Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. január 29. KÉPÚJSÁG 3 A tomerőmü-épitkezés A hegesztő Hass, alkoss, gyarapíts! (III.) A fejlesztés felelőssége Különös életforma az or­szágijáró munkásoké.' A mun­kahely és a család között in­gáznak (hetenként, kétheten­ként — óvekig. A munkás­szállítás, legyen: akár a legkor­szerűbb, a családot, az ott­hon melegét nem pótolja. Ök esténként ném játszhatnak a gyerekkel, a család ügyeit csak a szabadnapokon intéz­hetik. Két háztartást nézet­nek, a maradékból kell meg­spórolni a házravalót, a ko­csit, a nyaralást.’ :Ez az életmód sokszor tra­gédiákhoz vezet. A távol lé­vő családfő talán többször nyúl a pohár utáni, az ottho­niak megtanulnak nélküle is dönteni, akkor selm kérik ki a véleményét, amikor elvár­ná, lenne rá idő is, de a csa­lád már túlzottan' önállóvá vált.; Szólni kell az asszonyokról is, akik egyedül kénytelenek a .gyerekekkel foglalkozni, a házimunkát elvégezni, meg­gondolni minden fillér befek­tetését. Az országjáró mun­kások féleségei akkor is ma­gukban vannak, ha beteg a gyerek, ha rossz jegyet hoz az iskolából, és még egy csomó ha ... olyan föladatok ezek, amelyeket a családfő nélkül kell megoldani. A munkásszállón élő fér­fiak életének dicsérete vagy elítélése közben — ki mit ér­demel — gondolni kell a „hát­országra” is, az ország má­sik felében, élő családra. Gon­dolni az asszonyra, aki vál­talija vagy nem vállállja a kényszerű magányt. Ha rend­ben mennek a dolgok, a fér­fi nyugodtan tud dolgozni. Móricz Sándor kiegyensú­lyozott családi életet él. Tíz- naponként utazik Nagykani­zsára, hat napolt otthon tölt és kezdődik ismét minden elölről.. Több mint tíz éve jár­ja az országot, mondhatjuk úgy is, a világot. Az általános iskolát 1957 nyarán fejezte be.1 Lakatos lett. Nem volt pályaválasztá­si tanácsadás, egyszerűen be­töltött egy helyet az iskolá­ban a lakatosok között. Az első szakmunkásévekről sokat némi is lehet mondani, á szo­kásos bukdácsolás, a szakma élsalját ítálsánák évei ezek. Az út, amély végül Paksra vezetétt, az első magyar munkásgárda NDK-beli „ta­nulmányútja” alkalmával kezdődött. 1967-ben szegődött el három évire a baráti or­szágba-. Itt lett hegesztő, mi­nősített szákimunkás: Az előbbi esemény termé­szetesen azt is jelentette, hogy 1970-ben az ülj szakmát itthon, a Gyár- és Gépszere­lő Vállalatnál hasznosította. A továbbiak már összefügg­nek az atomerőmű-építkezés­sel. Az első gy ár- és gépsze- reiősök között, akik Pakson munkába álltak. Sőt! Móricz Sándor készítette 1975-ben az építkezésen az első olyan he­gesztési varratot', alroely már különleges felkészültséget igényelt. Móricz Sándor 'azóta ingá­zik Paks és Nagykanizsa kö­zött. Ahogy a munka megkö­vetelte, úgy szerzett egyre magasabb fokozatú minősí­tést! élete egyre inkább fe­gyelmet, kiegyensúlyozottsá­got követel.. „Sportszerű élet­módot”, ahogy ő mondja.. Ez természetesen' legtöbbet tőle, de a ^hátországtól”, a csa­ládtól is ugyanilyen fegyel­met, otthont teremtő életet követéi. Ha Móricz Sándor munkáját jónak találjuk, ak­kor az azt is jelenti, hogy a felesége otthon, Nagykani­zsán a két kicsi lánnyal ezért mindent meg is .tész. Alkotó társa férjének, a paksi mun­kásnak, a minősített hegesz­tőnek, a szerény és közked­velt fiatalehiibemekj Azt mondják, hogy az érett búza lehajtó a a féjét . Csak az éretlen ember, a csekély te­hetségű, a gyenge mutogatja örökké az ő nagy tudását. Móricz Sándor véletlenül sem kérkedne azzal, hogy ő mi­nősített hegesztői Aki ezt tudja és aki ezt meg is tudja ítélni, annak minek dicseked­ni. Aki nem, az meg úgy sem értené. Bárkitől kérdeztük, érdeklődtünk, megmagyaráz­ni nem tudta, de éreztük, hogy tisztelik becsülik, jó szakembernek és munkatárs­nak tartják.. Pedig, ha valaki felérkezik a csúcsra, könnyen fejébe száll a dicsőség. Móricz Sán­dor az atomerőmű-építkezé­sen a reaktor térben a főfce- rinigető vezetékék gyok'he- gesztését készíti! erre pedig csak a szakpa legjobbjai kapnak „jogosítványt”. (A laikusok számára: a főkerin­gető vezetékek ötszáz milli­méter átmérőjű, különleges acélból1 készített csövek. Eze­ket kell ösiszehegeszteni a re­aktortartály csőcsonk j a-ival, úgy hogy az minimum har­minc évig olyan kötést adjon, amély Oldhatatlan. Gyakorla­tilag a hegesztési varrattal eggyé olvasztják a csőrend­szert. Az első művelet, a leg­nehezebb és a legfontosabb és még egy csolmó leg . ... ez a gyökhegesztés.. A két csőcsonk közé egy ferritizáló gyűrűt tesznek — ennek1 anyaga megegyezik a cső minőségé­vel. A ferritizáló gyűrűt a hegesztés során megdlvaiszt- ják, tehát egy olyan szerke­zeti egységet kapnak, amely biztosítja az öldhatatllanságot. Ezt a munkát végzi Móricz Sándor. Utána komoly ellen­őrzési műveletet követően — argonVédőgázas wolframszá- ias ívhegesztési módszerrel — még három réteget visz­nek fel a két csőcsonk kö­zötti, tulipán: formájú részre. Ezután ismét ellenőrzés kö­vetkezik, majd a teljes var­Móricz Sándor minősített hegesztő ratvastagSág egyh armadáig elvégzik a munkát, újabb röntgenvizsgálat után a két- hartmadrész készül el. A vizs­gálat megint természetes. Az utolsó rétegeket már hagyo­mányos elektróda hegesztés­sel viszik fel. a két csőcsonk- ra.) •Egy-egy Ilyen varrat elké­szítésében: négyen vésznek részt. Móricz Sándor csapa­tába tartozik: Nyúl András, Fári József és Oláh Gyula. Egyazon képesítéssel rendel­keznek' mindannyian.. Az utolsó próba után döntötték el, hogy Móricz Sántíoir és Nyúl András a gyökhegesz- tést, Fári József és Oláh Gyu­la a munka befejező részét végzi.! iAz embert a munkája mi­nősíti.’ Móricz Sándor eseté­ben — ő mondja — a magán­életben nincs is más érdekes. Napi 12 Órát dolgozik és ah­hoz, hogy mindennap ered­ményt érjen eh nincs éjsza­kázás, baráti pdharazgatás, de még azt is meg kelt gon­dolni, hogy megnézzen-e egy filmet. így kénytelenek vagyunk a reaktortérben maradni, a munkáról faggat ózni. Arról, mi szükséges ahhoz, hogy másodpercnyi pontossággal együtt dolgozzanak 'Nyúl Andrással,. Móricz Sándor véleményére nem adhatunk — túlzottan szerény, Azt mondja: „a gép irányít ben­nünket”. Ez annyit jelent,, hogy a gép tényleg másod­percenként ad impulzust, az­az áramot, éhhez kell igazod­nia a hegesztőnek. De, hogy a két embernek együtt kell dolgoznia, azt a gép csak se­gítheti, de teljes egészében nem oldhatja meg. A hatal­mas átmérő miatt a gyökvar­ratot a két hegesztő egyszerre végzi, egymássá! szemben in­dulnak és a lényeg az, hogy mindig azonos ütemben dol­gozzanak. hogy a csőfalba egy'azon mennyiségű hőt vi­gyenek Ibe, Ebhez összeszo­kottság, a másik munkájának figyelése és tisztélete szüksé­ges. Móricz Sándor országjáró munkás, 37 éves. két kislány édesapja. Keresete több, mint egy mérnöké, tudása nélkü­lözhetetlen Pakson — mind­ezek ellenére a. legszerényebb emberek közé tartozik. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. A következő öt évben az ipari termelés széles körű és több irányú megújítása a legfontosabb feladat. Ám nemcsak a feldolgozóipar mélyreható átalakulására van szükség — bár kétség­kívül viszonylag ezek az ágazatok képesek a leggyor­sabban alkalmazkodni a kö­vetelmények változásához—, hanem az alapanyag-termelő ágazatok, a bányászat, a ko­hászat számottevő korszerű­sítésére is. Ez utóbbiak fej­lődése megkönnyíti a gép­ipar, a könnyűipar, a vegy­ipar termékszerkezet-váltá­sát, a termelési ráfordítások csökkentését, a minőség ja­vítását. Ennek érdekében a terv a vaskohászat termelésének 11—13 százalékos növekedé­sét úgy tartja szükségesnek, hogy ez a kohászat termék- összetételében a jobb minő­ségű hengerelt áruk rész­arányának emelkedését ered­ményezze. így javulhat a ko­hászat saját, nem rubelelszá­molású gazdaságossága, de ez a feldolgozóipari — főleg a gépipari — termékek minő­ségének fejlesztését is lehe­tővé teszi. AZ ÁTLAGOSNÁL GYORSABBAN A kitermelő ágazatok kö­zött a szénbányászat jelenle­gi termelési szintje — évi 25,5 millió tonna szén — 1985-ig fedezi a hazai szük­ségleteket. A földgáz-kiter­melés a tervidőszak második felétől kismértékben emel­kedik. Az alumíniumipar — ki­termelést és feldolgozást egyesítő ágazata — az ágazat fejlesztését továbbra is koor­dináló központi programmal együtt öt év alatt 15—16 százalékkal növeli termelését. Ebben az ágazatban arra kell törekedni, hogy az átlagos növekedési ütemnél gyor­sabban nőjön az exportra kerülő magasabb készültségi fokon álló termékek aránya. A feldolgozó ipari ágaza­tok között a leggyorsabb nö­vekedést — 31—34 százalé­kot — a gépipar számára ír­ja elő a terv. Ez az ipar egé­szének öt évre előirányzott átlagos növekedési ütemét 10—13 százalékkal haladja meg. A vákuumtechnikai, a műszeripari, a híradástech­nikai iparág és a közúti jár­műgyártás fejlesztése a gép­ipar átlagos növekedését is meghaladhatja, mert ezek az Kongresszusra készülnek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A MÉSZÖV székházában tartotta az év első ülését a Tolna megyei szövetkezetek koordinációs bizottsága. Az ülés munkájában részt vett és felszólalt dr. Kálmán Gyu­la, a megyei tanács elnökhe­lyettese is. Somi Benjamin összefog­lalót tartott a bizottság múlt évi munkájáról, a termelő- szövetkezetek, ipari és fo­gyasztási szövetkezetek terv­teljesítéséről, gazdálkodásá­ról, együttműködéséről. Vá­zolta a három szövetkezeti ágazat előtt álló 1981. évi fel­adatokat. Mindhárom ágazat kongresszusra készül, amit megyei tisztújítások és kong­resszusi küldöttválasztó me­gyei gyűlések előznek meg. Dr. Kálmán Gyula felszóla­lásában eredményesnek ítél­tei meg a szövetkezetek múlt évi munkáját és tolmácsolta a megyei tanács köszönetét és elismerését a szövetkezetek tagságának, tisztségviselői­nek, dolgozóinak és szövet­ségeinek. Ezek után Somi Benjamin — aki a múlt évben töltötte be a koordinációs bizottság soros elnöki tisztét — a soros elnöki teendőket Lakos Jó­zsefnek, a Termelőszövetke­zetek Tolna megyei Szövet­sége elnökének adta át. ágazatok már megfelelő ex­portgazdaságosságot értek el. Ezek súlyét növeli egy újabb központi fejlesztési program a számítástechnikai, illetve az elektronikai-mikroelektro­nikai program. Ez utóbbi a gépipari gyártmány- és tech­nológiaváltást elősegítő kor­szerű háttéripari fejlesztési célok elérése szempontjából is igen jelentős. A termelés tervezett diffe­renciált bővítésében nyilvá­nul meg a legkézenfekvőb­ben a következő öt esztendő­re a fejlesztés felelőssége. Ennek lényege, hogy követ­kezetesen ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak a piaci igé­nyeket gazdaságosan kielégí­tő termelésnek, termelésfej­lesztésnek lehet létjogosult­sága. El kell érni, hogy a ter­melés csak akkor bővüljön, ha a gazdaságos exportáru- alapot is gyarapítja, ha a be­hozatal ésszerű helyettesíté­sét teremti meg, vagy ha a belföldi fizetőképes kereslet jövedelmező kielégítését szol­gálja. Az a profil, termelési ág, termelőegység, amely erre nem képes, a következő éve­ket, és eszközeit, ne a terme­lés növelésére, hanem átala­kítására igyekezzék felhasz­nálni. A cél az, hogy az anya­gi termelés ne csak a termé­szetben (a használati érték­ben) mutatkozó szükséglete­ket elégítse ki, hanem nö­vekvő arányban járuljon hoz­zá a nemzeti jövedelemhez. Ma valamennyi termelő te­vékenységet erről az oldal­ról érdemes mérlegelni; hoz- zájárul-e és mennyivel az or­szág közös vagyonához, gya- rapítja-e vagy terheli a nem­zeti jövedelmet. AZ IPAR MEGÚJHODÁSA A terv azzal számol, hogy az iparnak a nemzeti jöve­delemhez való hozzájárulása a termelésnél gyorsabban növekszik és 1985-ben a nem­zeti jövedelem 42 százaléka az iparból származik. Az egész ipar átlagánál gyorsabban emelkedik majd a vegyipar termelése: öt év alatt 26—29 százalékkal. Eb­ben az ágazatban a verseny- képes alágazatok az átlagos­nál gyorsabban fejlődhetnek: a petrolkémiai ipar, a gyógy­szerek, a növényvédő szerek és vegyi alapanyagok (inter­medierek) termelése. E gyár­tási ágak bővítését központi (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap tartotta január ha­vi ülését a Fogyasztási Szö­vetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége, So­mi Benjámin elnökletével. Első napirendként a titkár­ságvezetők beszámoltak a le­járt határidejű határozatok végrehajtósáról, majd az ál­talános szövetségi titkárság előterjesztése alapján a veze­tő testület elfogadta az 1980. évi mérlegismertető közgyű­lések megszervezésére készí­tett javaslatot. Februárban tartják az áfész-elknél, takarék- és la­kásszövetkezeteknél a tagta­nácskozásokat, részközgyű­léseket, márciusban a kül­döttgyűléseket. Az áfész tit­kárság az áfész-ek 1980. évi tervteljesítéséről és az 1981. évi üzletpolitikai célokról adott tájékoztatást. Előzetes adatok szerint a bolti kiske­reskedelem forgalma közel 11 százalékkal, a vendéglátóipari forgalom 7,1 százalékkal emel­kedett. Az áfész-ek működési területén élő lakosság áruel­fejlesztési programok is ösz­tönzik. Az egész ipar termelési növekményének háromne­gyed részét exportálni kell. Ahol tehát nagyobb termelé­si értéket terveznek a követ­kező öt esztendőre, ott na­gyobb exportbevételt is cé­lul kell kitűzni. Mindez egy­értelműbbé teszi, hogy az ipar megújhodása milyen új gazdálkodói magatartást kö­vetel a vállalatoktól: a kez­deményezőkészség erősítését, az új iránti fogékonyság fej­lesztését, a megszokott mód­szerektől, szemlélettől való elszakadás bátorságát és ön­álló gondolkodást. Ezzel a követelménnyel kell szembenézni és megbir­kózni az anyagi termelés va­lamennyi ágazatában. Az élelmiszeripari vállalati fej­lesztésnek is a népgazdaság export jövedelmezőségének növelését kell szolgálni. Az élelmiszeripar termelése öt év alatt 16—18 százalékkal, a mezőgazdaságé 12—15 szá­zalékkal növekszik. A mezőgazdasági termelés egészét, és annak szerkezeti fejlesztését is mindenekelőtt a külgazdasági kereslethez, illetve a hatékonysági köve­telményekhez kell igazítani. A mezőgazdaság kiviteli többletét elsősorban a nö­vénytermesztéstől és az élel­miszeripartól várjuk. A ház­táji és kisegítő gazdaságok — megfelelő anyagi ösztön­zéssel — ' a következő idő­szakban is jelentős hányadát adják majd a mezőgazdasági termelésnek: e gazdaságok termelése nem csökken, egyes termékek esetében pedig nö­vekszik. A gazdasági szabályozás, az 1980-ban már sikerrel al­kalmazott új hitel- és árfo­lyampolitika, továbbá az új, a világpiac értékítéletét pon­tosabban közvetítő termelői árrendszer egyértelműen és következetesen ösztönöz a hatékonyabb vállalati, terve­zési, irányítási, gazdálkodási gyakorlat kialakítására és megszilárdítására. A válla­latok anyagi érdekeltsége ma már vitathatatlanul a haté­konyság növelését helyezi a vállalati munka középpontjá­ba, s várható, hogy a közgaz­dasági szabályozás általános és következetes érvényesíté­se kikényszeríti a gazdaság­talan termelés visszaszorí­tását. (Következik: Helytállni a világban.) látását sikerült alapvetően zavartalanul és javuló szín­vonalon biztosítani. A felvá­sárlási üzemág burgonya- felvásárlási tervét 11 száza­lékkal túlteljesítette. A zöld­ség-, gyümölcsfelvásárlás 68 —70 százalék körül alakul. Vegyes cikkek közül a méz felvásárlása a legkiemelke­dőbb. Az előterjesztés és a vita után kiemelt helyet kapott a gazdálkodás. A takarékossági intézkedések már a múlt évi gazdálkodásban is érezhetők voltak, ugyanakkor felszínre került az is, hogy a kívánatos és lehetséges gazdálkodásnak még vannak tartalékai. Ezek felszínre hozását segítik azok az intézkedések, melyeket az elnökség meghatározott. Utolsó napirendként a ve­zető testület elfogadta a MÉ­SZÖV 1981. évi cselekvési programját, amely a mozga­lom IX. kongresszusára ké­szülve szabja meg a szövet­ség apparátusának legfonto­sabb szövetkezetpolitikai és gazdaságszervező feladatait. Sz. J. GERENCSÉR FERENC Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Nőtt a forgalom Szövetkezetpolitikai feladatok Hegesztők a reaktortérben

Next

/
Oldalképek
Tartalom