Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám

1981. január 8. Képújság 5 Innen-onnan, Express-mérleg Mire fogékonyak a fiatalok? A címben feltett kérdés többnyire homlokráncoló fel­nőttektől ered, akik hajlamosak azt állítani, hogy a fia­talok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dolgokra fogé­konyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és Hobo és diszkó és a többi. Ugyanezek a felnőt­tek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a ki mit tud nevű, s ennek mintájára szervezett számtalan vetél­kedő nagyszerű pillanatain fellelkesülve, egymást túl­licitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előző nemzedéknél, mennyivel tájékozottabb, igé­nyesebb, műveltebb a mi ifjúságunk. Néhány éve a győri Kisfaludy Színház az egyik leg­nagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránki Györ­gyöt. Az új magyar opera természetesen jelentős értéké­vé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt. És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhető volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fanyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiata­lok és köztük az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői vi­lágával, számukra ismerősek és egyértelműek voltak a játékosságnak azok az eszközei, amelyek természetesen ebben az operában is nagy teret kaptak. Az idősebbek számára ennek az eszköztárnak a jelei nem bizonyultak annyira „közmegegyezésesnek”, tőlük tehát a műélvezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és esetleg erő­feszítést követelt. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki György színes, hangszerelésben különösen gazdag és számtalan folklorisztikus elemet ötvöző muzsikájá­ra „fülük volt” azoknak — a fiataloknak —, akik szol­fézst tanultak már az általános iskolában is. Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő dolog, hogy a fogékonyság neveltetés kérdése. Tehát, ha valaki meg­tanulja valamely művészetnek, tudománynak az anya­nyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd, ha e nyel­ven valmit értenie és élveznie kell. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Íme, ennek ér­zékeltetésére egy másik példa. Ugyancsak Győrött, a közelmúltban mutatták be az Éurópa-hírű kolozsvári magyar rendező, Harag György irányításával azt a Kis- faludy-játéknak nevezett színpadi produkciót, amely­ben a helyi színház névadójának emléke előtt tiszteleg­tek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagyó volt. Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, dramaturgiai, sőt művészetpolitikai megfontolásokból ötvözték egybe. És ismét előállt az előző jelenség, csak más­képp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ümert kva­litásait megint csak ellenállhatatlanul tükröző előadás mindenkinek, de az idősebbek — és sajnos: a pedagó­gusok! — közt jó néhányon akadtak, akik holmi tiszte­letlenséget éreztek, amiért nem az eredetit állították színre, tehát amiért nem valami kegyeleti aktust haj­tott végre a színház, mit sem törődve azzal, hogy így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi lég­kört árasztott volna, amely a valódi színháztól azért mégis különbözik. De nem így a fiatalok, ök nem törőd­tek a tisztelettel meg a kegyelettel, ök csak azzal tö­rődtek, hogy érdekelte, szórakoztatta, nevettette és el­gondolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vagyis ők nem előítéletekkel és tradíciókkal közelí­tették meg a színházi estét, ők fogékonyak voltak arra, ami ott érheti őket, s viselkedésük is, utólagos vélemé­nyük is csak azt tükrözte, hogy miként érzik magukat a színházban. És már részben el is szkadva a példától, hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhették jól magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!) érteni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nem csak Kisfaludy idejében volt igaz, hanem az ma is. De nem a színház és a kultúra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékonysága mérhető. Mindenesetre e területeken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid esz­mefuttatás keretében bármit is elmélyült alapossággal kifejthetnénk e széles problémakörből, egyet a tévedés különösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fia­talok fogékonysága éppúgy társadalmilag meghatáro­zott, mint a felnőttek kialakult értékrendszere és elő­ítélet-rendszere. Aki a fiatalokat bármilyen vonatkozás­ban — akár fogékonyságukat tekintve is — felszínes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi ki magát a tévedés veszélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leglényegesebb garanciá­ja. CSERHALMI IMRE Diákdélután, Riporter kerestetik Új tv-műsorok - fiataloknak FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Több mint hetven. középis­kolás kezdte meg az évet ja­nuár másodikén Váralján az úttörő, és ifjúsági táboriban. A megyei KlSZ-íbizottság a középiskoláik országjáró kő. reinek vezétőit, az Ifjú Gár­da-parancsnokokat, a diák­sportkörök vezetőit és a KISZ-bizottságok sportfelélő, seit hívta össze kétnapos fel­készítésre. Tájékoztatást kap. tak a fiatalok az idei mozgal­mi év feladatairól, a megyei KISZ-bízottság rendezvény, tervéről, a forradalmi ifjúsá­gi napokról. Reszortfeladata­ikkal is meg ismerkedhettek a diákok, ezek között is a ter­mészet, kultúra, sport nevű játékokról, és az iskolai tö­megsport feladatairól. A csoportos foglalkozáso­kon a diákok számoltak be — tapasztalatcsere céljából — arról, hogy mit végeztek a tanév első felében. Az ifjúságpolitikai munka e sajátos területének képvise­lői először találkozhattak egy­mással, de a felkészítést a megyei KlSZ-bizottság a jö­vőben rendszeressé akarja tenni. — A statisztikai adatok azt igazolják, hogy a klubélet semmit sem változott az utóbbi esztendőkben. A klu­bok száma is állandó, ugyan­annyi új klub alakul, mint amennyi megszűnik. Az azon­ban igaz, hogy a „hőskor” véget ért. Az az időszak már a múlté, amikor kis csapatok összeálltak és fészerből, pin­céből, üres padlástérből ifjú­sági klubot varázsoltak. Ha úgy vesszük, akkor most kedvezőbb a fiatalok helyze­te. A művelődési házak tárt kapukkal, „kész”, berende­zett klubokkal várják őket Sajnos ugyanakkor elveszett a legerősebb közösségformáló erő: a közös munka. — A klubmozgalom hát­ránya tehát, hogy ma készen kapják a fiatalok a klubokat? — Ezt azért nem állíta­nám. De azt senki sem ta­gadhatja, hogy áz építkezés, a takarítás, a klub csinosítá­sa, szépítése közben jó kol­lektívák alakultak ki. Mi­előtt azonban túlzott nosztal­giával vádolnának a klub­mozgalom kezdetei- iránt, megjegyzem, hogy a hatva­nas évek elején is megtör­tént, hogy a közös munka során kialakult kollektíva nem tudott mit kezdeni a kész klubbal, nem tudtak megfelelő programot találni maguknak. — Milyen megoldás kínál­kozik az ifjúságiklub-mozga- lom további fejlesztésére? Csehszlovákiában, az Alá. esony-flátrában hódolhat sportszienvedélyének ezen a héten harmincnégy fiatal, aki az Express Utazási Iroda Tol­na megyei Kirendeltségének szervezésében utazott a szom­szédos országba, őket e hó huszonötödikén követi a szék. szárdi tanítóképző főiskola hallgatóink harmihcíős cső. portja. Ezt és még sok mást Vasz'ani Tibortól, a Tolna me­gyei kirendeltség vezetőjétől tudtuk meg, aki kérdéseinkre válaszolva többek között el­mondta azt is, hogy tavaly 21 733-an vették igénybe szol. gáltatásaikat belföldi, 1644-en pedig külföldi utazáshoz. Ami ez utóbbit illeti1, Bulgária és Jugoszlávia volt a „sláger”, pontosabban ezen országok tengerparti üdülőhelyei. Nem véletlenül, ugyanis áz oda. utazók találták meg legin­kább az összhangot többnyire nem túl vastag pénztárcájuk és a kapott, igényelt szolgál­tatások között. Persze ez nem jelenti azt, hogy máshonnan feltétlenül csalódottan, eset­leg lógó orral térték vissza a zömükben fiatal turisták. Ki­fejezetten elégedettek voltak például a Szovjetunióban járt csoportok, közülük is főként azok, amelyek az olimpiára utazták. A számszerűm leg­több tristát az NDK-ba indí­totta a Tolna megyei Express. A kirendeltség dolgozóinak tapasztalata szerint egyre nő az érdeklődés az osztrák utak iránt, de nem kevés azoknak a száma sem, akik az NSZK- ba, Olaszországba, Görögor­szágba kívánnak utazni. Az ilyen igényeket a helyi indí­— Általában receptet erre nem lehet adni. De azt ta­pasztaltam, hogy ha egy klub minden réteg, minden kor­osztály igényét ki akarja elé­gíteni, akkor senkiét sem elé­gíti ki. Észre kell vennünk, hogy ma már a tizenévesek, sőt az általános iskolás kor­osztály is igényli a klubéle­tet. Ezekben a tiniklubokban természetes, hogy a zene, a tánc a legfontosabb prog­ram. A harmincévesek azon­ban már nem erre vágynak. Sokuknak családjuk van, s elsősorban egzisztenciális problémák foglalkoztatják őket. De azért róluk sem kell lemondani, nekik is van igé­nyük a közösségi életre, mondjuk egy hobbi kapcsán. tásúalk mellett Budapestről „startoló” csoportokba törté, nő szervezéssel is igyekeznek kielégíteni. A szekszárdi expressesek egyébként az elmúlt év, évek tapasztalataiból többek kö­zött arra a következtetésre jutottak, hogy az eddiginél még részletesebben kell tájé. koztatni az utast mind a szol­gáltatásokról, mind a progra­mokról, hogy elkerüljék az utólagos reklamációkat, nem éppen hízelgő megjegyzése­ket. És sajnos az is világos előttünk, hogy a világszerte tapasztalható áremelkedések nagyobb megfontolásra, óva­tosságra ösztönzik a kirándul, ni, üdülni szándékozókat. Eddig többnyire a külföldi utakról esett szó, pedig szám szerint jóval többen vannak, akik határainkon belül vet­ték igénybe az iroda segítsé­gét, szolgáltatásait. Tavaly — Egyszóval több speciális pro­filú klubra lenne szükség, hiszen a tapasztalatok is azt igazolják, hogy ezek a klu­bok hosszú éveken át fenn­maradnak, életerősek. — Lehet-e segíteni köz­ponti intézkedésekkel a klub­mozgalmat? — Volt már erre is kísér­let. Az 1977 óta működő Or­szágos Ifjúsági Klubtanács például a klubvezetők kép­zését tette egységessé, össze­hangolttá. Előbb műsoros ka­zettákat készítettek ifjúsági kluboknak, idén pedig ötle­tes, szórakoztató kisfilmeket, amelyeket hamarosan kölcsö­nözni lehet. De kötelező prog­ramot nem ajánlunk, ennek nem is lenne értelme. Per­sze a megyei klub tanácsok sokat tehetnek a tartalmas klubéletért. Csak egyetlen példát említenék: a Békés megyeit. Az itteni klubtanács műsort kínál a kluboknak. Fővárosi művészeket, együt­teseket hívnak meg a megyé­be, akik nem egyetlen he­lyen lépnek fel, hanem sok­szor egy tucatnyi klubban. Előre tájékoztatják a klub­vezetőket, hogy mikor, mi­lyen műsor, milyen előadó érkezik a megyébe. ÁROKSZÁLLÁSI év a mint ahogy fentebb említet­tük — pontosan 21 733-an ke­resték fel hazánk különböző tájait, vidékeit a szekszárdi­ak szervezésében. Az ő ese­tükben az iroda elsődleges célja, hogy biztosítsa a szabad idő hasznos, kellemes eltölté­sét és különböző országos ren­dezvényeken, eseményeken való részvételt. Tolna megyei specialitás a már hagyomá­nyos tavaszi és őszi balaton- földvári Express-kupa —ter­mészetesen a sport jegyében. Ha már a sportnál tartunk, térjünk vissza egy mondat erejéig a moszkvai olimpiá­ra: a közismert „Aranyjelvé­nyesek az olimpiára” akció nyertesei között szűkébb pót. riánkból öten vehettek részt a világra szőlő eseményen, ötven azoknak a száma, akik kétkeréken kerekezve ismer­kedtek Tolna megyével, hu­szonötén pedig a dunai vízi­túrát evezték végig. Sajnos nem minden sikerült úgy, ahogy a kirendeltség fiatal dolgozói szerették volna: így például tavaly elmaradt a „Szekszárdi nyári esték” ren. dezvénysorozat, amely pedig korábban igencsak szépszámú tizen-, huszonévesf vonzott. Hogy idén sikerül-e megtar­tani, nem lehet tudni, annyi viszont bizonyos, hogy az ex- presseseken nem múlik. Végezetül a tervekről csak annyit, hogy a szekszárdi ki- rendeltség az idén több mint húszezer utast „küld” és mint. egy hatezret vár — a belfölre illetve belföldről. Külföldre mintegy 1700 személyt akar­nak útnak indítani, és onnan ezer vendéget várnak. Olvasó ifjúságért A Könyv és ifjúság olvasó­mozgalom folytatásaként Ol­vasó ifjúságért címmel hir­detett pályázatot a könyvtá­raknak és a KlSZ-alapszer- vezeteknek a KISZ KB és a Művelődési Minisztérium. Az 1980-ban kezdődött pályázat három évig tart, első szaka­sza 1981. április 15-én zárul. Alapvető célkitűzése a fiata­lok olvasási és könyvtárhasz­nálati kultúrájának fejleszté­se, igényes olvasókká neve­lése. Természetesen a pályá­zat segítségével a KISZ- szervezetek és a könyvtárak között kialakult kapcsolatot is rendszeresebbé, elmélyül­tebbé kívánják tenni. Az országos szervek felhí­vásához kapcsolódva a KISZ- mb, a megyei könyvtár, az SZMT központi könyvtára és több, megyénkbeli intéz­mény, szervezet körlevélben hívta fel a KlSZ-alapszerve- zeteket, a tanácsi, szakszer­vezeti és iskolai könyvtára­kat a pályázatban való rész­vételre. Az olvasómozgalomba be­kapcsolódó fiataloknak három részterületen kell a feltéte­leknek egyénileg és csopor­tosan megfelelniük, ezek a következők: könyvtárhaszná­lat, a pályázatra készített rejtvényfüzet anyagának egyéni feldolgozása és bekül­dése, végül pedig részvétel a pályázat témájához is kap­csolódó KISZ-akcióprogramok valamelyikén. A benevezett csoportok fel­vették a kapcsolatot valame­lyik közművelődési vagy is­kolai könyvtárral. Folyama­tos egyéni és kétcsoportos lá­togatás során ismerkednek az általuk használt könyvtár rendjével, könyvállományá­val, katalógusrendszerével és szolgáltatásaival. Ezt köve­tően írásos beszámolót készí­tenek munkájukról — a mér­hető feladatokat adatszerűén is rögzítik. Üj ifjúsági műsorokkal is­merkedhetnek meg a közel­jövőben a tv-nézők. Vendég­jeggyel a kongresszusra cím­mel — a KISZ-kongresszust közvetlenül megelőző idő­szakban — vetélkedő kezdő­dik a képernyőn. Játékos for­mában adnak számot ezek­ben az adásokban a mai ifjú­ság részvételéről a termelő- munkában, a tanulásban és a haza védőimében. Egy-egy al­kalommal két-két fiatal ver­seng majd. Ismét megrendezik a nép­szerű Riporter kerestetik ve­télkedőt. A 6 részes sorozat­ban legsikeresebben szerep­lők a tervek szerint felada­tokat kapnak a KlSZ-kong. resszus eseményeinek közve­títésében is. Kéthavonta, vasárnap dél­utánonként kerül képernyőre a Diákdélután. A kétórás mű­sorok — amelyekben a pálya, választástól a szórakozási szokásokon át a viselkedési formákig sokfajta téma sze­repel — elsősorban a közép- iskolások érdeklődésére tart­hatnak számot. A zenei ismeretek terjesz­tését segíti a Zene-bona című új gyermekmagazin. A ha­vonta jelentkező program ze­nélő gyermekeket mutat be, zenei műfajokkal és stílusok­kal ismerteti meg a legifjab. halkat, beavatva őket többek között a dal tanul ás rejtelmei­be, a hangszerbarkácsolás mesterfogásaiba. Ifjúsági klubok Nincs egy hely(?) A közelmúltban az egyik országos hetilap vitát indított a párválasztásról, a társkeresésről, a magányosságról. A vita­indító cikk rendkívül élénk érdeklődést váltott ki az olvasók­ból. Különösen az volt feltűnő, hogy a hozzászólók egytől egyig arról panaszkodtak, hogy „nincs egy hely" sem vá­rosban, sem falun, ahol kulturáltan lehetne szórakozni és ismerkedni. A harminc-negyven évesek úgy érzik, a zenés szórakozóhelyek már nem nekik valók, kinézik őket a disz­kóból is. De a húszévesek közül is sokan magányosak, ők sem tudják hol a hely, ahol ismerkedni, barátkozni lehet, hasonló korúakkal. Ez a különös vita egyúttal felveti a kér­dést: vajon a hatvanas évek elején fellendült ifjúságiklub- mozgalom napjainkban valóban halódik? Kérdéseinkkel Schneider Márta népművelőhöz, a KISZ Központi Bizottsá­gának politikai munkatársához fordultunk. Középiskolások Váralján Archív felvételünk a szekszárdi szakmunkásképző KISZ- klubjában készült

Next

/
Oldalképek
Tartalom