Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

Mai számunkból XXXI. évfolyam, 4. szám. ÁRA: 1,40 Ft. 1981. január 6., kedd AMIT A TANÁCSOK ELKÖLTHETNEK (3. old.) MIT BÍR EL AZ EMBER? (4. old.) TENGELICI ÁLTALÁNOS ISKOLAI DIÁKOTTHON (5. old.) REGI HÁZAK A FERTŐ PARTJÁN (4. old.) Valóságismeret A népi ellenőrzés alig valamivel több, mint két- évtizedes történelme társadalmi viszonyaink válto­zásának a tükörképé is. A vizsgálatok nem csupán az életkörülményeinkben, hanem a tudatunkban végbement változásokról is számot adnak. Egy mai fiatal szinte el sem hiszi, hogy a népi ellenőrök az első években gyakran arra kerestek választ; miből futotta a szomszédnak autóra és nyaralóra? Aztán az ilyen jellegű ellenőrzéseket fokozatosan felvál­tották az ellátás — később a szolgáltatás — hiányos­ságaival kapcsolatos vizsgálódások. Míg napjaink elemző vizsgálatai többnyire boldogulásunk forrá­sáról, a munkáról készülnek, és társadalompolitikai tennivalóinkra keresnek választ. Hosszú út vezetett idáig. Kár lenne tagadni: az el­ső időszakban gyakran kemény csaták árán dőlt el, hogy milyen képet ismerjen meg a közvélemény a valóságról. Voltak olyanok, akik — ki tudja miért — a valóságosnál komorabb szavakkal ecsetelték meg­lévő nehézségeinket, mások pedig arra törekedték, hogy az összefoglaló jelentések egy rózsaszínűre fes­tett képet nyújtsanak a valóságról. Végül azonban rá kellett jönnünk, hogy nehézsé­geink megoldásának egyik alapfeltétele, társadalmi valóságunk reális ismerete. Ennek hiányában ugyanis aligha képzelhető el, hogy a gondjaink meg­oldását célzó döntések valós alapokra épülnek. Másra van szükség. Napjaink elemző ismeretére és — ha kell — könyörtelen szembenézésre. Veze­tőnek és beosztottnak egyaránt. Mert a gyorsan változó világban, a gazdálkodás gyakran változó feltételei között szinte naponta ösz- sze kell vetnünk az elméletet a valósággal, hogy megtudjuk; meddig jutottunk a magunk által kije­lölt úton. Ennek az elemző munkának pedig nélkü­lözhetetlen láncszeme a társadalmi ellenőrzés! Tud­juk ezt jól, sőt, ha másokról van szó, zokszó nélkül el is fogadjuk. Mégis gyakori a panasz, amely sze­rint az indokoltnál lassabban valósulnak meg a tár­sadalmi aktivisták által tett javaslatok. Jó lenne tudni, miért van ez így. A miértre sokféle magyarázat kínálkozik. Van­nak, akik azt mondják, hogy a kelleténél nehezeb­ben viseljük el a bírálatot. Mások azzal magyaráz­zák a realizálás nehézségeit, hogy sokan még ma is laikus ellenőrzésnek tartják a népi ellenőrzést. Pe­dig már régen nem így van, hiszen a napjainkban dolgozó társadalmi ellenőrök hetven százaléka fel­sőfokú végzettség birtokában ellenőrzi és javasol­ja a társadalmi viszonyaink tökéletesítését. Megint mások szerint félünk a személyes felelősségrevonás- tól, s néha indokolatlanul nagyobb tisztelet övezi a hivalkodás által felnagyított személyes érdemeket. De akadnak szép számmal olyanok is, akik — a gyakran nemlétező — kapcsolataikra hivatkozva gátolják a társadalmi ellenőrök munkáját. Néhol pe­dig azért okoz nehézséget a javaslatok megvalósítá­sa, mert egyes vezetők a tévedhetetlenség látszatát akarják megőrizni beosztottaik előtt. Pedig számos példa igazolja, hogy az intézkedések elhúzódása és elmaradása károsan befolyásolja a közhangulatot és az érintett közösség közéleti aktivitását. Tusakodni kell hát a rossz beidegződéssel, hiszen az ellenőrzés nem csupán a vezetés elengedhetetlen eleme, hanem egyben a demokratizmus fóruma is, amely lehetőséget ad az állampolgároknak arra, hogy beleszóljanak társadalmunk formálásába. És az állampolgárok igényt tartanak erre. Ezt bizonyítja, hogy a népi ellenőrzési bizottságokhoz évente 7000 —8000 közérdekű bejelentés érkezik. És a panaszo­sok (már régóta) nem arra kíváncsiak, hogy miből vette a szomszéd az autóját. Gazdálkodásunk hiá­nyosságait, a munkaszervezés fogyatékosságait te­szik szóvá, vagy a gazdálkodás rendjét sértő veze­tői magatartásokat. Azaz: valós gondjainkat! A jö­vőben erre az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, hiszen bejelentésével, közérdekű ész­revételével és javaslatával — még ha névtelenül is — az állampolgár kifejezi bizalmát, jelzi, hogy tár­sadalmi viszonyaink alakulása nem közömbös szá­mára. Ez pedig olyan tényező, amelyről céljaink is­meretében sem ma, sem pedig társadalmi fejlődé­sünk magasabb fókán nem lehet — és nem is sza­bad — lemondanunk. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÖ Barsi Mihály osztályvezető köszönti a hallgatókat Tegnap délelőtt 9-kor kéz. dődött Tengelicen, a Tolna megyei Tanács oktatási köz­pontjában a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökei­nek továbbképző tanfolyama. A továbbképzés célja: hatha­tós segítséget adni a termelő­szövetkezeti vezetőknek egyre bonyolultabb gazdálkodási, irányítási feladataik sikeres végzéséhez. A tanfolyam szer­vezői meghívták ezúttal a to­vábbképzésre a megyében te­vékenykedő állami gazdasá­gok Igazgatóit csakúgy, mint a megye gazdasági életének számos más vezetőjét is. Az" ötnapos tanlfolyamot dr. Kálmán Gyula, a Tolna me­gyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg, majd Barsi Mi­hály osztályvezető köszöntöt­te a résztvevőket. Ezután dr. Kovács Imre, a MÉM minisz­terhelyettese tartott előadást a mezőgazdasági termelés idő­szerű feladatairól, majd dr. Kiss Emil, az MSZMP KB munkatársa a párt XII. kong­resszusa határozatáról, továb­bá a káder- és személyzeti munka javítását célzó tenni­valókról tájékoztatta a to­vábbképzés hallgatóit. Dr. Kovács Imre miniszter- helyettes előadása Ma délelőtt három előadás hangzik el. Az első a polgári védelem feladatairól, a máso­dik a tűzoltóságnak a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekben szerzett tűzrendvédel- mi tapasztalatairól, a harma­dik pedig a munkavédelemről szól — lehetőséget biztosítva természetesen a konzultáció, ra is. Holnap — szerdán — dél­előtt K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, majd délután a Tolna megyéi Tanács elnöke, dr. Szabópál Antal lesz a to­vábbképzés előadója. K. Papp József az aktuális kül-, bél­és gazdaságpolitikai kérdé­sekről, dr. Szabópál Antal pe­dig a mezőgazdasági nagy­üzemek és helyi tanácsok kapcsolatrendszerének a he­lyi fejlesztésben betöltött sze­repéről beszél. Csütörtökön dr. Páles Gyu­la, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, a VI. ötéves terv időszakára érvényes hi­telpolitika irányelveiről tart előadást. Délután a tanfolyam hallgatói a Szekszárdi Hús­kombináttal ismerkedhetnek meg Kiss Gyula igazgató ve­zetésével. A tanfolyam zárónapján, pénteken réggé; 8-kor kez­dődik az a fórum, amelyet dr. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságának titkára vezet. Lengyel helyzetkép Termelés Molnyija után Horizont Új típusú mesterséges hol­dak üzembe helyezésével, a földi állomások hálózatának bővítésével és korszerűsítésé­vel fejlesztik tovább az elkö­vetkező években a szocialista országok közös űrtávközlési hálózatát. J. I. Krupin, az In- terszputnyik nemzetközi űr- távközlési szervezet vezér- igazgatója a Pravdának adott nyilatkozatában elmondotta: A korábban használt Mol- nyija típusú mesterséges hol­dak helyett — ezek ellipszis alakú pályán keringnek, s így az adások továbbítására és vételére nem. minden idő­pontban használhatók — Ho­rizont típusú, úgynevezett geostacionárius, vagyis a Föld forgási sebességével azonos időtartammal keringő, így egy adott pont fölött álló, holda­kat alkalmaznak. Jelenleg az Interszputnyik mesterséges holdjai segítségével bonyoló­dik le az intervíziós műsor­csere 40 százaléka, de a jö­vőben az arány tovább növe­kedik. Kelemen István, az' MTI tu­dósítója jelenti: Az óév utolsó és az újév el­ső munkanapjain jó ütemű termelésről számolták be a Lengyelország különböző kör­zeteiből érkezett jelentések. Mint a Trybuna .Dudu hétfői száma is közölte, országszer­te az üzemek többségében eredményes munkával járul­nak hozzá a piaci ellátás ja­vításához, az exportkötele­zettségek teljesítéséhez. A chorzowi vagongyárban például az idén nemcsak a Szovjetunió és Bulgária, ha­nem Irak számára is készíte­nek önrakodó vasúti teherko­csikat. A foedzini cipőgyár­ban - a napokban helyezték üzembe a Szovjetunióból ka­pott félautomata gyártósort, amelynek segítségével egy műsZak alatt 900 pár férfiCi- pőt készítenek. A jelentések ugyanakkor a nehézségekről is beszámol­nak: helyenként és időnként gondok vannak az energia- ellátással és változatlanul probléma a szénhiány. A kol­lektívákat továbbra is fog­lalkoztatja a húsjegyrendszer, amelynek bevezetését erede­és viták tileg január 1-re tervezték, de a széles körű társadalmi vita során felmerült számos mó­dosító javaslat nyomán ké­sőbbi időpontra halasztották. Ugyancsak közérdekű téma a szabad szombatok kérdése. Ezzel kapcsolatban a PAP .hírügynökség kommentárja nyomán több lap is emlékez­tet rá, hogy aligha lehetséges a szabad szombatok számát „egyik pillanatról a másikra” 16-ról 52-re emelni. A lengyel gazdaság jelenlegi helyzeté­ben ez különösen irreálisnak tűnik. Mint a fémipari dolgo­zók ágazati szakszervezetének kongresszusán elmondták: ha minden szombatot szabaddá tennének, akkor ez egyedül a gépiparban éves szinten 28 milliárd zloty értékű veszte­séget jelentene a népgazda­ságnak. A Trybuna Ludu is hosszabb cikkben foglalkozik a szabad szombatok történe­tével és emlékeztet arra, hogy a világ más országaiban a szabad szombatok bevezeté­sét hosszas előkészítő folya­mat előzte meg. A kérdésről tehát folytatódik az eszmecse­re. Almi január hónapot illeti, hivatalosan három szabad szombat mellett döntöttek. Beruházások a szovjet iparban A Szovjetunió XI. ötéves tervidőszakának beruházási politikáját két fő tendencia jellemzi: az előző években megkezdett beruházások be­fejezése és a már működő gyárak, üzemek rekonstruk­ciója, továbbfejlesztése. így az 1981-re előirányzott 140,2 milliárd rubeles beruházási összeg jelentős hányadát e két célra fordítják, 39 száza­lékot szánnak például a gyá­rak gépparkjának moderni­zálására. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsításában, a népgazdaság fejlődésének fo­kozásában, a termékszerke­zet javításában fontos szere­pet játszó iparágakat — köz­tük az energetikát, a kohá­szatot, a gépgyártást, a vegy­ipart és a közlekedést — az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztik. Továbbra is gyors ütem­ben fejlődik a Szovjetunió fűtőanyag- és energetikai komplexuma: a tervek sze­rint az elektromos energia termelése ez évben eléri az 1335 milliárd kilowattórát — azaz 3,5 százalékkal haladja meg a tavalyit —, a kőolaj- és gázkondenzátum-termelés a 610 millió tonnát, a föld­gáztermelés a 458 milliárd köbmétert, a szénkitermelés pedig a 738 millió tonnát. A XI. ötéves tervidőszakban az ország európai területén el­sősorban az atom- és a vízi­energetikát fejlesztik, s már az idén áramot ad a kurszki atomerőmű két, egyenként félmillió kilowattos turbiná­ja. A keleti körzetekben a vízi erőművek mellett a hő­erőművek építése kap hang­súlyt: ebben az évben helye­zik üzembe a Szaiano—• susenszkojei vízi erőmű egyik energiablokkiát. s az ekibasz- tuzi hőerőmű két, összesen egymillió kilowatt kapacitá­sú egységét. A kőolaj- és földgázkiter­melés fokozódásával párhu­zamosan erőteljesen fejlesz­tik a vegyipart és az olaj- vegyészetet is. Uj üzemegy­ségeket indítanak be, illetve modernizálják a már műkö­dőket többek között a ferga- nai, a Don menti, a kemero- vói, az acsinszki és az almali- ki vegyipari kombinátot. A gépgyártás termékszer­kezetének javítása, a nagyobb kapacitású berendezések, az automata és félautomata gép­sorok termelésének növelése céljából elsősorban az euró­pai területen — Moszkvában, Leningrádban, az Ural térsé­gében, a Volga mentén és Ukrajnában — korszerűsíte­nek számos gépgyárat. Ennek meggyorsítására szakosított építővállalatok létrehozását tervezik. MSZMP-kiildöttség utazott Finnországba A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meg. hívására hétfőn pártküldött­ség utazott Finnországba Gye- nes Andrásnak, az MSZMP Központi Bizottsága Ititkárá- nak vezetésével. A delegáció tagja Veszprémi István, a KB tagja, a Tatabányai Szén­bányák Vállalat vájára, vala­mint Zimborás Károly, a KB munkatársa. Tsz-elnokok továbbképzési

Next

/
Oldalképek
Tartalom