Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

A ^népújság 1981. január 1. Gimnáziumi évtizedek A szekszárdi gimnázium építését olyan időben kezd­ték el, amikor az épületek nem akartak másnak látsza­ni, mint ami a rendelteté­sük. Erről a súlyos, piros tég­lás, kétemeletes tömbről, mely 59 ablakkal néz a vá­rosközpontra, akkor is tud­nánk, hogy iskola, ha erről nem árulkodna a kapuján díszlő tábla. Deutsch Salamon budapesti vállalkozó a mil­lennium esztendejében, 1896 áprilisában kapott megbízást a gimnázium építésére. A korabeli munkatempót sok, jól gépesített, mai építkezés­nél megirigyelhetnék. A 3561 négyzetméter alapterületű gimnázium 15 hónap leforgá­sa alatt, 1897. augusztus 1-re kulcsátadásra készen volt. Szekszárd város ekkor még nem létezett, Szegzárd nagy­község kapott állami gimná­ziumot. Egyáltalán nem köny- nyen. Már a kuruc-apát, Mérey Mihály korábó] tudunk egy „Sigillum Gymnasii Abbatia- lis Szegzárdiensis”, azaz „A szegzárdi apátsági gimná­zium” köriratú elveszett pe­csétről, de arról már nem, hogy ez a tanintézet egyálta­lán működött-e valaha. 1761- től 1806-ig Baróthy Mihály vezetett egy „deákiskolát”, ez alacsonyabb fokozatot jelen­tett. Szekszárd vezetői 1793. január 31-én kértek először nyilvános gimnáziumot a Helytartótanácstól, de jósze­rivel szóba se álltak velük. Az akkori ügyintézési sebes­séghez viszonyítva a legbü­rokratikusabb mai is irigy­lésre méltóan gyorsnak ne­vezhető. Adatok vannak ar­ról, hogy a szekszárdiak még 1810-ben is 10 akó borral próbálták megvesztegetni a gimnázium sorsával kapcso­latban mértékadó illetékese­ket, de sikertelenül. Arról, hogy a bort felháborodottan visszaküldték volna, nem tudunk. algimnázium ÉS FŐGIMNÁZIUM Abban, hogy a megyeszék­hely több mint száz évvel az első ilyen irányú instancia után gimnáziumhoz jutott, minden elismerést megérdem­lő szerepe volt az akkori al­ispánnak, Simonsits Bélának. A versengő Bonyhád, Gyönk, Dunaföldvár és Szekszárd kö­zül ez utóbbi lett a győztes. Az alispán lelkes támogató beszéde után, Tolna várme­gye 1892. május 31-én tar­tott rendkívüli közgyűlése név szerinti szavazással és 181:76 arányú szótöbbséggel úgy döntött, hogy: „Szegzárdot tekinti azon helynek, hol egy állami szín­vonal szerint berendezendő teljes főgymnasium létesítése a tényleges szükségletnek egyedül felelne meg.” A „főgimnázium” az 1849- es gróf Thun Leó szerinti re­form értelmében a korábbi 4 osztályos „algimnázium” tí­pussal szemben (ilyen Bony- hádon és Gyünkön már volt) a teljes nyolc osztályt jelen­tette. Fennmaradt a m. kir. kormány és Szekszárd között kötött szerződés, melyben Nagy György bíró és dr. Hir- linö Ádám főjegyző aláírá­sukkal hitelesítették, hogy a gimnázium létesítése 140 ezer forintos költségéből 90 ezer forintot, a fenntartásiból pe­dig évi 5000 forintot Szek­szárd magára vállal. A TÁRSADALOM ÉS AZ ISKOLA Cseppet sem valószínű, hogy a Szegzárdi Állami Fő- gymnasiumnak az 1903/4Tes tanévben érettségizettjei kö­zül bárki is életben lenne, hiszen azoknak 1886-ban, vagy — mert idősebbek is voltak közöttük —, még ko­rábban kellett születniük. Huszonketten voltak és a ko­rabeli megjelölés szerint az alábbi társadalmi rétegekből származtak: őstermelő: 3 fő 13,6% iparos: 4 fő 18,1% kereskedő: 4 fő 18,1% tisztviselő: 7 fő 32,2% magánzó: 1 fő 4,5% más értelmiségi: 1 fő 4,5% személyes szolgálattevő: 2 fő 9,0% összesen: 22 fő 100,0% Az ilyesfajta csoportosítá­sok meglehetősen sok gondot okoznak a mai vizsgálódó­nak, mert bajosan nyújtanak összehasonlítási alapot. A „magánzó” például vagyoná­nak kamataiból élő személyt jelent, a finoman fogalma­zott „személyes szolgálatte­vő” pedig cselédet, de a leg­jobb esetben sem többet hi­vatali altisztnél, vármegyei . hajdúnál. Ha ugyanebben az évben a teljes iskola, több mint 200 gyerek adatait néz­zük, akkor kiderül, hogy kö­zöttük döntő többségben sze­repelnek a tisztviselő-alkal- mazott-értelmiségi körhöz tartozók (43,2%) és az iparo­sok és kereskedők gyerekei (34,3%). Szekszárd már jóval több mint száz éve megyeszékhely, nagy — máig nagyon nagy — tisztviselői karral és feltörek­vő, jó módú, vagy jó módra áhító iparos, kereskedő csa­ládokkal. Kurucz Rózsa ta­nárnő, akinek iskolatörténe­téből adataink egy része szár­mazik, ezt így összegezi érté­kes munkájában: „Az iparo­sok, kereskedők gyerekeinek száma a polgárság feltörek­vését, műveltségből való ré­szesedésének igényét mutat­ja.” A korabeli sajtó ezt más­ként fogalmazta. A Közérdek 1906. szeptember 2.-i számá­ban például így írt: „A szek­szárdi főgimnáziumot a sze­gények iskolájává kell ten­ni...” Természetesen nem lett az, amiről a szegénység akko­ri meghatározása, az előb­biek folytatása js tanúskodik: „...ahol aránylag olcsó pénz­zel tanulhassanak az úgyne­vezett középosztály gyerme­kei”. Szekszárdnak és a gimná­ziumnak is egyaránt szeren­cséje volt, hogy nem egyházi irányítás alatt, hanem — a kor lehetőségeihez mérten — liberálisabb szellemet felté­telező államiként nyílt meg. Kezdettől, 1919-ben bekövet­kezett haláláig Wigand János igazgató vezette, stabil tan­testülettel, melyből nem hiá­nyozhatott az újítási kedv. Már 1907-ben közéjük csördí- tett az 526. sorszámú főigaz­gatói figyelmeztetés, mely szerint: „...a tanári testület újítási vágyát a jövőben fé­kezze”. Az 1919-et követő megtor­lás a Tanácsköztársaság mel­lett kiálló Lakos János rajz­tanárt öngyilkosságba kerget­te és egy évkönyvi bejegyzés szerint pedig: „Keresztes Pál h. tanár megbízása a kom­munizmus alatt tanúsított magatartása miatt vissza­vonatott”. A GARAY Az 1924. évi XI. törvény­cikk a túlságosan is humán oktatási rendű korábbi gim­náziumok ellensúlyozására létrehozta a „reál” típust. Az 1924/25-ös tanévtől kezdve kapta az iskola Garay János nevét, és mint reálgimnázium működött tovább. A „reali­tás” alatt elsősorban a mo­dern nyelvek oktatását, a II— VIII. osztályokban kötelező németet és a fakultatívan vá­lasztható franciát, angolt és olaszt kellett érteni. Ekkor a tanulók közt még nagyobb arányban szerepeltek a tiszt- viselő-alkalmazott-értelmisé- gi rétegből származók, kiegé­szítve a katonatiszti családok ivadékaival (61,4%). Az ipa­ros-kereskedő réteg aránya viszont csökkent (16,0%). Az első reálgimnáziumi évkönyv ilyen jellegű csoportosítása már önmagában jellemző a korra. A következő megkü­lönböztetéseket teszi: nagy­birtokos, középbirtokos, kis­birtokos-napszámos, egyéb őstermelő, gazdasági tisztvi­selő, gazdasági cseléd, kisipa­ros, ipari tisztviselő, ipari munkás, ipari napszámos, nagykereskedő, kiskereskedő, kereskedelmi tisztviselő, ke­Egyáltalán nem mindenki jut be az iskolába, még akkor se, iha lakóhelye történetesen Szekszárd. Zentai András igazgató véleménye szerint az ál talános iskolák pályairányí- tó tevékenysége javult ugyan az utóbbi években, de 1979— 80-ban a 175 jelentkezőből 63-at, az 'idei tanév előtt 146. ból 35-öt el keltett utasítani. Ez 36,0, illetve 23,9 százalékos arány. A gimnázium szó eredeti görög jelentése gyakorlótér. Hagyományos keretek közt, amire a Ganay-sok végzett ta­nulója bizonyára nagyon jól emlékezik, ez a gyakorlás, vagyis a tárgyakból való fel­készülés úgy történt, hogy minden tanulócsoportnak megvolt a maga osztályter­me, melyet legfeljebb csak a testnevelés, illetve a kémia- fizika órák kedvéért hagytak el. Ezeket különtermekben tartották. Ma a Garay-ban is szaktantermi oktatás folyik, ilyesformán az óraközi szü­netek idején állandó népván­dorlás zajlik a különböző szaktantermek irányába. A reskedelmi munkás, köztiszt­viselő, pap, tanár, tanító, más értelmiségi, közhivatali al­tiszt, katonatiszt, nyugdíjas tisztviselő, nyugdíjas- altiszt és magánzó. A MAI GIMNÁZIUM Az első „teljes” esztendő, ben a szekszárdi főgimnázi­umnak 204 tanulója volt, eb­ben, a tanévben 419 van. A hoslszú évek átlaga 422-es lét­számot mutat, ezen Jjelül azonban nagyon nagy a hul­lámzás. A felszabadulás után valóságos roham indult a gimnázium irányába. Egy rö­vid visszaesés után az 1964— 65-ös tanévben tetőzött a lét­szám, amikor 24 osztályban 934-en tanultak itt. A jelen­legi, 400 körüli, illetve azt valamivel felülmúló létszám (12 osztályban) nagyjából 1975—76 óta tekinthető állan­dónak. Az óvónői szakközép- iskola tanulói se itt, se ké­sőbb nem szerepelnek benne. A Garay Gimnázium beis­kolázási körzete elsősorban a megyeszékhely, továbbá Sió- agárd és Szálka. Az úgyneve­zett speciális és tagozatos osz­tályok beiskolázási köre azon­ban az egész megye, így eb­ben a tanévben összesen 75 tanuló jár be vidékről. A kollégiumi elhelyezést nyer. tek száma minimális. Sió- agárd és Decs 11—11, Tolna 8, Szedres 7, Bátaszék és Nagydorog 5—5, Mözs és Vár­domb 3—3, Sárpilis, Öcsény, Alsónána, Bonyhád, Zomba, Kötesd és Paks .2—2, Medi­na, Bogyiszló, Závod, Mado- csa, Tengelic, Váralja, Szál­ka, Hőgyész és Györköny 1—1 gyereket ad a gimnáziumnak. A társadalmi változásokat, egyben a megyeszékhely és a megye gazdasági átalakulását, egy, a korábbiakhoz hasonló összeállítással tehet mérni. Az 1980—81-es tanévben: gimnazisták heti kötelező óra­száma 33 körül van, a speciá­lis osztályokban tanulóké ma­gasabb. MIÉRT?.ÉRDEMES? Arra a kérdésre, hogy ki, miért jön gimnáziumba, min­denkitől egybehangzó a vá­lasz: ;— A továbbtanulás ked­véért. Ezen belül a lányok el­sősorban a pedagógusi pálya felé tortának, a fiúk műszaki. terméSzettudományos irány­ba. A pedagógusi pálya „el­nőiesedik”, ezt mindenki tud­ja és egyáltalán nem biztos, hogy örülni kell neki. A csa­ládban is rossz, ha csak az anya neveli a gyereket. A gimnázium tanulói közt is túl­súlyban vannak a nők. A fel­szabadulás utáni első tanév­ben még csak 15,2 százalék volt a lányok aránya, mely évről évre .emelkedett, míg 1956—57-ben már többségbe kerültek (59,4 százalék). A gimnázistáknak jóideje több mint 60 százaléka nő, az idei tanévben a 419-bőj pontosan 258-an vannak, ami 61,5 szá­zalékot jelent. Ha az alapszándék a to­vábbtanulás, akkor logikus a kérdés, hogy ebből mit sike­rül megvalósítani. A tavalyi 94 negyedikesből csak ponto­san egy tucatnyi vállalt azon­nal munkát. A főiskolai-egye­temi felvételekről még csak korábbról van adat. Eszerint 1977—78-ban a jelentkezettek 60 százaléka, 1978—79-ben 57 százaléka nyert felvételt. En­nél azonban többen feleltek meg a felvételi vizsgákon. Mindkettőben, akaratunkon kí­vül is, bizonyos mértékig ben­ne van a 44 tagú tantestület munkájának minősítése is. A korábban nem kevés vi­hart látott tantestület nap­jainkra arányaiban is ki­egyensúlyozott. Többségben a 11—20 éves gyakorlattal ren­delkező tanárok vannak, utá­nuk a 6—10 éves szolgálati idővel rendelkezők jönnek, de majdnem ennyien vannak a 2—3 évtizedes praxisuak is. Az „utánpótláshoz” a szép pályát nemrég elkezdőitekhez félitiucaitnyiam sorolhatók. A tanárok kötelező óraszáma heti 19, a túlóra kevés, átla­gosan mindössze 4. Túlterhe­lés a nyelvi tárgyaknál mu­tatkozik, itt egy pedagógus- hiány is van. AlLami NYELVVIZSGA Széles e Világon a legopti­mistább számítások szerint se tudnak 20 millióan magyarul. Kis népek fiainak egyéni és nemzeti érdekük egyaránt, hogy minél több idegen nyel­vet sajátítsanak el. Ezen a téren se oktatási rendsze­rünknek, se magunknak nincs 'különösebb dicsekedni valónk. A célszerű változást óhajtja szolgálni az úgyneve­zett speciális osztályok rend­szere. Ez 1—1 osztályban tu­lajdonképpen kettőt jelent, ugyanis az osztály fele az orosz, fele a német nyelvet tanulja emelt .(héti 7—8) óra­számban, Sikeres középisko­lai nyelvoktatásra korábban csak a nyelvi gimnáziumok (Gödöllő, Esztergom, Pannon­halma) voltak képesek, ezek a maguk idején egyházi kézben voltak. A Horthy-rendszer idején, hitleri nyomásra, a Garay mellett sikertelenül próbálkoztak meg német nyel vű gimnáziummal. A korabe­li évkönyvek bejegyzése 1939 —1944 közt: ,A német taní­tásnyelvű m. kir. áll. gimn. osztályainak az idei tanév­ben. sem volt tanulója.” A mostani speciális osztá­lyokat ilyen veszély nem fe­nyegeti. Túljelentkezés is van. Ide elsősorban .jó nyel­vi készségű (sőt alapismere­tül tanulóknak lenne érdemes jönniük. A továbbtanulás so­rán a műszaki-ttermészettudo- mányos pályáknál hátrányban lesznek ugyan, de a nyelvtu­dást igénylőknél előnyben. Az új rendelkezések 15 éves kortól teszik lehetővé az alap-, közép- és felsőfokú ál­lami nyelvvizsgák letételét. Ezek birtokában a legtöbb munkahelyen nyelvpótlékot fizetnek. Állami nyelvvizs. gákra, iskolai szervezett kere­tek közt, az országban elsők­ként a szekszárdi garaysták. nak nyílik lehetőségük. A VÁROS ÉS ISKOLÁJA A Garay Gimnázium sok megyei feladatot old meg ugyan., de elsősorban mégis szekszárdi. Ebben a Bu­dapesten rendszeresen össze­jöveteleket tartó öregdiákjai­nak például soha nem jutott eszébe kételkedni. Űjabban már hivatalosan is a városi tanács a fenntartója, ugyan­akkor a szakfelügyeletet a me­gyei művelődésügyi osztály gyakorolja (felette, ami az ál. Iámigazgatásunkban még elő­forduló furcsa kettőségek egyike. A városhoz kötődés formái a lepergett, évtizedek során változtak. A gimnáziu­mi tanár állása egy község­ben, vagy kisvárosban óha­tatlanul más súlyú volt, mint napjainkban. Ez azonban nem jelent tekintéíyvesztést, mely tekintély egyébként sem az állás, hanem az ember terem­ti meg magának. Nagyapa korban lévő volt tanítványok emelnek kalapot nap mint nap, városszerte egykori ta­náraiknak. A gimnazisták pe­dig taigjai támccsoportnak, iro­dalmi színpadnak, ifi-vezetők az általános iskolákban, leg­alább 200-an a különböző egyesületek igazolt sportolói. Néhány év, évtized rríúltán öregdiákok lesznek és remél­hetőleg minél többen résztve­vői a Magyarország 1100 éves fennállása alkalmával rende­zendő ünnepségeknek. Ugyan­ekkor, 1996-ban, lesz 100 esz. tendős a szekszárdi Állami Garay János Gimnázium. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÖ SÁNDOR ipari munkáscsaládból jött a tanulók: . 32,20%-a a mezőgazdaságból: 4,60%-a tisztviselői-alkalmazotti rétegből: 22,27%-a egyéb értelmiségi:________________________4o’.93°/n-a Összesen : 100,00% Régi folyosó, mai gyerekek Az iskola és az évek során megváltozott háttér Szaktantermi oktatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom