Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

1981. január 5. mrPÜJSÄG 5 Évadzárás a tekézőknél A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat férfi és női tekecsapatának munkáját értékelték! az ünnepélyes évadzáró szakosztályi érte­kezleten. Milyen eredmények születtek, milyen gondokkal, problémákkal küzdenek a csapatok, melyek a jövő évi feladatok? Ezekre a kérdé­sekre adtak, illetve kerestek választ a vezetők és a ver­senyzők. lAz NB III., délnyugati cso­port 1080. évi csapatbajnok­ságán első helyezést ért el a TÁÉV férfi tekecsapata, így jogot szerzett az NB II-ben való indUlásihozi. Az NB III. végeredménye: ,1. TÁÉV SK 24, 2. Kaposvári Közlekedés 23, 3. Kaposmérő 22, 4, Pécsi Spartacus 17, 5. Szentlőrinci ÁFÉSZ 17, 6. Szászvár 15, 7. Kaposvári Fáklya 10, 8. Ka­posvári Vasas 9, 9. Szakcs 7 ponttal. A bajnokságban kiemelke­dő teljesítményt nyújtott Rit­terwald József, Báli László és Töttös István, amit az NB III egyéni rangsorában elfoglalt 3„ 4., 7. helyük igazol, de szo_ rosan mögöttük van a 111,. he­lyezett Csiesa Pál és a 13. he­lyezett Polán György is. El­sősorban az ő teljesítményük biztosította az NB II-be való feljutást. Ugyancsak kiemel­kedő teljesítmény az NB III. Tízek bajnokságában elért el­ső helyezés. Már mint NB II-es csapat vettek részt Pozsonyban a vasutasnapi versenyen, áhoi a szlovák nemzeti ligában sze­replő Inter Bratislava mögött — legyőzve a házigazda szin­tén első ligás Lokomotív Bra- tislavát — második helyen végzett a TÁÉV csapata. A női csapat nem ért el ilyen szép eredményeket, a játékosok cserélődése miatt nem tudta nyújtani a szak­osztályi vezetés által várt szintet. A szakvezetés az 1980. év'i bajnokságot a nők­nél a csapatépítés évének te­kintette, s meggyőződése, hogy a következő években az eredmények is javulni fog­nák (1980-ban az NB II. nyu­gati csoportjában nyolcadik helyen végeztek). Ellentétben azonban, a csapatbajnokság­gal, az egyéni versenyben si­ker született: Molnár István­ná az országos bajnokságon az első tíz között végzett, s egész éves eredménye alap­ján első osztályú minősítést szerzett. A szakosztályi vezetés az elmúlt időszak eredményei­nek értékelése után a fő hangsúlyt a tennivalókra irá­nyította. Alapvető feltétel mindkét csapatnál az erősí­tés, a nőknél elsősorban fia­tal, új tagok bevonásával és képzésével, a jelenlegi csapat megszilárdításával, a férfiak­nál fiatal sportolók és kép­zett játékosok bekapcsolásá­val. Határozat született ed- zéslrendekre és ezek szigo­rúbb megkövetelésére, hiszen tartós eredményeket csak így lehet elérni. A bajnokságra történő felkészülés mindkét csapatnál már a héten meg­kezdődik. Haberschusz Erzsébet » Nehéz folytatást ígér a tavaszi idény A vártnál gyengébben szerepelt a Szekszárdi Dózsa A 30 éves jubileumát ünneplő Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapata meglehetősen ellentmondásos esz­tendőt zárt 1980-ban. A lila-fehérek 42 ponttal és 6. he­lyezettként zárták a nyáron az 1979—80. évi bajnokságot. Akkor egyértelműen dicsértük a gárdát: az utóbbi esz-, tendők legsikeresebb teljesítményével osztatlan elismerést váltottak ki szurkolóik és a megye sportközvéleménye kö­rében is. Aztán következett az új évad. Már a sikertelen átigazolási időszak is előrevetítette árnyékát egy keser­vesebb folytatásnak. A pontbőséget ugyanis böjt követte az őszi idényben. így aztán csak a 13. helyről várhatja a2 együttes a bajnokság második félidejét. Teszler Vendel pályaedző így összegezte a félévi bizo­nyítványt : — A vártnál gyengébb őszi idényt zártunk. A tervezettől együttesünk 2—3 ponttal el­maradt, összteljesítményünk nem éri. el az ötven százalé­kot. Ennek erőnléti okai vol­tak, de nem múltak el nyom­talanul a csapat szerkezeté­ben kényszerűségből végre­hajtott változtatások sem. Az állandó, megbízható teljesít­ményt nyújtó középhátvé­dünk, Szlovák Kaposvárra igazolt, a középpályás sor erőssége, Adorján pedig ka­tonai szolgálatra vonult be. A saját nevelésű fiatalok be­építése sem ment simán. Most már csak abban bízunk, hogy a megszokott hazai környe­zetben sorra kerülő téli ala­pozás után csapatunk feled­teti majd őszi gyengébb sze­replését. Hogy mennyire tendenció­zus a dózsások gyenge baj­noki rajtja, azt alábbi táblá­zatunk is bizonyítja: 1977— 78. őszén: 20. hely 10 p. 1978— 79. őszén: 9. hely 10 p. 1979— 80. őszén: 9. hely 21 p. 1980— 81. őszén: 13. hely 19 p. Aligha kell bizonygatni, hogy a szerényre sikeredett pontgyűjtés következtében a csapat sorsa — ez alatt nem­csak a kiesés-bentmaradás ténye értendő — évek óta a tavaszi évadban dőlt el. így lesz ezúttal is. Ugyancsak folytatódott az idegenbeli szereplés feltűnően gyenge sorozata. A csapat 9 vidéki találkozóján három pontot szerzett, gólkülönbsége 3-14. Ennél gyengébb mérlege a nyugati csoportban csak a Sellyének és a Péti MTE-nek volt az ősszel. Elgondolkod­tató negatívum: 19 őszi talál­kozóján egyetlen pontot sem szerzett a Dózsa legénysége az újonc csapatok ellen! Né­mi gyógyírt jelentett ezen a téren, hogy a tavaszról előre­hozott 20. fordulóban meg­tört a jég. A statisztikai számadatok­nál maradva: Magasházi Jó­zsef vezető edző a 20 talál­kozón 18 játékosnak adott bizonyítási lehetőséget. A leg­többször szerepelt csapat: Pólyák (20) — Tóth (15+2), Orosz (17+3), Somodi (18), Varga (20) — Weitner (16+3), Koroknai (20), Bonnyai (18) — Lauer (18+1), Pölöskei (16+3), Pásztor (13_+5). A többiek szereplési száma: Pá­li (11+2), Márkus (7+4), Vasvári (1+7), Szabó (6+3), Lieszkovszky (1+2), Dienes (3+1), Suba (0+2). A záró­jelben az első szám a kezdő­csapatban való szereplést, a második pedig a csereként történt pályára lépést mu­tatja. A szekszárdiak 19 gólját hat játékos szerezte. Korok­nai a házj „gólkirály” 5 gól­jával, Somodi és Lauer 4—4, Pölöskei 3, Orosz 2, míg Bonnyai egygólos. Tizenegy hazai mérkőzésüket 14 ezer 500 néző tekintette meg. Já­tékosrangsor a húsz mérkő­zés átlagosztályzata alapján: 1. Varga 5,74, 2. Pólyák 5,71, 3. Tóth 5,63, 4. Orosz 5,58, 5. Bonnyai 5,41, 6. Páli 5,38, 7. Weitner 5,26, 8. Somodi 5,18, 9. Lauer 5,17, 10. Pásztor 5,12, 11. Pölöskei 5,11, 12. Korok­nai 4,80. Akik 10-nél keve­sebbszer szerepeltek a kezdő­csapatban: Szabó 5,86, Dienes 5,50, Márkus 5,00, Vasvári 3,60. Ezek után elevenítsük fel a húsz találkozó krónikáját időrendi sorrendben. Segit- ségünkre volt ebben Magas­házi József vezető edző, aki rövid „kommentárokkal” ér­tékelte a 90 percek történe­teit. Dombóvári MSC 0-2. „Kel­lemetlen meglepetés. Ekkor még nem sejtettük, hogy ide­genben minden újonctól ve­reséget szenvedünk.” MÄV DAC 0-0. „Ragyogó első félidei játék, 3—4 kiha­gyott gólhelyzettel. Szünet után aztán elindítottuk siker- útjukra a győrieket.” Sopron 2-1. „Az év legdrá­maibb mérkőzésén gólokkal nyerhettünk volna, végül •csak Fortuna segített ben­nünket a két ponthoz.” Bábolna 0-0. „A hagyo­mány most sem szakadt meg, bár a döntetlen a hazaiak számára volt hízelgő.” Nagykanizsai Olajbányász 3-0. „Számunkra az év mér­kőzése volt, abszolút fölényes győzelmünkkel.” Honvéd Rákóczi SE 0-2. „Az utolsó helyen ájlók ránk mindig számíthatnak, a ta­taiak szekerét is kimozdítot­tuk a kátyúból.” Péti MTE 2-0. ’’Két pont­rúgás, két gól. Ágoston já­tékvezető első színrelépését hatalmas „közönségsiker” ko­ronázta.” Várpalotai Bányász 2-0. „Egyetlen idegenbeli győzel­münket magabiztos játékkal szereztük.” Pécsi VSK li-3. „Itt kezdőd­tek a bajok. Hajszoltuk a győzelmet, s még döntetlen­re sem telt. Komlói Bányász 0-1. „Kö­zel álltunk a pontszerzéshez, de az ellenfél egy góllal jobb volt.” Sabaria SE 1-0. „Az egyik legnehezebb és legértékesebb győzelmünk.” Haladás VSE 0-4. „Súlyos vereség az igen kíméletlenül játszó és „12 tagú” ellenféltől. Bakony Vegyész 1-1. „Nem tudtunk megbirkózni a talaj­jal és a széllel, sőt a sírból hoztuk vissza az egy pontot is. NIKE Fűzfői AK 0-2. „Újabb újonc — újabb lecke”. Bauxitbányász SE 0-0. „Ágoston bíró második szín­relépése 5 sárgalappal. Ta­vasszal már csak nézőként jön majd hozzánk.” Keszthelyi Haladás 0-1. „Érdemtelen vereség az utol­só percben kapott góllal.” Ajkai Alumínium 4-0. „Ilyen mérkőzésért érdemes edzőnek lenni. Kiütéssel nyertünk.” Sellye 1-2. „Balszerencse felsőfokon, vereség az ötödik újonctól.” Mohács-Véméndi TE 0-0. „Jégtánc, korcsolya nélkül. A döntnökök szerint üvegcsere­pekkel felszórt pálya is alkal­mas focira?” Dombóvári MSC 3-0. „Több megyebeli szurkolónak kelle­metlen karácsonyi meglepe­tés.” Fennállásának harminc éve során a klub labdarúgó­szakosztálya nem tartozott a babonások közé, ám ennek ellenére a jelenlegi 13. he­lyezés... Egyszóval nehéz foly­tatást ígér a bajnokság má­sodik félideje. A felzárkó­zás, a szürkeségből való ki­lépés igénye sarkallja szebb tavaszra a gárdát. Ma Szek- szárdon, napközis rendszerű edzőtáborozással kezdik meg az alapozást. A 21 tagú já­tékoskeret — három ifista is — napi két edzést tart. Részt vesznek a Hétfői Dunántúli Napló-kupában, majd azt kö­vetően további 4—5 edző­mérkőzést játszanak a tava­szi idény rajtjáig. FEKETE LÄSZLÖ Tizenkét ponttal a 19. helyen Mérlegen a DMSC őszi játéka „AZ NB II. KÜSZÖBÉN” címmel lapunk junius 29-1 számában megjelent cikkünk­ben tettük fe] (az Ercsi elle­ni osztályozó visszavágójának napján) ezt a kérdést: Tizen­három év után lesz-e újra NB Il-es labdarúgócsapata Dom­bóvárnak? Lett! A 68. perc­ben eldőlt a feljutás sorsa: a felfutó Lakos átívelését a vé­dők elvétették és Porcsa 8 méterről a bal sarokba lőtt. 2-L. Nem mindennapi bra­vúrt hajtott akkor végre a fiatal, ambiciózus vezető ed­ző, Újvári Kálmán, aki egy év alatt túlszárnyalta az el­nökség célkitűzését, a megye­bajnokság megnyerése, az osztályozón való becsületes helytállás mellett felvitte a csapatot az NB II-be. Nem lehet titok senki előtt sem, hogy a városban a feljutás felkészületlenül ért minden­kit, beleértve az elnökséget, a szakosztályvezetőt, de még talán a játékosokat is. Alig egy hónap állt rendel­kezésre a sorok rendezésére, a felkészítésre, erősítések le­bonyolítására, szerződésköté­sekre és sok egyéb feladat megoldására. A vezető edző személyének beállítása is késve történt meg. Erről ma­ga az érintett így vall: — Az NB 11-es bajnokság augusztus 3-i rajtja előtt két héttel szerződtettek, azután már, hogy a szerződéskötések és az erősítések megtörténtek. Éreztem, nagy fába vágtam a fejszémet. Igazán csak akkor tudtam felmérni a helyzete­met, amikor két Totó-kupa mérkőzésen láttam a csapa­tomat. A vezetés, a pályaed­zők változása miatt nagyon megnehezedett a helyzetem a csapat felkészítését illetően, hisz az idő sürgetett, kevés idő állt rendelkezésemre, hogy megismerjem a játéko­sokat: A DMSC szakvezetői nem ujjongtak!' örömükben, ami­kor az MLSZ nyilvánosságra hozta a sorsolást, ugyanis az első hét fordulóban olyan csa­patokkal kerültek össze, akik az előző évi bajnokságban az első hat között végeztek, s ráadásként az NB I-ből ki­esett PVSK is ott volt hete­dikként. A rajt kitűnően si­került, hisz a megyéi rang­adót az újonc nyerte 2-0-ra a Szekszárdi Dózsa ellen (Her­bei: Az első három forduló menetrend szerint bejött, de a péti mérkőzés, amire egy pontot terveztem, s amire a játékosok többsége nem készült — utólag derült rá fény —, katasztrofális, 5-1-es vereséggel zárult. A játéko­sok többsége nem értette meg, hogy már ném a megyei I. osztályban játszanak, ott ta­lán elég volt a győzelem ki­vívásához 35 perces koncent­rálás, ebben az osztályban ez esetleg egy 0-0-ás eredmény tartásához elég). A szeptember 7-i, Sabaria elleni mérkőzésről a szom­bathelyiek tudósítója: , Az első félidőben a dombóvári együttes irányította a játékot, de helyzeteiket nem tudták értékesíteni. Fokozatosan fel­jött a Sabaria, de mezőnyfö­lényét csak az utolsó tíz perc­ben tudta gólokra váltani”. Ezután váratlan hazai vereség a Bakony Vegyésztől (0-1), Tapolcán 2-5, majd ismét ve­reség hazai pályán az Ajkai Alumíniumtól (2-4). A szep­temberi hónapban rossz szé­riát zárt az újonc: 4 mérkő­zés, 4 vereség. Jól kezdődött az október: a 10. fordulóban bravúros pont­szerzés Mohácson (2-2) úgy, hogy a hazaiak a 90. percben tudtak csak egyenlíteni. A MÁV DAC ellen nem érde­melt a látottak alapján vere­séget a hazai együttes (1-2), újabb idegenbeli pontszerzés Bábolnán (0-0). A Honvéd Rá­kóczi SE ellen gém tört meg a nyeretlenségi széria, még a döntetlenért is nagyon meg kellett küzdenie a DMSC-nek (egyenlítő góljuk a 92. perc­ben esett). Sima vereség Vár­palotán, attól a Bányásztól, amely 13 fordulón keresztül senki ellen nem tudott addig nyerni. A listavezető Komló ellen hazai pályán 60 percig egyenrangú ellenfél volt az újonc, de a súlyos védelmi hibák eldöntötték a mérkőzés sorsát (0-3). Szombathelyen tisztes helyt­állással 3-0-ás vereség követ­kezett, majd 15 hét után si­került megszerezni a második győzelmet a Fűzfő ellen. Nem mindennapi bravúrt hajtot­tak végre Keszthelyen, le­győzték >a sokkal esélyesebb és az élmezőnyben tanyázó hazaiakat 1-0-ra. Az őszi idény utolsó mérkőzésén nem sikerült az ellenlábas Sely- lye legyőzése. Tavaszról elő­rehozott első fordulóban si­ma vereség Szekszárdon, a Dózsától (0-3). Herbei: „A növekvő terhe­lés bizonyos fokig formaha­nyatlással járt. Ebben az idő­szakban — szeptember hónap — kiesett a jó formában lé­vő Herbst és addig a tehet­ségét nem igazoló Foki kapus is. Ilyen stádiumban került kulcspozícióba a szebb napo­kat is átélt „öreg” Dobos, akire nyomasztóan hatott a felelősség érzete. A kritikán aluli szereplés mindenkit ide­gessé tett. Ebben az időszak­ban „kellemetlen támagotó- im” is akadtak szép számmal. A kemény munka híve va­gyok és ebből nem is tágí­tottam, mely végül átsegített a holtponton. A végzett mun­ka, ha kicsit késve is, meg­hozta gyümölcsét, az utolsó három fordulóban öt pontot sikerült szerezni, ami reményt ad a bentmaradásra. AZ ÜJONC őszi szereplése 30 százalékos volt, hazai mér­legük 2 győzelem, 4 döntet­len, 4 vereség, 12-15-ös gól- különbség — 8 szerzett pont­tal. Idegenbeli mérlegük: 1 győzelem, 2 döntetlen, 6 vere­ség 7-25-ös gólkülönbség — 4 szerzett ponttal. A vezető ed­ző osztályzatai alapján. 1. Horváth József 6,3, 2. Foki László 6,2, 3. 'Landek László 6 ,1. Mélyen tudásuk .alatt sze­repeltek az őszi szezonban és nagy csalódást okoztak: Iván, Herbst és Magyar. A kevés, mindössze 19 rúgott gólon összesen 9 játékos osztozott, a házi gólkirály Landek László lett 4 góljával (3 gólosok: Horváth, Iván, Porcsa. 2 gó­los: Banal. 1 gólosok: Herbst, Tőth-Bagi, Lamm és Nagy). Tizenkilenc szerződött játékos volt és mind kapott játék- lehetőséget. (Érdekességként: Karászi töltötte a legkeveseb­bet a pályán, egyszer került sor játékára csereként és 32 percet játszott). íme a név­sor, zárójelben hányszor ját­szott: Foki (11), Lakos (17), Horváth (19), Magyar (17), Lamm (18), Tóth-Bagi (14), Csatári (5), Herbst (10), Nagy (18), Iván (19), Banai (17), PorcSa (16), Landek (18), Bi- czó (8), Engert (11), Dobos (9), Vörös (8), Karászi (1), Szíjár­tó (8). Az őszi idényben egyet­len játékos sem került a ki­állítás sorsára a csapatból. A két sárga lap „begyűjtése” miatt egy mérkőzés kihagyá­sára kényszerültek listája: Banai, Lakos, Lamm, Landek. Az újonc hazai mérkőzései­nek látogatottsága jó volt, a tíz hazai mérkőzését 13 ezer 400 néző tekintette meg, mely 1300-as átlagnak felei meg. LELKIISMERETES alapo­zással, a küzdőszellem to­vábbi fokozásával sikerülhet a 15—16. hely egyikének a megszerzése, de ehhez nem elegendő a vezető edző, a pá­lya edzők, szakosztályvezetés lelkiismeretes, becsületes munkája, a játékosoknak is bizonyítaniuk kell, hogy több van bennük, mint amit ősz­szel nyújtottak. Nincs teme­tőig hangulat Dombóváron, egészséges optimizmussal és bizakodással tekintenek a ta­vaszi idény elé, bíznak a si­keres helytállásban, ami nem léhet más, mint a bentmara- dás kiharcolása. GAÁL ISTVÁN A tavaszról előrehozott 20. fordulóban győzött először újonc csapat ellen a szekszárdi együttes. Sz. Dózsa— DMSC 3-0.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom