Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981. január 7. Képújság 3 Szereti Ön a faluját? Kérem, ez Zomba/ Zomba központja Csaknem mindannyian lokálpatrióták vagyunk. Szeret, jük a lakóhelyünket. De ez a szeretet lehet ezerféle. Ki úgy szereti, hogy a csillagos égiig magatsztaljia lakóhelye szépségét és fontosságát, ám a szomszéd falut — várost — minősíthetetlennek kiáltja ki. Más pedig úgy, hogy dolgozik és tesz érte, ugyanakkor „lokálpatrióta-szemüvegével” észre is veszi a hibákat. * Zombán, a tanácsháza előtt tibztes távolból a helyi körzeti' megbízott rendőr ered a nyomomböi. Egészen a vb-tdt- kár, Mátis Ferenc ajtajáig kísér. Később elmondja, hogy szándékában állt igazoltatni, mert néhány zonrubai ember felhívta a ifigyeimét, hogy „Érkezett egy bajuszos fdatál- emtber, aki biztosan tallgyűj- tő!” — Minden ismeretlent azonnal megjegyeznek Zombán? — kérdezem Varga Ár. pád rendőr törzsőrmestertől. — Igen. Azonnal észreveszik; hogy ki az idegen. A tollgyűjtőket pedig különösen, mert nagyon rossz emlékünk van róluk. Bizony, néztek már sok mindennek, állatfelvásárlónak, biztosítási és könyvügy- nöknék, még vándorfényképésznek is, de tollgyűjtőnek még nem. Mátds Ferenc vb-titkár biz. tosan- nevetne, ha ezt elmesélném neki. De nem teszem, mert sok munkája van, alig látszik ki az íróasztalát bori. tó iratok mögül. — 1969 óta élek Zombán, előtte pedig Mucsfán dolgoz, tam vb-titkánként. Annak- előtte? Hivatásos katona voltam. Az első évben, amikor idekerültem, nagy fába vágtuk a fejszénket. Nem volt vízmű. Lett! Porosak voltak az utak. Most akár lakkcipőben is végig lehet rajtuk sétálni. Rengeteg tennivalónk volt. — Ügy beszél, mint aki igazán szereti a faluját. — Így is van! — A zombaiak is ekként éreznek? — Szerintem ugyanígy. A tanácsnak jó a kapcsolata a lakossággal. Rendesek, fegyelmezettek itt az emberek. — Törzsőrmester elvtárs, milyen a közbiztonság helyzete? — használom ki a helyzetadta lehetőséget. 1— Van becsülete a körzeti megbízottnak — veti közbe a vb-titkár. — A közhangulat ennek folytán jó. — Verekedés, garázdaság? — 'Egy, talán kettő, ha történik évente. Ha az ünnepeket nem számoljuk, intézkedést igénylő cselekmény nem is történik. Az emberek megértették, hogy milyen fontos a nyugalmuk. Egyébként mondhatok valamit? — Tessék. — Én is sokszor gondolkod. tam már azon, hogy az emberek miért inkább Zombán telepednék le, nem pedig Tamásiban, vagy Hőgyészen. Mátds Ferenc már kész a válasszal: — A községnek nagyon szeMegnőtt az építési kedv — mondja Mátis Ferenc vb-titkár Mühl Györgyné itt akar élni és meghalni rencsések a természeti adottságai. Emellett Zombán a termelőszövetkezet a meghatározó erő. Tőlem pedig azt kérdezték meg, miért van itt ilyen jómód? — Megelőzött. — Dolgosak az emberek. Tényüeges munkájuk mellett a sajátjukban is rengeteget dolgoznak. Nagyban meg is nőtt az építési kedv. — A ifaluszeretet egyik értékmérője a lakosság által végzett társadalmi munka is lehet. Ezzel nem dicsekedhetnek — * A társadalmi munka mértéke és lehetősége évenként változik — válaszolja a vb-titkár. — 1980. tavaszán 280 ezer forint társadalmi munkát végezték a zombaiak a parkosításban, a környezet- szépítésben, Most az épülő körzeti gyermekorvosi rendé, lőnél végeznék sok társadalmi munkát; Varga Árpád -rendőr törzs- . őrmester ezt a kérdést így látja; — Talán nálunk nincs olyan hajszálpontosan regisztrálva az elvégzett társadalmi munka, mint másutt, de ami látszik, az van. * A kopott kisvendéglőben délelőtt tízkor vagy húszán pálinkáznak és csoportokba verődve beszélgetnek. Hat embert megszólítok, öten el. mennek, de Pintér Pál, aki a PAV-tól egy éve ment nyugdíjba, készséges. — Kérem,, ez Zomba! Jó a megélhetés itt. Aki keményen dolgozik, az nem is töri a fejét, hogy hová tegye a pénzét. Szintai Lászlóné, az áfész 10. számú itaiboltjánakVeze- tője, nem hiszem-, hogy fenemód jól érzi magát ilyen környezetben. Toldozott az épü. let, elhanyagolt képet mutat a kocsma. — Mit isznak az itteniek? — Sört, amit leginkább töménnyel kevernek. — Miilyenek a zombai kocsmai esték? — Csendesek. Ritkán röppen fel egy-két pohár. A poharakba négyszázezer forint értékű italt mér havonta Szintai Lászlóné. * Sétálok a faluban, nézem a házakat. Földszintes, sátortetős épületet csak elvétve látok. Az udvarokban Ladák parkolnak, hátul a gazdasági épületben állatok. iA helyi takarékszövetkezet ügyintézőjének, Hoffmann Mártonnak az a -meggyőződé, se, hogy a zombaiak valóban szeretik a falujukat. Aki itt telepszik le, az -nem megy el. — Mi hajtja az embereket? — A lakás és az autó. A takarékszövetkezetben a zomb'alaknak 37 millió 692 ezer forintjuk pihen. Bábel József nyugdíjas ép- pen a kerékpárját tolja a főutcában, amikor megszólítom. ■— Őslakos? — Nem. 33 éve, a Felvidékről települtem ide. Nekünk itt újra kellett gyökereznünk. — Sikerült? — Igen. Bábel József szót ejt még az építkezésekről, de dohog is a kultúrház, a kocsma és a boltok elhanyagolt állápota miatt. — Vagy húsz évig a hőgyé. szi áfész-hez tartoztak a boltok. Reméljük, a szekszárdi áfész jobb gazda lesz és kulturáltabbak lesznek boltjaink. * A mozi utáni kanyarban a véletlen egy őslakos zombai nénivel hoz össze. Mühl Györgyné először nem hallja, amit kérdezek. — Hangosabban, fiatalember, nagyot hallok! — Mióta lakik itt a néni? — 1906 óta, bennszülött vagyok. Itt akarok élni és meghalni is. Sok felől jöttek ide az új zombaiak, de jól megvagyunk egymással. * Most, dél körül jár az idő, A moziban majd este hétkor kezdődik az előadás. A Menynyire szeretjük egymást című, színes olasz filmet vetítik... SZŰCS LÁSZLÖ JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Közélet és szervezettség Mit tekintsünk napjainkban közéleti cselekvésnek, kiket tarthatunk közéleti embereknek? Nemcsak teoretikus vagy terminológiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdései ezek társadalmi életünknek. Méghozzá olyan kérdések, amelyek aligha tekinthetők egyértelműen tisztázottaknak. A közfelfogás bizonytalanságait, illetve egyoldalúságát jelzik egyes szociológiai felmérések is, melyek tanúsága szerint sokan hajlamosak a közéletet a politika „magas régióival” azonosítani, a mindennapoktól távoleső szféraként felfogni. Ebből eredően közéleti embernek is csak azt tekintik, aki az említett magas régiókban mozog: az országos vagy megyei vezetőt, a központi testületek tagját, a képviselőt. Mások szélesebben húzzák meg a kört, de a köz- életiség az ő szemükben is jobbára valamilyen funkcióhoz, tisztséghez kötődik: közéleti ember e szerint a párt- titkár, a tanácstag, vagy — újabban immár — a szak- szervezeti bizalmi. Bizonyos leszűkítettség, korlátozottság fejeződik ki ezekben az értelmezésekben. S ez a leszűkítettség elvileg sem helytálló, s a gyakorlat szempontjából sem haszonnal járó. Bárhonnan is nézzük a dolgot az élet arra int, hogy indokolt e fogalmakat átfogóbban, szélesebben értelmezni. Hiszen a közélet végeredményben nem más, mint a közösség, pontosabban szólva a közösségek élete — a „köz élete”. Éppen ezért minden olyan ember közéleti embernek tekinthető, aki — a politikai tudományok szakértő művelőjének szavaival élve — szűkebb vagy tágabb közösségében hangadó és így befolyásolásra, irányításra képes; nemcsak érdekli az, hogy mi történik körülötte, hanem meggyőzni és mozgósítani, képviselni és tárgyalni is tud közössége érdekében; nemcsak együtt cselekszik a többiekkel, hanem szervezni tudja e cselekvést, s a cselekvés lehetőségeinek a kereteiért is tud érvelni és tenni valamit”. Minden közösségi cselekvésnek nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyenek ilyen irányító, befolyásoló, mozgósító, szervező egyéniségek. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a cselekvő közösségek sokaságában mindenütt találhatók közéleti emberek, s a közéleti cselekvésnek jóval tágalbb a szférája, mint az úgynevezett „magas politika”, vagy mint akár a politikai-mozgalmi szervezetek és népképviseleti szervek intézményesült működése. INTÉZMÉNYI KERETEK 'Persze, aligha vonhatná kétségbe bárki, hogy a körülményeink között a közélet legfőbb színtere, leggyakoribb megnyilvánulási területe a szervezett keretek között folytatott, intézményesült társadalmi tevékenység. Egyszerűbben szólva, a közéletiség mindenekelőtt és legtömegesebben a politikai, társadalmát szervezetekben és mozgalmakban, az érdekképviseleti, népképviseleti szervekben, fórumokon nyilvánul meg, az itteni vitákban, elhatározásokban, kezdeményezésekben, szervező és mozgósító tevékenységben ölt testet. Szervezett keretek és formák nélkül a közélet eleven áramlása kicsapna medréből vagy elsekélyesedne; az egyéni szándékok nem állnának ösz- sze közösségi törekvésekké, a tettrekészség nem alakulhatná tevőleges aktivitássá, avagy pedig a sokféle egyéni tett nem forrhatna ijssze a közös cselekvésben. Közéletünk szervezettsége tehát nem valamiféle negatív jelenség, hanem éppenhogy biztosítéka a szocialista demokrácia tartartalmi érvényesülésének, más szóval annak, hogy a dolgozó emberek érdemben részt vehessenek a közügyek eldöntésében és intézésében. Ezt a szervezettséget azonban hiba lenne leszűkítve felfogni, csupán a kifejezetten politikai szervezetek tevékenységére szűkíteni. A lazább keretek között folyó tevékenységi formáknak is lehet és van közéleti jelentőségük, tartalmuk. Hiszen miért ne minősülne közéleti cselekvésnek például a szocialista brigád közösségi életének szervezése, fejlesztése? Vagy miért ne lenne közéleti jelentőségű a (termelő-, fogyasztási vagy lakás-) szövetkezetek önkormányzati életében való tevőleges és kezdeményező részvétel? Miért ne tartanánk közéleti embernek, aki egy sportegyesület, amatőr művészeti- csoport, ifjúsági klub, értelmiségi társulat vagy más hasonló közösség soraiban tölt be hangadó, mozgósító, irányító szerepet? Avagy netán nem része-e a közéletnek mondjuk a szülők iskolai megbeszélése gyermekük osztályközösségének fejlődéséről és gondjairól? ÖNTEVÉKENY ÉRDEMI KÖZÉLETET Ha mindezt számba vesz- szük, joggal mondhatjuk, hogy nálunk igazán nem csekély a közéleti emberek száma. Ez a kör a fejlődés során természetesen tovább bővíthető és bővítendő. De legalább ilyen fontos, hogy a közélet cselekvő részeseinek mindegyikében tudatosuljon tevékenységének társadalmi jelentősége, tartalma, hogy pontosan értsék önnön szerepüket, lehetőségeiket. S nem kevésbé lényeges az is, hogy a társadalom kellőképpen építsen erre a széles körű aktivitásra, s a legjobb hatásfokkal hasznosítsa azt. Ha ebből a szempontból átgondoljuk teendőinket, többféle és többirányú szükségletet érzékelhetünk. Egyrészt szükségesnek mutatkozik közéletünk bizonyos mértékű túlszervezettségének megszüntetése, az ebből adódó — Kádár János országgyűlési beszédében is szóvá tett — formális, bürokratikus jelenségek leküzdése. Az üresjáratok, a rutin és megszokás őrizte kiüresedett formák eltüntetésével csak nyerne közéletünk, tartalmasabbá, elevenebbé válna. Bizonyos területeken viszont éppen a szó igazi értelmében vett szervezettség erősítése lenne kívánatos, munkánk olyan megszervezésével, mely biztosítja a közéleti fórumokon születő elhatározások, kezdeményezések érdemi valóra- válását. Ez is tartalmi követelmény, hiszen enélkül a közéleti eszmecserék lényegi magva vész kárba: a közösségek életére gyakorolt valóságos hatásuk. Mindezzel kapcsolatban alighanem érdemes lenne elgondolkodni azon is, mennyire élnek még bennünk bizonyos régebbi beidegződések. Olyanok, amelyek a közélet szocialista tartalmú szervezettségét mintegy szembeállították az öntevékenységgel, a formai sokszínűséggel, a szó pozitív értelmében vett spontán kezdeményezésekkel. Nyugodt lélekkel mondhatjuk : fejlődésünk jelenlegi szakaszában, amikor az alapvető érdékek azonosak és a szocialista eszmék széles körben elfogadottak, ennek a szembeállításnak nincs valóságos alapja. Sőt, inkább arra kellene törekednünk, hogy a közélet különböző területein még jobban erősödjék a — közös céljainkat szolgáló — öntevékeny, kezdeményezőkész szellem, még tágabb tere nyíljék a helyi elgondolások valóra válásának. A közéletet a cselekvő emberek sokasága alakítja ki és formálja folytonosan tovább. Az ilyen emberek, s az általuk végrehajtott hasznos tettek számának állandó gyarapodása társadalmi fejlődésünknek egyik legfontosabb megnyilvánulási módja, s egyúttal egyik legfőbb hajtóereje. GYENES LÁSZLÖ Betonfeszítő huzalok A miskolci „December 4.” Drótmüvek termelésének mintegy húsz százaléka betonfeszítő huzal. Az eddig gyártott csavarbordás megoldás továbbfejlesztéseként hatszög profilú feszítőhuzalt állítanak elő. A gyártmányfejlesztés eredménye: gazdaságosabb gyártás, jobb minőség.
