz- szú utcából. Habár a keresztutcák inkább közök, nyílások a földek felé — vagy épp a templom bejáratához. Kivéve azt az utcát, amelyiken rendszerint érintjük Apátit (s észre sem vesszük, milyen nagy): a régi készt - hely—zalaegerszegi út ugyanis valóban keresztutca. Ha ennek a kereszteződéséből indulunk északra, úgy a falu derekán tűnik elő bal oldalon a templom. A szentély felőli végével néz az utcára (s azon túl keletre, a Zala völgye, a Balaton felé), a bejáratához meg kell kerülni. Félig zárt, tágas udvar-hangulatú térségre jutunk, amelyet a ma szociális otthonnak használt bencés rendházzal egybeépült templom, gazdasági épületek, öreg fák fognak körül. A jellegzetes barokk épületegyüttes 1777 és 1784 között készült, illetve épült újjá. Ugyanis annak a századnak a közepén települt át Zalavárról a bencés apátság, amelynek az épületet emelték. De húsz évvel később leégett a rendház és a templom, s ezt követően újították meg, új, nagyobb templomot építve hozzá. Együtt harmonikus együttest alkotnak. SZAKISKOLA A KASTÉLYBAN Ha tovább megyünk a hosz- szú utcán, a falu végéhez közeledve, ugyancsak bal felől megpillantunk egy kiterjedt parkot, aztán előtérben, közel az úthoz egy régi udvarházat is. Ez a Szentkirályi kastély — két évtizeddel fiatalabb a templomnál. Parkjába lépve mindjárt feltűnik a természetvédelmi területet jelző tábla, s így érdeklődésünk előbb e környezet felé fordul. Jó kalauz adódik, a ház s a kert gazdája, pontosabban a gazda — e „jogi személy” — képviselője: Sző- nyi János, ö vezeti az ország egyetlen méhészeti szakiskoláját, mely itt működik. — Az öthektáros park jellemzője a tiszafenyő, s egyáltalán a fenyőfélék, így a tu- ja is — mondja. — Ez utóbbiakból egy páratlan: 19 méter magas, több mint két és fél méter körméretű tujafánk is van! Egyébként a p>ark az iskola célját szolgálja, ezért ez utóbbiról is elmondanék annyit, hogy az iskolát vállalatunk, a HUNGARONEK- TÁR tartja fenn. A szakmunkásképzés — 18 éven felülieknek — levelező formában folyik, évente kétszer tíz- nap>os bentlakásos konzultációval, illetve vizsgaelőkészítő tanfolyammal. Ezenkívül 3—5 napos, ugyancsak bentlakásos tanfolyamokon képezünk tovább egy-egy buszra való méhészt, évente két-két A parkban méhek zsonga- nak — nyáron és fél ezer, az áfészek keretében működő szakcsoport- tagot. ZSONG A MÉHES Míg mindezt elmondja Sző- nyi János, járjuk a zsongó ősi parkot, meg-megállunk egy-egy növénynél. Ugyanis itt méhészeti növénymegfigyelés folyik azzal a céllal, hogy parkosítási ajánlásokkal szolgálják a méhlegelők fejlesztését. S olyan érdekességeket is megfigyelnek, mint a bálványfára hasonlító kínai ecetfa, a kínai édesfa, amelyikből kilószám termelik a magot a méhészeknek. A fák alatt meg — Őrjártunkkor, nyár lévén — ciklámen virágzik. A hársak után a Zalában honos szelídgesztenyék következnek. Egy kertrészben békési mályva zöldell, amott dísznövények. Itt-ott kaptárak sorakoznak, méhek ingáznak szorgosan köztük és a növények között. Ezek az iskolát szolgálják, de termelnek is. Tervszerűen csak méhanyákat nevelnek, s értékesítenek (az idén például tizenegyezret), de azonkívül lépes mézet, méhmérget, s más gyógyászati anyagot is exportálnak. Besétálunk az udvarházba. Alagsorában műhely, laboratórium. Éppen lép>es mézet csomagolnak exportra. Fönt az iskola tanterme. Az öreg ablakokból gyönyörű kilátás nyílik a Zala szélesen szétterülő völgyére, kelet felé! „Csizmadia Ernőt, az Akadémia rendes tagjává választotta” — ezekkel a szavakkal fejeződött be a Magyar Tudományos Akadémia kistermében az agrártudomá- nyók osztályának nyilvános ülése, melyen Csizmadia Ernő tartotta meg székfoglalóját. A „Folytonosság és vál- tozásak agrárfejlődésünkben a 80-as évek elején” címmel elhangzott előadás arra a feladatra vállalkozott, hogy a magyar népgazdaságon belül felmérje a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét. Az előadás jelentős része konkrét bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy helyes a XII. kongresszus koncepciója, melyben hangsúlyozza ^hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt fejlesztését”. 'Harmi nchárom éves munka után jutott el életének e fontos napjáig. Ennyi ugyanis a hivatalosan igazolható munkaviszonya. S ebbe nincsenek beszámítva azok az évek — miután betegsegélyezőt nem fizettek Utána —, amikor maga is egyszerű fi- zaikai munkásként dolgozott a mezőgazdaságban. A paraszti munka akkor apáról, anyáról testálódott rá. De a föld nélkül örökséget, a mezőgazdasággal való elkötelezettséget megőrizte. Csizmadia Ernő, a fényes szelek nemzedékeként tört soha nem járt új utakat kortársaival magának. Az egyetemre kerülve, népi kollégista lett. Tanulmányai befejeztével, 1950-ben közgazdász diplomát nyert. Azóta — megszakításokkal, több mint három évtizede — végez egyetemi oktató és nevelő munkát: dolgozott a Mezőgazdasági Akadémián, az Agrártudományi Egyetemen, majd a Marx Károly Közgáz- dáságtudományi Egyetem következett. Hogy mit jelentett életébén ez az időszak, amit gazdasági irányító-szervező munkával töltött? Egyetlen szóval érzékelteti ; felbecsülhetetlen. Párt- és állami szerveinknek azokon a fontos posztjain töltött el tíz évet, ahol a gazdaságirányítási reform megvalósításából annak indíttatásától kezdve részt vállalEgy perc \ hatott, főleg szőkébb szakmájához tartozó területén, az agrár- és szövetkezeti mechanizmus fejlesztésében. Jelentős részben ennek a gyakorlati, gazdasági munkának köszönhető sikeres kutatói és oktatói tevékenysége. Míg első megjelent írásának ihletűje, 1947-ben a földreform megvalósításával kialakuló új Viszonyok elemzése volt, árkiig a később megjelent több könyvének témaköre a szocialista mezőgazda- sági nagyüzem. Nagy szerepe volt elsősorban a termelőszövetkezetek belterjes és sokoldalú fejlesztési alapelvéinek tisztázásában, a reform sajátos termelőszövetkezeti intézkedéseinek tudományos megalapozásában. És ő volt, aki tudományos előrelátással az elsők között hívta fel a figyelmet a mezőgazdaság iparosodására, ennek gazdasági és társadalmi következményeire. Igazán ‘sokrétű tevékenységet mondhat magáénak. Alkotó módon kapcsolódott, be új szocialista mezőgazdaságunk formálásába, ahol legfrissebb kutatásait szembesíthette a valósággal. Az egyetemi katedrán pedig oktatói tevékenységével biztosítja holnapunk számára a jövő szakembereit. Vajon mindebből mennyi rejlett elképzeléseinek tarsolyában a hajdani egyetemre induló sárospataki kisdiáknak? Csizmadia Ernőt mindig vonzotta a közgazda- sági pálya. De legalább eny. nyire a pedagógusi hivatás, az if júság nevelése is. Mindemellett nem mondott le azokról, akikkel sorsközösséget vállalt, az agrárközvélemény informálásáról, tájékoztatásáról, neveléséről. És lényegében ezeknek a törekvéseknek megfelelően alakult az élete is: 1960-ban tudományos munkásságával megszerezte a kandidátusdi címet, majd elnyerte a tudományok doktora fokozatot. 1973-ban választották az Akadémia levelező, majd pedig rendes tagjává. Nem sokkal az egyetemre történt visszatérés után, 1979- ben, megválasztották a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem lektorává. Azt mondják róla a diákijai, hogy különösen ember. Reggel a villamoson találkoznak vele, nem veszi igénybe a gépkocsit, délben a menzán ebédel és a sor végére áll egy kávéért a büfében. Pedig nincs a viselkedésében különös. Aki ismeri, tudja róla, hogy világéletében az egyszerűséghez szokott és most sem tud más lenni. De mint elmondta, van ennek a magatartásnak egy másik tanulsága, az ugyanis, hogy az egyetemi vezetőt rákényszeríti, hogy benne éljen a mindennapokban;. Mert semmi más nem pótolhatja a tanári kar és a hallgatók körében megszerezhető közvetlen tapasztalatokat a rektor számára, amely nélkülözhetetlen feladatainak megvalósítása során. A számybontogató leendő agrárközgazdászok tanításával egyidőben a professzor részt vállal a vezető és a tudományos utánpótlás nevelésében is. E téren különösen figyelemre méltó néhány as- piránáanak kiemelkedően szép eredménye. Kutatási témája változatlanul a mezőgazdaság iparosodása. De főleg az élelmiszertermelésben kibontakozó integráció vizsgálatára összpontosít. Azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyek agrár- és szövetkezeti politikánkban a gazdasági életünkben előállt új helyzetből fakadnak. Kísérletet tett az agráripari fejlődés törvényszerűségének a feltárására, illetve erre építve az élelmiszertermelés gazdaságtana tudományos alapjainak a lerakására. Ez a munkássága jelentős hazai és nemzetközi érdeklődést keltett. Eredményeit a központi irányító szervek a gyakorlati munkában is hasznosították, munkásságát államunk több kitüntetéssel ismerte el. Tudományos szervező és társadalmi tevékenysége ugyancsak széles körű. Az akadémiai bizottságokon kívül jelentős más társadalmi megbízatásai is vannak. Így: az GM közgazdasági szakbizottságának vezetője, két köz- gazdasági szaklap szerkesztő- bizottságának tagja, a szövetkezeti tudományos tanács és az agrárpolitikánk tudományos megalapozását szolgáló kutatásokat koordináló bizottság tagja.. HALAY EDIT a telefonról Egyik külképviseletünkön dolgozó ismerősöm az állomáshelyét jellemezve egyebek között megjegyezte: — Sokat segít az is, hogy telefonon szinte mindent el lehet intézni, ezt itt komolyan veszik, az élet, az ügyintézés részének, fontos eszközének tekintik. Ez jutott eszembe a minap, amikor gyors egymás-utánban háromszor is konstatálnom kellett, hogy nálunk az emberek egy része nem tud telefonálni. Még azok között is van ilyen, akik egyébként naponta használják ezt a technikai áldást. Magam restellkedtem, amikor egy diplomásnak is fel kellett hívni a figyelmét arra, hogy mindig a hívó, tehát a beszélgetést kezdeményező mutatkozik be, hiszen ő „megy be” máshoz, amikoris illik köszönni. Am, mivel a telefonálók ma még áltálában nem látják egymást, a köszönéshez természetszerűleg hozzátartozik a név bemondása is. Annál is inkább, mert ha én hívok valakit, akkor igen nagy a valószínűsége, hogy a keresett állomás jelentkezik: míg ha engem hívnak, fogalmam sem igen lehet — különösen a korszerű távhívás rendszerében —, hogy a világ több millió állomásáról ki csenget az én telefonomon. A legenyhébben szólva is modortalanság az általam hívott szám készülékénél lévővel úgy kezdeni a beszélgetést, hogy „halló, ott ki beszél?” Ugyanígy modortalanság, sőt annál is több, valakinek a lakására telefonálva bemutatkozás nélkül a házastársát kérni a készülékhez. Tény, hogy a hívott fél is véthet — és milyen sokszor tapasztalható, hogy vét is — a telefonálás elemi szabályai ellen. A leggyakoribb példát a félmüveit kámök” szolgáltatják, akik úgy hiszik, nekik tudni kell arról, hogy a hívó a főnökükkel miről akar beszélni, ezért felteszik az „ártatlan kérdést”: „... milyen ügyben keresi?” Azoknál a hivataloknál, ahol telefonközpont van, a központ kezelőjének bemutatkozni nem feltétlenül kell, de köszönni viszont illik. Kivételes esetben elmulaszthatjuk a nevünk bemondását, mert ha az egy irodában dolgozó négy-öt személy közül egy valakit kérünk a készülékhez, „elfeledkezhetünk" a bemutatkozásról, de cserében tudomásul kell venni a kurta „nincs bent” választ és a beszélgetés megszakítását jelző kattanást. Ha ezeket az apró, semmi fáradságot nem igénylő szabályokat betartjuk, kellemesebbé tehetjük az ügyeink intézését és az bizony olykor hasznos is lehet. (fj) NÉMETH FERENC Az apátsági épületegyüttes Az egyik szép freskó a templom alapítását jelképezi A kastély