Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

1981. január 7. , TOLNA \ _ IRíÉPÜJSAG 5 városnak. Meg a Paksi Álla­mi Gazdaság, és ezt a beszer­zési lehetőséget továbbra is megtartják, hogy jobb legyen a választék. Az áruház vezetője, Metz­ger Ferenc azt mondja, való­ban nem volt kenyere „a Márványnak” január harma­dikén (a Mecsek vidéki Ven­déglátóipari Vállalat üzemel­teti), de ők adtak az étterem­nek egy mázsa kenyeret. Eb­ben az Áfész-áruházban az utóbbi Időben már nincs hiány semmiből, ez derül ki beszélgetésünk alkalmával Metzger Ferenc mutat pa­naszbejegyzést is, dicséretet is. Az egyik vevő sérelmezi, hogy „mellényúlt” a pénztá­ros, három forinttal többet számolt. Az áruházvezető a válaszában — külön levele­zés folyik ilyen ügyekben — megírja, hogy semmi haszna nincs a pénztárosnak abból, ha többet számolt, teljesen jóhiszeműen, véletlenül. Fél hatkor nyitott a lakóte­lepi áruház és ez az időpont érvényes minden napra. Itt nincs téli nyitva tartási idő. Gondot is Okoz a korai bejö­vetel, kevés a létszám és vi­dékről is járnak ide dolgozni. Két hétig felmérést végeztek, hány vásárló jön hozzájuk reggel hat óra előtt. Nagyon kevés: tíz és harminc között. Kérték a nyitás módosítását, hatra. A tej és a tejtermék meg­érkezett fél hatkor Szekszárd- ról is, a «ölti Dunatej közös vállalattól is. Kenyeret ugyancsak két helyről kap­nak: a paksi ÁFÉSZ sütö­déjéből, Niki Ferencéktől — minden hajnalban dolgoznak és ők adják a legjobb ke­nyeret Paksnak —, továbbá a kenyérgyárból „rendes” egy- kiólst meg alföldi kenyeret visznek a Kishegyre. Hajnali buszra várók hetne elvégezni a rengeteg munkát. A három asszony, Berek Tiborné, Jilling Jánosné és Kőműves Jánosné hajnalok hajnalán, négy órakor jön be a munkahelyre. Fél ötkor már készen kell lenni a reggeliző emberek fogadására. — Ezerhatszáz adag teát főztem — mondja Berekné. — Mennyi tealevelet kell fölhasználni ehhez? — Egy kiló huszonöt dekát. Négy üstben főzzük és kimer­jük a bögrékbe, így összerak­va nem hűl ki a tea. Nagyméretű műanyag bög­rék százai egymás mellett és fölött, precízen sorakoznak, tornyosulnak a hosszú pul­ton, az üvegfal mögött. —Mit adnak hozzá? — Szalámit, sajtot. Töpör- tyűt. Máskor meg tejet és ká­vét is készítünk, szóval há­romféle italból kérhetnek az emberek.. — Mikor szokott lefeküdni? — kérdem Bereknétől. — Elég későn. Megszoktam és ezen nem tudok változtat­ni, még ha korán kell is kel­nem. Én azelőtt nem jártam el dolgozni. Az uram hajós volt. Aztán beteg lett, ope­rálták. Már négy és fél éve ide járok. Mindig hajnalban. — A többi konyhai dolgo­zó mikor jön? — Nagyon különböző. Jön­nék fél hatra, aztán hat'órá­ra, fél hétre és nyolcra. A Vacsorafőzők fél tizenkettő­kor jönnek dolgozni. Sok az előkészítő munka. — ö a légkorábbi — mond­ják az asszonyok az oda ér­kező fiatal férfira. Fleisz István kazánfűtő éjfél után fél háromkor kel és há­romra megy be a munka­helyre. Közel lakik, a Vásár utcában. Azt mondja: — Megnyomom a gombot. Automata kazánok. Fél óra múlva van gőz. — Mennyi alvásra van szüksége? — Munka után, délben al­szom egy-két órát, aztán este nyolckor lefekszem rendesen. — Sose néz televíziót a fő műsoridőben? — N-incs televíziónk. Nem okoz gondot. Az étteremben hangosko­dásra figyelek föl. Odalépek az asztalukhoz. Buhala János a 22-es Állami Építőipari Vál­lalatnál" dolgozik, betonozó brigádban, egyébként szak- szervezeti bizalmi. Elmond­ja, azon háborognak az em­berek, hogy január 3-án nem volt kenyér az étteremben. De az áruházban sem tudtak venni, mert az hétkor nyitott, ők meg előbb kimennek a munkahelyre. Az első hús Szekszárdról Gyerünk az áruházba! Fél hatkor kinyitott. Ese­mény a mai napon: megérke­zett hat órakor Szekszárdról az első szállítmány tőkehús, a húskombinátból. Azelőtt Ka­posvár adta a húst az atom­Ugyanébben az időben megkezdődik a reggelizés a Kishegyen, a Márványnak ti­tulált étteremben. Tehát haj­nali fél ötkor. A mai reggeli­hez tíz hektó teát főztek. Indulok a Kishegyre. Nyá­ron sok a korán kelő ember Pakson, napkeltekor szalad­nak a szőlőbe kocsival, kerék­párral. Ezért furcsa most, hogy ennyire kihalt a főutca. A Táncsics utcából jövök, két ablak világos a két óriási épületben. Negyed óráig csak két emberrel találkozom. Mö­göttem jött ki az utcából egy m u nka ruhás fiátalember, a főutcán pedig autóbuszhoz igyekszik egy Pakstól távol dolgozó férfi. A tizenöt perc alatt egy személyautó, egy motorkerék­pár, egy Robur kocsi meg egy üres autóbusz húzott el a fő­utcán. Mintha aludna a város. Befordulok a Kishegyi út­ra. Megint jön egy üres autó­busz — valószínűleg vidék­re megy munkásokért — de hirtelen megáll, a mellékut­cából kiszalad hozzá egy fia­talember, fölveszi. Egy perc­cel később újabb üres busz hajt lefelé. Furcsállom, aztán rájövök: ez a helyi járat. „Elnézelődtem” az időt, már öt óra múlt tizenkét perccel. A legelső helyi járatú kocsi öt tízkor indul a hegyről. Nyáron ez nem olyan korai, magam is fölszálltam rá né­melykor az augusztusi meleg­ben, kimentem veteményt öntözni. Senkivel nem találkozom a hosszan fölfelé nyújtózó Kis­hegyi úton, de már ébredezik a város. Az erőmű lakótelepe előtt a társasházak 64 abla­kából nyolc világos. A lakótelep autóbusz-pá­lyaudvarán teljes a nyüzsgés. Hat kocsi motorja berreg, emberek sietnek, jönnek az étteremből, a szállókból, ke­resik a nekik való kocsikat. Szétnézek. A műszaki szál­lókban csaknem teljes a kivi­lágítás, tehát a műszaki irá­nyító és ellenőrző gárda is serény. A munkásszálló-épü­letekben vegyes a kép, a két műszaknak megfelelően. Ezerhatszáz porció Az alaposabb nézelődést a munkás étteremben kezdem, ahol már jóllaktak néhányan. A bisztró egyelőre zárva. A presszó is „alszik” természe­tesen és az áruház most ké­szülődik a nyitáshoz. Katonák segítkeznek a csarnok méretű étteremben. Öt katona és három asszony készíti el a reggelit, kiadja és a használt edényt odaviszi a mosogatóba. Katonák mindig segítenek, másként nem le­Autóbusz hárompercenként Az autóbusz-pályaudvaron Balogh Mihályné forgalmi szolgálattevő dolgozott ezen a reggelen, amikor körbejár­tam a hegyi hajnalt, január 5-én, hétfőn. Semmi rendkí­vüli esemény nem történt. Az atomerőmű-építkezéstől bejött a két csuklós autóbusz, amelyek három óra ötven- kor (!) indulnak onnan, be­hozzák az éjszakásokat. Az­tán öt órakor is rendben megindultak a kocsik. De ez már förgeteges szállítás: há­rompercenként indul a Kis­hegyről egy-egy csuklós busz az erőműhöz, öt és hat óra között. Nyolc ilyen kocsi ro­hangál, kivisz több mint há­romezer embert. Hat óra után már csak tízpercenként men­nek az „erőműves” járatok. A bisztróban gyér a forga­lom. Néhány ember itt regge­lizik. Lángos, tojásrántotta, újabban bundás kenyér is van, továbbá vagdalt és sonka tojással. Ez utóbbi 24 forint 20 fillér. A tea négy harminc. Este „nagy” itt az élet. Még­pedig éjfélig. Panaszkodik egy asszony, a szomszédban laknak. Megszokták a nagy kocsiforgalmat, de a részegek hajnali ordítozását nem lehet megszokni. Minden éjjel és benne min­den hajnalon van orvosi ügyelet az új városközpont­ban, a városi rendelőintézet­ben. (Dr. Horváth Ferenc, a ren­delőintézet igazgató főorvo­sa ad tájékoztatást. Egy év­vel hamarabb megvalósítot­ták ezt az ellátást, mint ami­kor rendelettel kötelezővé vált, tehát már 1976-ban. Hat körzeti orvos, három körzeti gyermekorvos látja el az ügyeletet, mellettük időnként még két másik orvos, önkén­tes alapon. A többi paksi or­vos az erőmű-épjitkezésnél teljesít éjszakai szolgálatot. Jó néhány esetet megtud­tam az ügyeletes orvos igény- bevételéről. Olyan eseteket, amikor indokolatlan a hívás. Sőt, megtörtént, hogy a lakó­telepen ahhoz az új házhoz hívták az ügyeletest, amely­ben még senki nem lakott. A cím pontos volt, nem le­hetett félreérteni. Időnként bevisznek rendőrök ittas gép- járművezetőket vérvételre. Zajlik az élet. Attól kezdve mej, hogy dudál a konzervgyár, még jobban zajlik. Pontosan hat órakor, a rádió időjelzésére óriási hangerővel megszólal a konzervgyár dudája. Gőzt en­gednek a csőbe, amelynek végén kanásztülök formájú fémduda van. Vége a hajnal­nak, itt a reggel. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő A konzervgyár kazánháza. Vörös Mihály fordít egyet a csapon és máris dudál a gyár messzire hallatszó „hangsze­re”. A halászok korán kelnek Az éjszakák most hosszúak. Hajnali fél ötkor semmi mozgás nincs a paksi új városközpontban, földöntúli fényt löknek a viz- tócsás aszfaltra a higanygőzlámpák és egy kakas kukorékol. Vagy harminc sorbanálló, de szalonnán és pár rúd szalá­min kívül semmi felvágott a Kishegyen levő ABC-ben. Alig páran a bisztróban A paksi hajnal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom